Terápiás területek

Nephrológia

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

A szívizom-hypertrophia és a szívelégtelenség molekuláris mechanizmusai

MIKALA Gábor, PETŐ Mónika, VÁLYI Nagy István, CSÁSZÁR Albert

A tanulmány a szívizom-hypertrophia és a következményes szívelégtelenség kialakulásának legfontosabb molekuláris mechanizmusait foglalja össze. A folyamatok ismerete számos esetben lehetőséget nyújt farmakoterápiás beavatkozásokra is. Elsőként a három alegységből álló G-proteineket és az ezekhez kapcsolt intracelluláris szabályozó rendszereket ismertetik, különös tekintettel a transzgenikus állatmodellekben megismert folyamatokra. E területen a szívizom-hypertrophia befolyásolására olyan klinikailag hatékony szerek vannak, mint az ACE-gátlók, az angiotenzinreceptor-antagonisták, valamint az a- és B-adrenerg-receptor-bénítók. A patomechanizmus szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a mitogén aktiválta proteinkinázok, amelyek a hypertrophiás kaszkád későbbi szakaszában szerepelnek. Figyelemre méltó vizsgálatok folynak a lipidoldékony statinok (a Ras-farnezilálás indirekt gátlószerei) esetleges terápiás alkalmazhatóságával kapcsolatban. A szívizom-hypertrophia és a szívelégtelenség létrejöttében alapvető az intracelluláris kalcium homeosztázis megváltozása. A cikk harmadik részében a kalcium- és kalmodulinfüggő protein foszfatáznak, a calcineurinnak a szerepét vizsgálják ebben a folyamatsorban. A cyclosporin A vagy a tacrolimus (calcineurininhibitorok) adása nem javasolható a szívizom-hypertrophia minden formájában, de egyes esetekben mégis hatásosnak bizonyulhat. A szívelégtelenség végállapotában az egyik legsúlyosabb, ma még megoldatlan problémát a repolarizációs zavarok okozta kamrai ritmuszavarok kialakulása jelenti. Ennek egyes mechanizmusait is bemutatják, kiemelve a nátrium-kalcium csere transzporter gátlását mint a jövőbeli ígéretes terápiás lehetőségek egyikét.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Diabetes mellitus és hypertonia; Tények, kérdések, gondolatok

KERÉNYI Zsuzsa, STELLA Péter, TAMÁS Gyula

A WHO új diagnosztikus kritériumait alkalmazva a hypertonia gyakorisága az 1-es típusú cukorbetegek körében 15-61%, 2-es típusú diabetes mellitus esetén 51-73%. A cukorbetegeknek az egészséges anyagcseréjű egyénekkel szembeni emelkedett cardiovascularis és stroke kockázatát a hypertonia tovább fokozza. A szerzők áttekintik a hypertonia diagnózisára és kezelési célértékeire vonatkozó újabb ajánlásokat. Kritikusan elemzik a ma legjobban alátámasztott kezelési alapelvek kialakítását célzó, cukorbetegeken végzett jelentősebb tanulmányokat. Röviden ismertetik az újabb antihipertenzív gyógyszercsoportok elméleti előnyeit és lehetséges helyét a cukorbetegek magas vérnyomásának kezelésében és a napjainkban világszerte legelfogadottabb, a cardiovascularis rizikóprofilhoz illesztett kezelési stratégia felépítését. A célszervvédelem szempontjából hypertoniás, diabetes mellitusban szenvedő betegnél jelenleg a (bizonyítékok alapján is) legmegfelelőbb kezelés az ACE-gátló készítmény és a hosszú hatású kalciumantagonista kombinációja. A hypertonia miatt kezelt cukorbetegek mintegy 70%-ánál kettős, és közel egyharmadánál hármas vagy négyes gyógyszerkombináció adása szükséges, ahol a kis dózisú diuretikumok és/vagy a kardioszelektív B-receptor-blokkolók is helyet kapnak.

