Lege Artis Medicinae

Intracranialis lipomák jelentősége egy ritka eset kapcsán

CSERNI Gábor1

1993. AUGUSZTUS 31.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(08)

Rövid közlemény

Az intracranialis lipomák ritka, a boncolási statisztikák szerint 0,08%-os gyakorisággal előforduló elváltozások. Egy 93 éves nő bal Sylvius-árokban elhelyezkedő lipomája véletlen boncolási leletként került észlelésre. A szövettani feldolgozás megerősítette a makroszkópos jellegzetességek alapján felállított diagnózist. Az elsősorban a középvonalban található intracranialis lipomákat manapság nem valódi daganatoknak, hanem a subarachnoidealis tér fejlődési rendellenességeinek tartják. A keletkezésükre vonatkozó elmélet magyarázattal szolgál a laesióhoz gyakran társuló egyéb agyfejlődési rendellenességekre, valamint az elváltozás bizonyos jellegzetességeire, mint a lipomán belüli ér és idegképletekre. Bár többnyire tünetmentesnek ismertetik az elváltozást, több esetben írtak le hozzá társuló epilepsziás rosszulléteket, hydrocephalust, fejfájást, magatartászavarokat, góctüneteket. Korszerű diagnosztikájukban a komputertomográfia és a mágneses magrezonancia-vizsgálat szerepe meghatározó. Az intracranialis lipomákat általában tünetileg kell kezelni; sebészeti kezelésük ritkán indokolt, főként a söntműtétekre korlátozódik, mivel a rezekció nehéz és nem várható tőle teljes javulás.

AFFILIÁCIÓK

  1. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Patológia, Kecskemét

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Eutanázia mozgalmak európában

HEGEDŰS Katalin

A modern orvostudomány fejlődése hozta magával, hogy a haldoklók többsége ma kórházban hal meg. Az orvostudomány meghosszabbította az emberek életkorát, jóval tovább élünk. A végső betegség ideje is tovább nyúlik és ezt a haldoklási folyamatot sokszor még mesterségesen meg is hosszabbítják. A haldoklók kénytelenek számos fájdalmas, haszontalan beavatkozást elviselni életük végén, sokszor csak azért, mert nem tájékoztatják őket állapotukról, nem tudnak dönteni saját sorsukról. Különböző berendezésekkel évekig, évtizedekig „életben tart hatók” tudatukat vesztett emberi roncsok. A mesterséges életbentartás, az ún. „dühödt gyógyítani akarás” alternatívájaként bontakoztak ki a világban az elmúlt évtizedek során az eutanázia-mozgalmak.

Lege Artis Medicinae

A kórházvezetés lehetséges útjai

KRASZNAI Éva

Liberális Orvosklubban a közelmúltban a magyarországi kórházvezetés lehetséges útjait vitatták meg. A témaválasztást indokolta, hogy a felülről elrendelt hármas kollegiális vezetés sokhelyütt komoly kívánnivalókat hagy maga után. Elodázhatatlan ezen a téren valamiféle változás. Vitaindító előadásában Andréka Bertalan, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára elmondta, hogy a külföldi gyakorlattól eltérően a magyar egészségügy orvos-irányítású. Azon néhány ország egyike vagyunk, ahol nem különleges dolog, ha a miniszter orvos; sőt, megsértődne a szakma, ha ez nem így lenne. Három esztendeje a népjóléti tárca az egyszemélyes kórház igazgatás helyett teameket állított a kórházak élére, azaz egy gazdasági- és egy nővér-igazgatóval bővült az intézményi irányítás. Van ahol bevált, másutt viszont feszültségeket kelt ez a vezetési forma. Egy biztos: ismét előtérbe került az egyszemélyi kórházvezetés gondolata.

Lege Artis Medicinae

Az apolipoprotein E genetikai polimorfizmus klinikai jelentősége, és kapcsolata az atherogenesissel

