Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 233

Ideggyógyászati Szemle

1962. FEBRUÁR 01.

Elektroshock terhelésre bekövetkező EEG változások schizophreniásoknál

HUSZÁK István, SOMOGYI István

A normál és kóros psychés működések elektrofiziológiai úton történő analysálhatóságának kérdésével egyre több szerző foglalkozik. A közölt eredmények nem egyértelműek, eddig még nem sikerült megnyugtató módon összefüggéseket találni az intellektuális nívó, a neurotikus, psychopathiás, ill. psychotikus állapotok és az ezeket kísérő elektroencephalographiás elváltozások között.

Ideggyógyászati Szemle

1961. JANUÁR 01.

Retroolivaris lágyulások, mint vertebralis angiographia szövődményei

ASZALÓS Zoltán, CSATÁRY Zoltán

Két esetben carotis AG kísérlete kapcsán az art. vertebralisba jutott a contrastanyag, mely után halálos kimenetelű retroolivaris lágyulás, ill. vérzés lépett fel, ami mindkét esetben az art. cerebelli inf. post. vérellátási területéhez tartozott. Egyik esetben igen kifejezett, másik esetben enyhe vascularis elváltozások praedispositiót jelenthettek AG-s szövődményre. Ilyen localisatiójú szövődményt az irodalomban eddig nem találtunk.

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Congenitalis vitiumok idegrendszeri szövődményei

PÉTER Ágnes, SZUTRÉLY Gyula

62 congenitalis vitiumos-beteget figyeltünk meg. Ebből 41-nél rendszeres neurológiai és 28-nál EEG vizsgálatot is végeztünk. A 41 eset több mint 50%- ában (23) találtunk neurológiai szövődményt, ami magasabb százalékos arány, mint az irodalomban ismertetett átlag. Felfogásunk szerint a congenitalis vitiumhoz társuló idegrendszeri elváltozások pathomechanismusának megértéséhez a betegeket két csoportba kell osztani : 1. akiknél a cerebralis elváltozások a megváltozott haemodyna mikai viszonyokra vezethetők vissza, és 2. akiknél hypoxaemia a károsító tényező. Beteganyagunk alapján elemeztük a hypoxaemia által létrehozott klinikai tüneteket és azokból következtetést vontunk le az agy hypoxaemiás tolerantiájára. Nem cyanoticus congenitalis vitiumos betegeinknél (4) az idegrendszer reversibilis functiováltozásának jeleit észleltük terhelésre, a shunt megfordulására. Ez az acut hypoxaemia azonban csak egy sacerrel társuló vitiumos-betegnél vezetett irreversibilis károsodáshoz. Ideggyógyászatilag negatív cyanoticus betegeinknél (6) a tünetmentes séget a hypoxaemiát compensáló tényezőkre (értágulat, polyglobulia, stb.) vezettük vissza. Ügy találtuk, a polyglobulia nem párhuzamos a hypoxa emia fokával. Valószínűnek tartjuk, hogy e két kiegyenlítő tényező változó fokban, kölcsönhatásban érvényesül. Neurológiailag negatív cyanoticus betegeink amellett bizonyítanak, hogy chronicus hypoxaemia nem jelent chronicusan ható hypoxydosist. Cyanoticus, neurológiailag positiv betegeinket 2 főcsoportba osztottuk, a komplikált compensált adaptált és decompensált adaptáltak csoportjára. Előbbiekhez 2 cerebralis abscessusos betegünk tartozik. Ezek az adaptációt biztosító tényezők által okozott károsodás példái. A terhelésre decompensálódó adaptationak acut megnyilvánulásaként cyanoticus betegeinken is az agyi anaemia tüneteit találtuk. Ezeknél azonban, eltérően a nem cyanoticus vitiumos-betegektől, eszméletvesztés nélkül is bizonyos százalékban irreversibilis elváltozást mutattunk ki, kóros EEG formájában. A chronicus hypoxaemia károsító hatásának két alaptípusát találtuk. Mindkettő elsősorban EEG. elváltozásokban tükröződik. Egyik a sorozatosan jelentkező eszméletvesztések következménye, a másik a reversibilis károsodást előidéző acut hypoxaemia összegeződő hatása.

Ideggyógyászati Szemle

1959. SZEPTEMBER 01.

Diffus agykérgi nekrosis pertussis nyomán

CSERMELY Hubert, FÁBER Viktor

A pertussis idegrendszeri szövődményei aránylag ritkák, de jelentősek, mert harmadrészük halálos kimenetelű, túlélés esetén pedig akárhányszor maradandó károsodással járnak. 1. vérzés a subduralis, vagy subarachnoidealis térbe és interacerebralis masszív vérzés, vagy a fehérállomány gyűrű és gömb vérzései, 2. anoxias-vasalis károsodás okozta sejtelfajulások, ez a tulajdonképpeni pertussis encephalopathia. 3. parainfectiós encephalitis. A legritkább az utóbbi, eddig mindössze egy hiteles észlelés ismert (Möller). A pertussis encephalopathia klinikai észlelése gyakoribb, a pathológiai igazolása ritka.

