Lege Artis Medicinae

Kromoszóma rendellenességekre gyanús ultrahangjelek a terhesség alatt

ÁDÁM Zsolt1, NÉMET János1, SZABÓ István1, CSABAY László1, TÓTH-PÁL Ernő1, HAJDÚ Júlia1

1994. JÚLIUS 27.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(07)

Összefoglaló közlemények

A szerzők összefoglalják a magzati kromoszómaaberrációra gyanús ultrahangjeleket, amelyek egy részét a terhesség alatti ultrahangszűrés kapcsán fel lehet ismerni. A magas kockázat miatt javasolják, hogy ilyen esetekben praenatalis kromoszómaanalízis történjék. Ezek az ultrahangjelek a következők: a magzatvíz és a nyirokkeringés eltéréseire utaló : elváltozások (hydrops, hygroma colli, nuchalis oedema, polyhydramnion), koponya és agyi eltérésesek (ventriculomegalia, arc- vagy agykoponyadeformitás), mellkasi és hasi anomáliák (diaphragmadefektus, szívhiba, omphalokele, duodenumatresia), valamint az alábbi „minor” eltérések ha valami egyéb kóros elváltozáshoz, vagy intrauterin retardációhoz társulnak: arteria umbilicalis singularis, plexus chorioideus cysta, pyelectasia, csöves csontok méret- vagy alakbeli eltérése.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az echokardiográfia jelentősége postinfarctusos szabad kamrafali rupturában

PÁL Mátyás, LENGYEL Mária

Akut myocardialis infarctus miatti kórházi kezelés során a szabadfali ruptura a pum paelégtelenség után a leggyakoribb halálok. A noninvazív diagnosztika és a szívsebészeti technika fejlődésével a szabadfali ruptura ma már potenciálisan időben észlelhető és kezelhető. CEL - Vizsgálatunk célja az volt, hogy a postinfarctusos szabadfali ruptura klinikai és morfológiai jellemzőit elemezve megállapítsuk, milyen diagnosztikus és terápiás lépések adhatnak esélyt a túlélésre. Az Országos Kardiológiai Intézet coronariaőrzőjében és belgyógyászati osztályán 1987. január 1. és 1992. december 7. között 772 beteget kezeltünk acut myocardialis infarctus miatt. A szabadfali rupturát a kórlapok retrospektív elemzésével, az elektromechanikus disszociáció és az echokardiográfiás jelek alapján, valamint a boncjegyzőkönyvek áttekintésével kerestük: 28 betegnél találtunk szabadfali rupturát. A diagnózist 23 esetben sectio, 4 esetben intraoperatív lelet, 1 betegnél pedig echokardiográfia és pericardiocentesis során eltávolított artériás vér igazolta. Elektromechanikus disszociáció vagy tamponádtünetek miatt 14 esetben végzett sürgős echovizsgálat során 12 betegnél mutattunk ki pericardialis folyadékgyülemet, közülük 7 esetben végeztünk pericardiocentesist, 2 ízben sebészi pericardium fenestratio történt. Ezt követően 4 beteg kerülhetett akut műtét re, közülük kettő a műtét alatt, kettő pedig röviddel utána exitált. Egy betegnél à centesis után, tartós drenázs mellett a vérzés megszűnt, 12 hónapos utánkövetés során recidiva nem jelentkezett. Infarctus kapcsán fellépő elektromechanikus disszociáció vagy tamponádtünetek esetén sürgős echokardiográfia szükséges, s ha pericardialis folyadékgyülem igazolódik, pericar diocentesist kell végezni. Ez átmeneti hemodina mikai javulást hozhat, elegendő időt hagyva arra, hogy a betegek sürgős műtétre kerülhessenek.

Lege Artis Medicinae

A merev és a flexibilis oesophagoscop használhatósága és korlátai

TÓTA Julianna, IRÁS Béla

A nyelőcső vizsgálatára és a nyelőcsőbetegségek terápiás célú endoszkópos ellátására két fajta eszköz áll rendelkezésünkre: a hagyományos, merev és a flexibilis endoszkóp. Az utóbbi alkalmazásának számos előnye mellett korlátai is vannak, amelyekről nem szabad elfeledkeznünk. A merev oesophagoscop viszont távolról sem idejét múlt eszköz, hiszen korszerű változatai a terápiás beavatkozásokban egyértelműen előnyösek. A szerzők a ma használatban lévő merev és fiberoszkópos oesophagoscopiák előnyeit és korlátait tárgyalják az irodalom alapján.

