Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2000. JANUÁR 01.

Kinurenin a központi idegrendszerben: a kinurénsavteszt és a kognitív folyamatokat befolyasolo farmakonok

VÉCSEI László

Az agyszövetben az L-kinurenin a prekurzorából, a triptofánból szintetizálódik. Emellett az L-kinurenin igen jól transzportálódik a vér-agy gáton keresztül. A kinurenin központi idegrendszeri jelenlétének fontosságát az adja, hogy részben az excitotoxinantagonista kinurénsavvá, részben az agonista kvinolinsavvá metabolizálódik.

HUN 2000;53(1-2)

Ideggyógyászati Szemle

2000. JANUÁR 01.

Elektrofiziológiai vizsgálatok migrénben: újabb adatok a migrén patofiziológiájához

ÁFRA Judit

A migrén a népesség mintegy 10%-át érinti, a férfiak esetében a prevalencia 6%, nőknél 15-18% között van. Jelentősége mind az egyén életminőségét, mind szociális-társadalmi vetületét tekintve a népbetegségként nyilvántartott diabetesszel vagy depresszióval vetekszik.

HUN 2000;53(1-2)

Ideggyógyászati Szemle

1996. JANUÁR 20.

Sumatriptan autoinjekció a migrénroham terápiájában

ERTSEY Csaba, JELENCSIK Ilona, ÁFRA Judit, BOZSIK György

A szerzők az 5-HT1-receptor-agonista sumatriptan (Imigran) autoinjekció első magyarországi alkalmazása során, 67 beteg összesen 400 migrénrohamának kezelésekor szerzett tapasztalataikat ismertetik. Az injekció után 30 perccel a rohamok 41%-ában, 120 perc elteltével 80,5%-ában észleltek jelentős javulást; ugyanezen időpontokban fejfájásmentesség 39,5%-ban, illetve 72%-ban következett be. A kísérő tünetek jelentős része a fejfájás csökkenése előtt szűnt meg, s csak igen kis arányban perzisztált. Gyakori jelenség volt a migrén visszatérése (45,1%). A betegek a rohamok 36%-ában észleltek enyhe mellékhatást; allergiás bőrkiütés vagy múló mellkasi fájdalom 1-1 roham kezelése során fordult elő. Az autoinjektoros adagolási forma használata a betegeknek nem jelentett lényeges nehézséget

HUN 1996;49(01-02)

Lege Artis Medicinae

1993. DECEMBER 29.

A magas vérnyomás kezelése Új-Zélandon

R Jackson, P Barham, L McLennan, J Bills, T Birch, S MacMahon, T Maling

Az új-zélandi National Advisory Comittee on Core Health and Disability Support Services (Egészségvédelmi és Rokkantsági Ellátás Nemzeti Tanácsadó Bizottság) megbízásából készített beszámolónk a magas vérnyomás kezelésével foglalkozik. Javaslatunk szerint, amikor a hypertonia gyógyszeres kezelésének megkezdéséről döntünk, elsősorban a cardiovascularis megbetegedés becsült abszolút kockázatát és nem csupán a vérnyomás értékét kellene figyelembe vennünk. A kezelést a 150–170 Hgmm-es systolés és/vagy 90–100 Hgmm diastolés vérnyomású betegeknél általában akkor kellene kezdeni, ha a súlyos cardiovascularis események 10 éven belüli bekövetkezésének kockázata meghaladja a 20%-ot. Klinikai kísérletek eredményei azt mutatják, hogy ilyen fokú abszolút rizikónál 150 beteget kell kezelésben részesíteni ahhoz, hogy 1-gyel csökkenjen az egy év alatt bekövetkező cardiovascularis események száma. A javaslat megvalósításával elérhető, hogy a 60 év alattiak közül kevesebben kapjanak gyógyszert (főleg a nők), míg az idősebbek nagyobb aránya részesüljön kezelésben. A kezelést – ha ellenjavallat nincs - diuretikumok vagy béta-receptor-blokkolók kis adagjával kell kezdeni, mert egyedül e két gyógyszercsoportnál találtak közvetlen bizonyítékokat arra, hogy a magas vérnyomásban szenvedő betegeknél csökkentik a stroke és a koszorúér-betegség kockázatát.

HUN 1993;3(12)

Ideggyógyászati Szemle

1993. NOVEMBER 20.

A T-sejt receptor mulekuláris jellemzése experimentális allergiás encephalomyelitisben és sclerosis multiplexben - új terápiás megközelítések

KÁLMÁN Bernadett, LUBLIN D. Fred

A szerzők áttekintik az experimentális allergiás encephalomyelitis és sclerosis multiplex legújabb irodalmát, az immunválasz efferens agát helyezvén a fókuszba. Megkísérlik a myelinantigénekre specifikus T-sejt-receptor molekuláris jellemzőit leírni. A betegséget közvetítő sejtek legmegkülönböztetőbb tulajdonságainak meghatározása nemcsak kulcsot szolgáltathat az SM kórokához, hanem új utakat nyithat specifikus terápiás megközelítésekhez.