Ideggyógyászati Szemle

1959. SZEPTEMBER 01.

Anoxyás agyi lelet acut alkoholmérgezés kapcsán jelentkező status epilepticusnál

SCHÉDA Vilmos

13 éves fiúgyermek heveny alcoholmérgezésben, a mérgezéstől számított 30—32 óra múlva meghalt. Klinikailag keringési elégtelenséget, decerebratiót és sorozatos epilepsiás rohamokat észleltünk. Boncolásnál az agy oedemás volt. Szövettanilag csaknem az egész agykéregre kiterjedő (kivéve az area striatát) lamináris nekrosist találtunk. Nemcsak a III. és V. réteg sejtjei degeneráltak (elsősorban ischaemiás sejtelváltozás), hanem a szemcséssejtek is (zsugorodás). A mesenchymalis reactio kifejezett, azonban gliosis és velős hüvelyelfajulás még nincs, mely az elváltozások acut jellegét bizonyítja. A kéregnecrosist az alcohol okozta status epilepticus következményének tartjuk.

Ideggyógyászati Szemle

1959. AUGUSZTUS 01.

Az idegrendszer szövettani elváltozásai Coxsackie B 3 fertőzésnél csecsemőkorban

BOZSIK György

Coxsackie B 3 fertőzés következtében exitált 7 napos csecsemőnél súlyos myocarditist, az agyban enyhe meningitist, kifejezett spinalis meningitist és a gerincvelő thoracalis szakaszán súlyos gliás-mesodermás gyulladást találtunk. A gerincvelőben elsősorban a szürkeállomány betegedett meg, de a fehérállomány is jelentős mértékben résztvett a folyamatban. A halál utáni virus isolálásnál és virustitrálási kísérleteknél a szívizomzatban ezerszeres virusmennyiséget találtak a központi idegrendszerhez viszonyítva. Ezen adat és az eddigi irodalmi közlések értékelése alapján úgy látszik, hogy az idegrendszeri elváltozások kifejlődésében az egyes törzsek biológiai sajátsága mellett az időtényezőnek is jelentős szerepe van.

Ideggyógyászati Szemle

1959. AUGUSZTUS 01.

Teljes compressiós liquorsyndromát okozó atypusos, tünetszegény spinalis fibroblastoma

SZEGEDY László, SZOBOR Albert

Klinikailag tünetszegény, ugyanakkor súlyos liquorelváltozással, teljes gerincvelői compressióval járó spinalis tumort ismertettünk, melyben az anamnesisben szereplő lueses folyamat a vizsgálatokat hosszú időn keresztül tévútra vezette. Az ismertetett eset során felhívtuk a figyelmet arra, hogy egyrészt nagyfokú liquorösszefehérje szaporulat neuroluessel általában nem magyarázható, másrészt, hogy klinikailag tünetszegény esetekben is igen súlyos neurológiai elváltozások lehetnek jelen, melyeket adott esetben az idegrendszer hosszú időn át is jól compensálhat.

Ideggyógyászati Szemle

1959. JÚNIUS 01.

Neuropathologiai elváltozások az arteria carotis interna elzáródása kapcsán

GALLAI Margit

A szerző 9 egy- és 1 kétoldali carotis interna elzáródás esetéből egy emboliás eredetű, hét scleroticus és kettő sclerosissal szövődött thrombangitis obliterans volt. Ezek vizsgálata alapján úgy véli, hogy a carotis interna elzáródáson kívül az egyidejűleg jelenlevő általános érmegbetegedés jelentősen hozzájárul a klinikai tünetek, a necrosisok létrejöttéhez és helyének meghatározásához. Különösen a Willis-kör átjárhatósága, ennek fejlődési rendellenességei és kóros elváltozásai lényegesek. A basalis collateralis keringés akadályozottsága megkönnyíti friss carotis elzáródásban a thrombus folytatólagos felterjedését a média és anterior törzsébe. Continuus felterjedést csak friss elzáródáshoz csatlakozva talált, feltételezi, hogy ez a friss thrombus a circ. art. Willisiiben és attól distalisan, az embolusokhoz hasonlóan, később recanalisalódhat helyenként organisált thrombusrészeket hagyva hátra. A széttöredező friss thrombusból microembolusok juthatnak a peripheriás kis erekbe, foltos ischaemiás elváltozásokat okozva. A 10 esetben 11 carotis interna volt elzárva. Ezzel azonos oldalon levő média terület minden esetben károsodott. 3 esetben, amelyekben circ. art. Willisii révén való compensatio anatómiailag akadálytalan volt, csak microscoposan. Az anterior terület lágyulása esetén mindig teljesen vagy részlegesen elzárt volt az a. cer. ant.-nak az a. communicans ant.-tól distalis törzse. Az a. cer. post. terület kielégítő vérellátását a basilaris rendszer biztosítja olyankor is, amikor az vastagabb ággal ered a carotisból. Ha azonban a posterior törzs a Willis körtől distalisan záródik el, az egész ellátási terület sérül. Carotis interna elzáródás ellenére macroscoposan ép maradt a hemispherium két esetben, amikor anatómiailag kifogástalan basalis és pialis collateralis keringés lehetősége állt rendelkezésre.

