Ideggyógyászati Szemle

A szuperantigének sikeres lehetséges kóroki szerepe sclerosis multiplexben és más autoimmun betegségekben

KÁLMÁN Bernadett1, LUBLIN D. Fred2

1993. SZEPTEMBER 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1993;46(09-10)

A szuperantigének vírusok vagy baktériumok által termelt fehérjék, melyek a konvencionális antigénektől eltérően a lymphocitákat, T-sejt-receptor VB-lánc-specifikus módon aktiválják, majd hatástalanítják. Mivel az aktiváció akár a teljes T-sejt-populáció 30%-át is kiteheti, könnyen lehetséges, hogy autoimmun klónok is érintettek. Több autoimmun betegségben, így sclerosis multiplexben is leírták a T-sejtek korlátozott antigénreceptor-heterogenitását. A szuperantigének lehetséges kiváltó szerepe új vizsgálatokat ösztönzött. Míg a szuperantigének e betegségekben betöltött kóroki szerepét tárgyaló adatok inkább indirekt természetűek, az újabb kísérleti eredmények - kihasználva tartós hatásukat - már terápiás alkalmazhatóságukra utalnak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet, Budapest
  2. Thomas Jefferson University, Philadelphia

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Fiatal Neurológusok Fóruma Szeged. 1992. október

Motoneuron-betegségek témakör. Sclerosis lateralis amyotrophica-eseteink elemzése. Kísérletes. immunmediált substantia nigra-károsodás. Az ansa galeni szerepe a gége protectív reflexében - intraoperatív, neuromiográfiás vizsgálatok kutyán. Az ingerületvezetési sebesség mérésének prognosztikai szerepe Bell-bénulásában. Idegrendszeri gyulladások témakör. Meningoencephalitis altípusos esete. Ophthalmoplegia herpes zoosterben (két eset ismertetése). Guillain-Barré-szindrómás eseteink kapcsán felmerülő differenciáldiagnosztikai problémák. SLE-hez csatlakozó központi idegrendszeri szövődmény esete (klinikopatológiai ismertetés). Ventriculo-peritonealis (vp) shunt súlyos liquorkeringési zavart okozó basalis arachnitis esetén. Fájdalomszindróma témakör. Spect- és TCD-vizsgálatok cluster típusú fejfájásban. Migrén előfordulása osztályunkon. A trigeminusneuralgia kezelése a Meckel-tasak glicerininfiltrációjával. Oszteoporosis által okozott fájdalomszindrómák. Egyéb neurológiai problémák. A hypoparathyreosis neuropszichiátriai vonatkozásai. Terápiarezisztens bitemporalis epilepsziás betegek műtét előtti kivizsgálásának gyakorlata (esetbemutatás). Corpus callosum-tumoros esetünkről. Meningeoma és basilaris óriásaneurysma együttes előfordulása (esetismertetés). Nyaki duplex ultrahangvizsgálatok értéke a cerebrovascularis betegek ellátásában (700 vizsgálat tapasztalatai). Alsó végtagi érszűkületben szenvedő betegek a. carotisának ultrahangvizsgálata során szerzett tapasztalataink. Lézer-doppleres keringésvizsgálat a cochlea autoregulációjának követésére. Újabb lehetőségek a BERA vizsgálatokban a dantec counterpoint MK-2 EMG/EP segítségével. HBS-Madopar alkalmazása Parkinson-szindrómában, különös tekintettel az éjszakai dystoniákra. HBS-Madopar szerepe az "on-off" különböző típusaiban.