HUN 1993;46(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1993. SZEPTEMBER 20.

A szuperantigének sikeres lehetséges kóroki szerepe sclerosis multiplexben és más autoimmun betegségekben

KÁLMÁN Bernadett, LUBLIN D. Fred

A szuperantigének vírusok vagy baktériumok által termelt fehérjék, melyek a konvencionális antigénektől eltérően a lymphocitákat, T-sejt-receptor VB-lánc-specifikus módon aktiválják, majd hatástalanítják. Mivel az aktiváció akár a teljes T-sejt-populáció 30%-át is kiteheti, könnyen lehetséges, hogy autoimmun klónok is érintettek. Több autoimmun betegségben, így sclerosis multiplexben is leírták a T-sejtek korlátozott antigénreceptor-heterogenitását. A szuperantigének lehetséges kiváltó szerepe új vizsgálatokat ösztönzött. Míg a szuperantigének e betegségekben betöltött kóroki szerepét tárgyaló adatok inkább indirekt természetűek, az újabb kísérleti eredmények - kihasználva tartós hatásukat - már terápiás alkalmazhatóságukra utalnak.

HUN 1993;46(09-10)

Lege Artis Medicinae

1993. AUGUSZTUS 31.

Aspirin és a thrombocyta glikoprotein IIb/IIIa-receptort bénító antitest antitrombotikus hatása

KISS Róbert Gábor, JEAN-MARIE Stassen, TANIA Roskams, DÉSIRÉ Collen

A szerzők heparin (kontrollcsoport, 100 E/kg iv. bolus és 50 E/kg/óra infúzió), heparin és acetil-szalicilsav (ASA csoport, 10 mg/kg iv. bolus), valamint heparin és thrombocyta glikoprotein Ilb/ Illa-receptor (GPIIb/Illa)-ellenes murin, inkomplett monoklonális antitest (7E3-F/ab'/2 csoport, 0,8 mg/ kg iv. bolus) antitrombotikus hatását hasonlították össze in vivo. MÓDSZER – Kutyákon 3 cm-es carotis artériasza kaszt kifordítva implantáltak a femoralis artéria helyére és az áramlást 35%-ra csökkentették. Az eset szám 31 volt: n = 11 a kontroll; n = 10 az ASA és a 7E3-F(ab')2 csoportban. A thrombocytaaggregatio 63 + 8%-ról 16 + 10%-ra (p < 0,001) csökkent az ASA, és 57 + 5%-ról 0%-ra (p < 0,001) a 7E3 F(ab')2 csoportban. A vérzési idő 1,4 +0,2 percről 2,9 + 0,4 percre nőtt az ASA - (p < 0,05) és 1,4 – 0,2 percről 51 + 12,6 percre a 7E3-F(ab')2 – csoportban (p < 0,001). A kontrollcsoportban 6 esetben tartós elzáródás, 5 esetben ciklikus áramlás redukció, az ASA csoportban 5 esetben tartós elzáródás, 4 esetben ciklikus áramlásredukció jelent meg, 1 esetben az ér nyitva maradt (p = 0,69, összehasonlítva az ASA- és a kontrollcsoport adatait). A 7E3-F(ab')2 csoportban minden esetben fennmaradt az áramlás (p = 0,001 a kontroll- és az ASA-Csoporthoz képest). Szerzők eredményeikből arra következtetnek, hogy a thrombocytaaggregatio által előidézett artériás elzáródás megelőzésére az általuk vizsgált - emberben is hatásos - GPllb/Illa-receptor ellenes monoklonális antitest szignifikánsan alkalmasabb, mint az aspirin.

HUN 1993;3(08)

Lege Artis Medicinae

1993. JANUÁR 27.

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről II. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis in farctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

HUN 1993;3(01)

Lege Artis Medicinae

1992. NOVEMBER 30.

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről I. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis infarctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

HUN 1992;2(11)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

A kálcium-antagonista verapamil, Alaptulajdonságok, farmakokinetika, interakciók, mellékhatások

KÉKES Ede, FARSANG Csaba

A calciumantagonista szerek családja igen nagy és ebben a verapamil (monofenilalkylamin) klasszikus lassú Ca csatorna blokkoló szer, mely a szívizomzatra, az ingerképző és ingervezető rendszerre kifejtett hatása mellett erőteljes általános vasodilatátor. Farmakokinetikájára jellemző a gyors felszívódás (oralis adagolás), a nagy mértékű máj metabolizmus (first-pass metabolizmus) és a lassú elimináció (T50 = 5–7 óra), mely a szer elhúzódó hatását biztosítja. Orális kezelésnél a verapamilt igen jól tűrik a betegek. Ritkán lépnek fel gyomor-bélpanaszok, székrekedés. Előfordulhat szédülés, fejfájás, arckipirulás és viszketés. Intravénás kezelés esetében a legkomolyabb gond a kialakuló hypotonia, ritkán AV vezetési zavar (blokk), vagy bradycardia. A verapamil együttes adását kerülni kell béta receptor blokkolóval, digitalissal és disopyramiddal (Palpitin).

HUN 1992;2(01 KLSZ)