Területi gyakorlatok értékelése főiskolai ápolóhallgatók körében

A közleményben bemutatott interprofesszionális munkaerőt alkalmazó program célja a krónikus betegek dekompenzációjának megelőzése, felismerése és kezelése volt a Covid-19-járvány idején. A program sikere – a kórházi felvételek számának 35%-os csökkenése – az ellátási forma továbbvitelét eredményezte a járvány utáni időszakra is.

A közel 600 gyógyszerész részvételével készült felmérés alapján a gyógyszerészek közel 60%-a nyitott az alapokon túli gyógyszertári szolgáltatások nyújtására és a gyógyszerészi hivatás fontos részének tartja azokat. A válaszadók közel kétharmada (64%) dolgozik olyan gyógyszertárban, amely jelenleg is rendelkezésre áll valamilyen szolgáltatással a betérő betegek számára. Ezek közül a leggyakoribb az állatgyógyászati készítmények forgalmazása (40%), a gyógyszerészi gondozási programban való részvétel (26%), és az internetes gyógyszerforgalmazás (20%) (megjegyzés: a felmérés még a csomagküldés korlátozása előtt készült).

A Toxoplasma gondii világszerte az emberek közel 50%-ában okoz – többnyire látens – fertőzést, és a 2000-es évek vége óta azt is tudjuk, hogy a neurotróp intracelluláris protozoa nemcsak fertőzött macskafélék székletével, kontaminált élelmiszerrel és vízzel, de szexuális úton is terjed. Súlyos tünetek (akut toxoplazmózis: agyvelőgyulladás, szem-, tüdő-, májbetegség) csak a fertőzöttek kis százalékában (főleg immunszuppresszáltakban) alakulnak ki, azonban az aszimptomatikus személyek körében többféle viselkedésmódosulást is megfigyeltek (kockázatkeresés és a balesetek számának növekedése, neuroticizmus, mentális betegségek, pl. szkizofrénia, öngyilkossági hajlam, obszesszív-kompulzív zavar). Már eddig is ismert volt, hogy terjedése elősegítése érdekében a Toxoplasma gondii manipulálja köztesgazdái fenotípusos jellegzetességeit, most evolúcióbiológusok és evolúciós pszichológusok bebizonyították: ember esetében is ez a helyzet.

A sclerosis multiplex (SM) diagnosztikáját jelentősen megnehezíti, hogy számos kórkép, mint például a migrén, bizonyos vascularis eltérések és egyéb gyulladásos megbetegedések, az SM-hez hasonló képet mutat. Az SM diagnosztikájában használt McDonald-kritériumrendszer az egyértelműen demyelinisatióra utaló esemény megléte esetén jól működik, ugyanakkor az atípusos, nonspecifikus vagy tünetmentes betegekben hibás SM-diagnózishoz vezethet, főleg, ha az MR-képanyag olyan eltéréseket mutat, melyek ismeretlen jelentőséggel bírnak. A centrális vénajel megfelelő határértékek megválasztása esetén magas specificitással bír az SM és az SM-utánzó kórképek differenciálásánál. A T2*-súlyozott szekvenciák alkalmazása tovább növelheti a jel szenzitivitását is.

A túlsúly és az elhízás prevalenciája az elmúlt négy évtizedben megháromszorozódott. 2016-os adatok szerint az elhízás prevalenciája gyermekeknél 8%, férfiak között 11%, nőknél 15%. Ma a globális populáció 30%-a túlsúlyos vagy elhízott. Az elhízás a 2-es típusú diabetes (T2DM) vezető kockázati tényezője, továbbá coronariabetegséghez, stroke-hoz, és számos rákfajta kialakulásához vezethet. Az elhízással kapcsolatos költségek globálisan a nemzeti össztermék 2,8%-át emésztik fel, ami nagyjából megegyezik a dohányzás vagy a fegyveres konfliktusok költségével.

Az orális fogamzásgátlók (OF) és az endogén női nemi hormonok a természetes nemi ciklussal (TC) bíró nőkben számos pszichológiai sajátosságot befolyásolnak (pl. kognitív működés és érzelmek), azonban eddig kevés vizsgálat foglalkozott ezek társas viselkedésre gyakorolt hatásával. Egy korábbi vizsgálat eredményei már utaltak arra, hogy a TC-vel bíró nők proszociálisabb viselkedést tanúsítanak, mint az OF-et szedők, azonban a háttérben álló neuroendokrin hatásmechanizmus feltáratlan maradt. Ezért német és svájci pszichológusok és viselkedési közgazdászok elemezték, hogy milyen az egészséges OF- és TC-nők társas döntéshozatali folyamata, társas viselkedése és empátiája ciklusuk különböző ösztradiol- és progeszteronszintű szakaszaiban.

Az ARNI (valzartán/szakubitril) terápia egy új típusú hatástani csoport tagjaként számos klinikai evidenciával rendelkezik a szívelégtelenség szinte teljes spektrumában, különösen csökkent bal kamrai ejekciós frakció és társult hypertonia esetén. Bemutatjuk az ARNI-kezeléssel foglalkozó, legfontosabb és megfelelő evidenciával rendelkező alapvető tanulmányokat és a kezelés eredményességét szívelégtelenségben. A vizsgálatok kedvező eredményei alapján a szakmai irányelvekben egyre meghatározóbb ajánlásként jelenik meg az ARNI adásának az indikációja. Alkalmazása a mindennapi klinikai gyakorlatban hatékony, biztonságos terápiás segítséget jelent az ismerten rossz prognózisú szívelégtelenségben szenvedő betegek számára. A szer már hazánkban is elérhetővé vált.

