Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 341

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

Az emlőrák klinikai prognosztikai faktorai

SVASTICS Egon, RINGWALD Gábor, SZÁMEL Irén, TÓTH József, BESZNYÁK István

A szerzők megállapítják, hogy a rákos betegségekben, így az emlőrákban is a prognosztikai faktorok kutatása és meghatározása fontos tényező. Intézetük, 1979–1984 között operált, 744 emlőrákos beteget felölelő anyagát dolgozták fel és statisztikailag értékelték. Azt találták, hogy a tápláltság, nemi élet, abortuszok, szülések száma, rákbetegség a vérrokonok között és a tumor lokalizációja a beteg túlélésére nincs hatással. Az életkor vonatkozásában a posztmenopauzás betegek túlélése kedvezőbb, és a leggyengébb a premenopauzában levőké. A tumor nagysága és különösen a pozitív nyirokcsomók száma a beteg életkilátásait jelentősen befolyásolják. A primér daganat ösztradiol receptor (ER) és progeszteron receptor (PR) tartalmának és a túlélésnek összefüggését a többi változó tükrében vizsgálták. Megállapítják, hogy a receptortartalom növekedésével a túlélés kedvezőbb, a háromnál több pozitív nyirokcsomó csoportban az ER-pozitív betegek száma szignifikánsan alacsonyabb. A lokális recidivák és a távoli áttétek számában is találtak eltérést. Minél magasabb a receptor tartalom annál kedvezőbb a hatás. Receptor pozitivitás mellett az áttétes esetekben gyakoribb volt a csontáttétek aránya. A receptor negatív betegek áttétei többnyire már az első három éven belül manifesztálódtak. A receptor tartalom ismerete nemcsak a betegség prognózisának megállapításában fontos, de nagy segítséget jelent az adjuváns kezelés és az esetleges későbbi recidiva helyes kezelésének meghatározásában.

Lege Artis Medicinae

1991. MÁJUS 29.

Az asthma bronchiale predictiv tényezői gyermekkori rhinitis allergiában

BITTERA István, GYURKOVITS Kálmán

A rhinitis allergicában szenvedő betegek 20–30%-ában a későbbiek során asthma bronchiale alakul ki. A szerzők keresik azokat a rizikó tényezőket, amelyek segítségével időben kiszűrhetők az asthma bronchiale várományosai. Egy prospektív vizsgálat keretében az ismert hajlamosító kórtörténeti adatokon, klinikai jeleken és laboratóriumi leleteken túlmenően vizsgálták a rhinitis allergicában szenvedő betegek bronchus reaktivitását (hisztaminnal és adenozinnal szemben), valamint a lymphocyták beta-adrenerg receptor számát és affinitását. Vizsgálataik során azt találták, hogy hisztaminra 31/40, adenozinra 20/40 gyermek válaszolt bronchusconstrictióval. 16 betegben mindkét provokációval pozitív reakciót kaptak. A beta-adrenerg receptorok számát és affinitását a kontroll csoporttal megegyezőnek találták. A szerzők véleménye az, hogy az asthma bronchiale kialakulása szempontjából azok a betegek veszélyeztetettek, akiknek kórosan fokozott a bronchusérzékenysége, illetve akiknek a lymphocyta beta-adrenerg receptor száma a gyermekkori normál érték alatt van, vagy évek alatt ez csökkenő tendenciát mutat. A választott módszerek prognosztikai értékét retrospektív vizsgálat dönti el.

Ideggyógyászati Szemle

1990. JÚNIUS 01.

A vizuális kiváltott válasz keletkezéséről

DR CZOPF József

Amikor fényinger éri a retinát, létrejön az elektroretinogram (=ERG). Nagy feszültségű, 3 fázisú válasz: az első hullám az 1 ms latenciával megjelenő korai receptor potenciál (early receptor potential=ERP), mely negatív hullám a receptorok külső szegmentumában keletkezik.

Ideggyógyászati Szemle

1990. FEBRUÁR 01.

Myasthenia gravis: Acetylcholin receptor-elleni antitestek vizsgálata és azok kliniko-pathologiai jelentősége

DR SZOBOR Albert, DR SZELÉNYI Judit, DR KLEIN Magda, PLATSCHEK Ida, PÁLDI-HARIS Piroska, DR KELEMEN Gabriella, DR FORNÁDI László, DR MOLNÁR János

A myasthenia gravist (MG) jellemző alapzavar feltételezetten presynaptikus helye és jellege a motoros idegi impulzustól független miniatűr véglemez potenciálok (MEPP) amplitudójának jelentős csökkenésén alapult, amiből logikusan következett a presynaptikusan felszabaduló acetylcholin (ACh) mennyiség csökkent volta [6, 7].

Ideggyógyászati Szemle

1987. ÁPRILIS 01.

