Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1984. JÚLIUS 01.

Agyi mikro-ér-anastomosisok szöveti szerkezetéről és annak változásairól

DR. BODOSI Mihály, DR. MÉREI Tibor

A szerzők extra-intracranialis anastomosis-míítét után különböző időpontokban elhaltaknál vizsgálták a művi anastomosis szöveti szerkezetét. Megállapították, hogy a teljes endothelializáció az első postoperatív hónap végére befejeződik. Az időközben változó keringési viszonyok azonban a szöveti szerkezetet tovább alakítják: intimaburjá.nzás és - áramlási jellegzetességekkel összefüggésbe hozható - intimapárna-képződés jön létre. Mindezek az elváltozások azonban nem veszélveztetik a művi anastomosis működését, ha a műtét haemodynamikai zavart okozó érelváltozás esetén és kellő átmérőjű donor arteria birtokában történik.

HUN 1984;37(07)

Ideggyógyászati Szemle

1979. DECEMBER 01.

Az artériafal szöveti komponenseinek szerepe az intracranialis zsákszerű aneurysmák képződésében

MÉREI F. Tibor, GALLYAS Ferenc

A szerzők az artériafal szerkezeti elemeinek (a media simaizom- és kollagén hálózata, az elastica interna, a media és az adventitia rugalmasrost hálózata, az adventitia kollagén hálózata, valamint az intima komponensei) az intracranialis zsákszerű aneurysmák kialakulásában, növekedésében és felszakadásában játszott szerepét vizsgálják. Mindezeket a mechanikai tulajdonságaikra vonatkozó biofizikai adatokat vetik egybe, hasznosítva az általuk kifejlesztett néhány új szövetvizsgálati módszer nyújtotta előnyöket. Az aneurysmák eddig nem leírt szövettani jellegzetességeire hívják fel a figyelmet, különösen a mediahiányos területek, az elastikus elemek és a kollagén tulajdonságával kapcsolatban. Új lehetőségeket vetnek fel az aneurysma-kialakulás néhány részkérdésére vonatkozóan.

HUN 1979;32(12)

Ideggyógyászati Szemle

1971. MÁRCIUS 01.

A vérátáramlás és a szöveti p02 változása CO és NaCN hatására a nagy- és kisagykéregben

POÓR Gyula, KOPA János, GÁCS Gyula, MOLNÁR László

Szerzők Chloralose-Urethannal narkotizált nyúlon a CO-inhalatio és a cyán hatását vizsgálták a kis- és nagyagykéreg vérátáramlására, a szöveti p02-re, az általános vérnyomásra és a lélegzésre, valamint a vizsgált területek elektromos tevékenységére. Azt találták, hogy a CO inhalatióra bekövetkezett vérátáramlás fokozódást a szöveti p02 csökkenése, a cyán hatásban talált átáramlásfokozódást a p02 növekedése kísérte. A vérnyomásnak és a lélegzésnek olyan jellegű változásai, amelyek a vérátáramlásváltozást okozhatták volna, nem voltak. Megfigyeléseik igazolják, hogy pathologiás körülmények között a szöveti p02 és a vérátáramlás változásai nem mindenkor azonos irányúak. A p02 és a vérátáramlás egyidejű regisztrálása nyújthat csupán támpontokat a kóros viszonyok tisztázásához.

HUN 1971;24(03)

Ideggyógyászati Szemle

1970. DECEMBER 01.

„Myopathiás" szöveti elváltozások neurogen izom-atrophiákban

DR. BODOSI Mihály

Szerző a Pécsi Ideg-Elmeklinika biopsiás és autopsiás anyagából a különböző neurogen izomkárosodásokban szenvedők közül válogatás nélkül vizsgálta 23 beteg excisumait, s kereste a myopathiás elváltozásokat. A gyakranlát ott dystrophiás jeleket az „ép" rostcsoportokban is megtalálta néha már hónapokkal a betegség kezdete után. Létrejöttükben jelentőséget tulajdonít a keringészavarnak. Felhívja a figyelmet, hogy a myopathiás jelek néha olyannyira dominálhatják a képet, hogy inkorrekt diagnosishoz vezethetnek.

HUN 1970;23(12)

Ideggyógyászati Szemle

1970. SZEPTEMBER 01.

A nagyagykéreg és a thalamus vérátáramlásának és szöveti 02 tensiojának változása Cardiazol- és strychnin-görcsök alatt

DR. GÁCS Gyula, DR. POÓR Gyula, DR. KOPA János, DR. MOLNÁR László

Szerzők Chloralose-Urethannal altatott nyúlon i. v. adott Cardiazollal és strychnin-nitráttal kiváltott görcsök alatt vizsgálták a nagyagykéregben és a thalamusban a vérátáramlás- és a szöveti p02-változások összefüggését. A szöveti p02 mindkét anyag okozta görcs idején, mindkét vizsgált agyi területben csökkent; az átáramlás változásai a nagyagy kéregben és a thalamusban nem azonosak. A vérátáramlásváltozások nem magyarázhatók a localis gáztensio-változásokkal; már korábbi megfigyeléseink is arra utaltak, hogy egyéb, esetleg idegi szabályozó mechanismus is szerepet játszik.

HUN 1970;23(9)

Ideggyógyászati Szemle

1970. ÁPRILIS 01.

Emberi tumoros agyszöveti aminosavak tanulmányozása vékonyréteg chromatographiás módszerrel

MOLNÁR Gyula, GÖDÉNY Sára

A műtéti anyagból, gyors fagyasztott metszetek feldolgozásával tanulmányoztuk a cerebralis tumor szöveti aminosavakat. Módosított vékonyréteg-chromatographiás módszert alkalmaztunk. Kétdimenziós és egydimenziós, Chromoscannal regisztrált chromatogrammok összehasonlító vizsgálatával és a histologiai kép felhasználásával az összaminosav szintben és az egyes aminosavakban mutatkozó eltérés alapján chromatogramm typusok voltak elkülöníthetők. A vizsgálatok szerint az egyszerű vékonyréteg-chromatographiás módszer is alkalmas a tumor-szöveti aminosav áttekintő tanulmányozására, amely a további részletes bonyolult biochemiai vizsgálatokhoz adhat jó tájékoztató adatokat.

HUN 1970;23(4)

Ideggyógyászati Szemle

1969. MÁJUS 01.

Az izomorsók szöveti fejlődése

STIPULA Magda, ABONYI Eszter

Különböző korú magzatok és csecsemők izomorsóit tanulmányoztuk 2 hónapos embryotól 6 hónapos csecsemőig. Megfigyeléseinket a következőkben foglaljuk össze: 1. A myotube stádiumból az intrafusalis rostok kialakulása emberben a 2. embryonális hónapban indul meg. 2. Az intrafusalis rostok kezdetben maglánc rost jellegűek. 3. A magzsák rostok kialakulása a 3. magzati hónapban a magvak további szaporodása és aggregátiója kapcsán indul meg. 4. Az izomorsó kötőszövetes tokja a 4. magzati hónapban kezd kialakulni. 5. A 6. magzati hónapban az izomorsók innervatios képe az ún. simpla izomorsóknak felel meg. 6. Újszülöttben ún. „complex” izomorsókat találunk, ahol az intrafusalis rostok subnerualis apparatusa is jól kimutatható. 7. Az intrafusalis rostot magzatban és csecsemőben nagyobb átmérővel bírnak, mint az extrafusalis rostok. 8. Felnőtt emberi izomorsókban magzsák rostot csak kóros körülmények között találtunk.

HUN 1969;22(05)

Ideggyógyászati Szemle

1967. MÁJUS 01.

A myasthenia gravisban előforduló thymus-elváltozásokról

SZOBOR Albert, SZEGEDY László

A myasthenia gravis és thymus-elváltozások irodalmának rövid áttekintése után szerzők beteganyaguk alapján foglalkoznak a kérdéssel. A lymphoid és epithelialis thymus-hyperplasia jelentősége a myasthenia vonatkozásában; a kevert hyperplasia gyakorisága. - A thymus-tumorok sajátosságai; a malignus szöveti szerkezetű tumorok viszonylagosan benignus jellege.

HUN 1967;20(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. NOVEMBER 01.

Endoneuralis kollagenosis orbitalis neurofibrómában

HARASZTI Antal

1. A hypertrophiás neuritis szöveti képét mutató orbitalis neurofibromát ismertettünk. 2. Esetünkben neurofibroma mellett szólt, hogy ugyanazon régióból előzetesen is történt neurofibroma eltávolítás, hogy a hagymaátmetszetre emlékeztető képek csak egyes idegrostokra lokalizálódtak és a perineurium kötőszövete is felszaporodott, továbbá, hogy a klinikai vizsgálat más idegeken nem talált elváltozást. 3. Krücke felfogásához csatlakozunk, mely szerint a concentricus rost sklerosis másodlagos jelenségnek fogható fel és serosus átívódás következménye. Emellett szól, hogy a két folyamat egymás mellett is megfigyelhető volt. 4. A concentricus rostsklerosis nem specificus hypertrophiás neuritisre, hanem neurofibromában is előfordul.

HUN 1960;13(11)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚNIUS 01.

Koponyaűri érszűkítő folyamatot okozó, solitaer granuloma formájában megjelenő felnőttkori toxoplasmosis

KERESZTURY Sándor, GÁL Júlia

Fiatal felnőtt leányban, kezdetben psychés tünetekkel járó, időnként magas lázas állapotot okozó, két évig tartó, halálos kimenetelű acquirált toxoplasmosis esetét ismertettük. Jellegzetessége, hogy a klinikai tünetek a végstadiumban koponyaűri térszűkítő folyamatra utaltak és műtét kapcsán tumorszerű granulomát távolítottunk el a bal agyfélteke temporalis lebenyéből. Szöveti vizsgálattal az elváltozás toxoplasma pseudocystákat tartalmazó granulomának bizonyult, melyet „granuloma toxoplasmoticum solitarium cerebri” néven jelölünk. Betegünk ismertetése a toxoplasmosisnak eddig ismert neurológiai vonatkozásait gyarapítja, emellett megadja annak lehetőségét, hogy serdülő, vagy felnőtt korban jelentkező chronicus meningitisek, sőt toxicus delirosus állapotok hátterében toxoplasmosisra gondoljunk.

HUN 1960;13(06)