Ideggyógyászati Szemle - 1987;11(05)

Ideggyógyászati Szemle

1987. MÁJUS 01.

Sclerosis multiplex: A Lhermitte-jel értéke a korai diagnózisban

DR. SZOBOR Albert

A szerző sclerosis multiplexben vizsgálta a Lhermitte-jel előfordulását nagy beteganyagon. A 37 %-os előfordulási arány - különös tekintettel a kórjel korai megjelenésére - jelentős. Bár a Lhermitte-jel nem specifikus tünet, SM-ben történő gyakori megjelenése a betegség korai klinikai kórisméjében használható, egyszerűen vizsgálható kórjel.

HUN 1987;11(05)

Ideggyógyászati Szemle

1987. MÁJUS 01.

Aneurizmás érelváltozások

DR. LEEL-LŐSSY Lóránt, DR. TÖRÖK Pál, DR. DOBAI József

Elhalt aneurizmás esetekben az artériákban talált morfológiai elváltozások több szempontból érdemelnek figyelmet. A tunica media sima izomsejtjeinek - hipertenzió nélkül - látott hiperpláziája és hipertrofiája spazmus hajlamot is jelenthet. Az aneurizma környéki artériák szubendoteliális intima-burjánzása eddig még ismeretlen eredetűnek bizonyult, amikor hipertenzió nincs a klinikai vizsgálatnál. A kifejezett intimális burjánzás annyira beszűkítheti az ér lumenét, hogy isémiás agyszövet károsodásnak is lehet oka. A kiterjedt burjánzás angiogrammon, mint „pszeudospazmus" mutatkozhat. Az aneurizma-nyélt leszorító csipeszek sajátságos szöveti átalakulást idéznek elő, a szomszédos épen maradó érfal teljes rendeződését hónapok után sem lehetett felfedezni.

HUN 1987;11(05)

Ideggyógyászati Szemle

1987. MÁJUS 01.

Paranoiditás és alacsony dopamin-béta hidroxiláz aktivitás

DR. NÉMETH Attila, DR. FRATER Rózsa, DR. BAGDY György, DR. ARATÓ Mihály

A szerzők 131 beteg serum dopamin-béta-hidroxiláz (DBH) aktivitását vizsgálták, és BPRS tünetbecslő skálát alkalmaztak a paranoiditás mértékének megítélésére.

HUN 1987;11(05)

Ideggyógyászati Szemle

1987. MÁJUS 01.

Spontán alvás és alvásdeprivációt követő alvás EEG-t aktiváló hatásának összehasonlítása „funkcionális" epilepsziában

DR. CLEMENS Béla, DR. MAJOROS Erzsébet

Benignus centrotemporális epilepsziás gyermekek egész éjszakai alvásának poligráfiás regisztrátumaiban az első alvásciklusban a típusos tüske-lassú kisülések gyakoriságát vizsgálták a szerzők és összehasonlították ugyanezen gyermekeknek az alvásdepriváció (AD) utáni EEG-felvételében talált tüskegyakorisággal. Az AD utáni ébrenlét, felszínes és mélyalvás-stádiumok aktivációs ereje szignifikánsan meghaladta az AD nélküli, azonos tudatállapotokét. Az eredményeket a szerzők, mint az agykéreg exeitabilitásának AD utáni tónusos fokozódását értelmezik.

HUN 1987;11(05)

Ideggyógyászati Szemle

1987. MÁJUS 01.

Hemiatrophia faciei progressiva

RÓZSAVÖLGYI Margit, DR. BERKY Mihály

A szerzők áttekintést adnak a hemiatrophia faciei progressiva klinikumáról, kóroki feltételezésekről, patológiai történésekről, a differenciál-diagnosztikai problémákról. Három különböző stádiumot mutató eseteiket ismertetik. Egy esetben, mely klinikailag a legelőrehaladottabb volt, a folyamat kezdettől kétoldali lokalizációt mutatott. Kóroki tényezőként az első két esetben a nyaki szimpatikus köteg mikrotraumák által okozott károsodását vetik fel. Eseteikben - mivel a kórkép sikeres kezelése nem ismert - csak tüneti terápiát alkalmaztak.

HUN 1987;11(05)

Ideggyógyászati Szemle

1987. MÁJUS 01.

Következtetések a vertebrobasilaris terület ischaemiájának pathogenesisére CT és angiographiás leletek alapján

GÁCS Gyula

A szerző 89 vertebrobasilaris területi lágyulás és 66 múló ischaemiás roham esetében a CT, angiographia és klinikai adatokat analizálja. Az occipitalis és a nagyobb cerebellaris lágyulások CT képe jól korrelál a klinikai tünetekkel. A lágyulások többségét distalis elzáródás okozta. Ez utóbbiak túlnyomó részének lokalizációja és egyéb adatok emboliás eredetére utalnak.

HUN 1987;11(05)