Ideggyógyászati Szemle

Cinolazepam hatása a folyamatosan három műszakban dolgozók körében jelentkező insomniára

KÖVES Péter

A szerző egy korszerű, a közepes és rövid vérszintfelezési idejű szerek között átmenetet képező, kis farmakológiai hatékonyságú benzodiazepin-származék, a cinolazepam hatását vizsgálta a speciális környezetben (folyamatosan forgó három műszakban) jelentkező insomniára. A 4 szakaszra (alaphelyzet: 4-5 nap, placebo adás: 7-9 nap, cinolazepam adás: 7-9 nap, placebo adás: 7-9 nap) osztott vizsgálatban 20, nappali és éjszakai alváselégtelenségben szenvedő férfi vett részt. A gyógyszer hatását szubjektív (céltüneteket értékelő alváskérdőív), valamint objektív (poligráfiás monitorozás, alvást követő ébrenlét idején egyszerű, illetve összetett reakcióidő-mérés) módszerekkel követte. Azt tapasztalta, hogy a cinolazepam esti 40 mg-os, valamint a napközbeni alvás támogatására adott 20 mg-os mennyisége jelentős mértékben javította az alvás és ébredés minőségét. Sem a szubjektív, sem az objektív vizsgálatok nem mutattak ki „hangover" effektust, idő előtti ébredésben megnyilvánuló vákuumeffektust, kora reggeli insomniát. Az alkalmazás alatt a hipnotikus hatás nem csökkent. A szerző külön kiemeli a gyógyszer napközbeni alvást támogató kiváló hatását. A rövid vérszintfelezési idejű benzodiazepinek esetében a rebound insomnia igen korán jelentkezhet. Ezért, bár a gyógyszeradás ideje 7-9 nap volt, ennek lehetőségét is megvizsgáta a szubjektív módszerekkel mért alvási céltünetek révén, s ezek a rebound insomnia korai megjelenése ellen szóltak. A gyógyszeres alvás struktúrájára a jobb elalváskészség, a mély, non-REM-alvás mennyiségének növekedése, az alvás folyamatosságának javulása, a REM-alvás paramétereinek változatlansága volt jellemző mind az éjszakai, mind a nappali alvás során. A vizsgálatból nyerhető tapasztalatok és az irodalmi dokumentáció alapján a szerző jól használható hipnotikumnak ítéli a cinolazepamot a több műszakos, az altatószer hatása és mellékhatása vonatkozásban igen szigorú követelményeket támasztó munkakörökben. Jelen vizsgálat kapcsán egyben felhívja a figyelmet arra, hogy minden bevezetésre kerülő hipnotikum esetében el kell végezni a speciális, több műszakos munkakörökben az alkalmazhatósági vizsgálatot, s ennek eredményétől függővé tenni bevezetésüket. E vizsgálatok nem merülhetnek ki csupán a szubjektív minősítésben, hanem mind az alvásszerkezetre, mind az utó- és mellékhatásokra vonatkozó objektív adatgyűjtést és elemzést is igényelnek.

Ideggyógyászati Szemle

Brachioradialis szindróma - a nervus radialis ramus superficalisának mononeuropathiája

KISS Gábor

A nervus radialis ramus superficialisának károsodása a ritka, illetve a ritkán fölismert kórképek közé tartozik. A szerző három esetet ismertet, elsőként a hazai irodalomban. Hangsúlyozza az elektrodiagnosztika szerepét a kórkép felismerésében. Felhívja a figyelmet arra, hogy a nem megfelelő ápolási technika szövődményeként is kialakulhat az ideg kompressziója.

Ideggyógyászati Szemle

Néhány adat az ischaemiás penumbráról

NAGY Zoltán

Válasz dr. Széll István kérdésére

Ideggyógyászati Szemle

Antiallergikumok szedatív (mellék)hatásának EEG- vizsálata: a szetasztin nem szedatív antihisztamin

