Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 872
Lege Artis Medicinae
1991. MÁJUS 29.
Intendálás: a konduktív pedagógia alapvető hipotézise
A konduktív pedagógia az elmúlt évtizedben mind nagyobb figyelmet kapott, mint az idegi eredetű mozgássérültek társadalmi reorganizációját célzó rendszerek egy alternatív formája. Célrendszerében legfontosabb az ember aktív életrendjének kialakítása, a kognitív funkciók fejlesztése, és a komplex, egységes program követelményeinek biztosítása. Ez a mozgássérültek (re)habilitációjában speciális. Úgyszintén speciális az orthofunkció senso motorikus tanítása helyett annak kognitív meg közelítése, amely az intendálás elsajátítását szolgálja és az orthofunkciós spontaneitás kialakulását lehetővé teszi. Az 1968–88 év között nyilvántartásba vett 9772, 0–14 éves mozgássérült gyermek 71%-a került felvételre és a konduktív pedagógia a fiatalabb korosztály 80%-át, az idősebb korosztály legkevesebb 60%-át sikeresen készítette fel a társadalmi beilleszkedésre. 1989 első felében elsősorban cerebralis eredetű paresisben szenvedő gyermekek (268 fő) 80%-a került felvételre. A speciális csoportalakítás, a csoportok kapcsolata, a beilleszkedés előkészítése és segítése, a speciális konduktív nevelőmunka tervezése, szervezése, a mozgássérült ember konduktív nevelése csupán megfelelően képzett konduktorok munkája révén valósulhat meg.
Ideggyógyászati Szemle
1987. MÁJUS 01.
Spontán alvás és alvásdeprivációt követő alvás EEG-t aktiváló hatásának összehasonlítása „funkcionális" epilepsziában
Benignus centrotemporális epilepsziás gyermekek egész éjszakai alvásának poligráfiás regisztrátumaiban az első alvásciklusban a típusos tüske-lassú kisülések gyakoriságát vizsgálták a szerzők és összehasonlították ugyanezen gyermekeknek az alvásdepriváció (AD) utáni EEG-felvételében talált tüskegyakorisággal. Az AD utáni ébrenlét, felszínes és mélyalvás-stádiumok aktivációs ereje szignifikánsan meghaladta az AD nélküli, azonos tudatállapotokét. Az eredményeket a szerzők, mint az agykéreg exeitabilitásának AD utáni tónusos fokozódását értelmezik.
Ideggyógyászati Szemle
1986. AUGUSZTUS 01.
Somatosensoros kiváltott válaszok gyermekkorban
19 egészséges fiúgyermeken regisztráltuk a nervus medianus elektromos ingerlésével kiváltott átlagolt potenciálokat a kéreg, a cervicalis gerincvelő és az Erb pont felett. A gyermekek életkora 6—12 év között volt. Meghatároztuk a hullámkomponensek látenciáit, az amplitúdókat, kiszámítottuk a csúcsok közötti látenciákat, a centrális vezetési időt, a jobb és bal oldal közötti különbséget, valamint a peripheriás idegvezetési sebességet. A felnőttre jellemző hullámkomponensek megtalálhatók a gyermekek kiváltott válaszaiban is, de a látenciák rövidebbek. A peripheriás és a centrális idegvezetési sebesség eléri a felnőttkori értéket. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a somatosensoros pálya érése a 8. életév előtt befejeződik.
Ideggyógyászati Szemle
1983. JÚNIUS 01.
A gyermekkori epilepsziák recidíváiról
A szerző 100 átlag 11 éven át követett, tartósan (átlag 6 éve) már gyógyszer nélkül is tünetmentes gyermekkori epilepszia klinikai sajátosságait hasonlítja össze 100 ugyancsak tartósan tünetmentes, de a gyógyszerek elhagyása után recidiváló epilepsziáéval. A vizsgálatok megerősítik azon megállapításokat, melyek szerint a gyermekkorban jóval gyakoribb a végleges rohammentesség, mint felnőttkorban. Ez elsősorban a jóindulatú parciális és primer generalizált epilepsziák magas arányának köszönhető. A tartósan tünetmentes betegek felének benignus parciális, elsősorban centrotemporalis, 1/4-ének primer generalizált, elsősorban koragyermekkori görcsös rohamai, ill. iskoláskori egyszerű absence-ai voltak. A visszaesők között az arány fordított: az esetek 3/4-e organikus eredetű, főleg komplex és másodlagosan generalizált parciális rohamokban szenvedett. A primer generalizált rohamok kb. fele a gyógyszerek elhagyása után (90 %-ban) egy éven belül tért vissza. A benignus parciális rohamok 15 éves kor alatt 1 éven belül, felette csak 2 %-ban jelentkeztek újra. Ezért az ilyen gyermekek 1 év után gyógyultaknak tekinthetők.
