Ideggyógyászati Szemle

Epilepsia és psychopharmaconok

DR HUSZÁR Ilona1, DR HALÁSZ Péter1

1972. FEBRUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1972;25(02)

I. A neuro-, de főként a thymolepticumok és thymoereticumok centralis görcskészséget fokozó és EEG elváltozásokat okozó hatása a psychopharmaconok szélesebb körű elterjedése óta ismert. E probléma tárgyalásánál azonban kívánatosnak látszik két csoport felállítása: 1. betegek, akiknek anamnesisében sem rohamok, sem agyi károsodás nem fordult elő, 2. agyi károsodottak epilepsiás manifestatiókkal vagy anélkül.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. SZ. Neurologiai és Psychiatriai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Radioizotop ventriculographia újszülött- és csecsemőkorban

DR SIMKOVICS Miklós, DR PARAICZ Ervin

Az újszülött- és csecsemőkori liquor-pangás kialakulásához számos különböző ok vezethet, mint az em bryopathiák és foetopathiák különböző formái, perinatalis károsodások, postnatalis ártalmak. Azonos noxa - pl. myelodysplasia -kapcsán kialakuló hydrocephalus dinamikája is esetenként különböző lehet. E tényezők ismerete döntően befolyásolja a klinikai kezelés módját is, ezért irányul az utóbbi években fokozódó figyelem a hydrocephalusok okainak, pathomechanismusának vizsgálatára.

Ideggyógyászati Szemle

Szociopsychiatriai vizsgálatok a balassagyarmati női elmeosztályon

DR SZABÓ Endre, MURAKÖZI Ferencné

Elmeosztályon kezelt betegeinkkel kapcsolatos szociopsychiatriai vizsgálatainkról 1966-ban számoltunk be, azóta vizsgálatainkat folyamatosan végezzük [19]. Vizsgálatainkat azzal a céllal indítottuk el, hogy több adatot szerezzünk a betegekről diagnostikai, therapiás és prognostikai célból, másrészt jobb együttmüködés alakuljon ki a körzeti betegellátással.

Ideggyógyászati Szemle

A lithium therapiával kapcsolatos klinikai és laboratóriumi megfigyeléseink

DR BACSIK Katalin, DR KALLÓS Mária, DR SAJTOS Lajos

A lithiumsók mániás megbetegedésre gyakorolt kedvező hatásáról először Cade [5] számolt be 1949-ben. Bár ez a felfedezés megelőzte a tranquillansok bevezetését, a lithium mégis hosszú ideig háttérbe szorult a neuroleptikus kezelésekkel szemben. Ennek oka az lehet, hogy a lithium lassabban fejti ki hatását mint a neurolepticumok, másrészt a lithium magas dosisban toxikusabb, és ezért nagyobb ellenőrzést tesz szükségessé.

Ideggyógyászati Szemle

Lindau-tumor két nemzedéken át követhető családi előfordulása

DR JULOW Jenő, DR PÁSZTOR Emil, DR VÁCZI Péter

A phacomatosisok körébe sorolt Lindau-betegség - cerebellaris haemangioblastoma - öröklődő volta közismert, annak ellenére, hogy a szórványosan előforduló esetek száma jelentősen nagyobb - irodalmi közlemények alapján - , mint az egy családban jelentkező megbetegedéseké.

Ideggyógyászati Szemle

Klinikai-laboratóriumi vizsgálatok Trioxazin intenzív tranquillans hatású adagjainak alkalmazása során

DR MÜLLER Frigyes, DR SAJTOS Lajos

A delirium tremens kezelésében a minor tranquillansok bevezetése gyorsabb javulást, a mortalitas csökkenését eredményezte. Beszámoltak az Andaxinnal kapcsolatos jó eredményekről [l, 2], s mint korábbi közleményünkben ismertettük, kitűnően alkalmazható a Trioxazin is [3].

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A schizophrenia és az epilepsia elkülönítő kórisméjének nehézségeiről

DR. ZSADÁNYI Ottó, DR. MOLNÁR Klára

Betegünk - K. M. 20 éves egyetemi hallgató - kórképének ismertetésével a schizophrenia és a photogen epilepsia elkülönítő kórisméjének nehézségeire szeretnénk felhívni a figyelmet.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differenciáldiagnosztikájához II. rész

