Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 233

Lege Artis Medicinae

1994. AUGUSZTUS 31.

A Langerhans-sejtek szerepe a méhnyakrák kialakulásában

PETE Imre, SÁPI Sándor, GONDA Gábor

A méhnyakrák mortalitása csökkent a 45 év feletti korosztályban, a 35 év alatti betegek között azonban emelkedik. Ennek a pontos oka nem tisztázott. Analitikai tanulmányok próbálták a jelenséget elemezni, és az okokat felderíteni. Különféle kockázati tényezőket vizsgáltak (életkor, családi állapot, az első közösülés ideje, a szexuális partnerek száma, a közösülések gyakorisága, circumcisio, a menstruációs ciklus típusai, a fogamzásgátlás típusa, dohányzás, vírusinfekciók, szociális körülmények), de a betegség kialakulása és a rizikófaktorok közötti valódi kapcsolatot nem sikerült megtalálni. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem egy tényező okozza a betegség kialakulását, hanem hatások sorozatáról van szó, amelyek akkor érvényesülhetnek leginkább, ha helyileg gyengített immunológiai környezetben hatnak. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy cervicalis intraepithelialis neoplasiában jelen lévő vagy a tumorszövetet infiltráló macrophagok képesek befolyásolni mind az előbbi kórfolyamat progresszióját, mind pedig az invazív cervixrákos beteg prognózisát. A szerzők a jelen dolgozatban a macrophagok egy speciális csoportjának, az antigént bemutató Langerhans-sejteknek lehetséges szerepét vizsgálták irodalmi adatok alapján a cervicalis intraepithelialis neoplasia kialakulásában, illetve a meglévő elváltozások progressziójában. Amennyiben megértjük az antigént bemutató macrophagok külső tényezők hatására bekövetkezett változásait, talán közelebb juthatunk a cervixrák kialakulásának megértéséhez is.

Lege Artis Medicinae

1994. JÚLIUS 27.

Kromoszóma rendellenességekre gyanús ultrahangjelek a terhesség alatt

ÁDÁM Zsolt, NÉMET János, SZABÓ István, CSABAY László, TÓTH-PÁL Ernő, HAJDÚ Júlia

A szerzők összefoglalják a magzati kromoszómaaberrációra gyanús ultrahangjeleket, amelyek egy részét a terhesség alatti ultrahangszűrés kapcsán fel lehet ismerni. A magas kockázat miatt javasolják, hogy ilyen esetekben praenatalis kromoszómaanalízis történjék. Ezek az ultrahangjelek a következők: a magzatvíz és a nyirokkeringés eltéréseire utaló : elváltozások (hydrops, hygroma colli, nuchalis oedema, polyhydramnion), koponya és agyi eltérésesek (ventriculomegalia, arc- vagy agykoponyadeformitás), mellkasi és hasi anomáliák (diaphragmadefektus, szívhiba, omphalokele, duodenumatresia), valamint az alábbi „minor” eltérések ha valami egyéb kóros elváltozáshoz, vagy intrauterin retardációhoz társulnak: arteria umbilicalis singularis, plexus chorioideus cysta, pyelectasia, csöves csontok méret- vagy alakbeli eltérése.

Lege Artis Medicinae

1994. JÚLIUS 27.

Gyors képi dokumentáció műtéti preparátumok metszéslapjáról

KISS Ferenc, CSABA Andrea, KELLEI Ilona, CSELLÁR Mihály, SZERDAHELYI Andrea

A szerzők egyszerű módszert ajánlanak, amellyel műtéti preparátumok metszéslapjáról fénymásolatok készíthetők. Az irodai másológépen is alkalmazható eljárás a hagyományos fényképezésnél gyorsabban, a polaroid eljárásnál olcsóbban informálja a klinikust és a patológust a morfológiai elváltozások lokalizációjáról, kiterjedéséről, környezethez való viszonyáról, a rezekciós vonal állapotáról. Megkönnyíti a kórszövettani vizsgálatra kiválasztott minták retrospektív azonosítását. A módszer technikai korlátai ellenére hasznos segítséget nyújthat a patológiai gyakorlatban.

