Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1968. DECEMBER 01.

Sclerosis tuberosa és Sturge - Weber-kór együttes előfordulása

SZILÁRD János, MÉSZÁROS Endre

In vivo észlelt 14 éves leánybeteg adatait ismertetik, akinél sclerosis tuberosa előtérben álló tünetei mellett egyidejűleg Sturge-Weber betegségre utaló elváltozások is kimutathatók; emellett a familiaris anamnesisben is többszörös idegrendszeri károsodás, valamint daganatképződés szerepel. Két igen ritkának tartott kórkép együttes észlelése kapcsán fel kívántunk hívni a figyelmet a neuroectodermalis kórképekkel való foglalkozás fontosságára. Egyben áttekintést adunk a két kórképhez társuló különböző dysgenetikus elváltozásokat tárgyaló irodalomra is.

HUN 1968;21(12)

Ideggyógyászati Szemle

1968. ÁPRILIS 01.

Az alkoholizmussal kapcsolatos idegrendszeri bántalmak, különös tekintettel a kisagyvelő localizált sorvadására

TARISKA István

Szerző 57 alkoholista egységes szövettani módszerrel feldolgozott központi idegrendszerét vizsgálta. Megállapította, hogy az alkoholizmussal kapcsolatba hozható halálozás száma az utolsó négy évben jelentősen emelkedett, továbbá, hogy a klinikai és kórbonctani-kórszövettani syndromák bonyolultabba váltak. Ismételten észlelt corpus callosum degeneratiót, más „alkoholos neuropathologiai syndromákkal (vermis anterior sorvadás, réteges nagyagykéreg sclerosis, centrális pontin laesiók) együtt. A szabadszemmel (5/57) és a mikroszkóp alatt (17/57) észlelhető kisagyi elváltozások gyakori előfordulása miatt a kisagyi degeneratiónak az alkoholizmussal kapcsolatban nagy fontosságot (epidemiológiai jelentőséget) tulajdonít. Az alkoholistákon a különböző szövettani elváltozással, más-más topographiában és eltérő pathogenetikai hatásokra megjelenő syndromák gyakori társulása miatt szükségesnek tartja az általános alkoholos encephalopathia elismerését. Ez az ismétlődő és chronikus alkohol intoxicatio halmozódó küszöbalatti laesióival diffus idegrendszeri pathogenetikai alaphelyzetet jelent. A különböző „alkoholos” neuropathologiai syndromák, további (fehérje- és vitamin-hiány, vaso-circulatiós, endogen neuronalis stb.) pathogenetikai tényezők társulása estén valósulnak meg.

HUN 1968;21(04)

Ideggyógyászati Szemle

1968. ÁPRILIS 01.

Az agyvérzések sebészi kezelésének kérdése pathomorphologiai szempontból

LEEL-ŐSSY Lóránt, TÖRÖK Pál

A szerzők 157 hypertoniás agyvérzés közül 123-at vizsgáltak meg klinikailag és pathomorphologiailag a sebészi kezelés indicatiója szempontjából. Retrospective igyekeztek megállapítani, hogy melyek azok a tényezők, amelyek kedvezőek, illetve kevezőtlenek a sebészeti beavatkozást illetően szem előtt tartva egyes klinikai tüneteket (lefolyás, kezdet, hypertensio), pathologiai jellemzőket (localisatio, jelleg, secundaer elváltozások, kamravérzés). Megállapítják, hogy bár ebben az anyagban retrospective csekély számú eset (31) jöhetett volna szóba a műtéti kezelésre, mégis tekintve az agyvérzések magas halálozási arányát érdemes minden esetet sebészeti indicatio szempontjából pontosan kivizsgálni.

HUN 1968;21(04)

Ideggyógyászati Szemle

1968. JANUÁR 01.

Pemphigus esetekben a spinalis ganglionokban talált elváltozások

BALÓ József

Kiindulva a zoster esetek tapasztalataiból, az utolsó 20 év alatt összesen 82 pemphigus esetben vizsgáltuk a spinalis ganglionokat olyan szempontból, hogy lehet-e bennük olyan jelenségeket találni, amelyekből a bőr elváltozásai megmagyarázhatók lennének. A talált elváltozások részben makroszkopos, de főleg kórszövettani vizsgálatok alapján arra utalnak, hogy ilyen összefüggés a spinalis ganglionok elváltozásai és a bőrmegbetegedés között fennáll. A spinalis ganglionokban heveny jelenségek, továbbá idültnek minősíthető elváltozások egyaránt találhatók. A heveny gyulladás jelenségein kívül olyan idültnek minősíthető elváltozások mutathatók ki, amelyek az idegrostokra, dúcsejtekre, a ganglionok támasztószövetére és a meninxek elváltozásaira vonatkoznak. A spinalis ganglionok megbetegedése a bőrre vetítődik ki, ennek alapján a pemphigus a bőr trophoneurosisainak körébe tartozik. A morphologiai jelenségek megállapítása mellett az a kérdés, hogy létrehozásában milyen aetiologiai tényezők játszanak közre. Ennek megállapítása még a jövő feladata.

HUN 1968;21(01)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚNIUS 01.

Heerfordt-syndroma cerebralis angioma cavernosumban szenvedő epilepsiás nőbetegen

FEJÉR Arthur, MAJTÉNYI Katalin, KISS István

39 é. korában meghalt nőbeteg esetét ismertették, akinél 6 évvel halála előtt Heerfordt-syndroma zajlott le, symmetriás nyál- és könnymirigy-duzzanat, könnyezés, conjunctivitás, chemosis, jobb oldali papillitis majd bal oldali facialis bénulás tüneteivel. A szövettani feldolgozás során talált pontin granulokat a sarcoidosis késői elváltozásának értékelték, a szervi elváltozások viszont az angiitises alak képét mutatták. Mindezekhez multiplex agyi angioma cavernosum társult, ami à 17 év óta jelentkező epilepsiás rohamokért tehető felelőssé.

