Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Ideggyógyászati Szemle - 1968;21(01)
Tartalom
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
Pemphigus esetekben a spinalis ganglionokban talált elváltozások
Kiindulva a zoster esetek tapasztalataiból, az utolsó 20 év alatt összesen 82 pemphigus esetben vizsgáltuk a spinalis ganglionokat olyan szempontból, hogy lehet-e bennük olyan jelenségeket találni, amelyekből a bőr elváltozásai megmagyarázhatók lennének. A talált elváltozások részben makroszkopos, de főleg kórszövettani vizsgálatok alapján arra utalnak, hogy ilyen összefüggés a spinalis ganglionok elváltozásai és a bőrmegbetegedés között fennáll. A spinalis ganglionokban heveny jelenségek, továbbá idültnek minősíthető elváltozások egyaránt találhatók. A heveny gyulladás jelenségein kívül olyan idültnek minősíthető elváltozások mutathatók ki, amelyek az idegrostokra, dúcsejtekre, a ganglionok támasztószövetére és a meninxek elváltozásaira vonatkoznak. A spinalis ganglionok megbetegedése a bőrre vetítődik ki, ennek alapján a pemphigus a bőr trophoneurosisainak körébe tartozik. A morphologiai jelenségek megállapítása mellett az a kérdés, hogy létrehozásában milyen aetiologiai tényezők játszanak közre. Ennek megállapítása még a jövő feladata.
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
[A Tay-Sachs-típusú amaurotikus idiómák szemiológiájáról meghosszabbított túlélésben]
[Egy elhúzódó lefolyású Tay-Sachs amaurotikus idióma klinikai vizsgálata a dekerebráció jelei, a primitív reflexek és a gerincvelői automatizmus megnyilvánulásai szempontjából.]
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
[Megfigyelések az úgynevezett Idióta Savantokról]
[A fenti általánosítások levonása során fel kell ismerni azok korlátait. Egyet kell értenünk Mitchell következtetéseivel, aki legalább három pszichológiai kategóriát ismert fel: (1) a "számoló csodagyerekek - akik lehetnek alacsonyabb intellektuális kaliberű személyek, és akik zseniális rövidítésekre támaszkodnak; (2) a számtani csodagyerekek, mint Colburn és Dase, közepesen fejlett számtani ismeretekkel; és (3) matematikai zsenik, mint például az idősebb Bidder. Ezek kivételes képességekkel rendelkeznek, és a tiszta matematikában való jártasságuk mélyreható. ]
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
[Tórium granulómák az agyban ]
[A Thorotrastot 1936-ban és 1937-ben használták a prefrontális lobotómia károsodásainak kimutatására. Négy beteg 10-22 év után került boncolásra, és mindegyiknél egy vagy több tóriumgranulomát találtak. Ezek a 6 X 8 mm és 8X12 mm közötti méretű csomók hialin anyagból álltak, amelyet vegyes kötőszövetből és glia-szövetből álló vastag kapszula zárt körül, és részben tórium-dioxid-részecskékkel teli, nagyméretű fagociták vették körül. Sűrű kötőszövet alakult ki a szulciákban, ahol a tórusz a szubarachnoidális terekbe jutott, és kifejezett gliózis alakult ki az ependyma deszkamációjával, amikor a kamrákba jutott. A hosszabb túléléssel rendelkező esetekben a fagociták gyakran üres üregeket mutattak, ahol a sejtmagoknak kellett volna lenniük. A közelben lévő idegsejtek nem mutattak nyilvánvaló elváltozásokat. Az anyagot úgy jellemezték, hogy "nagyon erős tóriumforrást" tartalmazott. Úgy vélik, hogy a tórium által kibocsátott alfa-részecskék felelősek a granulómák kialakulásáért, és sok év elteltével a fagociták elhalásáért. A tóriumot az agyban csak a ciszták és tályogok kimutatására lehet biztonságosan alkalmazni, amelyek aztán teljesen eltávolíthatók. Az ilyen alkalmazás egy esetét Lehoczky 1939-ben írta le. ]