RAJNA Péter, VERES Judit

A szetasztin (Loderix-R) farmako-EEG hatását vizsgáltuk 10 egészséges fiatal férfinél, két - különböző erősségű szedatív mellékhatással rendelkező - referens antihisztamin (Teldane-R és Suprastin-R) alkalmazásával, keresztezett, kettős vak, placebo kontrollált vizsgálati elrendezésben. A két referens készítmény központi idegrendszeri hatásának különbségét a hátsó területi alfa/théta paraméter érzékenyen tükrözte. A Loderix ezen marker paraméter szempontjából a Suprastinnal ellentétesnek, a Teldanehoz hasonlónak bizonyult, emellett mindkét félteke középső területén a béta-frekvenciatartományt valamint az EEG összteljesítményt is növelte. Ezen utóbbi változások a Loderix önálló EEG-hatásának lehetőségét is felvetik. (Az észlelt,saját hatás sem hozható összefüggésbe tudatéberségi szint csökkenésével.) Eredményeink megerősítik, hogy a Loderix EEG hatása a szedativitás szempontjából klinikailag igen kedvező Teldane EEG-változásaihoz áll közel, és a szer az EEG spektrális paramétereiben nem idéz elő olyan irányú változást, mely szedatív hatás mellett értékesíthető. Munkánk további (módszertani) eredménye, hogy az általunk alkalmazott farmako-EEG eljárás segítségével különböző gyógyszerek központi idegrendszeri (pszichotróp) mellékhatása spektrális EEG-paraméterekkel objektív módon leírhatónak tűnik.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nőket érint, így a családtervezés kiemelkedően fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetően. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvő számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekről a témákról elsősorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és előnyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekről tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelő betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Ideggyógyászati Szemle

A sclerosis multiplex diagnosztikája: Összefoglaló a McDonald-kritériumok 2017-es felülvizsgálatáról

CSÉPÁNY Tünde

A neuroimmunológiai kutatások robbanásszerű fejlődése a sclerosis multiplex kórlefolyását módosító kezelések bevezetéséhez vezetett a múlt század végén, ami maga után vonta a minél korábbi diagnózis szükségességét. A Sclerosis Multiplex Nemzetközi Diagnosztikai Munkacsoportja 2001-ben megalkotta az első demyelinisatióra gyanús klinikai tünet(ek) és az MR-, illetve egyéb paraklinikai vizsgálatok eredményeit kombináló McDonald diagnosztikus kritériumrendszert. Bevezette a multiplex fehérállományi demyelinisatiós patológiára utaló térbeli disszemináció és a krónikus gyulladást tükröző időbeli disszemináció fogalmát, amelyeken a betegség korai diagnózisa alapul. Az idők folyamán egyre precízebb rendszer fejlesztésére törekedve 2005-ben, 2010-ben módosításokat végeztek, hogy iránymutatást nyújtsanak a mindennapi gyakorlatban és kutatásokban. Az elmúlt évek során szerzett bizonyítékok alapján az utolsó módosítást 2017-ben végezték, törekedve a hibás diagnózis elkerülésére. A 2017-es McDonald-kritériumok továbbra is elsősorban azoknál a betegeknél érvényesek, akiknél típusos klinikailag izolált szindróma áll fenn. Az összefoglalóban részletezzük a központi idegrendszeren belüli laesiók időbeli és térbeli terjedésének bizonyítási feltételeit, a liquorban kimutatható oligoclonalis gammopathia diagnosztikus jelentőségét, szem előtt tartva, hogy a kórképnek nem lehet jobb magyarázata. A jövőben a kritériumok változatos populációkon belüli validálása szükséges, további kutatás szolgáltathat bizonyítékot a látóideg-károsodás, kiváltott válaszok, optikai koherencia tomográfia, fejlett képalkotó eljárások, szérummarkerek beépítésének szükségességéről a diagnosztikus kritériumokba.

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

HEROLD Róbert, VARGA Eszter, MIKE Andrea, TÉNYI Tamás, SIMON Mária, HAJNAL András, FEKETE Sándor, ILLÉS Zsolt

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvű közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.

