Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1967. NOVEMBER 01.

Gyermekkori organikus cerebralis károsodások és cerebralis functio-zavarok kezelése Mydetonnal

KISS Zoltán

Mydetont próbáltam ki - átlagban 0,3 gr (3X 2 tbl.) napi dosist alkalmazva - 120 organikus cerebralis károsodással és cerebralis-functio zavarral bíró gyermeknél. Tünetmentessé vált, ill. nagy fokban javult 21 beteg (18%), javult 87 beteg (72%), változatlan 12 beteg (10%). Eddigi tapasztalatok szerint a Mydeton hasznos segítséget jelent a natalis - és postnatalis nyílvánulási formáinál. Eredményesnek mutatkozott epilepsiásoknál adjuvansként alkalmazva. Paroxysmalis atypusos rosszulléteknél pedig kifejezetten jó hatásúnak látszik. Igen hasznos memória és figyelemzavarok esetén, tanulási problémáknál. Eredményes és hasznos segítséget jelent - a nem túl heves neurotikus reactiók emotionális és vegetativ tüneteinél, valamint fejfájásoknál is. Enuresis nocturnák eseteiben érdemleges hatása nem volt észlelhető. A Mydeton hatásmechanizmusát illetően felhívja a figyelmet - a memória zavaroknál tapasztalt hatás, valamint az elektrophysiologiai észlelések alapján - a formatio reticularissal elválaszthatatlan kapcsolatban levő temporalis lebeny functio-változásaira is.

HUN 1967;20(11)

Ideggyógyászati Szemle

1961. MÁRCIUS 01.

Fényeffektusokkal kiváltott reflexes epilepsziás jelenségek (Az epilepsia photogenica és határterületei)

WALSA Róbert

1. Ph. e. alatt a reflex-epilepsiák azon önálló formáját értjük, ahol rhythmusosan ismétlődő vagy váratlan fényeffektusok szabályszerüen epilepsiára jellemző klinikai és EEG jelenségeket provokálnak. 2. A betegenként specificus provokáló fényhatásokra az ingerhatásoktól függetlenül is jelentkező rohamformákon keresztül egyéb (főleg centralis) rohamtípusokig és az ún. stimulus-sensitiv „myoclonusok”-ig átmeneti alakok előfordulnak. 3. Ph. e.-ra inkább a betegenként specificus fényeffektusra bekövetkező focalisan induló vagy kezdettől fogva generalisalt epilepsias EEG jelenségek jellemzőek, de a klinikai paroxysmus képét gyakran torzítják vegetatív tünetek, functionalisnak tűnő magatartászavarok, myoclonusok stb. 4. A Ph. e.-ért a gátló mechanismusok defectusa okolható. Feltételezhető, hogy centralis típusú rohamnál fényingerek hatására a tegmentum mesencephali reticularis állományának functiozavara kerül előtérbe : csökken vagy megszűnik a sensibilis impulzusokat centrifugalisan selectáló valamint centralisan controlláló és feldolgozó aktivitás. Corticalis típusú rohamnál a látókéreg localis inhibitio-zavara vezet elféktelenedéshez. 5. Szerző 22 ph. e.-s 4 fronto-polaris photo-myoclonias esettel kapcsolatos megfigyeléseiről számol be. 6. Az atípusos rohamjelenségek és a subjectiv photosensibilitás gyakori hiánya gyakran megnehezítik a betegség valódi természetének felismerését, ami nemcsak a megfelelő gyógykezelés beállítását teszi lehetetlenné, de hirtelen fényhatásoknak kitett betegeknél (pl. közforgalomban stb.) nincs mód megelőző intézkedések megtételére. Helyes tehát a legkülönbözőbb paroxysmalis állapotoknál az EEG vizsgálat során intermittáló fényingerek alkalmazásával a ph. e. kórképét kizárni vagy igazolni.

HUN 1961;14(03)

Ideggyógyászati Szemle

1961. FEBRUÁR 01.

Acut schizophren psychosisok kóros electroencephalographiás jelenségeinek értékelése

MAGYAR István

Szerző 98 schizophren psychoticus beteg nyugalmi és pentametilentetrazol terheléssel készített EEG vizsgálata alapján foglalkozik e betegségnél észlelhető kóros electromos megnyilvánulások jelentőségével ill. ezek és a betegség kapcsolatával. Vizsgálatait kiegészíti áttekintő frequentiaanalysissel és ismerteti 22 betegnél a betegség indulásakor, annak fennállása alatt és a klinika gyógyulás után sorozatban készített (nyugalmi és provocatios) EEG felvételeken az electromos tevékenység változását. Megállapítja, hogy a nyugalmi felvételeken a dysrhythmiák significans jelentkezést mutatnak. Pentametilen tetrazol provocatiora 41,2%-ban paroxysmalis theta, delta, spike-wawe kitörések jelentkeztek, 32,7%-ban állandó, súlyos dysrhythmia lépett fel már egészen alacsony adag hatására. Feltételezi, hogy a pathologiás electromos megnyilvánulások a schizophren psychosis activitására utalnak, kizárólag az activ tünetek fennállása idején provocálhatók, nem függeneki betegség klinikai formájával és diffus jellegük által jelzik a subcorticalis központok kóros productióinak elsődlegességét a pathomechanismusban.

