A caissonmunkások idegrendszeri károsodásairól
RÓZSAHEGYI István1, ROTH Bedrich1
1965. NOVEMBER 01.
Ideggyógyászati Szemle - 1965;18(11)
RÓZSAHEGYI István1, ROTH Bedrich1
1965. NOVEMBER 01.
Ideggyógyászati Szemle - 1965;18(11)
A központi idegrendszer nagy érzékenysége a decompressiós traumával szemben nyilvánvaló, károsodása nem csupán manifest idegrendszeri megbetegedés alkalmával, de latens módon, egyéb betegségformák megjelenése mögött, vagy akár minden manifest decompressiós megbetegedési tünet nélkül is létre jöhet. A központi idegrendszer decompressiós megbetegedésének egyetlen hatásos, kauzális terápiája az idejében, szakszerűen, nagy gondossággal és szükség esetén kitartó türelemmel végrehajtott recompressio. A sikertelen recompressio után a gyógyulás kilátásai rosszak; maradandó károsodások jönnek létre és ezek mind somaticus, mind ún. functionalis psychés kórképeket okozhatnak. Tekintettel a súlyos és maradandó idegrendszeri elváltozások veszélyére, elengedhetetlen a leggondosabb preventio és terápia. A preventív intézkedések között mérlegelendő a túlnyomás alatt eltölthető idő tartamának korlátozása a lassan saturálódó lipoidtartalmú szövetek telítődésének megakadályozására. A kizsilipelés üteme az előírások szerint szigorúan betartandó. A terápiában a recompressio végrehajtása a döntő: a sikeres recompressio után nagyon lassú nyomáscsökkentés, szükség esetén oxigénbelégzés alkalmazandó. Caissonmunkások foglalkozási eredetű megbetegedéseinek kártalanításában mérlegelni kell functionalis jellegű állapotok organicus eredetének lehetőségét is.
Ideggyógyászati Szemle
Száz mittenes betegünk elemzése alapján úgy látszik, hogy a mittenes alvás recidiv psychés decompensatiók és magatartászavar formájában megnyilvánuló, organicus cerebralis károsodás talaján kialakult személyiségzavarra utal. A mittenes alvás nem egyes klinikai kórképekhez tartozó rendellenesség, ha nem a következő tényezők együttes jelenlétében fordul elő : 1. személyiségzavar időszakos neuroticus, esetleg psychoticus decompensatiók kal, illetőleg magatartászavarral. 2. pathologiás vegetativ jelenségek. 3. diffus cerebralis károsodás (kamratágulat vagy/és corticalis atrophia). 4. koroptimum : 15-34 év.
Ideggyógyászati Szemle
Szerzők 32 és 20 éves fiútestvérpár azonos megbetegedését észlelték. Mindkettő szemén chronicus uveitis, acut iritis, inveteralt chorioretinitises gócok voltak láthatók. A fiatalabbik fiú egyik szeme már teljesen amauroticus volt. Ez utóbbinak meningoencephalitise is jelentkezett, melyet a cortison kedvezően nem befolyásolt. Friss száj aphthájából vírust izolálni nem sikerült. Az irodalmi adatok és saját észleléseink alapján a neurologiai tünetek feltehetően allergiás alapon jöttek létre.
Ideggyógyászati Szemle
Szerző a vonatkozó irodalom rövid áttekintése mellett az inducalt paranoid psychosis két különálló esetét; egy család (anyós, férj, feleség, fiú), valamint egy házaspár megbetegedését elemzi. Rámutat a környezeti hatások és a személyiség szerkezet szerepére. Felhívja a figyelmet a főváros közelsége ellenére is erősen ható babonás-misztikus szocialis átöröklés (boszorkányhit) tükröződésére a téveseszmék tartalmában, és az irrationalis elem jelentőségére a suggestiós mechanismusok érvényesülésében. – További elemző esetleírásokat hasznosnak tart.
Ideggyógyászati Szemle
Szerzők 220 V-os áramütés okozta spinalis paralysist észleltek macskán. A kórképet feltételesen a Panse-féle spinalis atrophiás paralysis körébe sorolják. Az eset klinikumát histopathologiai vizsgálatokkal támasztják alá. Áttekintik az áramütés várható neurológiai következményeit, foglalkoznak az áramütés pathologiájával és pathomechanismusával. A Panse-féle syndroma kialakulását az esetükből levonható következtetések alapján a gerincvelő sajátos érellátásával hozzák összefüggésbe. Ezúton is köszönetet mondunk Guzsal Ernő adjunktus úrnak a mikrofotogrammok elkészítéséért.