A delta-aminolevulinsav ( ALS) neurotoxicitása

DR. DURKÓ Irene, DR. JUHÁSZ Anna

A szerzők a porfiriák alatt kialakuló neurológiai tünetek lehetséges okai közül a fokozott delta-aminolevulinsav-porfirin-hem szintézis problémakörét ismertetik. Csirke embrió agyból készített primer neuralis szövetkultúrákon - mint modelleken - bizonyították, hogy az idegrendszert felépítő elemi sejtek afiziológiás koncentrációjú prekurzor jelenlétében fokozott porfirin-hem szintézisre és akkumulációra képesek. Néhány antidepresszáns, béta-receptor blokkoló, valamint a melatonin inhibitorként viselkedik. A porfiriák precipitálása szempontjából (biztonsággal adható) ,,safe" és (biztonsággal nem adható) ,,unsafe" anyagok további vizsgálata a primer idegszövet kultúrák szintjén a kialakuló polyneuropathiák etiológiájához hasznos adatokat szolgáltathat.

Ideggyógyászati Szemle

1986. AUGUSZTUS 01.

Néhány neuroleptikum in vitro dopamin receptorkötődésének és klinikai hatáserősségének összehasonlítása

DR BAGDY György, DR PERÉNYI András, DR SZENTENDREI Tibor

A szerzők megvizsgálták 9, 5 különböző kémiai csoportba tartozó neuroleptikum és a struktúranalóg promethazin (Pipolphen) dopamin receptor affinitását spiroperidol leszorító képességük alapján. A kapott in vitro értékeket a gyógyszerek chlorpromezin aequvalens dózisával vetették össze. A clozapinc(Leponex) kivételével szoros korrelációt találtak a két mutató között. Az adatokcmegerősítik azt az elméletet, mely szerint a neuroleptikumok antipsychotikuschatásmódja mögött dopamin-recéptor blokkoló hatásuk áll.

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

Klinikai tapasztalataink szelektiv dopamin antagonista (Tiapride) gyógyszerrel

DR. LIPCSEY Attila, DR. NAGY Endre

A szerzők 33 beteg Triapride kezeléséről számolnak be. Észlelésük szerint a készítmény analgetikus effektusa nem volt jelentős: a predeliriumokban, illetve deliriumokban a szedatív hatás szintén kevésbé volt meggyőző, bár ebben egyéb tényezőknek, így az alacsony esetszámnak és dózisnak is szerepe lehet. Igen eredményesnek - és más készítményekhez viszonyítva jóval előnyösebbnek - találták a Tiapride-ot, mint új típusú, szelektív D2 receptor antagonistát az extrapiramidális hyperkinesisekben, elsősorban a neuroleptikus kezelés mellett létrejövő tardiv dyskinesia terápiájában, valamint Gilles de la Tourette szindrómában.

Ideggyógyászati Szemle

1985. JANUÁR 01.

Beszámoló a firenzei pszichofarmakológiai világkongresszusról

VÁCZI Péter, FALUDI Gábor

1984. június 19--23. között tartották meg Firenzében a Collegium Internationale Neuro-Psychopharmacologicum 14. kongresszusát. Fő témája ezúttal a depresszió volt. Külön szekcióban foglalkoztak az Alzheimer és szenilis típúsú demenciák etiológiai és patogenetikai aspektusával, főleg ami az agy specifikus receptor-regulációját illeti. A dopaminerg rendszer és a psychotrop gyógyszerek kapcsolatának elektrofiziológiai vizsgálati lehetőségeiről is számos előadás hangzott el. A béta blokkolók fájdalomcsillapító, anxiolitikus, tremorcsökkentő fejfájásellenes hatásait külön symposium taglalta.

Ideggyógyászati Szemle

1984. JÚLIUS 01.

Tiapride alkalmazása tardív dyskinesiában

DR. PERÉNYI András, DR. SZŰCS Rozália, DR. ARATÓ Mihály, DR. BAGDY György

A szerzők 10 tardív dyskinesiában (TD) szenvedő beteget kezeltek a D2 receptor blokkoló Tiapride-dal. A kezelés során a TD szignifikánsan enyhült, a parkinsonos tünetek nem súlyosbodtak, és szignifikánsan javult a betegek pszichés állapota is. A szer megvonása után két héttel a TD szignifikánsan súlyosabb volt, mint a kezelés utolsó napján, a parkinsonos tünetek és a betegek pszichés állapota nem változott szignifikánsan. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a Tiapride rövid távon hatásos lehet a TD kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

1983. NOVEMBER 01.

A neuroleptikus kezelés extrapyramidalis mellékhatásaira vonatkozó biokémiai vizsgálatok

DR PERÉNYI András, DR BÉLA Árpád, DR BAGDY György, DR PERÉNYI József, DR ARATÓ Mihály

Vizsgálati eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy kisszámú, TD-s és krónikus parkinsonismus tüneteit mutató betegcsoportok összehasonlítása során csak a liquor HV A szintekben mutatkozott egyértelmű eltérés. Adatunk arra utal, hogy az általánosan feltételezett receptor túlérzékenységen kívül más tényezők is szerepet játszhatnak a TD-ben feltételezett dopaminerg hiperaktivitás kialakulásában. Ez összhangban áll azokkal a véleményekkel, melyek szerint a TD patomechanizmusában különböző tényezők játszhatnak szerepet és nem tekinthető homogén egységnek