Az X-hez kötött hypophosphataemia (XLH) a foszfátanyagcsere veleszületett zavara. Patogenezise összetett, kórfolyamata a foszfáthomeosztázis, illetve a csontanyagcsere összehangolt szabályozási zavarához kötött. Összefoglalónkban áttekintjük a sokszínű manifesztációihoz vezető patofiziológiai sajátosságokat, a diagnosztika lépéseit és a kezelési lehetőségeket. Munkánk aktualitását a Magyarországon most bevezetésre kerülő burosumabkezelés adja, amely egy fibroblastnövekedési faktor-23-hoz (FGF-23) kötődő monoklonális antitest. Az XLH hátterében a ”phosphate regulating endopeptidase homolog, X-linked” (PHEX) gén funkcióvesztéses mutációi állnak, amely következtében a foszfátvesztést okozó FGF-23 szekréciója fokozódik. Diagnózisa az alábbi tünetegyüttes fennállása esetén állítható fel: rachitis és/vagy osteomalacia, hypophosphataemiával és (izolált) renalis foszfátvesztéssel, ami nem társul D-vitamin- vagy kalciumhiánnyal; továbbá meglassult növekedés, aránytalan törpenövés. Konvencionális kezelése per os foszfátpótlásból és párhuzamosan alkalmazott aktív D-vitaminból (kalcitriol vagy alfadiol) áll, amely javítja a csontanyagcserét, azonban az esetek többségében az elért eredmény csak részleges és mellékhatásokkal (nephrocalcinosis) is számolni kell. A PHEX gén, majd az FGF-23 szerepének tisztázása kijelölte a kórfolyamat befolyásolására alkalmas terápiás célpontokat. Ezek közül az FGF-23 ellen kifejlesztett monoklonális antitest terápia hatására a csontanyagcsere normalizálódik a kezelés során, az idejében megkezdett terápiával megelőzhetők az XLH során jelentkező szövődmények. Ugyanakkor a súlyos, mozgáskorlátozottságot okozó csontdeformitások teljes regressziója nem várható. Emiatt fontos, hogy a kezelést minél előbb, még azok kialakulása előtt megkezdjük.

35 évvel ezelőtt, 1929-ben egyikünk a Schaffer-klinika szövettani laboratóriumában érdekes esetet dolgozott fel, amit klinikailag 2 éven át együtt észleltünk. Részletek mellőzésével összegezzük a klinikai vizsgálat lényegét.

Végső conclu sióit Schaffer a következő tételekben foglalja össze : 1. Az intrahypnotikus contracturák agyi reflexek, amelyek azonban associative befolyásolhatók. 2. Egy negatív hallucinatio kiterjedésében nem marad korlátozva a megfelelő sensoricus corticalis területre, hanem átterjed ugyanazon félteke egészére, több-kevesebb intensitással. 3. A hysteriás stigmák (süketség, vakság, érzéstelenség stb.) nem okoztatnak a megfelelő centrális sensoricus területek dynamikus bántalma által, hanem az associativ mechanismusnak egy zavarát (téveszme ?) képezik.

Győry Tibor magyar orvosi (1900) és Dörnyei Sándor hazai orvos- és gyógyszerésztör­té­neti bibliográfiái (1944, illetve 1960-ig) részben elavultak, részben pedig nem elégíthetik ki az egyes szakágak történeti kutatásának igényeit. A zö­mében még megírásra váró szakbibliográfiák sorába illeszkedik Nemes Csaba Miklós munkája. A hazai aneszteziológia közel 70 éves fejlődése elegendő távlatot és anyagot szolgáltatott a jelen írásban ismertetett történeti áttekintés és címszójegyzék számára, amely csatlakozik a Bogár Lajos professzor által szerkesztett, 2008-ban megjelent „Az önálló magyar aneszteziológia és intenzív terápia első 50 éve” című munkához. A szerző saját szavait idézve: „A munka fáradságos volt, de megérte: újra átéltem a magyar aneszteziológusok első nemzedékének csak a repülés kezdeteihez hasonlítható szakmai harcait és a hivatás elismertetéséért folytatott, sokszor szélmalomharcnak is be­illő küzdelmeit. Ezzel a kötettel ez volt az első célom: fejet hajtani pályaművük és életsorsuk előtt.”

A 18. század vége felé, valószínűleg 1789-ben, Írország Cork megyéjében egy Jeremiah Bulkley nevű kereskedőnek megszületett a második, ezúttal leánygyermeke. Margaret Ann értelmes, tanulni vágyó leány volt, bizonyára irigyelte bátyját és a többi fiút, mivel a lányoknak akkoriban gyakorlatilag semmi hozzáférésük nem volt a szervezett oktatáshoz. A Bulkley család jóval később még egy kislánnyal gyarapodott. Julianát Margaret Ann húgaként tartották számon, de komoly esély van rá, hogy valójában a gyermeke volt, egy tizenéves korban elszenvedett szexuális erőszak következménye. Az elkövető némelyek szerint a kislány egyik nagybátyja volt.