HUN 1961;14(02)

Ideggyógyászati Szemle

1960. DECEMBER 01.

Vizsgáltok paroxysmalis myoplegiában. III. Az izomrendszer maradandó elváltozásai. A metabolikus myopathia kialakulása.

BEKÉNY György

Szerző áttekinti az irodalom azon paroxysmalis bénulás eseteit, amelyekben irreversibilis izomrendszeri elváltozásokat mutattak ki. Ismerteti a Hasznos és Solti-val együtt közölt két hypokalaemiás és két hyperkalaemiás esetének idevágó adatait. A paroxysmalis bénulás esetek jelentős részében tartós paresis és atrophia alakul ki. Az izomelváltozás szinte rendszeres kialakulását az izombiopsiás leletek igazolják. Az izombiopsia jelentős kórszövettani elváltozásokat mutatott, három olyan esetünkben, ahol állandó paresis és atrophia nem volt jelen. A maradandó izombénulás ugyanazokban az izmokban fejlődik ki, amelyek a rohamban a leginkább érintettek. A pelvifemoralis eloszlást gyengeség és a hypervoluminosus lábikrák nagymértékben emlékeztetnek a dystrophia muse, progr. pseudohypertrophiás formájára. Ez az oka annak, hogy az irodalomban gyakran számoltak be a két kórkép társulásáról. Szerző ezen esetek kritikai elemzése után arra az álláspontra jut, hogy egyetlen olyan eset sem ismeretes, ahol paroxysmalis bénulás es dystrophia muse, progr. egy betegen együttesen jelen lett volna. E kérdésben a döntő bizonyítékot a kórszövettani elváltozás különbözőségé szolgáltatja. A paroxysmalis bénulás izompathológiai elváltozásának lényege a vacuolás degeneratio. A hypokalaemiás és hyperkalaemiás esetek histopathológiai képe azonos. A paroxysmalis bénulás maradandó izomelvaltozásai a rohamok kapcsán lezajló ion-eltolódások és kolloidkémiai változások következményei. A paroxysmalis osmotikus változások kezdetben reversibilis vacuolaképződést eredményeznek. Később irreversibilis degeneratio indul meg az izomrost fellazult, vacuolás centrumában. A periodikusan ismétlődő kalium (és natrium ?) anyagforgalmi zavarral kapcsolatos metabolikus myopathiáról van tehát itt szó. Az izomelváltozások most vázolt pathogenesisét és pathomechanizmusát valószínűsítik a kaliumhiányos étrend és a különböző glukocorticoidok adásával előidézhető myopathiák is.

HUN 1960;13(12)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚNIUS 01.