Lege Artis Medicinae

Poszt-Covidban jelentkező lokalizált és kiterjedt fájdalom kezelési lehetőségei

VERECKEI Edit

Az új koronavírus-betegségről és ke­ze­lé­sé­ről több mint egy éve gyűlnek az adatok. A betegség kimenetele négyféle lehet: tünetmentes vagy enyhe lefolyású, hospitalizációt igénylő, súlyos vagy letális ki­me­netelű, és tartós, vagy utólagos manifesztációjú. Ez utóbbiakat nevezzük poszt-Co­vid-tünetegyüttesnek. Az akut Covid- és a poszt-Covid-tünetegyüttes részeként gyakori, de igen heterogén lokalizációjú fájdalomszindrómákat írtak le. Ezeket a fáj­da­lom típusa szerint célszerű osztályozni: nociceptiv/gyulladásos, perifériás neuropa­thiás vagy centrális. Tisztázni kell azt is, hogy a poszt-Coviddal megjelenő beteg milyen szakaszban van, azaz elhúzódó, long-, vagy poszt-Covid-szindrómával ál­lunk-e szemben. Az akut általános gyulladásos reakció mellett igen ritka a mozgás­szervrendszerben jelentkező valódi ízületi vagy izomgyulladásos jelenség. Akut és elhúzódó formákban viszont egyaránt jelen van a diffúz mozgásszervi fájdalom, a krónikus fáradtság, a generalizált szorongás és a depressziós hajlam. Ezek magyará­zata alapvetően neurológiai: parainfekciós „neuroinflammatio”, azaz neuropathiás és centrális mechanizmusok állnak a háttérben. Eszerint kell az analgetikumok neurofarmakológiai hatásmechanizmusainak is­me­retében a terápiás lehetőségek közül választani. Az időskorú, nagy iatrogén kockázatú betegeknél, több társbetegség fennállása mellett, per os kezelés helyett a transdermalis gyógyszerbevitel is alkalmazható.

Ideggyógyászati Szemle

Az Expanded Disability Status Scale használata és a motoros képességek vizsgálata sclerosis multiplexes betegekben

FÜVESI Judit

Sclerosis multiplexes betegeknél vezető tünet a járászavar. A mozgáskorlátozottság értékelésére kezdetben a sclerosis multiplex klinikai vizsgálataiban használták az Expanded Disability Status Scale-t (EDSS), azonban alkalmazása a klinikai gyakorlatban is egyre jobban elterjedt. Az EDDS használata az új diagnosztikus kritériumok, az új kórforma-klasszifikáció és a terápia hatékonyságának követésére ma már elengedhetetlen. Az EDSS standardizált neurológiai vizsgálaton alapul, de azokra a tünetekre összpontosít, amelyek gyakran fordulnak elő sclerosis multiplexben. Hét funkcionális rendszert értékel a vizsgálat alapján: vizuális, agytörzs, piramispálya, cerebellaris, szenzoros, bél-/hólyagműködés és agyi funkcionális rendszert. A funkcionális rendszerekben adott pontszámok és a járástávolság felmérése alapján határozható meg a teljes EDSS-pontszám. Az újabb verziókban bevezették az „Ambulation score” fogalmát. A teszt ezen része az egyoldali vagy kétoldali támaszték szükségessége mellett a megtett maxi­má­lis távolságot is méri. Az EDSS alapját képező standardi­zált neurológiai vizsgálat reprodukálhatóságának javítására szolgál a Neurostatus/EDSS tréning módszer. A járást felmérő tesztek közül a Timed-25 Foot Walk Test és az önkitöltős 12-Item Multiple Sclerosis Walking Scale alkalmas a járásteljesítmény rutinfelmérésére. A Timed-25 Foot Walk Testen észlelt több mint 20%-os növekedés tekinthető szignifikáns változásnak a járásban.

1.

Lege Artis Medicinae

"Karakterfejek" Messerschmidttől
ÁPR 28.

2.

Lege Artis Medicinae

Könyvekről
ÁPR 28.

3.

Lege Artis Medicinae

A Moreno-i pszichodrámáról
ÁPR 28.

4.

Lege Artis Medicinae

Markusovszky Lajos halálának centenáriumára
ÁPR 28.

5.

Lege Artis Medicinae

A mulandóság dicsérete
ÁPR 28.