Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 233

Ideggyógyászati Szemle

1965. SZEPTEMBER 01.

Liquor cytodiagnosztikai tapasztalataink

PÉTER Ágnes

Liquorcytologiai vizsgálatainkkal biztos diagnosztikus segítséget leukaemias betegünknél kaptunk csak. Bischoff kiemeli, hogy a meningogramm specifikus lehet még tumor metastasis, retotheliosis, subarachnoidealis vérzés és parasitáknál. Eseteinkben granulomatosus és gyulladásos elváltozások sejtképei között éles határt vonni nem tudtunk. Bakterialis és a bakterialis meningitises betegeinknél a granulocyták és a plasmasejtek részvételét illetően jelentős eltérést, aetiologiától függően bizonyos morphologiai törvényszerűségeket találtunk. Néhány virus eredetű gyulladásos idegrendszeri megbetegedésnél feltűnően intenzív plasmocytaer reactiót figyeltünk meg, fiatal éretlen sejtalakokkal egyidejűleg, melyek a Bischoff-féle cytologiai reactiotypusokba besorolhatók nem voltak. Ő ugyanis a plasmocytaer reactiót chronikus granulomatosus képekre tartja jellegzetesnek. Wieczorek felvetette a phagok és a reticulumsejtek közti functionalis összefüggés kérdését előfordulásuk egyidejűsége alapján. Mi felvetnénk ugyanez okból a plasmasejtek és a reticulumsejtek közti functionalis összefüggés kérdését, melyet úgy gondolunk a plasmocellularis reticulumsejtek (6. á.) előfordulása is bizonyít. Néhány eset kapcsán a szakirodalomban mi elemeztük először panencephalitises betegek liquorcytologiai képét.

Ideggyógyászati Szemle

1965. JÚNIUS 01.

A gerincvelői mellső gyökerek rostkontingensének és caliberspectrumának változásai amyotrophiás lateralsclerosisban

SZENDRŐI Mária, BOZSIK György

Szerzők 10 ALS esetből 88 gerincvelői mellső gyököt dolgoztak fel. A rostszámlálási és calibermérési adatok azt mutatták, hogy legkifejezettebben a cervicalis és thoracalis elülsőgyökök sérülnek. Szerényebbek az elváltozások az alsó thoracalis és lumbalis szakaszon. A gyökrostok számának csökkenése egyes esetekben igen kifejezett volt. A caliberspectrum ALS-nál úgy változik, hogy elsősorban a vastagabb rostok (8—10 Y) számbeli csökkenése a legkoraibb és legjelentősebb.

Ideggyógyászati Szemle

1963. DECEMBER 01.

Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differenciáldiagnosztikájához II. rész

GÁTAI György

Több mint 2000 eset (1690 intracranialis térszűkítő folyamatok és 320 egyéb agyi betegség) kapcsán igyekeztünk megállapítani az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájának eredményeit, hibaforrásait, illetve jellegzetességeit. I. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikus eredményei nem kielégítőek, az átlagosnál rosszabbak. A téves diagnosisok gyakorisága, a definiciótól függően, 34-86% között mozog. II. A diagnosztikus tévedések leggyakoribb okai : 1. Idős egyénekben fellépő idegrendszeri tüneteket, az előrehaladott életkor alapján, a vizsgáló ab ovo involutiós-vascularis elváltozásokra vezeti vissza, nem gondol részűkítő folyamatok lehetőségére, ilyen irányú vizsgálatok szükségességére. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok tüneteinek felismerését az előrement senilis involutiós elváltozások megnehezítik. A vizsgáló figyelmét elkerüli a folyamat jellegének és progressziójának megváltozása. 3. A pangásos papilla hiányának túlértékelése, annak a ténynek fel nem ismerése, hogy az intracranialis térszűkítő folyamatok átlagosan az esetek 1/3-ában, idősebb korban az esetek 4/5-ben nem járnak szemfenéki pangással. 4. Az intracranialis nyomásfokozódás általános tüneteit – részben a pangásos papilla hiánya folytán – a vizsgáló nem ismeri fel s vascularis, involutiós folyamat következményének véli. III. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikailag értékelhető jellegzetességei : 1. A progressio a térszűkítő folyamatok milyenségétől függ. A többségükben malignus tumorok lefolyása típusos (viszonylag gyors és egyenletes rosszabbodás). A ritkább benignus térszűkítő folyamatok lefolyása, a fiatalabbakéhoz képest, atípusos : a progressio erősen meglassúbbodott, a nyomásfokozódásos tünetek csak későn vagy egyáltalán nem alakulnak ki. - Senilis involutio és intracranialis térszűkítő folyamatok együttes fennállására a kétfázisú progressio lehet jellemző: a kezdetben többgócú, unduláló tünetek után egyre dominálóbbá válik az egygócúság és az egyenletes súlyosbodás. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb korban is téraránytalansághoz vezetnek. Utóbbit a senilis involutio általában nem csak a ritka benignus térszűkítő folyamatok esetében) befolyásolja. Ennek megfelelően a nyomásfokozódás általános tünetei – a pangásos papilla kivételével - idősebbekben csak kevéssel ritkábbak, diagnosztikailag hasonlóan értékelhetők, mint fiatalabb korban. 3. Idősebb korban a pangásos papilla jellemzően ritkább, jelenléte vagy hiánya, illetve súlyossága még kevésbé representálja az intracranialis nyomás fokozódást, mint fiatalabbakban. - Szemfenék pangás 60 év felett csak gyorsan progrediáló nyomásfokozódás alkalmával alakul ki. A pangás hiánya idősebb korban részben a térszűkítő folyamatok localisatiós megoszlására, részben scleroticus érfalelváltozásokra látszik visszavezethetőnek. 4. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra egyrészt a focalis rohamtípus dominantiája, illetve a centrencephalis epilepsia hiánya, másrészt a csökkent generalisatiós hajlam látszik jellemzőnek. 5. A psychés zavarok előfordulása térszűkítő folyamatok szempontjából idősebb korban nem értékelhető. Gyakoriságuk nem a térszűkítő folyamatokra, hanem az életkorra jellemző. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra a liquor gyakoribb és kifejezettebb fehérjeemel kedése jellemző. A negatív liquorleletet jobban értékesíthető térszűkítő folyamatok ellen, a 60 mg százalékon felüli fehérjetartalom térszűkítő folyamatok mellett mint fiatalabb korban.