CSÁSZÁR Albert

Az atherosclerosis patogenezisében központi szerepet játszó lipoproteinek metabolizmusát az apolipoproteinek, a lipoprotein-receptorok és a lipid-transzferáz enzimek szabályozzák. Genetikai polimorfizmusuk összefüggést mutat a zsíranyagcserezavarok kialakulásával. A monogenetikus dyslipoproteinaemiák esetében a ritka formák (familiáris hypercholesterinaemia, familiaris defektiv apo B) mel lett az apolipoprotein E polimorfizmusa a legjelentősebb. Az egyes apo E fenotípusok befolyásolják az átlagos szérumkoleszterin-koncentrációt (E4 emeli, E2 csökkenti). A magyar adatok szerint az allélok előfordulása (2 0,06, E3 0,80, E4 0,12) és kapcsolatuk a plazmakoleszterin szinttel nem tér el lényegesen az egyéb populációkban talált értékektől. Az apo E fenotípusok szoros összefüggést mutatnak 1. a III. típusú hyperlipoprotein aemiával (E2/2 forma); 2. familiaris hypercho lesterinaemiában a dyslipoproteinaemia kialakulásával (E2 forma); 3. a korai ischaemiás szívbetegség fennállásával (E4 forma); 4. egyes populációkban a hypercholesterinaemiával (E4); 5. diabetes mellitusban (IDDM) – a magyar adatok szerint – az 22 allél fordul elő gyakrabban; 6. az intestinalis koleszterin abszorpció – egyes populációknál – az E4 formában fokozott, míg E2 formában csökkent mértékű, így a hypercholesterinaemia kezelésénél a koleszterinszegény diéta az E4 típusban a leghatásosabb. A felsorolt esetekben az egyéni és a családi rizikó, valamint a terápia megítéléséhez lényeges az apo E fenotípus vagy genotípus ismerete.

Lege Artis Medicinae

Transvaginalis színes Doppler-vizsgálat koraterhességben

SZABÓ István, CSABAY László, NÉMET János, PAPP Zoltán

A szerzők színes Doppler-vizsgálatokra is alkalmas ultrahangkészülék hüvelyi transzducerével normál és kóros koraterhességekben végeztek sorozatvizsgálatokat a női reproduktív szervekben és a fejlődő embrióban kialakuló keringési változások tanulmányozása céljából. Közleményüket a transvaginalis color Doppler (TVCD) koraterhességi alkalmazását bemutató és a főbb keringési jellegzetességeket összefoglaló előtanulmánynak szánják részletes első trimeszterbeli keringésvizsgálati programjukhoz. A beágyazódással párhuzamosan meginduló trophoblastindukció eredményeként az anyai uterinalis ágrendszer TVCD segítségével megjeleníthető és a különböző érszakaszokban jellemző pulzushullám azonosítható. Az embrionális artériákban a terhesség 12–14. hetéig diastoléban áramlás nem mutatható ki. A szívfrekvencia jellegzetesen változik a terhesség 5–14. hete között. A kóros koraterhességeket kísérő keringési változások tanulmányozása segítséget jelent a pontos klinikai diagnózis felállításában és a megfelelő kezelés kiválasztásában. A transvaginalis vizsgálati mód és a színes Doppler-technika együttes alkalmazása lehetőséget biztosít a női reproduktív szervekben kialakuló keringési változások részletes tanulmányozására, és több információt kínál a koraterhességben zajló élettani folyamatokról vagy kórállapotokról, mint bármely, jelenleg használt nem invazív vizsgáló rendszer.

Lege Artis Medicinae

Levelezés

GÁBOR Zsuzsa

Lapjuk májusi számában láttak napvilágot Matos Lajos doktornak, a „szűrési fájdalmakat” felpanaszoló töprengései. Félő, hogy egy szupplementumot is meg lehetne tölteni az aggodalmainak indoklására felhozott érveknek nem is annyira cáfolatával, inkább a kiegészítésükkel. Érdemes azonban reflektálni legalább a felsorolás szintjén, mert a fontos szempontokról (és tényekről is) megfeledkező gondolatmenet igencsak lesújtó végkövetkeztetésbe torkollott.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

Malignus daganatos megbetegedések okozta neurológiai kórképek

GORKA Eszter, FABÓ Dániel

Az onkológiai betegségek okozta neurológiai tünetek, tünetegyüttesek egy szerteágazó etiológiájú heterogén klinikai entitás, amely érintheti a központi és perifériás idegrendszert, lehet primer vagy szekunder, de létrejöhet akár immunmediált folyamatok útján is. Összefoglaló cikkünkben áttekintjük az onkológiai gyakorlatban előforduló neurológiai kórképeket és vezető tüneteket. Kiemelten tárgyaljuk a háttérben álló leggyakoribb daganatként az agyi metasztázisokat, amelyek jelenleg az új célzott és immunterápiák fókuszpontjába kerültek, s napjainkban is egyre bővül azon szerek köre, amelyek intracranialis aktivitást mutatnak. Részletezzük a daganatok okozta paraneoplasiás neurológiai szindrómákat, mert bár ritkák, de egyre jobban diagnosztizálhatók, és gyors felismerésük elengedhetetlen a háttérben álló daganatos folyamat detektálásában. Végül a tumorok kezelésének mellékhatásaként újabban megfi gyelhető neurológiai tüneteket ismertetjük, mint a PD1-gátló immunterápiák következtében közel 3%-ban fellépő neurológiai szövődmények. Nem megfeledkezve a kemoterápiák okozta polyneuropathiákról és a tüneti terápiaként alkalmazott antikonvulzív terápiás indikációkról.