Lege Artis Medicinae

1994. JÚLIUS 27.

Pneumocystis carinii okozta pneumonia veseátültetés után

LÁZÁR Norbert, HÍDVÉGI Márta, JÁRAY Jenő, PERNER Ferenc

A Pneumocystis carinii pneumonia a szervtranszplantáción átesett, immunszupprimált betegekben is meglehetősen ritka és nehezen igazolható szövődmény. A szerzők 843, vesetranszplantált betege közül a korai posztoperatív szakban, illetve ezt követően 8, valamint 6 betegnél merült fel a protozoon kóroki szerepe, de ezt egy alkalommal sem sikerült igazolni. Bemutatott esetükben az elvégzett virológiai vizsgálatok cytomegalovírus-infekció irányába mutattak. A kórszövettani vizsgálat során cytomegalovírus-infekcióra jellemző elváltozások nem igazolódtak; az autopsiás anyag makroszkópos és mikroszkópos képe Pneumocystis carinii okozta pneumoniát mutatott. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a prediszponált betegekben az ismertetett aspecifikus klinikai kép kialakulásakor törekednünk kell az etiológiai diagnózisra, indukált köpet és/vagy bronchusmosó folyadék citológiai vizsgálata vagy akár tüdő biopszia végzése árán is, mert megfelelő terápia és esetleges gyógyulás csak így képzelhető el.

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

CT-vezérelt stereotaxiás sugársebészet alkalmazása agyi metasztázisok kezelésében

FEDORCSÁK Imre, HORVÁTH Ákos, KONTRA Gábor, SLOWIK Felicia, OSZTIE Éva

A CT-vezérelt stereotaxiás sugársebészet (radiosurgery) egy új terápiás eljárás a különböző intracranialis patológiás elváltozások kezelésében. Magyarországon 1991. július 1. óta működik a szerzők által konstruált sugársebészeti rendszer, melyet egy CT-kompatibilis stereotaxiás készülék és egy speciális kiegészítőkkel ellátott lineáris gyorsító (Neptun 10 P) alkot. Az első 20 hónapban 23 beteg 39 metasztázisát kezeltük stereotaxiás irradiációval. A besugárzást követő negyedik hónapban végzett kontroll CT-vizsgálatok során az esetek 82%-ában (19 beteg) teljes remissziót vagy jelentős méretcsökkenést tapasztaltunk, progressziót 9%-ban észleltünk (2 beteg), 9%-uknál (2 beteg) pedig nem változott a tumor mérete. A 26 hónapos követési idő alatt elvesztett 13 beteg közül csak kettő esetében volt neurológiai progresszió a halál oka. Eredményeink alátámasztják azt a megfigyelést, hogy ez a non invazív módszer igen eredményes ebben a betegségcsoportban, a beteg számára nem megterhelő és azokban az esetekben is nagy hatásfokkal alkalmazható, amikor sebészi megoldás nem jöhet szóba.

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Az agytörzs és a kisagy barlangos angiómái. 16 eset tanulmányozása]

RAMIRO D. Lobato, PEDRO A. Gomes, RAFAEL Alday, JUAN J. Rivas, ANTONIO Cabrera, JAIME Dominguez

[Az agytörzs és a kisagy kavernózus angiomáival csak néhány jelentés foglalkozik. Egyes szerzők azt javasolják, hogy az ismétlődő vérzéseket okozó agytörzsi kavernómát el kell távolítani, amennyiben az a pialis felszín közelében van. Megfelelő műtéti technikával ezen elváltozások eltávolítása jelentős morbiditás és moralitási kockázat nélkül elvégezhető. Ebben a tanulmányban 16 agytörzsi vagy kisagyi kavernómás beteg klinikai adatait és eredményeit elemezzük, közülük tízet műtétileg kezeltek.]

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Az agytörzsi daganatok sebészeti beavatkozása]

NYÁRY István, VAJDA János, PARAICZ Ervin, TÓTH Katalin

[1939-ben Bailey és munkatársai az agytörzsi daganatok kezelését az idegsebészet történetének "pesszimista fejezeteként" jellemezték. Az anatómiai elhelyezkedés és a rostpályák mentén történő infiltrációra való hajlam miatt az agytörzsi daganat korai jelei és tünetei gyakran félrevezetőek. Ez az alattomos fejlődés papillaödéma hiányában megnehezíti a korai diagnózist. A mikroneurosebészet rutineljárásként való bevezetése óta az idegsebészet szinte minden területén lehetővé tette a korábban lehetetlen eredmények elérését. A korábban operálhatatlannak tartott elváltozásokat minden korábbinál optimistábban lehetett megközelíteni. Az idegsebészet egyik ilyen területe, amely az utóbbi években óriási fejlődést mutat, az agytörzsi elváltozások műtéte.]

