Ideggyógyászati Szemle

Pemphigus esetekben a spinalis ganglionokban talált elváltozások

BALÓ József1

1968. JANUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1968;21(01)

Kiindulva a zoster esetek tapasztalataiból, az utolsó 20 év alatt összesen 82 pemphigus esetben vizsgáltuk a spinalis ganglionokat olyan szempontból, hogy lehet-e bennük olyan jelenségeket találni, amelyekből a bőr elváltozásai megmagyarázhatók lennének. A talált elváltozások részben makroszkopos, de főleg kórszövettani vizsgálatok alapján arra utalnak, hogy ilyen összefüggés a spinalis ganglionok elváltozásai és a bőrmegbetegedés között fennáll. A spinalis ganglionokban heveny jelenségek, továbbá idültnek minősíthető elváltozások egyaránt találhatók. A heveny gyulladás jelenségein kívül olyan idültnek minősíthető elváltozások mutathatók ki, amelyek az idegrostokra, dúcsejtekre, a ganglionok támasztószövetére és a meninxek elváltozásaira vonatkoznak. A spinalis ganglionok megbetegedése a bőrre vetítődik ki, ennek alapján a pemphigus a bőr trophoneurosisainak körébe tartozik. A morphologiai jelenségek megállapítása mellett az a kérdés, hogy létrehozásában milyen aetiologiai tényezők játszanak közre. Ennek megállapítása még a jövő feladata.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem I. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[A Tay-Sachs-típusú amaurotikus idiómák szemiológiájáról meghosszabbított túlélésben]

L. van Bogaert, J. J. Martin

[Egy elhúzódó lefolyású Tay-Sachs amaurotikus idióma klinikai vizsgálata a dekerebráció jelei, a primitív reflexek és a gerincvelői automatizmus megnyilvánulásai szempontjából.]

Ideggyógyászati Szemle

[Megfigyelések az úgynevezett Idióta Savantokról]

CRITCHLEY Macdonald

[A fenti általánosítások levonása során fel kell ismerni azok korlátait. Egyet kell értenünk Mitchell következtetéseivel, aki legalább három pszichológiai kategóriát ismert fel: (1) a "számoló csodagyerekek - akik lehetnek alacsonyabb intellektuális kaliberű személyek, és akik zseniális rövidítésekre támaszkodnak; (2) a számtani csodagyerekek, mint Colburn és Dase, közepesen fejlett számtani ismeretekkel; és (3) matematikai zsenik, mint például az idősebb Bidder. Ezek kivételes képességekkel rendelkeznek, és a tiszta matematikában való jártasságuk mélyreható. ]

Ideggyógyászati Szemle

[Tórium granulómák az agyban ]

FREEMAN Walter

[A Thorotrastot 1936-ban és 1937-ben használták a prefrontális lobotómia károsodásainak kimutatására. Négy beteg 10-22 év után került boncolásra, és mindegyiknél egy vagy több tóriumgranulomát találtak. Ezek a 6 X 8 mm és 8X12 mm közötti méretű csomók hialin anyagból álltak, amelyet vegyes kötőszövetből és glia-szövetből álló vastag kapszula zárt körül, és részben tórium-dioxid-részecskékkel teli, nagyméretű fagociták vették körül. Sűrű kötőszövet alakult ki a szulciákban, ahol a tórusz a szubarachnoidális terekbe jutott, és kifejezett gliózis alakult ki az ependyma deszkamációjával, amikor a kamrákba jutott. A hosszabb túléléssel rendelkező esetekben a fagociták gyakran üres üregeket mutattak, ahol a sejtmagoknak kellett volna lenniük. A közelben lévő idegsejtek nem mutattak nyilvánvaló elváltozásokat. Az anyagot úgy jellemezték, hogy "nagyon erős tóriumforrást" tartalmazott. Úgy vélik, hogy a tórium által kibocsátott alfa-részecskék felelősek a granulómák kialakulásáért, és sok év elteltével a fagociták elhalásáért. A tóriumot az agyban csak a ciszták és tályogok kimutatására lehet biztonságosan alkalmazni, amelyek aztán teljesen eltávolíthatók. Az ilyen alkalmazás egy esetét Lehoczky 1939-ben írta le. ]