Vizsgálatok paroxysmalis myoplegiában

BEKÉNY György, HASZNOS Tivadar, SOLTI Ferenc

Szerzők vizsgálták a Benedek és Angyal által 1943-ban közölt paroxysmalis bénulásos beteget és ennek fiát. Az apánál a spontán roham alatti hyperkalaemia (7,4 maequ), a fiúnál pedig a kálium rohamkiváltó hatása kétségtelenné tette a paroxysmalis bénulás hyperkalaemiás jellegét. Az esetek említésreméltó sajátságai a következők : az apán a 18 év óta rendelkezésre álló számos kórrajzi adat alapján jól követhető volt a tartós pelvifemoralis paresis kialakulása, mely az utóbbi években munkaképtelenné tette. Mindkét esetben az izombiopsia a paroxysmalis bénulás hypokalaemiás formájával megegyezte kórszövettani elváltozást (elsősorban vacuolás degeneratiót) mutatott. Az apánál az EEG-ben a spontán roham előtti napon a gyors rhythmusok, majd a bénulás első napján frontotemporalisan theta hullámok szaporodtak. A roham előtt és alatt az egyébként normális vizeletbeli aldosteronürítés jelentősen fokozódott. A rohamot megelőző és kísérő EEG-változás és aldosteron-hypersecretio arra utal, hogy a hypophysis, hypothalamus, diencephalon rendszer is szerepel a roham létrejöttében. A centralis neuroendokrin működésváltozásnak a rohamot megindító és integráló befolyást kell tulajdonítanunk. A hyperkalaemiás eseteknél a rohamban valószínűleg az intracellularis (izom) káliumnak az extracellularis tér felé való eltolódásáról van szó. Ez az izomsejt membránjának a depolarisatiója révén okozhat bénulást. E feltevést igazoló vizsgálatok így az egyidejű artériás és vénás K-meghatározások kal kimutatható K-mozgás és az izom-K meghatározása rohamban még hiányoznak. A bénulás pathomechanizmusának különösen problematikus pontja, hogy a hypokalaemiás és hyperkalaemiás formában egyformán hat az izom munka (csökkenti a paresist), illetve a nyugalom (rohamot provokál) és hogy mindkét formában aldosteron-hypersecretio előzi meg és kíséri a rohamot. Szerzők részletesen elemzik és táblázatban foglalják össze a Gamstorp féle adynamia episodica hereditaria és a hypokalaemiás forma lényegbevágó különbségeit, és azonosságait. Szerzők esetei több sajátságban eltérnek a skandináv szerzők észleléseitől (súlyos tartós paresis kialakulása, 3—4, kivételesen 8 napig tartó bénulásrohamok, izom-hyperexcitabilitás hiánya a roham alatti EMG-on, a mechanikus és elektromos ingerlékenység csökkenése a roham alatt stb.). Szerzők szerint az adynamia episodica hereditaria elnevezés nem fedi a tünettant. A hyperkalaemiás forma különben sem önálló betegségegység, mely külön elnevezést igényelhetne. Utóbbira a Gamstorp-féle hyperkalaemiás paroxysmalis bénulás elnevezést ajánlják.

HUN 1960;13(06)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁJUS 01.

Operált intracerebralis vérzések

HARASZTI Erzsébet, HULLAY József

Az intracerebralis vérzésekre vonatkozó és sebészi gyógyításukkal foglalkozó irodalmi adatok rövid áttekintése mellett ismertettük 12 esetünk klinikumát és műtéti megoldását. A klinikai képre az acut kezdet és a véres vagy xantochrom liquor mellett a góctünetek és a progressiv koponyaűri nyomásfokozódás kialakulását lehet jellemzőnek mondani, ami magas kor és hypertonia esetén apoplexiára, egyébként leggyakrabban éranomáliából származó vérzésre lehet pathognomicus, az utóbbira különösen akkor, ha az acut kezdetet megelőzően paroxysmalis jelenségek is szerepelnek. A vérzés oka eseteinkben az irodalmi adatoknak megfelelően hypertonia, angioma, aneurysma, trauma és ismeretlen ok volt. A műtéti megoldás a vérzés kiszívásából, ill. a tokos vérzés kihámozásából, s ahol erre mód volt az oki elváltozás megoldásából állt. 12 betegből a műtét után egyet sem vesztettünk el, s 11 esetben az eredmény kielégítőnek mondható. Állásfoglalásunk a műtét kérdésében a nem hypertonias vérzések esetében azonos az általános elvekkel, a hypertoniás vérzésekkel kapcsolatban azonban mellőzi az időpont megválasztással kapcsolatos általánosító kötöttséget.

HUN 1960;13(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JANUÁR 01.

Vizsgálatok paroxysmalis niyoplegiában

BEKÉNY György, HASZNOS Tivadar, SOLTI Ferenc

Szerzők testvérpárt ismertetnek hypokalaemiás jellegű paroxysmalis bénulással. A 22 éves férfibetegen spontán bénulásroham első napján az izomzat felé, második nap pedig az extracellularis tér felé irányuló kálium-mozgást mutattak ki. A bénulás alatt az izombiopsiában a K-tartalom 8%-kal emelkedett. Az EEG a rohamban 1,9 maequ. serum-K tartalom mellett is csak jelentéktelen lassulást mutatott. A bénulás alatt az izmok mechanikus ingerlékenysége fokozott volt, EMG-vel is kimutathatóan. A roham alatt az aklosteronürítés fokozódott. A roham kiváltásában meteorológiai tényezőknek szerepe lehetett. Szerzők beszámolnak a két betegen végzett EKG- és keringésvizsgálatokról.Egyik betegnek sem volt állandó izomgyengesége. Az EMG lelet azonban mindkét esetben myogen jellegű elváltozásokat, az izombiopsia pedig az izomrostok vacuolás elváltozását és sorvadását mutatta. Szerzők a paroxysmalis bénulással kapcsolatos problémák közül áttekintik a kálium-kérdés, az aldosteron-secretio, az EEG-, EMG-, EKG- és keringés vizsgálatok irodalmát.

HUN 1960;13(01)