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Medulloblastoma és nem ismétlődő supratentorialis tumorok két gyermeknél]

U. Sure, K. VonAmmon, WJ. Berghorn, S. Isenmann

[A medulloblastoma a kisagy rendkívül rosszindulatú daganata, amely elsősorban gyermekeknél fordul elő. Rosszindulatú biológiai viselkedése ellenére a medulloblastoma agresszív kezelése hozzájárult az ilyen elváltozást hordozó betegek túlélési esélyeinek javulásához. A közelmúltban nagyszámú, hosszú távú túlélőről számoltak be. A másodlagos daganat helyi kiújulás vagy áttét formájában történő megjelenése azonban még mindig rossz prognózist jelent a medulloblastomás betegek számára. Itt két hosszú távon túlélő gyermekbetegről számolunk be, akiknek másodlagos, nem kiújuló daganatuk volt. Az ilyen elváltozások egyre fontosabbá válnak a hosszú távú túlélők kezelésében. ]

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Klinikai és molekuláris genetikai eredmények összefüggése rosszindulatú agytörzsi daganatokban]

V. K. Ammon, U. Sure, DN Louis, V. Deimling A.

[Az agytörzsi gliomák ritka, túlnyomórészt gyermekkori daganatok. Histológiailag a felnőttkori szupratentoriális asztrocitómákhoz hasonlíthatók. A legtöbb gyermekkori agytörzsi daganatot alacsony fokú asztrocitómának (WHO II), anaplasztikus asztrocitómának (WHO III) vagy glioblastoma multiforme-nak (GBM, WHO IV) minősítették. A WHO III. és IV. fokozatú rosszindulatú agytörzsi gliómában szenvedő betegek túlélése ritkán haladja meg a két évet. A közelmúltban kifejlesztett molekuláris genetikai technikák új betekintést nyújtottak a tumorbiológiába. Az onkogének és tumorszupresszor gének olyan genetikai elváltozások, amelyek tumoros átalakulást és rosszindulatú progressziót okozhatnak. A rosszindulatú agytörzsi gliómák molekuláris genetikai vizsgálatát eddig ritkán végezték el. Ezért 12 ilyen tumor klinikai és 2 tumor molekuláris biológiai módszerekkel történő vizsgálatát tűztük ki célul.]

Lege Artis Medicinae

1993. AUGUSZTUS 31.

Intracranialis lipomák jelentősége egy ritka eset kapcsán

CSERNI Gábor

Az intracranialis lipomák ritka, a boncolási statisztikák szerint 0,08%-os gyakorisággal előforduló elváltozások. Egy 93 éves nő bal Sylvius-árokban elhelyezkedő lipomája véletlen boncolási leletként került észlelésre. A szövettani feldolgozás megerősítette a makroszkópos jellegzetességek alapján felállított diagnózist. Az elsősorban a középvonalban található intracranialis lipomákat manapság nem valódi daganatoknak, hanem a subarachnoidealis tér fejlődési rendellenességeinek tartják. A keletkezésükre vonatkozó elmélet magyarázattal szolgál a laesióhoz gyakran társuló egyéb agyfejlődési rendellenességekre, valamint az elváltozás bizonyos jellegzetességeire, mint a lipomán belüli ér és idegképletekre. Bár többnyire tünetmentesnek ismertetik az elváltozást, több esetben írtak le hozzá társuló epilepsziás rosszulléteket, hydrocephalust, fejfájást, magatartászavarokat, góctüneteket. Korszerű diagnosztikájukban a komputertomográfia és a mágneses magrezonancia-vizsgálat szerepe meghatározó. Az intracranialis lipomákat általában tünetileg kell kezelni; sebészeti kezelésük ritkán indokolt, főként a söntműtétekre korlátozódik, mivel a rezekció nehéz és nem várható tőle teljes javulás.