Ideggyógyászati Szemle

[A gerincvelő telangiektáziája, amelyet a következő életkorban fedeztek fel 75 éves, transzverzális myelopathiával, szegmentális gerincatrophiára való kitéréssel]

GARCIN Raymond, LAPRESLE Jean

[Az általunk közölt megfigyelés azért érdekes, mert rendkívül későn (75 év) derült fény egy kapilláris típusú csontvelőangiómára, amely addig klinikailag néma maradt. Ez jól szemlélteti a gerincvelő érrendszeri elváltozásainak lehetséges hosszú lappangási idejét, és azt mutatja, hogy ezt az etiológiát mindig figyelembe kell venni olyan gerincvelő-érintettség jelenlétében, amelynek oka nem ismert. ]

Ideggyógyászati Szemle

Az extraneuralis fertőző betegségek idegrendszeri szövődményei

KÖRNYEY István

Az általános fertőző betegségek idegrendszeri szövődményeinek áttekintésében legcélszerűbb az encephalomyelitiseknek a kórszövettani sajátságokon alapuló következő felosztásából kiindulnunk, noha themánkkal csak egyes typusok van nak kapcsolatban: 1. meningo-encephalitisek; 2. metastaticus góc-encephalitisek (tályog); 3. diffus encephalitisek, főleg a nagyagykéreg megbetegedésével; 4. polioencephalomyelitisek, az agytörzs praedilectiós területeinek megbetegedésével; 5. panencephalitisek; 6. leukoencephalitisek.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság konszenzusajánlása a felnőttkori spinalis izomatrophia (SMA) kezeléséhez

BOCZÁN Judit, KLIVÉNYI Péter, KÁLMÁN Bernadette, SZÉLL Márta, KARCAGI Veronika, ZÁDORI Dénes, MOLNÁR Mária Judit

Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, auto­szomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszo­lan­dó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit traumás agysérült betegek körében

TAMÁS Viktória, BÜKI András, HEROLD Róbert

A mentalizáció vagy tudatelmélet, mint a szociális kogníciónk egyik aspektusa, az a készségünk, mellyel képesek vagyunk mások mentális állapotaira (intenciók, vágyak, gondolatok, érzelmek) következtetni, és ez alapján viselkedésüket előre jelezni. Ez a funkciónk jelentősen meghatározza a szociális világban történő részvételünket és eligazodásunkat, továbbá fontos szerepet játszik a társalgási szituációkban, a szociális interakciókban, a társas integrációban és adaptációban. Traumatikus agysérülés alkalmával – mely sokszor érinti a fiatalabb populációt – károsodhatnak azok az agyi régiók, melyek az elmeolvasó funkció alapjául szolgálnak. A koponyatraumák fokális vagy diffúz cerebralis sérüléseket okozhatnak, melyek következményeként gyakran alakul ki mentalizációs deficit. A témával kapcsolatban elsősorban olyan publikációkra kerestünk rá, melyek a tudatelméleti képességet traumás agysérülést elszenvedett egyének és kontrollszemélyek között hasonlították össze (komparatív jellegű eset-kontroll vizsgálatok). A közlemények felkutatására internetes/online felület alapú keresést végeztünk a PubMed, a Web of Science, a ScienceDirect, a Google Scholar, az APA PsycNET (PsycARTICLES) és az EBSCO Host oldalak felhasználásával. A keresés a témaspecifikus kulcsszavak következő kombinációja alapján történt: theory of mind vagy mentalizing vagy social cognition és traumatic brain injury vagy head/brain injury vagy diffuse axonal injury. A keresés alapján talált és feldolgozott tanulmányok/vizsgálatok (21 db) eredményei szerint a traumás agysérülés gyakran vezet különböző fokú mentalizációs deficithez. Jelenlegi összefoglaló közleményünkkel arra próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy az elmeolvasási diszfunkció megjelenése és mértéke nagymértékben befolyásolhatja a betegség kimenetelét, az esetleges rehabilitációs idő hosszát és végső soron a traumás agysérült egyén életkilátásait. Emellett áttekintésünkkel igyekszünk állást foglalni a tudatelméleti képesség területspecifikus vagy területáltalános volta mellett, traumás agysérült páciensek mintáján végzett kutatások alapján.