Lege Artis Medicinae

„Az orvostanhallgató későn találkozik a beteggel, viszont korán a tetemmel.” A bonctermi élmények hatásáról a magyarországi orvostanhallgatók körében

IMOLA Sándor, CSALA Irén, BIRKÁS Emma, GYŐRFFY Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az orvosképzés legjelentősebb tárgyai közé tartoznak az anatómia és patológia, melyek tanulása során a hallgatók gyakorlati óráikon találkozhatnak először bonctermi élményekkel. A nemzetközi szakirodalom eredményei azt mutatják, hogy a bonctermi élmények az orvossá válás folyamatának fontos, de nem mindig problémamentes állomásai. MINTA ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív (n=733) és kvalitatív (n=45) feltáró jellegű kutatás orvostanhallgatók körében. Mind­két elemzési módszerrel a boncolásos gyakorlatok hatását, az ezzel kapcsolatos él­ményeket igyekeztünk bemutatni. A két módszer együttes alkalmazása a vizsgálat érvényességét nagymértékben növelte. EREDMÉNYEK - A hallgatók 50%-a jelezte, hogy „hatással volt rá a boncolás élménye”. A nők és a klinikai képzésben (III-VI. év) részt vevő hallgatók szignifikánsan gyakrabban számoltak be negatív hatásokról. A kvalitatív vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a képzés során a boncolásos gyakorlatok meghatározó hatásúak és az élményekkel való megküzdés sok esetben (főként a medikák számára) nehézséget jelent. KÖVETKEZTETÉSEK - Vizsgálatunk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a boncolásos élmények az orvossá válás folyamatában jelentős szereppel bírnak. A sikeres megküzdés nem az érzelmek elfojtása vagy ignorálása, hanem az élmény okozta negatív érzelmek tudatosítása, megértése, és hatékony megoldási stratégiák kidolgozása révén érhető el. Mindezen élmények kezelése a későbbi orvosi mentálhigiéné, az orvos-beteg kapcsolat egyik meghatározó motívuma lehet.

Ideggyógyászati Szemle

A diffúziós képalkotás alkalmazása a neuroradiológiában

BARSI Péter

A mágneses rezonanciás (MR) diffúziós képalkotás minden modern MR-készüléken rendelkezésre áll. Láthatóvá teszi a vízmolekulák agyszövetben és intracranialis idegen szövetekben történő mozgását, információt nyújt az intra- és extracelluláris tér arányának változásáról, az idegen szövetek és folyadékok tulajdonságairól. Alapvető a jelentősége például az akut ischaemiás agyi történés diagnosztikájában és differenciáldiagnosztikájában, a gyulladásos agyi folyamatok diagnosztikájában és az intracranialis térfoglaló elváltozások differenciáldiagnosztikájában. A rövid mérési és feldolgozási idejű vizsgálati módszer csak a látszólagos diffúziós koefficiens (apparent diffusion coefficient - ADC) képekkel együtt teljes, és nélkülözhetetlen a mindennapi neuroradiológiai diagnosztikában. A diffúziós tenzor képalkotás és traktográfia a fehérállományi pályarendszerek megjelenítésére is alkalmasak. Hosszabb mérési és feldolgozási időt igényelnek és egyes technikai problémák még megoldásra várnak, de jelenlegi formájukban is segítséget nyújtanak például az intracranialis elváltozások műtéti tervezésében.