Ideggyógyászati Szemle
[Az autizmus spektrum zavar heterogén tünetekkel jelentkező idegrendszeri fejlődési zavar, aminek az etiológiája nem kellően tisztázott. A közelmúltban, az autizmus gyakoriságának növekedése és a veleszületett metabolikus rendellenességek diagnosztikai lehetőségeinek bővülése miatt egyre több komorbiditásra is fény derült. A vizsgálatban olyan autizmus spektrum zavar diagnózissal rendelkező betegek vettek részt, akik 2018. szeptember 1. és 2020. február 29. között a Gyermekbetegek Metabolizmusambulanciáján részesültek ellátásban (n = 179 fő). A betegek személyes adatait, rutin és speciális metabolikus teszteredményeit retrospektív módon elemeztük. Az ambulanciánkon ezen idő alatt megjelent 3261 beteg közül 179-en (5,48%) rendelkeztek autizmus spektrum zavar diagnózissal, ők képezik vizsgálatunk betegpopulációját. A speciális metabolikus kivizsgálás eredményeképpen 6 beteg (3,3%) esetében állítottunk fel veleszületett metabolikus rendellenesség diagnózist. Két betegünk klasszikus phenylketonuria, két betegünk klasszikus homocystinuria, egy betegünk 3D típusú mucopolysaccharidosis (Sanfilippo-szindróma) és egy 3-metilkrotonil-CoA-karboxiláz-hiány diagnózist kapott. A veleszületett metabolikus rendellenesség ritkán autizmus spektrum zavarhoz társulhat. A kór-történet pontos felvétele, az alapos fizikális vizsgálat és a tünetek gondos mérlegelése az autizmus spektrum zavarban szenvedő betegek esetében segítheti a klinikust a döntéshozatali folyamatban, és elvezethet a megfelelő metabolikus kivizsgáláshoz. Ha az autizmus hátterében veleszületett metabolikus rendellenességet találunk, az hatékony kezelést eredményezhet.]
Ideggyógyászati Szemle
A SARS-CoV-2-betegség klinikuma egyre inkább megismerhetővé vált az elmúlt időszakban. A gyakori tünetek, mint láz, köhögés, nehézlégzés, tüdőgyulladás, íz- és szagérzésvesztés mellett ritkább szövődmények, köztük számos neurológiai betegség is azonosítható. Jelen közleményben három, Covid-19 okozta vagy ahhoz társuló neurológiai kórképet tárgyalunk (1. eset: Covid-19-encephalitis, 2. eset: Covid-19 okozta organikus fejfájás, 3. eset: SARS-CoV-2-fertőzés és ischaemiás stroke). Hangsúlyozzuk eseteink kapcsán, hogy e pandémiás időszakban különösen fontosa neurológusok számára a vírus idegrendszeri szövődményeinek ismerete és azonosítása. Így felesleges vizsgálatokat és egészségügyi személyzet–beteg kontaktusokat tudunk megelőzni.
Lege Artis Medicinae
A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neuropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szövődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció káros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.
Ideggyógyászati Szemle
A Covid-19 betegség megjelenését követően rövid idő után világossá vált, hogy noha az elsősorban légúti tünetekkel jár, ezek mellett nagyon sok esetben egyéb szervek, szervrendszerek, így az idegrendszer károsodására utaló tünetek is megjelennek. Az első észlelés és közlés óta megjelent és naponta megjelenő nagy mennyiségű, a betegséggel, annak szövődményeivel foglalkozó közlemény között számos neurológiai komplikációkkal foglalkozó is megtalálható. Az adatok alapján viszonylag gyakori ideggyógyászati szövődménynek tartható az encephalitis kialakulása. Tünetei az esetek többségében a még zajló légúti kórfolyamattal egyidejűleg vagy a kialakult kritikus állapot során észlelhetők; többféle megjelenési formáját is közölték. Az általunk ismertetett esetben a központi idegrendszer érintettségét jelző tünetek több héttel a lezajlott Covid-19-pneumonia után, a beteg ebből a szempontból már gyógyult állapotában jelentek meg. A klinikum, a képalkotó, EEG- és liquorvizsgálatok eredményei alapján a tünetek hátterében encephalitis igazolódott. Az alkalmazott terápia mellett a klinikai szempontból rohamosan javuló folyamat hátterében az elvégzett vizsgálatok egyértelmű kórokot nem igazoltak. A korábban zajlott SARS-CoV-2-vírusinfekciót is figyelembe véve Covid-19 betegséget követő posztinfekciós központi idegrendszeri kórfolyamatot véleményeztünk, melyre vonatkozóan jelenleg csak elvétve található irodalmi adat.
Lege Artis Medicinae
A Covid-19 megbetegedést okozó SARS-CoV-2 2021-re a világ valamennyi országában elterjedt, elsősorban légúti tünetekkel járó megbetegedést okozva, amely súlyos esetben légzési elégtelenséggel járó tüdőgyulladás formájában zajlik. A világjárvány kezdete óta jelennek meg esetismertetések, összefoglaló vizsgálatok a fertőzés neurológiai tüneteiről, szövődményekről (például myalgia, anosmia, ageusia, encephalitis, encephalopathia, cerebrovascularis megbetegedések, Guillain–Barré-szindróma, különféle neuropathiák). Ugyanakkor ismeretes, hogy a terápiás próbálkozások kapcsán alkalmazott gyógyszereknek is lehetnek idegrendszeri mellékhatásai. Összefoglalónk a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi irodalmat összegezve igyekszik a gyakorlatban is hasznos áttekintést adni a SARS-CoV-2-fertőzés jelenleg ismert neurológiai szövődményeiről.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás