Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 960

Ideggyógyászati Szemle

1984. JÚLIUS 01.

A depresszió elleni gyógyszeres kezelés hatékonyságának előrejelzése a színekre adott asszociációk alapján endogén depressziós betegeknél

DR. DEMETER Erzsébet, DR. RIHMER Zoltán, DR. RÉVAI Katalin, DR. GYÖRGY Sándor

A szerzők 20 endogén (11 unipoláris és 9 bipoláris II) depresszióban szenvedő betegnél vizsgálták a 8 féle Lüscher-színre adott asszociációk számát a gyógyszeres antidepresszáns kezelés megkezdése előtt, majd annak 7. 14. és 21. napján.

Ideggyógyászati Szemle

1984. JÚNIUS 01.

A Dexamethazon Szupressziós Teszt jelentősége az antidepresszív gyógyszer típusának megválasztásában endogén depressziós betegeknél

DR. RIHMER Zoltán, DR. ARATÓ Mihály

A szerzők endogén depressziós betegeiknél elemezték a gyógyszeres antidepresszív kezelés hatékonyságát a dexamethazon szupressziós teszt (DST) eredménye tükrében. Azt találták, hogy a maprotilinre (specifikus noradrenerg antidepresszívum) túlnyomóan a pozitív DST eredményt mutató betegek, míg amitriptylinre (dominálóan szerotoninerg anticlepresszívum) a DST negatív betegek reagáltak frappánsan. Az előzetes eredmények szerint a DST pozitív betegek valószíníileg az endogén depresszió noradrenalin-hiányos, míg a DST negatív betegek a szerotoninhiányos alcsoportjába tartoznak. A DST tehát segítséget nyújthat az antidepresszív gyógyszer típusának megválasztásában.

Ideggyógyászati Szemle

1984. ÁPRILIS 01.

Laikus személyek részvétele a mentálhigiénés gondozásban

TRINGER László, HORVÁTH Júlia

Az eltelt két év alatt 12 beteget vettünk gondozásba, ezek közül 3 mániásdepressziós pszichózisban szenved, egy pedig paraphreniában. A többi beteg vagy idült neurotikus depresszió, vagy más neurózis állapotában van. Legjellemzőbb, hogy minden betegnél öngyilkossági veszéllyel kell számolnunk, időnként, vagy állandóan, a szociális izoláció és a betegség együttes fennállása miatt. Betegeink felénél a gondozásbavétel előtt már előfordult öngyilkossági kísérlet. A gondozásbavétel óta egyetlen betegünk sem kísérelt meg öngyilkosságot! Klinikai újrafelvételre is csupán egy személynél került sor, aki paraphreniában szenved. Ez a beteg korábban, betegségének kiújulásakor hetekig elzárkózott a külvilágtól, s csak véletleneken múlott, hogy végülis felvételre került. Mióta pártfogója van, az betegségének kiújulását rögtön észreveszi, s maga kíséri be a klinikára.

Ideggyógyászati Szemle

1984. FEBRUÁR 01.

Budapest 2000: Az endogén pszichózisok Leonhard szerinti középcsoportjainak első validálása

DR. PETHŐ Bertalan, DR. KELEMEN András, DR. BITTER István, DR. KARCZAG István, DR. TOLNA Judit

Elsőízben a szerzők tesztelték Leonhard „középszintű" diagnosztikai kategóriáit a teljes endogén pszichózis spektrumban. Gondosan kiválasztott, 238 nőbetegből álló minta indexpszichózisának felmérése után vak kontrollal vizsgálták az index-pszichózis utáni hatodik év relatíve legjobb kórkimeneteli állapotát. Megállapították, hogy a pszichopatológiai tünetek és morbaffin személyiségtípus jellemzői, mint a catamnestikus vizsgálat független változói, mind a nyolc index-pszichózis idejében adott diagnózist validálják. Ezt az elméletileg és gyakorlatilag egyaránt jelentős eredményt jórészt bizonyos egészleges jellemzőknek a diagnosztikai hasznosításával magyarázzák.

Ideggyógyászati Szemle

1983. OKTÓBER 01.

Adatok az ún. neurotikus depressziók heterogenitásához A klinikai és neuroendokrinológiai elkülönítés lehetőségei

DR SZÁDÓCZKY Erika, DR RIHMER Zoltán, DR ARTÓ Mihály, DR FAZEKAS Ilona, DR ABONYI Eszter

A szerzők neurotipikus, azonos keresztmetszeti képet mutató betegeket vizsgáltak. Az anamnézis és aDST, valamint a triciklikus antidepresszánsok hatása alapján a betegek két csoportba voltak oszthatók. Az I. csoportban (13 beteg) a családi anamnésisben alkoholizmus és neurózis fordul elő, a kórelőzményben neurotikus személyiségjegyek (szekunder depresszió) szerepelnek. Itt a DST minden esetben norm. volt. A II. csoportban (20 beteg) a családi anamnesisben primer affektív betegség és suicidium ismeretes, a személyiség a betegséget megelőzően intakt. Itt a DST 65 %-ban volt kóros. Triciklikus antidepresszánsra az előző csoporttal ellentétben jól reagáltak. Feltehetően ez utóbbi csoport az endogén depresszió spektrumába tartozik.

Ideggyógyászati Szemle

1983. JÚLIUS 01.

Néhány tanulság az úgynevezett bipoláris-II. depresszió kórisméjű betegeinknél

DR LIPCSEY Attila, DR NAGY Endre, DR BUJA Anna

Saját tapasztalataink alapján is indokoltnak látjuk az endogén depressziók csoportján belül a bipoláris—II. alcsoport megkülönböztetését. Indokolttá teszi ezt gyakorlati szempontból a fokozott suicid veszélyeztetettség, az a körülmény, hogy a betegek kevésbé reagálnak lithium profilaxisra, továbbá az, hogy az esetek jelentős részében a RES és antidepresszáns kombinált kezelésre van szükség.

Ideggyógyászati Szemle

1983. JÚNIUS 01.

A MAO-bénító és triciklusos antidepresszáns kezelés hatékonyságának előrejelzése a thrombocyta MAO aktivitás alapján endogén depressziós, obsszesszív-kompulzív és fóbiás betegeknél

DR RIHMER Zoltán, DR BAGDY György, DR ARATÓ Mihály

A szerzők különböző diagnózisú psychiátriai betegeknél (endogén depresszió, obsszesszív-kompulzív és fóbiás betegség) vizsgálták a kezelés előtti thrombocyta monoamino-oxidáz (MAO) aktivitás és a MAO-bénító, ill. triciklusos antidepresszív kezelésre adott klinikai változást. A MAO-bénítóra jól reagáló betegeknél — függetlenül a klinikai diagnózistól — szignifikánsan magasabb volt a thrombocyta MAO aktivitás mint a MAO-bénítóra nem reagálók (p<0,001), ill. mint a triciklusos antidepresszánsokra reagálók (p< 0,01) csoportjában. A triciklusos szerekre nem javuló betegek többsége jól reagált MAO-bénítóra, ill. az erre nem javulók triciklusos szerekre reagáltak. Előzetes eredményeik szerint a kezelés előtti thrombocyta MAO aktivitás prediktív értékű lehet ezen két típusú antidepresszáns kezelés hatékonyságát illetően.

Ideggyógyászati Szemle

1983. MÁRCIUS 01.

Depresszió és diabétesz mellitusz: a szérum kortizol és vércukor értékek összefüggésének vizsgálata endogén depressziós betegekben

DR RIHMER Zoltán, DR ARATÓ Mihály, DR HARMATI Lídia

A szerzők 39, endogén depressziós nőbetegük éhgyomri vércukor, ill. a dexametazon szupressziós teszt (DST) során mért szérum kortizol értékei közötti lehetséges kapcsolatot vizsgálták. Jóllehet számos előző adat szerint összefüggés áll fenn az endogén depresszió és diabétesz mellitusz között, ill. endogén depresszióban csökkent inzulin-érzékenység észlelhető, jelen vizsgálat során nem volt különbség a magas, ill. alacsony szérum-kortizol szintet mutató (DST pozitív, ill. DST negatív) betegek éhgyomri vércukor értékei vonatkozásában. Nem volt továbbá korreláció a szérum kortizol és vércukor értékek között sem a DST pozitív, sem a DST negatív csoportban. Az eredmények szerint endogén depresszióban nincsen lineáris összefüggés a szérum kortizol és éhgyomri vércukor értékek között.

Ideggyógyászati Szemle

1982. ÁPRILIS 01.

Liquor monoamin metabolitok és klinikai paraméterek összefüggései depressziós betegekben

DR BÁNKI M. Csaba, DR MOLNÁR Gyula, DR FEKETE István

A depresszió fogalma klinikai pszichopatológiai konstruktum, amely egy többé-kevésbé típusos tünetcsoportot határoz meg aspecifikus etiológiával és gyakran jellemző („fázisos” ill. „epizodikus”), de valójában éppúgy aspecifikus lefolyással, melyben az egyetlen múló epizódtól a krónikussá váló állapotig minden lehetséges lefolyástípus előfordulhat.

Ideggyógyászati Szemle

1981. NOVEMBER 01.

[A legújabb fejlemények és aktuális kérdések a a depresszió tanulmányozásaval kapcsolatban]

CARLO Perris

[Szerző elemzi a depresszióra vonatkozó kutatásoknak az 1960-as évek elejétől elért eredményeit. Különös figyelmet szentel a katecholamin és indolamin hipotézisekre, amelyekhez az vezetett, hogy a monoamino-oxydase bénítók és az imipramin a depresszióra gyógyító-, a reserpín pedig provokáló hatást fejt ki. Kiemelt figyelmet fordít a depressziók genetikai vizsgálatának eredményeire, amelyeket egymástól függetlenül 3 országban (Svédország: Perris és d'Elia, 1964; Perris, 1966; Svájc: Angst, 1966; USA: Winckur és mtsai, 1969) értek el. Ezek azzal az eredménnyel végződtek, hogy a Kraepelin-féle mániás-depressziós betegség genetikai és klinikai tekintetben bipoláris és unipoláris csoportra osztható kórkép. Továbbiakban szerző a kedélybetegségek katecholamin elméletére vonatkozó biokémiai kutatásokat, azok módszertani problémáit és a fejlődés perspektíváját vázolja. Ezt követően az edmg elvégzett genetikai vizsgálatok eredményeit és irányzatait ismerteti, s ebben a keretben utal a bipoláris és unipoláris depressziók genetikai heterogenitására. Végül bemutatja saját és munkatársai kutatási eredményeit. Ismerteti a depressziók multifaktoriális elméletét, hangsúlyozva az egyéni vulnerabilitás, valamint a biológiai, psychológiai és szociális faktorok egyaránt fontos szerepét a betegség kialakulásában és kezelésében. ]