Ideggyógyászati Szemle - 1963;16(12)

Ideggyógyászati Szemle

1963. DECEMBER 01.

Qualitatív liquorelváltozások jelentősége cerebrovascularis megbetegedésekben

PÉTER Ágnes, SCHMIDT M. Rudolf

1. A szerzők 30 cerebro-vascularis betegnél végeztek qualitativ liquoranalytikai vizsgálatot. Osszehasonlították a lágyulásos gócok és a diffúz cerebralis kiesési tüneteknél talált elváltozásokat. 2. Apoplexias betegeknél ictus utáni korai stadiumban a illetve a, y globulin felszaporodását és monocytaer rectio mellett pathologias sejtformákat találtak. 3. Chronicus lágyulásoknál qualitativ pathologias sejtképet vagy pherogrammot góctünetek mellett fennálló diffúz cerebralis átáramlási zavarnál észlelték. 4. Vascularis encephalopathiaknál apoplexia nélkül a liquorpherogrammot normálisnak találták, a liquorsejt ép általában monocytaer reactiot mutatott. Ezen esetekben csak hosszú ideje fennálló megbetegedés, vagy periodikusan kialakuló cerebralis keringési elégtelenségnél észleltek pathologias sejtformákat vagy eltérést a liquor fehérje-fractióiban. 5. Szerzők szerint cerebro-vascularis megbetegedésekben a liquorelektrophoresis és liquor differentialis sejtkép a keringéskárosodással megegyezően a klinikai tünetek súlyossága és fennállásának ideje szerint változik.

HUN 1963;16(12)

Ideggyógyászati Szemle

1963. DECEMBER 01.

Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differenciáldiagnosztikájához II. rész

GÁTAI György

Több mint 2000 eset (1690 intracranialis térszűkítő folyamatok és 320 egyéb agyi betegség) kapcsán igyekeztünk megállapítani az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájának eredményeit, hibaforrásait, illetve jellegzetességeit. I. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikus eredményei nem kielégítőek, az átlagosnál rosszabbak. A téves diagnosisok gyakorisága, a definiciótól függően, 34-86% között mozog. II. A diagnosztikus tévedések leggyakoribb okai : 1. Idős egyénekben fellépő idegrendszeri tüneteket, az előrehaladott életkor alapján, a vizsgáló ab ovo involutiós-vascularis elváltozásokra vezeti vissza, nem gondol részűkítő folyamatok lehetőségére, ilyen irányú vizsgálatok szükségességére. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok tüneteinek felismerését az előrement senilis involutiós elváltozások megnehezítik. A vizsgáló figyelmét elkerüli a folyamat jellegének és progressziójának megváltozása. 3. A pangásos papilla hiányának túlértékelése, annak a ténynek fel nem ismerése, hogy az intracranialis térszűkítő folyamatok átlagosan az esetek 1/3-ában, idősebb korban az esetek 4/5-ben nem járnak szemfenéki pangással. 4. Az intracranialis nyomásfokozódás általános tüneteit – részben a pangásos papilla hiánya folytán – a vizsgáló nem ismeri fel s vascularis, involutiós folyamat következményének véli. III. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikailag értékelhető jellegzetességei : 1. A progressio a térszűkítő folyamatok milyenségétől függ. A többségükben malignus tumorok lefolyása típusos (viszonylag gyors és egyenletes rosszabbodás). A ritkább benignus térszűkítő folyamatok lefolyása, a fiatalabbakéhoz képest, atípusos : a progressio erősen meglassúbbodott, a nyomásfokozódásos tünetek csak későn vagy egyáltalán nem alakulnak ki. - Senilis involutio és intracranialis térszűkítő folyamatok együttes fennállására a kétfázisú progressio lehet jellemző: a kezdetben többgócú, unduláló tünetek után egyre dominálóbbá válik az egygócúság és az egyenletes súlyosbodás. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb korban is téraránytalansághoz vezetnek. Utóbbit a senilis involutio általában nem csak a ritka benignus térszűkítő folyamatok esetében) befolyásolja. Ennek megfelelően a nyomásfokozódás általános tünetei – a pangásos papilla kivételével - idősebbekben csak kevéssel ritkábbak, diagnosztikailag hasonlóan értékelhetők, mint fiatalabb korban. 3. Idősebb korban a pangásos papilla jellemzően ritkább, jelenléte vagy hiánya, illetve súlyossága még kevésbé representálja az intracranialis nyomás fokozódást, mint fiatalabbakban. - Szemfenék pangás 60 év felett csak gyorsan progrediáló nyomásfokozódás alkalmával alakul ki. A pangás hiánya idősebb korban részben a térszűkítő folyamatok localisatiós megoszlására, részben scleroticus érfalelváltozásokra látszik visszavezethetőnek. 4. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra egyrészt a focalis rohamtípus dominantiája, illetve a centrencephalis epilepsia hiánya, másrészt a csökkent generalisatiós hajlam látszik jellemzőnek. 5. A psychés zavarok előfordulása térszűkítő folyamatok szempontjából idősebb korban nem értékelhető. Gyakoriságuk nem a térszűkítő folyamatokra, hanem az életkorra jellemző. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra a liquor gyakoribb és kifejezettebb fehérjeemel kedése jellemző. A negatív liquorleletet jobban értékesíthető térszűkítő folyamatok ellen, a 60 mg százalékon felüli fehérjetartalom térszűkítő folyamatok mellett mint fiatalabb korban.

HUN 1963;16(12)

Ideggyógyászati Szemle

1963. DECEMBER 01.

Meningeomás betegek néhány elektrographiás jellemzője

TOMKA Imre, BAUMANN Piroska

Szerzők 122 meningeomás beteg EEG-anyagát ismertetik. Közülük 6 kivételével a diagnosist műtét, illetve sectio biztosította. Localisan jelentős gócactivitást elsősorban a frontalis elhelyezkedésű daganatok, majd az olfactorius, occipitalis és temporalis localisatiójúak nyújtanak. Ezzel szemben a centro-parietalis, parasagittalis meningeomák EEG-eltérései enyhék, de gyakran diffusak, bilateralisak. Nem találtak összefüggést az elektromos tevékenység háttéractivitása és a szemfenéki pangással kifejezett agynyomásfokozódás között. Úgyszintén nem lehet a cerebralis elektromos activitas laedáltsági fokából a műtéti prognosisra következtetni. Az EEG alapján adott localisatiós diagnosis az esetek 75%-ában teljesen, vagy megközelítően pontos volt. Az esetek 14-ben viszont az EEG-vélemény elégtelen, vagy negatív volt. Ez utóbbiak zöme a centro-parietalis parasagittalis, hátsó scalabeli vagy mélyen elhelyezkedő daganatok közül került ki. A műtét előtt gócactivitást produkáló betegeknél 74%-ban a katamnesticusan felvett görbén a gócos laesió jelentős csökkenését figyelték meg, de teljes negativitás csak néhány esetben volt észlelhető. Ezzel szemben az izgalmi vagy epileptiform activitas műtét után a lassú góc jelentős csökkenése mellett értékelhetően kifejezettebbé vált az esetek nagyobb részében.

HUN 1963;16(12)