HUN 1967;20(06)

Ideggyógyászati Szemle

1967. MÁJUS 01.

A myasthenia gravisban előforduló thymus-elváltozásokról

SZOBOR Albert, SZEGEDY László

A myasthenia gravis és thymus-elváltozások irodalmának rövid áttekintése után szerzők beteganyaguk alapján foglalkoznak a kérdéssel. A lymphoid és epithelialis thymus-hyperplasia jelentősége a myasthenia vonatkozásában; a kevert hyperplasia gyakorisága. - A thymus-tumorok sajátosságai; a malignus szöveti szerkezetű tumorok viszonylagosan benignus jellege.

HUN 1967;20(05)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JANUÁR 01.

Neuropathologiai elváltozások B12-avitaminosis állatkísérletekben

LEHOCZKY Tibor, SÓS József, HALASI Margit

Szerzők a világirodalomban első ízben idéztek elő B.,-hiánnyal fehér patkányon központi és körzeti idegrendszeri elváltozásokat. Ezek lényegileg azonosak voltak az anaemia perniciosa jellegzetes ideg-kórszövettani elváltozásaival (myelopathia, idegsejt-elfajulás). Az eltérést, mint a ritka, vagy hiányzó gliareactiót és az idegsejtek kiterjedt és súlyos sérülését, a kísérleti B12-hiány intensivebb biochemiai hatásával magyarázzák.

HUN 1967;20(01)

Ideggyógyászati Szemle

1966. MÁJUS 01.

Retinalis góccal induló felnőttkori panencephalitis nodosa szokatlan kórlefolyással

POHL Ödön, REMENÁR László, HAITS Géza

Szerzők egy 20 éves férfi esetét ismertetik, akinél a pathologiai lelet a panencephalitis nodosa typusos képét mutatta. Klinikailag figyelemre méltó atypusos lefolyást észleltek. A halált 3 évvel megelőzően – mint legelső tünet — előbb a jobb, majd a bal szem súlyos látásromlása lépett fel. A szemfenéken retinalis oedema, vérzések, igen kifejezett retinalis érbeszűkülések, vascularis typusú látótérkiesés, később papilla-decoloratio, és chorioretinitises gócok voltak észlelhetők. Psychiatriailag figyelemre méltó volt a lassú személyiséghanyatlás intellectualis téren, és a halált megelőző hetekben a katatoniás stuporra emlékeztető nagyfokú indítékszegénység. Neurologiai szempontból kiemelik, hogy a kóros mozgások csak a végstádiumban, és akkor is csak abortív formában jelentek meg. A szerzők a korai szemtünetek alapján feltételezik az atypiás ocularis kezdeti stádium lehetőségét panencephalitis nodosa kapcsán, és permeabilitás-pathologiai és anoxiás-vasalis mechanizmusokat tesznek felelőssé mind a szemészeti, mind a cerebralis elváltozások létrejöttéért.

HUN 1966;19(05)

Ideggyógyászati Szemle

1966. MÁRCIUS 01.

Panencephalitis nodosa esetekben észlelt szemfenék-elváltozások

SZABADI Elemér, OLÁH Imre

130 panencephalitis nodosa esetében kóros szemfenéki elváltozást 61 betegnél (47%), a Neurologiai klinika 51 esetéből 39-ben (76,5%) találtunk. A fundus elváltozások 79, illetve 76%-a a papillán, míg 21-24%-a extrapapillarisan volt látható. 14 esetben az aequator közelében öregkori lipoid lerakódáshoz hasonló sárgás-fehér pontocskákat észleltünk. A panencephalitis lefolyása, valamint a funduskép között az eddigi vizsgálatok alapján párhuzam nem vonható.

HUN 1966;19(03)

Ideggyógyászati Szemle

1965. NOVEMBER 01.

A caissonmunkások idegrendszeri károsodásairól

RÓZSAHEGYI István, ROTH Bedrich

A központi idegrendszer nagy érzékenysége a decompressiós traumával szemben nyilvánvaló, károsodása nem csupán manifest idegrendszeri megbetegedés alkalmával, de latens módon, egyéb betegségformák megjelenése mögött, vagy akár minden manifest decompressiós megbetegedési tünet nélkül is létre jöhet. A központi idegrendszer decompressiós megbetegedésének egyetlen hatásos, kauzális terápiája az idejében, szakszerűen, nagy gondossággal és szükség esetén kitartó türelemmel végrehajtott recompressio. A sikertelen recompressio után a gyógyulás kilátásai rosszak; maradandó károsodások jönnek létre és ezek mind somaticus, mind ún. functionalis psychés kórképeket okozhatnak. Tekintettel a súlyos és maradandó idegrendszeri elváltozások veszélyére, elengedhetetlen a leggondosabb preventio és terápia. A preventív intézkedések között mérlegelendő a túlnyomás alatt eltölthető idő tartamának korlátozása a lassan saturálódó lipoidtartalmú szövetek telítődésének megakadályozására. A kizsilipelés üteme az előírások szerint szigorúan betartandó. A terápiában a recompressio végrehajtása a döntő: a sikeres recompressio után nagyon lassú nyomáscsökkentés, szükség esetén oxigénbelégzés alkalmazandó. Caissonmunkások foglalkozási eredetű megbetegedéseinek kártalanításában mérlegelni kell functionalis jellegű állapotok organicus eredetének lehetőségét is.

HUN 1965;18(11)