Ideggyógyászati Szemle
1981. DECEMBER 01.
Pszichopatológiai tünetek és szociális hátterük vizsgálata kérdöívtesztek statisztikai elemzésével
A klinikai gyakorlat betegségtünetei különböző egészséges populációban is megtalálhatók. A fiatalabb és szociálpszichológiai szempontból kevésbé megterhelt egyedek között kevesebb, míg a többoldalúan és jobban megterhelt egyedek között több teszt-tünet fordul elő. A tesztek kérdései bizonyos átfedéseket tartalmaznak, melyek főleg a testi tünetek, vegetatív működés-zavarok, indulati kifejeződések területén találhatók. A hangulati életre utaló tesz- és a hazugság (etikai-morális értékítélet) - teszt-részlete bizonyult a legstabilabbnak. A teszt tünetek és a szociális háttér összefüggéseinek vizsgálatában a matematikai statisztikai információ-sűrítés során 5 faktort vetettük össze a szociális mutatókkal. Megállapítottuk, hogy minden faktorral összefüggést mutat a nem, az életkor, és a munkaidőn túli keresőtevékenység és a gyermekek száma. Legalább négy faktorral függ össze a családi állapot, a betegségek gyakorisága és a munkahelyi vélemény. Három és annál kevesebb faktorral függ össze a munkahelyi tevékenység, lakás és közlekedési tényező, míg az iskolai végzettség és jövedelem jelen vizsgálatban faktorfüggetlennek bizonyult. A pszichometriai teszt-tünetek és a szociális háttér tényezők összefüggésének vizsgálata egészséges populációban a preventív pszichiátriai gondozás, a hatékonyabb szociális tervezés eszköze lehet.
Ideggyógyászati Szemle
1981. JÚLIUS 01.
[A gyermek szerepe a Német Szövetségi Köztársaságban ]
[A Szövetségi Köztársaság belső berendezését illetően gyermekellenes országnak tekinthető. Az autónak mindenütt nagyobb szerepe van, mint a gyermeknek. Ennek a fejlődésnek háttere egészében még feltáratlan. A szerző megkíséreli, hogy összefoglalja azokat a lehetséges okokat, amelyek a gyermek szempontjából kedvezőtlen társadalmi fejlődésre vezettek. Ugyanakkor megállapítható, hogy a gyermek-fiatalkorúak magatartási rendellenességei gyakoribbak, mint régebben. Ennek hátterében a gyakori erőltetett iskolareformok, a túlzott teljesítménykényszer, illetve ennek elutasítása biztosan szerepet játszik. Mindez annak ellenére megfigyelhető, hogy a jóléti társadalom számos speciális intézménye foglalkozik a gyermek és ifjúkor problémáival, beleértve az egészségügyet is. Ugyanakkor egyes területeken aránytalanságok mutatkoznak, különösen a pszichés zavarokban szenvedő gyermekek rovására. Éppen ezért az utóbbiak a magánorvosi ellátás területére szorulnak; A jövő útja előre nem látható, azonban úgy tűnik, hogy a szülők megnövekedett mozgási szabadságának árát számos esetben a gyermek fizeti meg.]
