Ideggyógyászati Szemle - 1985;38(02)

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

A systemás lupus erythematosus neuropsychiatriai megnyilvánulásai: klinikai megfigyelések

TEMESVÁRI Péter

A szerző 59 systemás lupus erythematosusban szenvedő beteg vizsgálatáról számol be: közülük 37 betegben (63 %) összesen 92 neuropsychiatriai epizód fordult elő. A leggyakoribb idegrendszeri megnyilvánulások a következők voltak: depresszió; fejfájás; perifériás neuropátia; emlékezetzavar krónikus psychosis; epilepszia; akut organikus prsychoszindróma; organikus góctünetek; transitorikus ischaemiás attack. A neuropsychiatriai jelenségek általában reverzibilisek, fluktuálnak; polymorphak és változóak; multilocularisak, néha bizarr kombinációkat képeznek; a systemás lupus erythematosus aktivitására utaló jelekkel járnak együtt; gyakoriak a latens idegrendszeri tünetek. A kiegészítő vizsgálatok közül a legtöbb pozitív eredményt az EEG és a psychológiai vizsgálat, a legtöbb negatív eredményt a liquorvizsgálat, CT és agy szcintigráfia adta. A neuropsychiatriai jelenségek nem jelentenek rossz prognózist, kezelésükben a corticosteroidok ma még nélkülözhetetlenek. A klinikai és kórbonctani eredmények gyakori ellentmondásaiból kiindulva szerző vázolja a systemás lupus erythematosus neuropsychiatriai jelenségeinek patomechanizmusára vonatkozó újabb elképzeléseket.

HUN 1985;38(02)

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

A szubjektív válasz és a korai hatás prognosztikus jelentősége a neuroleptikus kezelésben

DR. BARTKÓ György, DR. BÉKÉSY Marian

A szerzők szkizofrén betegek akut pszichotikus állapotaiban tesztdózis Haloperidol adására jelentkező szubjektív választ és annak a kezelés rövidtávú prognózisában felhasználható értékét vizsgálták. A synton válasz a kezelés jó, a diszfóriás válasz a kezelés rossz prognózisát valószínűsíti. Megállapították, hogy ugyanezen gyógyszerrel történt további kezelés során a korai antipszichotikus hatás már a kezelés első 5 napjában a rövid távú terápiás kimenetelt megbízhatóan előrejelezte és ez különösen standardizált feltételek mellett érvényesült.

HUN 1985;38(02)

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

Az arteria carotis interna nyaki szakaszának ,,tünetmentes"szűkületéről

DR. BODOSI Mihály, DR. HORVÁTH Zoltán, DR. MÉREI F. Tibor, DR. STEFANITS János

Az angiográfiák számával párhuzamosan mind gyakoribbá vált a „tünetmentes carotis-stenosis"-ok felderítése. Igy a sebészi korrekció kérdése is mind többször vár döntésre. Állásfoglalásukat klinikai tapasztalatok és az irodalom alapján négy, egymástól eltérő összefüggésben ismertetik.

HUN 1985;38(02)

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

Klinikai tapasztalataink szelektiv dopamin antagonista (Tiapride) gyógyszerrel

DR. LIPCSEY Attila, DR. NAGY Endre

A szerzők 33 beteg Triapride kezeléséről számolnak be. Észlelésük szerint a készítmény analgetikus effektusa nem volt jelentős: a predeliriumokban, illetve deliriumokban a szedatív hatás szintén kevésbé volt meggyőző, bár ebben egyéb tényezőknek, így az alacsony esetszámnak és dózisnak is szerepe lehet. Igen eredményesnek - és más készítményekhez viszonyítva jóval előnyösebbnek - találták a Tiapride-ot, mint új típusú, szelektív D2 receptor antagonistát az extrapiramidális hyperkinesisekben, elsősorban a neuroleptikus kezelés mellett létrejövő tardiv dyskinesia terápiájában, valamint Gilles de la Tourette szindrómában.

HUN 1985;38(02)

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

Lithium transzport utak idegsejt membránban I. Nátrium-lithium ellentranszport

DR. JANKA Zoltán, DR. SZENTISTVÁNYI István

A szerzők az affektív pszichózisok prevenciójában és terápiájában eredménnyel használt lithium ion membrántranszportját vizsgálták cerebrális szövetből készített idegsejt tenyészetekben. Az extracelluláris nátrium koncentráció csökkentése emelte a sejtek lithium felvételi sebességét, valamint redukálta a lithium leadás mértékét. Ugyanakkor az idegsejtek nátrium felvételét az extracelluláris lithium koncentráció emelése csökkentette, az intracelluláris lithium jelenléte pedig növelte. A sejtek lithium felvételének külső lithium koncentráció-függésében kimutatható volt egy telítődő komponens. Az egyensúlyi sejt/médium lithium megoszlás mintegy 30 perc alatt kialakult és napokig nem változott idegsejt kulturákban. Az egyensúlyi intra:extracelluláris lithium koncentrációhányados 1-dél kisebb értéket adott. A kísérleti eredmények arra utalnak, hogy a vörösvérsejtekhez hasonlóan agyi idegsejtek membránjában is működik egy formálisan nátrium-lithium csere ellentranszport rendszer, amelynek in vivo körülmények között, fenntartó lithium kezelés alatt is jelentősége lehet a lithium terápiás hatásának mechanizmusában, valamint a cerebrális lithium homeosztázis és detoxifikációs folyamat szabályozásában.

HUN 1985;38(02)