Ideggyógyászati Szemle

1954. DECEMBER 31.

Különböző aetiologiájú polyneuritisnek összehasonlító kórszövettani vizsgálata

HABERLAND Katalin

1. Szerző 14 különböző aetiologiájú poly-neuritis esetet dolgozott fel kórszövettanilag és összefüggést keresett egyrészt a szövettani elváltozások minősége és localisatioja, másrészt az aetiologiai tényező között. 2. Szövettani vizsgálat a végkészülékek kivételével a környéki idegrendszer minden szakaszából három fő szempontból történt: a) kór szövettani elváltozás minősége — gyulladás vagy degeneratio, b) a kórfolyamat localisatioja, c) axonelváltozás és axonalis retrograd sejtelváltozás. 3. 7 esetben a környéki idegrendszer parenchymájának súlyos degeneratioja mutatkozott axonalis sejtelváltozással. A degeneratio praedilectios helye a környéki ideg volt (distalis typusú degeneratio). Ezekben az esetekben arsen, achylia gastrica, hypovitaminosis, anaemia szerepelt aetiologiai faktorként. 4. 6 esetben a környéki idegrendszer általános szerosus gyulladása állt a szövettani kép előterében, melyhez velőhüvely degeneratio és axoduzzadás társult retrograd sejtelváltozás nélkül. Ellentétben az előbbi csoporttal a degeneratio legsúlyosabb a gyökérnek duralis hüvelyben haladó szakaszán és a dúcokban volt (proxymalis typusú degeneratio). A proxymalis radicularis velődegeneratio magyarázatát szerző Scheinker-rel és Sánthával egyetértve abban keresi, hogy a duzzadt gyökér a duralis hüvelyben strangulálódik. Ezekben az esetekben aetiologiai tényezőként allergiás reactio tételezhető fel (influenza, pneumonia, tonsillitis, ulcus molle, gastritis után). Utolsó eset polyganglinitisnek felel meg, amelynél a virus eredet valószínű. 5. Az esetek szövettani vizsgálatából meg állapítható, hogy azok az aetiológiai tényezők, melyek elsődlegesen az idegrendszer anyagcseréjében okoznak rendellenességet, a környéki idegrendszer distalis typusú parenchymás degenerativ folyamatát okozzák. Allergiás reactio vagy infectio következményeként egy radicularis typusú interstitialis gyulladásos folyamat alakul ki. 6. E két folyamat elkülönítésére az első csoportbeli esetekre szerző indokoltnak tartja Lewy és Wechsler nyomán a „polyneuropathia“, az utóbbiakra a degenerativ elváltozások localisatioja alapján a „polyganglioradiculitis“ elnevezést (a szövegben kifejtett értelmezésben).

Ideggyógyászati Szemle

1954. MÁJUS 03.

A seniummal együttjáró idegrendszeri szövettani elváltozásról

HORÁNYI Béla

1. Az agyvelő senilis atrophiájának foka rendszerint nem áll arányban sem a korral, sem a szellemi és egyéb teljesítménynek fokával. 2. A senium nem hoz létre minőségileg új szövettani elváltozásokat. 3. Az úgynevezett kopási pigment nem az idegsejt elhasználódásának, öregedésének morfológiai kifejezője. 4. A senilis idegsejt elváltozások működő elemek pusztulásához vezethetnek (nagy agyi kéreg, subcorticalis dúcok, tractus olfactorius stb.) 5. A seniumban a corpus pineale még sok ép parenchymasejtet tartalmazhat; a corpus pinealenak a semiumban is van funkciója. 6. A senium problémáinak egyik súlypontja az erek permeabilitási kérdése. 7. Az Alzheimer-féle fibrillumelváltozás és a senilis paque nem obligált kísérője a seniumnak, viszont jelenlétük nem jelent okvetlen kóros funkciót. 8. Az egyes egyének kompensáló funkcionális kapacitása a senilis idegrendszeri szöveti elváltozásokkal szemben különböző. 9. A senilis idegrendszeri elváltozások kiterjedése nem mutat semmiféle válogatási elvet.