GÁTAI György

Több mint 2000 eset (1690 intracranialis térszűkítő folyamatok és 320 egyéb agyi betegség) kapcsán igyekeztünk megállapítani az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájának eredményeit, hibaforrásait, illetve jellegzetességeit. I. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikus eredményei nem kielégítőek, az átlagosnál rosszabbak. A téves diagnosisok gyakorisága, a definiciótól függően, 34-86% között mozog. II. A diagnosztikus tévedések leggyakoribb okai : 1. Idős egyénekben fellépő idegrendszeri tüneteket, az előrehaladott életkor alapján, a vizsgáló ab ovo involutiós-vascularis elváltozásokra vezeti vissza, nem gondol részűkítő folyamatok lehetőségére, ilyen irányú vizsgálatok szükségességére. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok tüneteinek felismerését az előrement senilis involutiós elváltozások megnehezítik. A vizsgáló figyelmét elkerüli a folyamat jellegének és progressziójának megváltozása. 3. A pangásos papilla hiányának túlértékelése, annak a ténynek fel nem ismerése, hogy az intracranialis térszűkítő folyamatok átlagosan az esetek 1/3-ában, idősebb korban az esetek 4/5-ben nem járnak szemfenéki pangással. 4. Az intracranialis nyomásfokozódás általános tüneteit – részben a pangásos papilla hiánya folytán – a vizsgáló nem ismeri fel s vascularis, involutiós folyamat következményének véli. III. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikailag értékelhető jellegzetességei : 1. A progressio a térszűkítő folyamatok milyenségétől függ. A többségükben malignus tumorok lefolyása típusos (viszonylag gyors és egyenletes rosszabbodás). A ritkább benignus térszűkítő folyamatok lefolyása, a fiatalabbakéhoz képest, atípusos : a progressio erősen meglassúbbodott, a nyomásfokozódásos tünetek csak későn vagy egyáltalán nem alakulnak ki. - Senilis involutio és intracranialis térszűkítő folyamatok együttes fennállására a kétfázisú progressio lehet jellemző: a kezdetben többgócú, unduláló tünetek után egyre dominálóbbá válik az egygócúság és az egyenletes súlyosbodás. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb korban is téraránytalansághoz vezetnek. Utóbbit a senilis involutio általában nem csak a ritka benignus térszűkítő folyamatok esetében) befolyásolja. Ennek megfelelően a nyomásfokozódás általános tünetei – a pangásos papilla kivételével - idősebbekben csak kevéssel ritkábbak, diagnosztikailag hasonlóan értékelhetők, mint fiatalabb korban. 3. Idősebb korban a pangásos papilla jellemzően ritkább, jelenléte vagy hiánya, illetve súlyossága még kevésbé representálja az intracranialis nyomás fokozódást, mint fiatalabbakban. - Szemfenék pangás 60 év felett csak gyorsan progrediáló nyomásfokozódás alkalmával alakul ki. A pangás hiánya idősebb korban részben a térszűkítő folyamatok localisatiós megoszlására, részben scleroticus érfalelváltozásokra látszik visszavezethetőnek. 4. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra egyrészt a focalis rohamtípus dominantiája, illetve a centrencephalis epilepsia hiánya, másrészt a csökkent generalisatiós hajlam látszik jellemzőnek. 5. A psychés zavarok előfordulása térszűkítő folyamatok szempontjából idősebb korban nem értékelhető. Gyakoriságuk nem a térszűkítő folyamatokra, hanem az életkorra jellemző. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra a liquor gyakoribb és kifejezettebb fehérjeemel kedése jellemző. A negatív liquorleletet jobban értékesíthető térszűkítő folyamatok ellen, a 60 mg százalékon felüli fehérjetartalom térszűkítő folyamatok mellett mint fiatalabb korban.

Ideggyógyászati Szemle

Időskorú betegek psychopharmaconokkal való kezelésének különleges szempontjai

DR. SIMKÓ Alfréd

A psychopharmaconok klinikai alkalmazása során alapkövetelmény a szerek hatásmechanizmusának, metabolismusának, eliminatiójának, az adagolás módjának, az indicatiós területnek és a contraindicatióknak, valamint a várható mellékhatásoknak és szövődményeknek pontos ismerete. Az idős szervezet sajátosságainak egyik csoportját az általános reagibilitásbeli változások képezik. További jellegzetességeket jelentenek az időskor sajátos physiologiai változásai, az adaptatiós mechanizmusok mennyiségi és minőségi eltolódásai, valamint az önszabályozó rendszerek merevebbé válása. Az egyes gyógyszerekkel szembeni tolerancia-változások megbeszélése a maior- és minor-tranquillansok, az antidepressivumok és az altatók csoportosítása alapján történik. — Különös fontossággal bírnak öregeknél a vascularis rendszert és az extrapyramidiumot érintő nemkívánatos mellékhatások, továbbá az interneuronalis transmitterek inetabolismusát akadályozó károsodásokból származó veszélyek. A szerek hatáserősségi rangsorának betartása és a változások valamennyi paraméterének egyidejű figyelembevétele a geriatria alapelve.

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepsia néhány psychopathologiai problémája különös tekintettel az ún. epilepsiás személyiségváltozás prophylaxisára

DR HUSZÁR Ilona

Az epilepsiások társadalmi beilleszkedésének és rehabilitatiójának problémái világszerte az érdeklődés előterébe kerültek. Ennek oka nemcsak az epilepsia előfordulási arányszámában keresendő, nemcsak az epilepsiások rehabilitatiójának objektív nehézségeiben, hanem abban is, hogy kevés olyan kórforma létezik, melynél a külső behatások, de elsősorban a társadalom beállása annyira gátolná a gyógyítást, ill. a betegek társadalmi státusának fenntartását, mint az epilepsiánál.

Ideggyógyászati Szemle

Az Ospolot szerepe a gyermekkori epilepsia kezelésében

KISZELY Katalin

20 Ospolottal kezelt betegünk megfigyelése alapján úgy találtuk, hogy az Ospolot psychomotoros epilepsia kezelésére alkalmas. Viszonylag gyakori mellékhatásai miatt csak egyéb therapiára resistens esetekben, kezdetben egyéb anticonvulsiv gyógyszerekkel kombinálva, kórházi megfigyelés mellett szabad bevezetni. Azon psychomotoros rohamoknál érdemes megkísérelni adását, amelyeknél az EEG is temporalis focust jelez. Ha gyógyszerhatásra az EEG-ben a focalis convulsiv aktivitás csökken vagy megszűnik, a klinikai kép is általában javul.