Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló a firenzei pszichofarmakológiai világkongresszusról

VÁCZI Péter, FALUDI Gábor

1985. JANUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1985;38(01)

1984. június 19--23. között tartották meg Firenzében a Collegium Internationale Neuro-Psychopharmacologicum 14. kongresszusát. Fő témája ezúttal a depresszió volt. Külön szekcióban foglalkoztak az Alzheimer és szenilis típúsú demenciák etiológiai és patogenetikai aspektusával, főleg ami az agy specifikus receptor-regulációját illeti. A dopaminerg rendszer és a psychotrop gyógyszerek kapcsolatának elektrofiziológiai vizsgálati lehetőségeiről is számos előadás hangzott el. A béta blokkolók fájdalomcsillapító, anxiolitikus, tremorcsökkentő fejfájásellenes hatásait külön symposium taglalta.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Pánik-betegség: adatok a szorongásos állapotok egyik körülírt formájáról

KECSKEMÉTY Péter, FALUDI Gábor

A szerzők a pánik-betegség problémakörét tekintik át a DSM-III. ajánlásai alapján. Irodalmi és saját tapasztalati nézőpontból elemzik a szorongásos állapotok e jól körülhatárolható formáját. Megállapítható, hogy olyan betegség-entitásról van szó, mely valószínűleg biológiailag-genetikailag is megalapozott, specifikus endogén jellemzőkkel rendelkezik és ezt a kedvező kemoszenzibilitás is megerősíteni látszik. Felismerése fontos, tekintettel a betegség gyakoriságára, szokatlanul magas mortalitására és a kezeletlen esetek súlyos kórjóslatával szemben a célzott kezelés alkalmazásának hatékonyságára.

Ideggyógyászati Szemle

Differenciál-diagnosztikai indexek az MMPI-próbában a neurózisok elkülönítésére

PRESSING Lajos

A diszkriminancia-analízis matematikai modellje segítségével MMPI-skálák olyan optimális lineáris kombinációit dolgoztuk ki, amelyek a lehetőségek szerinti legnagyobb hatékonysággal képesek elkülöníteni a neurózist más alapvető diagnosztikai kategóriáktól-a pszichoszomatikus kórképektől, a személyiségzavaroktól és a pszichózisoktól. A 940 fős betegvizsgálati minta lehetővé tette, hogy a mutatók beváltását független csoportokon ellenőrizzük. A mutatók a gyakorlati diagnosztikus munkában differenciál-diagnosztikai támpontként hasznosíthatók. dsdf

Ideggyógyászati Szemle

Tévedések a sclerosis multiplex kórjelzéseiben

PÁLFFY György

A szerző 7 spinalis és 7 intracranialis térfoglaló folyamatban szenvedő beteget mutat be, akinek betegségét hosszabb-rövidebb ideig sclerosis multiplexnek tartották és 2 sclerosis multiplexes beteget, akiknek betegségét nem ismerték fel. E 16 beteg kapcsán elemzi azokat a klinikai és liquor-tüneteket, valamint neuroradiológiai vizsgáló eljárásokat, amelyek az orvost e tévedésektől meg óvhatják.

Ideggyógyászati Szemle

A craniopharyngeomás cysták üregi sugárkezelése 90 yttrium szilikát kolloiddal

JULOW Jenő, LÁNYI Ferenc, HAJDA Márta, SIMKOVICS Miklós, ARANY Ilona, TÓTH Szabolcs, PÁSZTOR Emil

A szerzők 9 beteg craniopharyngeomás cystájának 90Yttrium szilikát kolloiddal történt üregi sugárkezeléséről számolnak be. A módszert 1975 óta alkalmazzák az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben. Az esetek túlnyomó többségében az eljárás a craniopharyngeomás cysták zsugorodását, optimális esetben annak megszűnését eredményezi, amelyet legtöbbször a betegek állapotának javulása követett.

Ideggyógyászati Szemle

Szikla Gábor (1928-1983)

CSANDA Endre

A Szent Anna Kórház stereotaxiás és functionális idegsebészeti osztályán egy évet töltöttem Talairach professzor intézetében. Az intézet lelke és motorja Szikla Gábor régi ismerősöm volt – a Budapesti Anatómiai Intézetben az én hajdani asztalomat örökölte, később az Idegsebészeti Intézetben gyakran bejárt hozzám a neuropathológiai laboratóriumba — most én jöttem Párizsba tőle tanulni. És nemcsak szakmát tanultam tőle, hanem francia és európai kultúrát is, amelyet oly csillogóan és szívesen tudott átadni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

„Olykor úgy éreztem, én jobban értem még, mit akar a beteg mondani” Orvosi antropológia - orvostanhallgatók terepmunkatapasztalatai

ZANA Ágnes, ZSINKÓ-SZABÓ Zoltán

A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.