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

A microalbuminuria vizsgálatának gyakorlati vonatkozásai diabetes mellitusban

JERMENDY György, FARKAS Klára, NÁDAS Judit, DARÓCZY Atilla, PÉTERFALI Éva

BEVEZETÉS – A microalbuminuria meghatározása nagy jelentőségű a cukorbetegség késői szövődményeinek minél korábbi felismerése szempontjából. Nincs egységes álláspont, hogy milyen vizeletmintából történjen a laboratóriumi mérés. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Az albuminürítés vizsgálatának gyakorlati vonatkozásait megítélendő 192 felnőtt cukorbeteg (136 férfi, 56 nő; 1-es típus/2-es típus: 90/102, életkor: 51,4-10,8 év; diabetes mellitus fennállásának tartama: 15,3+9,1 év; testtömegindex: 27,9+4,6 kg/m2; HbAlci 8,54+1,46%; aktuális vérnyomás: 138+14/82+8 Hgmm; szérumkreatinin: 94+20 umol/l; X+SD) gyűjtött és egyszeri vizeletmintájának felhasználásával, ismételt (három héten belül háromszor elvégzett), párhuzamos méréssel meghatároztuk az időegységre vonatkoztatott albuminürítést, a reggeli első vizelet albuminkoncentrációját és az albumin-kreatinin hányadost. EREDMÉNYEK - Az időegységre vonatkoztatott albuminürítés értéke alapján a betegek egyharmada (három méréssor: 31,2-30,7-34,4%) normoalbuminuriásnak (<30 mg/nap), több mint fele (55,8-57,3-53,6%) microalbuminuriásnak (30–300 mg/nap), fennmaradó részük (13,0-12,0 12,0%) macroalbuminuriásnak (>300 mg/nap) bizonyult. Az első-második és a második-harmadik mérési sorozatok eredményei között jó korrelációt tudtunk igazolni (időegységre vonatkoztatott albuminürítés: K=0,64, K=0,67; albuminkon centráció: K=0,60, K=0,62; albumin-kreatinin hányados: K=0,54, K=0,61). Az egymást követő mérések során az időegységre vonatkoztatott albuminürítés értékét tekintve a betegek 79,7–81,2%-ánál, az albuminkoncentráció értéke szerint a betegek 77,1–77,6%-ánál, míg az albumin-kreatinin hányados alapján a betegek 74,5-78,6%-ánál az albuminuria ugyanazon stádiumát tudtuk megállapítani. A három mérési sorozat eredményei alapján az időegységre vonatkoztatott albuminürítés jó korrelációt mutatott az albuminkoncentráció értékével (K=0,54, 0,54, 0,57), illetve az albumin-kreatinin hányadossal (k=0,49, 0,47, 0,54). Az időegységre vonatkoztatott albuminürítést összehasonlítási alapnak tekintve, az összesített mérési sorozat alapján az albuminkoncentráció szenzitivitása 79,3%, specificitása 69,5%, az albumin-kreatinin hányados szenzitivitása 74,6%, specificitása 68,8% volt. KÖVETKEZTETÉS - A standard módszernek tekinthető, gyűjtött vizeletet igénylő, időegységre vonatkoztatott albuminürítés meghatározása mellett az egyszerűbben kivitelezhető mérési módszerek (reggeli első vizeletből albuminkoncentráció vagy albumin-kreatinin hányados meghatározása) is hasznosíthatók a cukorbetegek gondozásában, a nephropathia diabetica korai felismerése érdekében.

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

A cardiovascularis betegségek kockázatának felmérése; Társadalmi befektetések és egyéni vállalások

KARLÓCAI Kristóf, CZURIGA István

A cardiovascularis betegségek kezelésében az utóbbi években elért sikerek nemhogy fölöslegessé tennék, hanem még inkább előtérbe hozzák a megelőzés fontosságát. A prevencióban prioritási sorrendet állítunk fel, és az adott egyén abszolút multifaktoriális kockázatát saját klinikai paraméterei alapján határozzuk meg. Ebben életmódbeli szokások, klinikai laboratóriumi paraméterek és a szubklinikai atherosclerosis kimutatására alkalmas metodikák egyaránt segítenek. A kockázatot az életmód megváltoztatása is csökkenti, ehhez szakszerű orvosi segítséget adunk. A kockázatcsökkentésben kimagasló szerepet játszik a hypertonia, a diabetes mellitus és a hyperlipidaemia megfelelő kezelése, de a kardiológiai, a szívsebészeti ellátás is a megelőzés része. A prevenció eredménye a várható élettartam meghosszabbodása, ami nemcsak szociális, hanem pénzügyi haszonnal is jár. Ezt az eredményt csak megfelelő befektetés után várhatjuk.

Lege Artis Medicinae

2000. SZEPTEMBER 01.

A myocardium adaptációja a stresszhez kóros állapotokban; Kísérletes kutatási eredmények

FERDINANDY Péter

Már régóta keresik a hatékony terápiás megoldást arra, miként lehet az ischaemiás myocardiumot megóvni. Az emberi ischaemiás szívbetegség komplex kórfolyamat, amelyhez az ischaemiától függetlenül egyéb szisztémás betegség, mint például hyperlipidaemia, hypertonia és diabetes mellitus is társulhat, s ezek (az ischaemiától függetlenül) különféle módon befolyásolják a myocardium működését. A szívizom ischaemiás prekondicionálása jól ismert stresszadaptációs válasz, amelynek során egy rövid ideig tartó ischaemia jelentősen megnöveli a myocardium ellenálló képességét a következő ischaemiás inzultussal szemben. A jelenség alapjául szolgáló molekuláris mechanizmus intenzív kutatás tárgya abban a reményben, hogy az ischaemiás szív védelmére sikerül racionális terápiás megoldást találni. A legtöbb ez irányú kísérletet eddig olyan állatokon végezték, ahol az ischaemiás prekondicionálást más kísérő betegség hiányában váltották ki, így ezen kísérletek klinikai relevanciája csekély. Ebben a dolgozatban áttekintjük azokat a folyamatokat, amelyek révén a szisztémás betegségek a szívizom stresszadaptációs válasz készségét módosíthatják. Olyan további preklinikai vizsgálatok elvégzését tartjuk szükségesnek, amelyekben az ischaemiás szívbetegséget és a gyakran ehhez társuló kórállapotokat egyidejűleg modellezik.

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

Az apoptózis jelentősége az emberi megbetegedésekben

SZENDE Béla

A különböző sejtközösségek homeosztázisát az apoptózis és mitózis egyensúlya tartja fenn. Számos betegség jellemezhető a normálist meghaladó vagy túl alacsony mértékű apoptózissal. A karcinogenezis folyamata az apoptotikus aktivitás csökkenésével jár; feltételezik, hogy a rosszindulatú daganatokban is csökkent az apoptózisindex. Ebből a szempontból fontos minden rosszindulatú daganatféleséget önálló egységnek tekinteni, különösen akkor, ha az apoptózis indukálhatóságát vesszük figyelembe. A szerző az apoptózis jelentőségét az autoimmun, a fertőző, a neurodegeneratív betegségek, továbbá a máj, a tüdő, a vese és a szív egyes elváltozásainak kóreredetében is tárgyalja, különös tekintettel az apoptotikus aktivitás felborult egyensúlyának befolyásolására irányuló terápiás lehetőségekre.