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
[A gerincvelő telangiektáziája, amelyet a következő életkorban fedeztek fel 75 éves, transzverzális myelopathiával, szegmentális gerincatrophiára való kitéréssel]
[Az általunk közölt megfigyelés azért érdekes, mert rendkívül későn (75 év) derült fény egy kapilláris típusú csontvelőangiómára, amely addig klinikailag néma maradt. Ez jól szemlélteti a gerincvelő érrendszeri elváltozásainak lehetséges hosszú lappangási idejét, és azt mutatja, hogy ezt az etiológiát mindig figyelembe kell venni olyan gerincvelő-érintettség jelenlétében, amelynek oka nem ismert. ]
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
Az extraneuralis fertőző betegségek idegrendszeri szövődményei
Az általános fertőző betegségek idegrendszeri szövődményeinek áttekintésében legcélszerűbb az encephalomyelitiseknek a kórszövettani sajátságokon alapuló következő felosztásából kiindulnunk, noha themánkkal csak egyes typusok van nak kapcsolatban: 1. meningo-encephalitisek; 2. metastaticus góc-encephalitisek (tályog); 3. diffus encephalitisek, főleg a nagyagykéreg megbetegedésével; 4. polioencephalomyelitisek, az agytörzs praedilectiós területeinek megbetegedésével; 5. panencephalitisek; 6. leukoencephalitisek.
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
[Az epileptiform utókisülés és epileptogén fókusz ]
[Az utókisülés egy lokális folyamat, amely egy neuroncsoport önfenntartó, ismétlődő kisülését jelenti. Egyes szerzők szerint ennek az ismétlődő utókisülésnek egy reverberatív mechanizmus lenne az alapja, nevezetesen egyes zárt neuronláncok, egyes neuronkörök reaktivitása. Az utókisülés megjelenését a kéregterület izolálása nem akadályozza meg, sőt talán még támogatja is, így egyes szerzők nem ismerik el a reverberatív mechanizmus szükségességét az utókisülés kiváltásában. ]
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
[A polineuritisz modern koncepciója]
[A polineuritisz számos formájának kóros szövettani ismereteinek hiánya azt mutatja, hogy ez egy olyan terület, ahol a klasszikus neuropatológia még mindig jelentősen hozzájárulhat a megértéshez. A toxikus polineuropathiák esetében a kísérleti állat tűnik a legjobb reménynek a további tisztázásra. A probléma lehetséges megközelítései közül azonban minden bizonnyal a biokémia megközelítése a legígéretesebb: a Refsum-kórban egy specifikus rendellenesség kimutatása, valamint a gyógyszer-kiválasztás egyéni mintáinak genetikailag meghatározott eltérései (Evans és mtsi., 1960) izgalmas fejlemények lehetőségét sugallják azon a területen, amelyet a neurológia a belgyógyászattal, a klinikai biokémiával és a kísérleti farmakológiával osztozik. ]
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
[Az orbitofaciális reflex és a talpi reflex megszűnése. Tan és felfogás]
[Robert Wartenberg munkája után aligha merünk még le nem írt reflexről beszélni. Az egyébként oly teljes könyvében azonban nem találtam az általam tárgyalt reflexek leírását, és - még inkább - semmilyen utalást a szemiológiai értékükre a rutinszerű neurológiai vizsgálatban. Egymás után fogom bemutatni az orbito-arc reflex és a talpi reflex megszűnésének (vagy csökkenésének) problémáját. Ez utóbbival kapcsolatban be fogom mutatni a Tan hatását a jelenségek érzékelésére, ahogyan azt nemrégiben már megtettem a traumás és degeneratív csigolya porckorongbetegségek tanulmányozásakor (1967).]