Klinikai Onkológia

A CDK 4/6 gátlók emlőrákban: a jelen ellentmondásai és a jövő irányai

SPRING M. Laura, WANDER A. Seth, ZANGARDI Mark, BARDIA Aditya

A beszámoló célja leírni és összefoglalni a CDK 4/6 gátlók szerepét hormonreceptor-pozitív (HR+) áttétes emlőrákban (HR+MBC), valamint rávilágítani a jelen ellentmondásaira és a kutatás kibontakozó új területeire. Jelenlegi leletek: A palbociclib, a ribociclib és az abemaciclib egyaránt befogadást nyertek HR+MBC kezelésére egy aromatázgátlóval vagy a fulvestranttal való kombinációban. Az abemaciclib előzetesen kezelt esetekben monoterápiában is alkalmazható. A téma megválaszolatlan alapkérdései a következők: Minden HR+MCB-ben szenvedő betegnél az első vonalban vagy csak egy későbbi vonalban kell alkalmazni a CDK 4/6 gátlókat? Kérdéses a teljes túlélésre gyakorolt hatás, kérdéses a folyamatos CDK 4/6 gátlás szerepe, kérdéses a klinikai rezisztencia kialakulásának mechanizmusa és a kezelések sorrendje is. Összefoglalás: A CDK 4/6 gátlók kifejlesztése megváltoztatta a HR+MBC-s betegek kezelését. További kutatások szükségesek az optimális kezelési sorrend meghatározásához, a rezisztenciát vezérlő mechanizmusok megértéséhez és a rezisztencia megelőzését és legyőzését célzó, valamint az áttétes emlőrákos betegség kimenetelének javításához szükséges új terápiás stratégiák kialakításához.

Lege Artis Medicinae

A depresszió az orvosi gyakorlatban - a felismerés és a kezelés lehetőségei

OSVÁTH Péter

Napjainkban egyre gyakoribb a depressziós hangulatzavarok előfordulása, így mind több depressziós beteggel találkozunk a mindennapi orvosi gyakorlatban. Sajnos ezt sok esetben nem ismerik fel, így elmarad a depresszió adekvát kezelése. A kezeletlen depresszió nemcsak a beteg és környezete gyötrelmeit növeli, hanem még súlyos és veszélyes pszichés és szomatikus szövődményekhez is vezethet. Pedig a modern és komplex pszichofarmakológiai, pszicho- és szocioterápiás módszerek segítségével a depressziós hangulatzavar eredményesen gyógyítható. Írásomban áttekintem a depressziós hangulatzavarok etiológiai hátterét, tünettani jellemzőit, a felismerés és a diagnózis megállapításának legfontosabb lépéseit, valamint ismertetem a korszerű terápiás lehetőségeket is. A depressziós tünetek gyors felismerésének és hatékony kezelésének terápiás és prevenciós jelentősége nagyon fontos, ezért ebben ma már - a pszichiáterek mellett - egyre nagyobb szerephez kell jutniuk a családorvosoknak és más szakorvosoknak (belgyógyászok, neurológusok stb.) is.

Hypertonia és Nephrologia

Beszámoló az ERA/EDTA 57. (virtuális) kongresszusának néhány meghatározó előadásáról

KOVÁCS Tibor

A koronavírus-járványra tekintettel az idei évben az Európai Vesetársaság (ERA-EDTA) évenkénti grandiózus konferenciáját online módon rendezte meg 2020. június 6–9. között. Jelen közleményben a számomra érdekesnek tartott szekciókból készítettem egy összefoglalást, azzal a céllal, hogy bemutassam a nefrológia számos területén az elmúlt évben történt fejlődést, illetve az egyes témákban részletesebb elmélyülést szándékozók számára, néhány friss irodalmi utalást, hogy segítséget nyújtsak a részletek további tanulmányozásához.

Ideggyógyászati Szemle

Az idegtudományi kutatások új eredményeinek tanulságai – a mentális zavarok tünettani és etiológiai heterogenitásának háttértényezői

OSVÁTH Péter

Napjainkban a genetikai, neurobiológiai, neuropszichológiai és pszichoszociális kutatások középpontjában a pszichiátriai betegségek etiológiájának pontosabb felderítése áll, különös tekintettel az egyes rizikófaktorok szerepére és komplex interakcióira. Azonban egyre nagyobb kihívást jelent az eltérő szempontú és módszerű kutatások eredményeinek koherens elméleti keretben való értelmezése, pedig csak ez vezet­het a pszichiátriai betegségek komplexitásának és ki­alakulásuk mechanizmusának pontosabb megérté­sé­hez. A közlemény célja a mentális zavarok etioló­giai hátteré­vel kapcsolatos új kutatási irányvonalak áttekintése, valamint az ezek integrálása érdekében kidolgozott Research Domain Criteria (RDoC) rendszer bemutatása. A legrangosabb pszichiátriai szaklapokban az elmúlt öt évben megjelent nagy esetszámú kutatások­ról beszámoló közlemények áttekintése, melyek a mentális zavarok etiológiájával kapcsolatos új eredményeket foglalták össze. Bár a jelenlegi osztályozás szerint a mentális zavarok szigorúan elkülönített diagnosztikus kategó­riákat alkotnak, az új eredmények arra utalnak, hogy ezek a markáns különbségek a tünettani, genetikai és neurobiológiai háttér vonatkozásában nem észlelhetők, hiszen kiderült, hogy számos mentális zavar hátterében közös molekuláris genetikai rizikófaktorok vannak, melyek közös neurobiológiai patomechanizmusokra utalhatnak. A kutatási eredmények a pszichiátriai nozológia etiológiai alapokon történő újragondolásának szükségességét támasztják alá, és fontos előrelépést je­lentenek a mentális zavarok neurobiológiai háttérténye­zőinek pontosabb felderítésében és így a célzottabb terápiás módszerek kifejlesztésében is. Ebben komoly segítséget jelenthet az RDoC szempontrendszerének kidolgozása, hiszen ez a dimenzionális megközelítés annak esélyét nyújtja, hogy a – napjainkban még sokszor diffúz vagy akár ellentmondásos – idegtudományi kutatási eredményeket egy­séges elméleti keretbe integrálva a mentális zavarok etiológiájának, nozológiájának és terápiájának új aspektusai is megismerhetőek legyenek.