Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Congenitalis vitiumok idegrendszeri szövődményei

PÉTER Ágnes, SZUTRÉLY Gyula

62 congenitalis vitiumos-beteget figyeltünk meg. Ebből 41-nél rendszeres neurológiai és 28-nál EEG vizsgálatot is végeztünk. A 41 eset több mint 50%- ában (23) találtunk neurológiai szövődményt, ami magasabb százalékos arány, mint az irodalomban ismertetett átlag. Felfogásunk szerint a congenitalis vitiumhoz társuló idegrendszeri elváltozások pathomechanismusának megértéséhez a betegeket két csoportba kell osztani : 1. akiknél a cerebralis elváltozások a megváltozott haemodyna mikai viszonyokra vezethetők vissza, és 2. akiknél hypoxaemia a károsító tényező. Beteganyagunk alapján elemeztük a hypoxaemia által létrehozott klinikai tüneteket és azokból következtetést vontunk le az agy hypoxaemiás tolerantiájára. Nem cyanoticus congenitalis vitiumos betegeinknél (4) az idegrendszer reversibilis functiováltozásának jeleit észleltük terhelésre, a shunt megfordulására. Ez az acut hypoxaemia azonban csak egy sacerrel társuló vitiumos-betegnél vezetett irreversibilis károsodáshoz. Ideggyógyászatilag negatív cyanoticus betegeinknél (6) a tünetmentes séget a hypoxaemiát compensáló tényezőkre (értágulat, polyglobulia, stb.) vezettük vissza. Ügy találtuk, a polyglobulia nem párhuzamos a hypoxa emia fokával. Valószínűnek tartjuk, hogy e két kiegyenlítő tényező változó fokban, kölcsönhatásban érvényesül. Neurológiailag negatív cyanoticus betegeink amellett bizonyítanak, hogy chronicus hypoxaemia nem jelent chronicusan ható hypoxydosist. Cyanoticus, neurológiailag positiv betegeinket 2 főcsoportba osztottuk, a komplikált compensált adaptált és decompensált adaptáltak csoportjára. Előbbiekhez 2 cerebralis abscessusos betegünk tartozik. Ezek az adaptációt biztosító tényezők által okozott károsodás példái. A terhelésre decompensálódó adaptationak acut megnyilvánulásaként cyanoticus betegeinken is az agyi anaemia tüneteit találtuk. Ezeknél azonban, eltérően a nem cyanoticus vitiumos-betegektől, eszméletvesztés nélkül is bizonyos százalékban irreversibilis elváltozást mutattunk ki, kóros EEG formájában. A chronicus hypoxaemia károsító hatásának két alaptípusát találtuk. Mindkettő elsősorban EEG. elváltozásokban tükröződik. Egyik a sorozatosan jelentkező eszméletvesztések következménye, a másik a reversibilis károsodást előidéző acut hypoxaemia összegeződő hatása.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Ritka idegrendszeri lues: Nissl-Alzheimer f. capillaris endarteriitis talaján kirobbant heveny meningoencephalitis

DOBI Sándor

Hevenyen fellépett és lefolyt lueses meningoencephalitis klinikai képét és kórszövettani leletét ismertettük. Ez a lueses meningoencephalitis régebbi és tisztázatlan eredetű infectio okozta Nissl—Alzheimer f. endarteriitis syphilitica alapján lépett fel. A szóbanforgó endarteriitis lueses eredete és az érfal burjánzás elsődleges jellege leleteinkből beigazolódik és kiemeljük, hogy hasonló találkozás : heveny lueses meningoencephalitis a Nissl—Alzheimer f. endarteriitis kapcsán az eddigi leírásokban nem szerepel.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Újabb adatok az epilepsziás rohamok éjszakai és nappali jelentkezésének klinikai és élettani jelentőségéhez

KAJTOR Ferenc, NAGY A. Tibor

Háromszáz epilepsziás tanulmányozása során szerzők azt találták, hogy a rohamok alvás alatti (éjjeli) vagy ébrenlét közbeni (nappali) jelentkezése és az epileptogen góc anatomo-functionalis szervezettsége között határozott összefüggés van. A halántéklebeny mediobasalis állományának, az elülső frontális és a temporo-parieto-occipitalis convexitasnak gócai számára a praeconvulsiv feltételek legkedvezőbb társulását az alvás biztosítja. A hátsó frontális, centrális, parietalis és külső temporalis kérgi gócokra elsősorban az ébrenlét convulsiv befolyása érvényesül; a focalis motoros vagy sensori motoros rohamok éjjel ébresztenek. A roham bekövetkezésének napi időpontja s az általa okozott ébresztés maga is a góc egyik klinikai manifestatiója, amely szintén a focus élettani működéseinek valamelyikét, valószínűen az ébrenléti, figyelmi és magatartást alakító folyamatok gátlásában vagy facilitálásában betöltött szerepét tükrözi.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Egyidejűleg adott Tetracor-Evipán alkalmazhatósága epilepsziagyanus esetek Electroencephalographiás diagnosztikájában

SOMOGYI István

1. 93 túlnyomóan nem válogatott patiensnél végeztetett egyidejű tetracor-evipán combinált terhelés. Az alvás mélysége a Loomis f. C—D stádiumig mélyedt. 2. A kombinált terhelés az ugyanazon patienseknél elvégzett simultam terheléseknél jelentősen hatékonyabb volt. Olyan eset egyszer sem fordult elő, hogy a kombinált terhelés negatív lett volna akkor, amikor ugyanannál a patiensnél a külön tetracor vagy evipán terhelés positiv volt, viszont 22 esetben fordult elő, hogy a tetracor terhelés negatív eredménnyel járt olyan betegeknél, akiknél a kombinált terhelés positiv volt. Ugyanez vonatkozott, bár az esetek kevesebb száma miatt nem olyan pregnánsan, az evipán terhelésre is. 3. A kombinált terhelés során generalizált görcsrohamok nem léptek fel. 4. A görbe képét nem zavarták artefactumok, izompotenciálok. A betegre nézve a legkevesebb „kellemetlen” élménnyel járt. 5. Az eredmények alapján a kombinált tetracor-evipán terhelés eredményesebbnek látszik a simultam terheléseknél és rutinmethodusként alkalmazható.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Barbitursav származékok okozta romák electrostimulation kezelése

OSZLÁNSZKY Ottó

Irodalmi adatok és tapasztalataink alapján ismertettük a barbiturátcoma therápiáját. A korszerű therápia gerincét a centrális és peripheriás ESt képezi, ennek methodikáját, eredményeit ismertettük és hasonlítottuk össze az irodalmi adatokkal. Vázoltuk az ESt hatásmechanismusára vonatkozó elméleteket. Legvalószínűbbnek a reticularis activáló systema barbiturátblock okozta activitás csökkenésének extra nociceptiv ingerekkel történő normalizálását tartjuk, s ilyen nociceptiv ingernek gondoljuk az ESt-t.

HUN 1959;12(11)