Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2000. JANUÁR 01.

Magyar ideg- és elmeorvosok társasága

VÉCSEI László

A fejfájás a leggyakoribb neurológiai megbetegedés. A Magyar Fejfájás Társaság a közelmúltban kidolgozta e kórképek diagnosztikus és terápiás protokollját, amely segítséget nyújt a fejfájás-ambulanciák szervezésében, a betegek kivizsgálásában, valamint a migrén kezelésében.

HUN 2000;53(1-2)

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

Antithromboticus terápia cardiogen thromboemboliában

LENGYEL Mária

A cardiogen thromboemboliák primer és szekunder prevenciójában az antithromboticus terápia mindhárom módszerének van szerepe. A legnagyobb jelentőségű az antikoaguláns kezelés, amelynek indikációja ma már a nonvalvularis pitvarfibrilláció esetek többségére is kiterjed. A thrombocytaaggregáció-gátló terápia cardiogen thromboemboliában korlátozott értékű. Mindkét kezelés indikációjának bővülése a változatlan hatékonyság melletti fokozott biztonságtól várható, amit az adagok csökkentése, illetve a két módszer kombinációja tehet lehetővé. A thrombolysis mostanáig a jobb szívfél thromboemboliás betegségeire szorítkozott, ma egyre inkább előtérbe kerül a bal oldali műbillentyűk thrombosisának sokszor életmentő oldásában.

HUN 1994;4(01 KLSZ)

Lege Artis Medicinae

1993. AUGUSZTUS 31.

Boston környéki antikoagulációs vizsgálat pitvarfibrilláció esetén

MATOS Lajos

Az első hónap kivételével a protrombin idő a vizsgálati időszak 83%-ban a kívánt határok között volt. A warfarin-csoportban két „stroke” fordult elő (0,41%/év), míg a kontroll csoportban 13 (2,98%/év). A warfarin-csoport összhalálozása 2,25% volt, a kontrolloké 5,97%. A warfarin kezelés során kisebb vérzés 38 betegben fordult elő, a kontrollok között 21 esetben. A kontrollcsoport későbbi elemzése aszerint, hogy szedtek-e aszpirint és milyen adagban, illetve hogy ez milyen mértékben védett az agyi történések ellen, azt mutatta, hogy a legtöbb agyi esemény a napi 325 mg aszpirint szedők között fordult elő (évi átlag 3,9%). A sem aszpirint, sem warfarint nem szedő csoportban a „stroke” gyakoriság évi 1,8% volt és a warfarinnal kezelt csoportban ez 0,45%-nak adódott.

HUN 1993;3(08)

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

Verapamil alkalmazása a gyermekkardiológiai gyakorlatban

BUZÁS Emil

A szerző a kalcium-antagonista verapamil gyakorlati alkalmazását ismerteti a gyermek kardiológia három fontos betegségcsoportjában. Kiemeli a gyermek-, ifjú- és a felnőttkor különbözőségeit, mind a betegségek tüneteinek, mind a gyógyszer alkalmazásának szempontjából. A betegségcsoportok közül részletesen foglalkozik a paroxysmalis supraventricularista chycardiával, mivel az életveszélyes roham leküzdésében a verapamil döntő változásokat hozott. Ennek alátámasztására saját, megyei beteganyagát is felhasználja. Ismerteti a gyógyszeres kezelés jelenlegi helyzetét a hypertrophiás cardiomyopathia és hypertonia vonatkozásaiban. Végül javaslatot tesz a verapamil perinatológiai alkalmazására.

HUN 1993;3(02)

Lege Artis Medicinae

1992. DECEMBER 23.

A pitvarfibrilláció nem gyógyszeres kezelésének újabb lehetőségei

KEMPLER Pál, LITTMANN László

A pitvarfibrilláció a leggyakoribb tartós ritmuszavar, melynek kezelésében a gyógyszeres terápia gyakran sikertelennek bizonyul. Szerzők a legújabb kutatási eredmények alapján áttekintést adnak a pitvarfibrilláció kór élettanáról, valamint ismertetik azokat a tényezőket, melyek a pitvarfibrilláció nem gyógyszeres kezelésének kifejlődéséhez vezettek. Összefoglalják a nem gyógyszeres kezelési módszerek előnyeit és hátrányait, valamint körvonalazzák a további kutatási

HUN 1992;2(12)

Ideggyógyászati Szemle

1975. ÁPRILIS 04.

Temporális epilepszia interictalis és rohamjelenségei a különböző alvásfázisokban

DR. TOMKA Imre

Szerző ismertet egy narkolepsias alvásorganizációjú pszichomotoros epilepsziás beteget, akinél a két fajta paroxysmalis jelenség aktivációjában feltehetőleg azonos struktúrák játszanak szerepet. Tárgyalja a temporális epilepszia és a „sleep terror” kapcsolatát.

HUN 1975;28(04)

Ideggyógyászati Szemle

1973. SZEPTEMBER 01.

A temporalis pseudoabsence-ok néhány elektroklinikai vonatkozása

Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a temporalis pseudoabsence a klinikai tünetek szempontjából nem egynemű és nemcsak a tudat egyszerű kikapcsolódását vagy gátlását fogalalja magában, hanem a legfelsőbb psychés functiók desintegrációjának bonyolultabb megnyilvánulásait is. Anyagunkban a temporalis epilepsia eseteknek csaknem egyharmadánál az epilepsiás rohamok különböző fajtái és a pseudoabsence-ok kombinációjáról van szó. Izolált alakban temporalis pseudoabsence-ot csak két esetben figyeltünk meg, bár az anamnestikus adatok alapján ítélve egy sor esetben hosszú ideig ezek jelentették az epilepsia egyetlen paroxysmalis megnyilvánulását, amint ez egy megfigyelt esetünkben volt.

