Ideggyógyászati Szemle

Neuropathologiai elváltozások az arteria carotis interna elzáródása kapcsán

GALLAI Margit1

1959. JÚNIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(06)

A szerző 9 egy- és 1 kétoldali carotis interna elzáródás esetéből egy emboliás eredetű, hét scleroticus és kettő sclerosissal szövődött thrombangitis obliterans volt. Ezek vizsgálata alapján úgy véli, hogy a carotis interna elzáródáson kívül az egyidejűleg jelenlevő általános érmegbetegedés jelentősen hozzájárul a klinikai tünetek, a necrosisok létrejöttéhez és helyének meghatározásához. Különösen a Willis-kör átjárhatósága, ennek fejlődési rendellenességei és kóros elváltozásai lényegesek. A basalis collateralis keringés akadályozottsága megkönnyíti friss carotis elzáródásban a thrombus folytatólagos felterjedését a média és anterior törzsébe. Continuus felterjedést csak friss elzáródáshoz csatlakozva talált, feltételezi, hogy ez a friss thrombus a circ. art. Willisiiben és attól distalisan, az embolusokhoz hasonlóan, később recanalisalódhat helyenként organisált thrombusrészeket hagyva hátra. A széttöredező friss thrombusból microembolusok juthatnak a peripheriás kis erekbe, foltos ischaemiás elváltozásokat okozva. A 10 esetben 11 carotis interna volt elzárva. Ezzel azonos oldalon levő média terület minden esetben károsodott. 3 esetben, amelyekben circ. art. Willisii révén való compensatio anatómiailag akadálytalan volt, csak microscoposan. Az anterior terület lágyulása esetén mindig teljesen vagy részlegesen elzárt volt az a. cer. ant.-nak az a. communicans ant.-tól distalis törzse. Az a. cer. post. terület kielégítő vérellátását a basilaris rendszer biztosítja olyankor is, amikor az vastagabb ággal ered a carotisból. Ha azonban a posterior törzs a Willis körtől distalisan záródik el, az egész ellátási terület sérül. Carotis interna elzáródás ellenére macroscoposan ép maradt a hemispherium két esetben, amikor anatómiailag kifogástalan basalis és pialis collateralis keringés lehetősége állt rendelkezésre.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A koponyaűri térszűkítő folyamatokhoz társuló agyi herniatiok klinikai és idegsebészeti jelentősége

HULLAY József

A szerző az irodalmi adatok és saját észlelései alapján ismerteti az agyi herniatiok különféle változatait, tüneteit és azok jelentőségét. Az idegsebészeti teendőkkel foglalkozva megállapítja, hogy a sérvesedés bizonyos változatainak, elsősorban a hippocampus és a tonsillák herniatiójának megoldását, a térszűkítés eltávolítása mellett külön, de a térszűkítő folyamattal egyidejűén megoldandó, idegsebészeti feladatnak kell tekinteni, s tapasztalatai alapján a hernialódott hippocampus, ill. kisagyi tonsillák rutin, a térszűkítés megoldásával egyidejű, kiszívását ajánlja.

Ideggyógyászati Szemle

Tapasztalatok a Heidelbergi Psychiatriai Klinikán

SIMKÓ Alfréd

Szerző beszámol a Heidelbergi Psychiatriai Klinikán szerzett tapasztalatairól.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-kardiológiáról – 2020 tavaszán

VÁLYI Péter

A 2019 decemberében kitört, a SARS-CoV-2 (Se­vere Acute Respiratory Syndrome Co­ro­navirus-2) vírus okozta világjárványban 2020. áp­rilis 30-ig 3 247 648 ember betegedett meg, akik közül 230 615 halt meg (1). Ma­gyar­or­szágon az igazoltan új koronavírussal fertőzöttek száma 2775, az új koronavírus okozta betegségben (Co­ronavirus Disease 2019 – Covid-19) 312 személy halt meg (2). A Covid-19 kardiológiai vonatkozásairól egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények. Pél­dául a renin-angiotenzin rendszer gátlóinak és a Covid-19-nek az összefüggéseit Kékes és szerzőtársai tárgyalják (3). A LAM jelenlegi számában pedig Hepp és szerzőtársai foglalják össze azokat az ismereteket a Covid-19 kapcsán, amelyekről nemcsak a kardiológusoknak kell tudniuk (4).

Ideggyógyászati Szemle

[Késői kezdetű Sandhoff-betegség atípusos jelentkezése: esetismertetés]

SALAMON András , SZPISJAK László , ZÁDORI Dénes, LÉNÁRT István, MARÓTI Zoltán, KALMÁR Tibor , BRIERLEY M. H. Charlotte, DEEGAN B. Patrick , KLIVÉNYI Péter

[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, here­ditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbeteg­ségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mind­két oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős hete­ro­zigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proxi­mális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-encephalitis-esetünk és a betegség egyéb neurológiai szövődményei

SZÔTS Mónika, PÉTERFI Anna, GERÖLY Júlia, NAGY Ferenc

A SARS-CoV-2-betegség klinikuma egyre inkább megismerhetővé vált az elmúlt időszakban. A gyakori tünetek, mint láz, köhögés, nehézlégzés, tüdőgyulladás, íz- és szagérzésvesztés mellett ritkább szövődmények, köztük számos neurológiai betegség is azonosítható. Jelen közleményben három, Covid-19 okozta vagy ahhoz társuló neurológiai kórképet tárgyalunk (1. eset: Covid-19-encephalitis, 2. eset: Covid-19 okozta organikus fejfájás, 3. eset: SARS-CoV-2-fertőzés és ischaemiás stroke). Hangsúlyozzuk eseteink kapcsán, hogy e pandémiás időszakban különösen fontosa neurológusok számára a vírus idegrendszeri szövődményeinek ismerete és azonosítása. Így felesleges vizsgálatokat és egészség­ügyi személyzet–beteg kontaktusokat tudunk megelőzni.

Hivatásunk

„Egy jó koncert kikapcsol”

Évek óta fergeteges hangulatot teremt a MESZK rendezvényein Radnai Péter mint DJ. Idén pedig zenekara, a Midlife Crisis Showband tagjaként is fellép. Ennek kapcsán beszélgettünk.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.