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
Neuropathologiai folyamatok kísérletes kiváltása
Az idegrendszerben kísérletesen számtalan módon hozható létre elváltozás. Vitaminhiányok, aminosav forgalmi zavarok, toxikus anyagok bevitele, vagy vascularis károsítás révén a kórfolyamatok széles skálában állíthatók elő. Gyakran lehetséges az EEG finomabb elemzése (Fourier-analysis, frekvencia és amplitudo gépi analysise, desynchronisatio stb.) révén az elváltozást korai szakában megállapítani. Ez a pesticidek által okozott ártalmak felderítésében nagy fontosságú. Nemcsak idegsejt degeneratiók, de myelopathia spinalis is sokféle módszerrel váltható ki. Ez amellett szól, hogy nem specifikus elváltozás, hanem általában a chronikus károsításra bekövetkező morphologiai válasz.
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
Az elektroencephalographiás vizsgálatok repülőorvostani jelentőségéről
1. Azt szükséges kiemelnünk, hogy repülőknél különösen fontos eeg. anomaliák esetén a klinikum felé correlatiót keresni. 2. Csak eeg, lelet alapján alkalmatlansági döntést hoznunk nem szabad. 3. Sorozatos vizsgálat kapcsán kell meggyőződnünk a talált eeg. elváltozás tartós vagy átmeneti voltáról és ennek birtokában hozható döntés. 4. Mindenre kiterjedő állásfoglalás a még sok vizsgálatra váró kérdés miatt, már csak kellőszámú anyag hiányában is részünkről még nem alakíthat ki, csak irodalmi tapasztalatokra támaszkodhatunk. 5. Az kétségtelen, hogy a biztos epilepsiás és organikus idegmegbetegedésre utaló eeg. lelettel bíró hajózók nem alkalmasak foglalkozásukban, 6. A hátsó delta, a középső regiók felett jelentkező theta, vagy polymorph hullámalakok, főleg ha activatióra jelentkeznek és ha nincs neurologiai vonatkozásuk anamnestikusan sem és ha főleg decrescendo a kép, a szükség szerinti klinikai kivizsgálástól függően nem tekinthetők alkalmatlansági okoknak. 7. Lényegében ugyanaz áll a bal temporalis focus eseteiben is, ha mellettük nincs kimutatható psychés instabilitás. Olyan esetben, ha van, ez utóbbi miatt szükséges munkakörükből kiemelni. 8. Féloldali alpha, beta-reductiókat egyéb vonatkozás hiányában nem ítéljük kórosnak. 9. A feltalálható, nevezzük úgy, hogy „functionalis” eeg. syndromák, ha agytörzsi, diencephalis labilitas jelzőiként manifestalódnak, megítéleseinkben a neurologiai klinikumnak kell dönteni. 10. Szendergés vonatkozásában, ha egyébként kizáró ok, pl. narcolepsia stb. nincs, nem kell feltétlenül pathologiás megítélés. 11. Jelöltek esetében szigorúbb az elbírálás és a jelentősebb irregularitást, labilitást, „, functionalis" eeg. syndromákat nem tartjuk alkalmasnak.
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
Ritkán felismert periferias tünetcsoport a felsővégtagon
Meglehetősen gyakran fordul elő SZTK szakorvosi leleteken, kórházi zárójelentéseken ilyesféle diagnosis; brachialgia, ischialgia, radialis paresis, ulnaris paresis stb. anélkül, hogy az így megjelölt tünetek aetiologiai elemzése megtörténnék. És utána szinte stereotyp therapias javaslat: B, és B, vitamin inj. Legtöbbször még az aetiologiai tisztázás igénye sem merül fel. Különösen meglepő ez, ha arra gondolunk: abducens, oculomotorius, facialis stb. paresisek esetén közel sem elégszünk meg a diagnosisban a tünet megjelölésével, hanem igyekszünk minél több kórokot kizárni: neoplasma, aneurysma, diabetes, lues, arteriosclerosis stb.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei
AUG 29.
4.
5.