HUN 1973;26(09)

Ideggyógyászati Szemle

1972. FEBRUÁR 01.

Epilepsia és psychopharmaconok

DR HUSZÁR Ilona, DR HALÁSZ Péter

Az epilepsia által létrehozott különböző psychopathologiai elváltozások gyógykezelésére elvben a legalkalmasabb gyógyszerek azok az antiepilepticumok, melyek psychotrop hatással is redelkeznek (Tegretol, Ospolot). A felsoroltak alkalmazási területe azonban eléggé körülhatárolt, ezért érthető, hogy az epilepsia psychés kísérőjelenségeinek a gyógykezelésében miért hódítottak fokozatosan mind nagyobb teret a neuro- ill. thymolepticumok. A szerzők ennek kapcsán azokkal a vitatott kérdésekkel foglalkoznak, hogy vajon a neuro- ill. thymolepticumok és thymoereticumok görcskészséget fokozó hatása és az általuk létrehozott részben pathologiás, részben egyértelműen paroxysmalis EEG elváltozások miatt, lehet-e, szabad-e előbbieket agyi károsodás, ill. epilepsia esetén egyáltalán alkalmazni. Míg ugyanis agyi károsodás nélkül csak extrém magas dozisok adásakor vagy suicid szándékból bevett gyógyszeradagok esetén fordul elő accidentalisan epilepsiás roham, organikus agyi károsodás vagy epilepsia fennállásakor a szokványos adagok is rohamot provokálhatnak. E tény ellenére szerzők hangsúlyozzák nélkülözhetetlen voltukat az epilepsia gyógykezelésében és foglalkoznak azokkal a kezelési elvekkel, nielyek betartása, a görcskészség növekedéséből származó veszélyeket praktice elhanyagolhatóvá teszik. Kiemelik a neuro- ill. thymolepticumok alkalmazása esetén az antiepilepticumok változatlan vagy emelt adagban történő adásának szükségességét és említést tesznek a „forszírozott normalizálás" problémájáról. Részletesen foglalkoznak az epilepsiás produktív psychotikus epizódok és a chronikusan jelentkező magatartás és affectiv zavarok gyógykezelésével. Külön tárgyalják a chronikus diazepam kezelés jellegzetességeit, míg végül a nitrazepamnak az egyes gyermekkori epilepsiás encephalopathia-formákban kifejtett speciális hatását méltatják.

HUN 1972;25(02)

Ideggyógyászati Szemle

1970. MÁRCIUS 01.

A corpus callosum agenesia klinikai, rtg és pathologiai vonatkozásai

DR. KÁRPÁTI Miklós, DR. FÜREDI János, DR. MAJTÉNYI Katalin, DR. HEGEÜS Imre

Szerzők két c. c. a.-s esetüket ismertetik. Ezek közül egyik élőben diagnostizált, másik 80 éves korban talált boncolási melléklelet volt. Az élőben diagnostizált esetben a c. c. hiányt más fejlődési anomalia is kíséri. Tünetileg mentalis visszamaradottság, paroxysmalis indulat-kitörések tették szükségessé vizsgálatát, s diagnosisát PEG tisztázta. A második eset gyakorlatilag tünetmentes volt, itt a primaer c. c. a.-hoz más fejlődési anomália nem társult. Az agyban talált egyéb rendellenességek mind a c. c. hiány következményeiként keletkeztek, tehát a Jacob által „secundaer adaptatiós processus" -nak nevezett csoportba tartoznak, ezek: a fornixok és a septum pellucidi csökevényes fejlettsége, a gyrus cinguli kialakulásának hiánya s helyette a mediális felszínen sugárirányba haladó tekervényezettség; az occipitalis lebenyek fejletlensége, az occipitalis kamraszarvak nagyfokú tágulatával. Végül szerzők hangsúlyozzák a c. c. functiójára vonatkozó újabb kutatások jelentőségét. Ezek alapján valószínű, hogy célzott psychologiai vizsgálattal finomabb perceptuo-motoros coordinatiós zavar a tünetszegény esetekben is felszínre hozható.

HUN 1970;23(3)

Ideggyógyászati Szemle

1967. DECEMBER 01.

Amplitúdó integrátorok klinikai alkalmazása alapján szerzett tapasztalatok

HASZNOS Tivadar, VIRÁGH András

A fentiekben aláhúzzuk az amplitudó-idő integrátorok jelentőségét az EEG görbék objektív értékelésében. Ismertetjük az irodalomban található jellegzetesebb megoldásokat. Bemutatjuk az alkalmazott integrátor kapcsolást (RC és Miller integrátor). Példával szemléltetjük a berendezés felhasználását normál és paroxysmalis tevékenységgel kapcsolatban. Vizsgáljuk a módszer pontosságát. Ennek alapján a műtermékek hatásának kiküszöbölésére 7—13 Hz-re hangolható sáváteresztő szűrőt használunk. E megoldás előnyt jelent a szokásos integrátorokkal szemben. További előnye a megépített rendszernek az impulsus számláló alkalmazása, melyről az integrál értéke közvetlenül leolvasható.

HUN 1967;20(12)