Ideggyógyászati Szemle
1981. JÚNIUS 01.
[Részleges teljesítményzavarok gyermekkorban - jelentőségük és korai kezelésük lehetőségei ]
[A gyermek fejlődésének hagyományosan elkülönítik kognitív és emotionalis oldalát. Ebben az általános keretben azonban nagyon gyakran észleljük, hogy a gyermekek jelentős részénél a pszichés funkciók egyes részösszetevői izoláltan károsodnak, ill. hiányosan fejlődnek. Ezt a hiányos fejlődést a környezet általában későn veszi észre, hibásan interpretálja, amelynek következtében a gyermek és környezete közötti kapcsolat zavart szenved és hibásan alakulhat a gyermek személyiségének fejlődése, amely a későbbiekben magatartási zavarokhoz, iskolai teljesítmény zavarokhoz, neurózishoz, sőt pszichózishoz is vezethet. Saját nagy anyaguk alapján a részteljesítmény-zavarok arányát az; átlagpopulációban 14 %-ra becsülik. A teljesítményzavarokat a szerző megkísérli osztályozni és részletesen taglalja ezek; korai felismerésére és korai kezelésére kidolgozott saját programjukat. Ez a program messze túlterjed a gyermekpszichiátriai ellátás szűkebb területén, kiterjed a szülőkkel, családokkal való részletes foglalkozásra, az óvodára, iskolára, óvónőkre és pedagógusokra. A programban részt vesznek a gyermekpszichiátereken kívül más szakemberek is, pl. gyógypedagógusok, logopédusok, gyógytornászok stb. ]
Ideggyógyászati Szemle
1981. MÁRCIUS 01.
Adatok a Werdnig-Hoffmann féle betegségnek, különösen kisagy-hipopláziával járó alakjának ismeretéhez
Vas megyében az elmúlt 17 év alatt 11 beteget találtunk, aki Werdnig— Hoffmann-kór miatt halt meg. A beteg gyermekek öt családhoz tartoztak. Egy gyermek sem élte meg a féléves kort. Valamennyinél történt boncolás. A tünetek arra utaltak, hogy a betegség már az intrauterin életben kezdődött, így a motoros sejtek degeneratív elváltozása mellett egyidejű hipopláziájuk lehetősége is felmerült. Egyik esetben a ganglionok elsőrendű érzősejtjei is degeneratív folyamatot szenvedtek. Két testvérnél feltűnő volt a kisagy fejletlensége a Werdnig—Hoffmann-kór szokványos patológiai képével együtt. Hasonló, neuropatológiailag is feldolgozott esetet eddig négyet közöltek. Ebből a hat esetből, valamint a többi testvér klinikai tüneteiből vonnak le a szerzők következtetéseket a kórképre. Klinikailag jellemző, hogy a hipotónia, mozgásszegénység, cianózis már megszületéskor igen kifejezett, a patológiai képben olivopontocerebelláris hipoplázia (és atrófia) társul a gerincvelő, illetve agyidegeknek a Werdnig—Hoffmann-kórban megszokott elváltozásaihoz. E betegség nem tekinthető a Werdnig—Hoffmann-kór variánsának, más génkárosodásával magyarázható csak, ezért javasolják a szerzők az első leíró után a Norman-féle betegség elnevezést.
Ideggyógyászati Szemle
1975. AUGUSZTUS 01.
Optokinetikai nystagmus vizsgálata olvasni tanuló gyermekeken*
Az irodalomban számos közlemény foglalkozik a felnőttek és kisgyermekek optokinetikai nystagmusának vizsgálatával. Iskoláskorú gyermekek vizsgálatáról viszont igen kevés tanulmány jelent meg, lehetséges hogy a vizsgálat és regisztrálás nehézségei miatt. Az iskolás gyermek ugyanis nyugtalan, nehezen követi az utasításokat.
Ideggyógyászati Szemle
1974. OKTÓBER 01.
Alkoholista családból származó gyermekek neuro-psychiatriai és szociológiai vizsgálata
A szerzők 220, alkoholista szülőktől származó 3—15 éves korú gyermek vizsgálatának szocio-kulturális, neuropsychiatriai, psychologiai vonatkozású tapasztalatait elemzik. A vizsgálati eredmények alapján hangsúlyozzák az alkoholista családban élő gyermek többszörös, somato-psychés-morális veszélyeztetettségét. Magas arányszámban találtak neuro-somatikus károsodásra utaló tüneteket, valamint különböző deviáns magatartási modelleket. Az orvosi jellegű tennivalókon túlmenően felhívják a figyelmet az ilyen családok fokozottabb társadalmi és jogi segítésére.
1.
2.
3.
4.
5.
Egészségpolitika
Hadiállapotként kezeli és így is reagál a kormány az egészségügy „rendezésére”
2024 JÚN 18.
1.
2.
3.
4.
5.