Ideggyógyászati Szemle

1963. OKTÓBER 01.

Extra., intracranialis localisatiójú cavernosus haemangioma

PÁSZTOR Emil, SZABÓ Gyula, SLOWIK Felicia, ZOLTÁN János

Egy 36 éves nőbetegünk esetében a jobb arcfélre, a jobb oldali os parietalera és jobb oldali koponya basisára terjedő többszörös cavernosus haemangiomát észleltünk, melyet szövettanilag is verificáltunk. Az eset nem sorolható a multiplex haemangiomatosus syndromák (Willis) közé, az észlelt elváltozások a jobb oldali art. carotis externa rendszerére localisalódnak. Két évvel korábban a jobb arcfél bőrének plasticai műtétjét végeztük el, jelenleg pedig a koponyabasisról az intracranialis térbe terjedő nagykiterjedésű, nem csontos daganatrész eltávolítása történt. Tárgyaljuk a koponyacsont cavernosus haemangiomáinak pathologiai, esetünk angiographiás és műtéti indicatiós vonatkozásait.

Ideggyógyászati Szemle

1963. JÚLIUS 01.

Adatok a temporalis lebeny tünettanához Pick-atrophiában

BALAJTHY Béla

Három Pick-atrophiás eset ismertetése, amelyekben a sorvadás temporopolaris elsődleges zsugorodási központból a T, T, és Tz-ba terjedt. Az atrophia további útjában egyéni különbségek voltak felismerhetők: az 1. esetben csak a frontalis basisra, a 2.-ban ezenkívül az F -re, a 3.-ban pedig, ha kis mértékben is, de az egész frontalis convexitásra reáterjedt. Az első két esetben az atrophia bal, a 3.-ban jobb oldalon volt kifejezettebb. A tünetek a közös pathológiai elváltozásoknak megfelelően részben mindhárom esetben azonosak, részben az egyedi pathológiai elváltozások és az oldalisági túlsúlynak megfelelően esetenként változók. Közös tünetek a kétoldali halántéklebenyi sorvadással összefüggő kezdeti mnesticus zavar és későbbi súlyos dementia, valamint a frontalis basisra való terjedéskor jelentkező személyiségváltozások. Az aphasiás tünetek nemcsak a károsodás oldali túlsúlyával, de a frontalis terjedéstől függően is esetenként módosulnak. Az aphasia a temporalis sorvadás időszakában transcorticalis motoros typusú; ehhez a 2. esetben a frontalis kiegészítő motoros regio károsodásakor echolalia társult. A 3. esetünkben mutatkozó ,,oralis tendentiák” és hypersexualitás a Klüver-Bucy-syndromával hasonlatos és valószínűleg a különösen súlyos kétoldali temporalis sorvadással van összefüggésben.