Lege Artis Medicinae

Obstuktív alvási apnoe

METES Ágnes, HIRSCHBERG Andor

Az alvási apnoe két fő formája - a centrális és az obstruktív alvási apnoe – közül az utóbbi lényegesen gyakrabban fordul elő, és a felnőtt lakosság mintegy 2%-át érinti. Az ismert jellegzetességek mellett a szerzők kiemelik az aktív fokozott nappali aluszékonyság jelentőségét, következményeit és veszélyeit. Megállapítják, hogy alváskor a csökkent felső légúti izomtónus, valamint a beszűkült légutakon keresztül való légzés okozta negatív felső légúti nyomás együttesen okozhatják a légúti kollapszust. Az anamnézis, illetve a fizikális vizsgálat szerepe korlátozott. A pontos és megbízható diagnózis laboratóriumi módszerekkel (poliszomnográfia, Multiple Sleep Latency Test, radiológiai vizsgálatok) állítható fel. Enyhe-mérsékelt esetben a test súlycsökkenéstől jó eredmények várhatók. A súlyos obstruktív alvási apnoe jelenleg legjobb kezelési lehetősége a nasalis, folyamatos pozitív légúti nyomásos lélegeztetés (nCPAP). A sebészeti megoldások értéke továbbra is vitatott, az uvulopalatopharyngo plastica (UPPP) a szerzők többsége szerint mintegy 50%-ban sikeres, míg legújabban a különböző típusú maxillofacialis műtétekkel tapasztalható kiválasztott esetekben jó eredmény.

Lege Artis Medicinae

Elektrofiziológiai vizsgálat kontra elektrokardiográfiás monitorozás

MATOS Lajos

Kamrai szívritmuszavarban szenvedők vizsgálatában mind az invazív elektrofiziológiai technika, mind a Holter-monitorozás használatos a gyógyszeres terápia hatásosságának megítélésére, előrejelzésére. Ezt a két mód szert hasonlították össze ebben az eddigi legnagyobb, ilyen jellegű vizsgálatban.

Lege Artis Medicinae

Gyors képi dokumentáció műtéti preparátumok metszéslapjáról

KISS Ferenc, CSABA Andrea, KELLEI Ilona, CSELLÁR Mihály, SZERDAHELYI Andrea

A szerzők egyszerű módszert ajánlanak, amellyel műtéti preparátumok metszéslapjáról fénymásolatok készíthetők. Az irodai másológépen is alkalmazható eljárás a hagyományos fényképezésnél gyorsabban, a polaroid eljárásnál olcsóbban informálja a klinikust és a patológust a morfológiai elváltozások lokalizációjáról, kiterjedéséről, környezethez való viszonyáról, a rezekciós vonal állapotáról. Megkönnyíti a kórszövettani vizsgálatra kiválasztott minták retrospektív azonosítását. A módszer technikai korlátai ellenére hasznos segítséget nyújthat a patológiai gyakorlatban.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nőket érint, így a családtervezés kiemelkedően fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetően. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvő számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekről a témákról elsősorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és előnyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekről tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelő betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Lege Artis Medicinae

Pajzsmirigybetegségek – amit a mindennapi gyakorlatban tudni kell

BAKOS Bence, TAKÁCS István

A pajzsmirigy betegségei nemcsak az endokrin kórképek között, de általában véve is igen gyakoriak. Minden klinikus, szakterületétől és érdeklődésétől függetlenül, óhatatlanul találkozik pajzsmirigybetegekkel a mindennapokban. Bár a pajzsmirigybetegségek diagnosztikus és terápiás palettája az elmúlt évtizedben nem sokat változott, a betegek ellátásában több olyan intenzíven kutatott terület van, melyek újdonságaival fontos tisztában lennünk. Összefoglalónkban a forrongó témák közül tekintünk át hármat.