LAM KID

„Az orvostanhallgató későn találkozik a beteggel, viszont korán a tetemmel.” - A bonctermi élmények hatásáról a magyarországi orvostanhallgatók körében

IMOLA Sándor, CSALA Irén, BIRKÁS Emma, GYŐRFFY Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az orvosképzés legjelentősebb tárgyai közé tartoznak az anatómia és patológia, melyek tanulása során a hallgatók gyakorlati óráikon találkozhatnak először bonctermi élményekkel. A nemzetközi szakirodalom eredményei azt mutatják, hogy a bonctermi élmények az orvossá válás folyamatának fontos, de nem mindig problémamentes állomásai. MINTA ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív (n=733) és kvalitatív (n=45) feltáró jellegű kutatás orvostanhallgatók körében. Mind­két elemzési módszerrel a boncolásos gyakorlatok hatását, az ezzel kapcsolatos él­ményeket igyekeztünk bemutatni. A két módszer együttes alkalmazása a vizsgálat érvényességét nagymértékben növelte. EREDMÉNYEK - A hallgatók 50%-a jelezte, hogy „hatással volt rá a boncolás élménye”. A nők és a klinikai képzésben (III-VI. év) részt vevő hallgatók szignifikánsan gyakrabban számoltak be negatív hatásokról. A kvalitatív vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a képzés során a boncolásos gyakorlatok meghatározó hatásúak és az élményekkel való megküzdés sok esetben (főként a medikák számára) nehézséget jelent. KÖVETKEZTETÉSEK - Vizsgálatunk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a boncolásos élmények az orvossá válás folyamatában jelentős szereppel bírnak. A sikeres megküzdés nem az érzelmek elfojtása vagy ignorálása, hanem az élmény okozta negatív érzelmek tudatosítása, megértése, és hatékony megoldási stratégiák kidolgozása révén érhető el. Mindezen élmények kezelése a későbbi orvosi mentálhigiéné, az orvos-beteg kapcsolat egyik meghatározó motívuma lehet.

Lege Artis Medicinae

A rosszindulatú daganatok klinikai és patológiai diagnózisa közti eltérések

KOVÁCS Attila, ILLYÉS György, SCHÖNFELD Tibor, SCHAFF Zsuzsa

BEVEZETÉS - Magyarországon, mint más országokban is számos alkalommal fordul elő, hogy az elhunyt beteg boncolásakor olyan betegségre derül fény, amelyet a modern klinikai diagnosztikai eszköztár ellenére sem sikerült korábban kimutatni. Jelen tanulmányunk célja a rosszindulatú daganatok klinikai találati arányának vizsgálata. MÓDSZER - 1996 és 2006 között 5005 kórboncolást végeztünk intézetünkben. Azokat az eseteket, amelyeknél eltérést láttunk a malignus daganat klinikai és patológiai diagnózisa között, újraértékeltük a primer tumor lokalizációja és a diagnózisok eltérésének típusa - álnegatív, álpozitív, eltérő lokalizáció - alapján. Megvizsgáltuk, hogy a klinikailag ismeretlen kiindulású daganatok milyen arányban kerültek felismerésre a boncolás során. A diagnózisok eltérésének okait és a terápia helyességét aszerint értékeltük, hogy történt-e hiba a diagnosztikus tevékenységben, és ha igen, akkor lényegesen befolyásolta-e a kórlefolyást. EREDMÉNYEK - A malignus daganatok eseteit vizsgálva 1495 boncolás közül 235 esetben (16%) találtunk eltérést a klinikai és patológiai diagnózis között. Hetvennégy esetben klinikailag ismeretlen kiindulású malignus tumorban szenvedett elhunytat boncoltunk (5%). A téves diagnózisok 57%-a álnegatív, 23%-a álpozitív, 20%-a pedig lokalizációjában téves tumordiagnózis volt. Az ismeretlen eredetű tumoresetek 75%-át a kórboncolás tisztázta. Összességében tehát öt, klinikailag diagnosztizált malignus daganatra jut egy téves diagnózis vagy ismeretlen tumorlokalizáció (309/1495, 21%). A téves diagnózisok között leggyakrabban a tüdőrák szerepelt, amelyet a máj- és vesedaganatok követtek. A diagnózisok eltérése nagyrészt (60%) a klinikustól független tényezőnek tudható be, valójában nem diagnosztikai hiba. A fennmaradó 40% közül 11%-ban a diagnosztikus tévedés a kórlefolyást rosszul befolyásolta. KÖVETKEZTETÉS - A fejlett diagnosztikai lehetőségek ellenére a malignus daganatok áldiagnózisának aránya magas, ezért a boncolásnak a jövőben is kiemelt helye lesz a klinikai tevékenység minőség-ellenőrzésében, az oktatásban és a továbbképzésben.