Ideggyógyászati Szemle

1963. FEBRUÁR 01.

A polymyositis pseudomyopathiás formájáról

DR. BEKÉNY György

Szerző az irodalmi adatok és tíz saját esete alapján tárgyalja dystrophia musculorum progressiva (DMP) és a polymyositis (PM) pseudomyopathiás formájának elkülönítését. Proximalis izomsorvadás és gyengülés esetében polymyositises eredetre a következő sajátságok hívják fel a figyelmet: A lefolyásban PM-re utal a viszonylag heveny kezdet, gyors kialakulás, jelentősebb spontán vagy gyógyszerre bekövetkező javulás, remittáló lefolyás. Tőbbéves, sőt évtizedes állandó lassú progressio sem zár azonban ki pseudomypathiás PM-et (vagy izom-sarcoidosist), mert a pseudomyopathiás PM esetek jórésze chronikus lefolyású. Az izomelváltozás terén több esetünkben PM-re jellemzőnek találtuk, hogy jólfejlett izomzatú egyénen ép izmok szomszédságában súlyosan érintett izmok voltak láthatóak. Erősen PM mellett szól a dysphagia, a sternocleidomastoideusok gyengülése, az izomelváltozások jelentősebb oldalasymmetriája, myasthenia-szerű zavar jelenléte, az izmok spontán és nyomási fájdalmassága. A PM EMG-képére myogen és neurogen jelek együttese jellemző. A legfontosabb adat az izombiopsiával kimutatható gyulladások szövettani elváltozás. Nagy diagnosztikai nehézséget jelenthetnek azonban a nem polymyositises eredetű sejtes beszűrődések, másrészt az olyan PM esetek, melyeknek egész lefolyása alatt vagy végállapotában hiányzanak az ún. gyulladásos elváltozások. Fontos jel lehet bőrelváltozás és oedema jelenléte (dermatomyositis). A laboratóriumi leletek közül a legfontosabb a PM mellett szóló adat a hypergamma-globulinaemia. PM valószínűségét támogató tünet a hyperhidrosis, subcutan vagy izombeli mészárnyék a röntgenfelvételen, rosszindulatú daganat jelenléte. A pseudomyopathiás PM bármely életkorban jelentkezhet. 25-30 év feletti kezdet DMP elllen szól. Az ún. késői vagy menopausalis izomdystrophiák jelentős része a pseudomyopathiás PM-ekhez tartozik.

Ideggyógyászati Szemle

1962. DECEMBER 01.

A fejfájás elektroencephalographiás vonatkozásai

DR. FENYŐ Egon, DR. SZENDRŐI Mária

A fejfájásEEG-s vonatkozásaival kapcsolatos korai közlemények nem foglalkoztak sem a fejfájás klinikai elemzésével, sem az EEG-s elváltozások részletezésével. (Greenblatt) (1943), Dow és Whitty (1947), Cohn (1949). Ulett 1952-es közleményében 1000 fejfájás eset kapcsán már részletesebben elemezte az EEG-s elváltozásoknak különböző tényezőkkel való összefüggését.

Ideggyógyászati Szemle

1962. SZEPTEMBER 01.

A nucleus amygdaleus szövettani elváltozásai a seniumban

DR. DOMBAY Margit

A központi idegrendszer szövettani szerkezetében általánosan ismert elváltozások jelentkezhetnek a seniumban. Ezen senilis elváltozásoknak a jelenléte és súlyossági foka az agy egyes területein nem teljesen azonos jellegű és mértékű (Braunműhl 1957). Így a senilis plaqueok szempontjából általában a nagyagykéreg a legsúlyosabban érintett, a törzsdúcokban a számuk már sokkal kevesebb (Stief 1924), a gerincvelőben nem is fordulnak elő, a corpus pinealéban sem találhatók sohasem (Horányi 1959).

Ideggyógyászati Szemle

1962. AUGUSZTUS 01.

Uraemia, uraemiatoxin és hypothermia hatása az agyi elektromos tevékenységre, állatkísérletben

DR. DÉSI Illés, DR. ANTAL Magda

Közismert tény, hogy az uraemia nemcsak a vesék, hanem az egész szer- vezet megbetegedése. A károsodások a központi idegrendszer működését is érintik, amelynek következtében különféle elváltozások, agyoedema, görcsök, delirium léphetnek fel. A fellépő idegrendszeri tünetek pontos oka nem ismert.

Ideggyógyászati Szemle

1962. JÚLIUS 01.

A koponyaűri nyomásfokozódás konzervatív kezelésének s a dehydráló szerek hatásmechanizmusának kérdései

DR. ZAPPE Lajos, DR. VIDOVSZKY Tamás, DR. CHOLNOKY Eszter, DR. NAGY Vilmos

A koponyaűri nyomásfokozódás végleges vagy legalábbis tartós leküzdése az alapbetegségként szereplő elváltozások természeténél fogva legtöbbször sebészi: a daganat, tályog, haematoma vagy traumás esetekben a roncsolt agyrészlet eltávolítása; a liquorcirculatiót gátló akadály megszüntetése vagy megkerülése ; inoperabilis folyamatoknál a koponya s az agyburkok megbontása útján külső, vagy agyrészletek feláldozásával belső decompressio létesítése.