Nővér

A csontritkulás szűrése az alapellátásban kvantitatív ultrahanggal

HIRDI Henriett Éva, SZOBOTA Lívia

A csontritkulás az egyik leginkább aluldiagnosztizált és alulkezelt egészségügyi állapot. Az elmúlt évtizedekben több olyan kockázati indexet is kidolgoztak, amelyek az alacsony csontsűrűség kockázatának kitett nők azonosítására alkalmasak, akiknél BMD-tesztet kell elvégezni. A vizsgálat célja: A felmérés célja annak bemutatása volt, hogy a kvantitatív ultrahangos csont­sűrű­ségmérést az alapellátásban dolgozó ápolók valóban egyszerűen el tudják végezni, amellyel jelentősen elősegíthetik az osteopeniás és osteoporosisos állapotok korai felismerését. Retrospektív dokumentumelemzésre került sor minden olyan páciensnél, aki 2021 márciusa és decembere között részt vett kvantitatív ultrahangkészülékkel végzett sarokszűrésen. A vizsgált személyek 20–64 év közötti felnőttek voltak (N=1032). A kvantitatív ultrahangvizsgálat Sonost-2000 csontdenzitométerrel valósult meg. A testösszetétel-vizsgálat többfrekvenciás szegmentális testösszetétel-analizátorral történt. A mérési eredmények értékelése SPSS 22.0 statisztikai programmal, leíró statisztikával történt. A vizsgált személyek átlagéletkora 43,12±9,6 év; 29,7%-uk férfi, 70,3%-uk nő. A vizsgálatban részt vevő nők 2,4%-ának van osteoporosisa (T ≤ −2,5), és 49,86%-uk osteopeniás a WHO meghatározása szerint. Osteopeniás értékeket a férfiak 32,35%-ánál mértek. A vizsgálati mintában összesen 273 fő (26,45%) tartozott az 50–64 éves korosztályba (223 nő és 50 férfi). Az 50 év feletti nők 4%-ának van csontritkulása, 63,7%-ának pedig osteopeniája. Az alapellátásban dolgozó ápolók képesek felismerni az osteoporosis szempontjából kulcsfontosságú rizikótényezőket, elvégezni a kvantitatív ultrahanggal a mérést, és azonosítani a megbetegedésben szenvedő személyeket.

Ideggyógyászati Szemle

[A transcranialis Doppler-ultrahang alkalmazása ischaemiás stroke-ban]

FINNSDÓTTIR Herdis, SZEGEDI István, OLÁH László, CSIBA László

[Háttér: A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetőségeit ischaemiás stroke-ban. Eredmények: Egy gyorsan elvégezhető neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetően a TCD érzékeny­sége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tűnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, me­lyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembo­lu­sokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok ese­tén is. Antithromboticus terápiával csökkent­hető a micro­em­bolusok száma. Az intravénás kontraszt­befecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manőverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására.]

Ideggyógyászati Szemle

Akut stroke-betegeken validált ágy melletti dysphagiafelmérések az elmúlt húsz évben – szisztematikus irodalmi áttekintés

SZABÓ Pál Tamás, MÛHELYI Viktória, BÉRES-MOLNÁR Katalin Anna, KOVÁCS Andrea, BALOGH Zoltán, FOLYOVICH András

A stroke miatt kialakuló dysphagia súlyos következményekkel járhat, amik között az egyik legjelentősebb az aspirációs pneumonia. A hazai szakmai irányelv a stroke-betegek táplálásterápiájához nyelészavar-felmé­réseket ajánl, mivel a korai szűréssel a betegség kime­netele és a kórházi ellátás is optimalizálható. A hitelesnek tekintett (műszeresen validált) ágy melletti nyelés­vizsgálatokról még nincs magyar nyelvű összefoglaló. Célkitűzés – Célunk az volt, hogy a szakirodalom áttekintése alapján összegezzük azokat az ágy melletti nyelés­zavar-felméréseket, amelyeket az elmúlt húsz évben publikáltak, és akut stroke-betegeken, műszeresen validáltak. Kérdésfelvetés – Arra kerestük a választ, hogy az elem­zésbe bevont validációs kutatások milyen jellegzetességet mutatnak a vizsgálati elrendezést, a minta összeállítását, a felmérések összetételét, a felmérőlapok diagnosztikus érzékenységét tekintve. A vizsgálat módszere – Szisztematikus irodalmi áttekintést végeztünk nyolc tudományos adatbázison 2001–2021 között, a célkitűzéseinknek megfelelő keresőkifejezésekkel. A vizsgálat alanyai – Az irodalomkutatás során talált 652 kapcsolódó cikket nyolcra redukáltuk, ezek összehasonlító elemzését hajtottuk végre. A vizsgált tanulmányokban nagy eltérés mutatkozott a minta nagyságára, valamint a beválogatási és kizárási kritériumokra vonatkozóan. A diagnosztikus érzékenység tekintetében kiemelendő a GUSS-teszt. A teljes mintában az akut stroke-betegek között a műszeresen igazolt dysphagia prevalenciája 56,1% volt. Miután az elemzett kutatások fókusza és összetétele eltért, összehasonlításuk a dysphagia fogalmának tisztázatlansága, a kimeneti mutatók különbö­zősége vagy a szűrés időzítése miatt nehézséget jelentett. A hazai irányelvben javasolt GUSS-felmérés mind­emellett alkalmas eszköz klinikai használatra.