Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 330
Lege Artis Medicinae
1991. JÚLIUS 31.
A veleszületett vérzékeny gyermekek gondozásának néhány aktuális kérdése
Szerzők a Heim Pál Gyermekkórház és Rendelőintézet Haematológiai Osztályán 164 vérzékeny gyermek gondozási tapasztalatai alapján felhívják a figyelmet a gyermekorvosok fokozott felelősségére a diagnózis és gondozás terén. Kiemelik a betegek elnyomorodásához vezető ízületi bevérzéseket, a fogászati ellátást, a terápia veszélyeit, az immunstatus megváltozását, a fertőzések átvitelét és az inhibitor-képződést. Eredménynek tekintik a múlt évben betegeiknél megkezdett hepatitis B profilaxist. Felhívják a figyelmet az átlagos intelligenciájú betegek rossz tanulmányi eredményei re, pályaválasztási, beilleszkedési nehézségeikre, elemzik ezek okait. Hangsúlyozzák, hogy megoldásuk össztársadalmi feladat. Végül néhány, a közeljövőben megoldandó teendőt sorolnak fel.
Ideggyógyászati Szemle
1988. SZEPTEMBER 01.
EEG és az agytörzsi kiváltott válasz (BERA) vizsgálatok jelentősége hátsó koponyagödri térfoglaló folyamatoknál
A szerzők hátsó koponyagödri térfoglalás során elvégzett 73 EEG és 50 BERA vizsgálatról számolnak be. A beteganyagot 3 csoportra osztották a tumor lokalizációja és az elektrogenesisben részt vevő struktúrák egymáshoz való viszonya alapján: kisagy féltekei tumorok, középvonali tumorok, kisagy-hidszögleti tumorok. Az EEG vizsgálatokkal 79 %-ban kaptak kóros elektromos tevékenységet műtéttel, ill. kórbonctani vizsgálatokkal igazolt hátsó scala tumorokban. Az EEG abnormitások gyakorisága összefüggésben volt a tünetek megjelenésének időpontjával, ill. az idegrendszeri tünetek súlyosságával a kisagy féltekei tumoroknál. BERA vizsgálatokkal a laesio pontosabb lokalizációját, ill. az agytörzs struktúrák érintettségének mértékére vonatkozóan nyertek adatot minden esetben, kivéve egy alkalommal, mely szövettanilag nem bizonyult tumornak. A kisagy féltekei tumorokban az V. hullám latencianövekedést, ill. az I.—V. IPLeltérés; középvonali tumoroknál az V. hullám latencianövekedést, az I.—V. IPL növekedést és bilaterális eltéréseket; míg a kisagy-hidszögleti tumoroknál az egyes hullámok successiv hiányát találták a legjellemzőbb változásoknak a kiváltott válaszok értékelése során. Az EEG és BERA vizsgálatok segítséget nyújtanak az agytörzsi működészavar felismerésében, de annak megállapítására, hogy a talált elváltozások hátterében tumor, vérzés, énnalformatio, gyulladás, vagy degenerativ folyamat áll-e, egyéb vizsgálatok is szükségesek.
Ideggyógyászati Szemle
1988. MÁJUS 01.
Erozetta technika alkalmazása idegrendszeri gyulladásos kórképekben
A szerzők ismertetik a liquor limfociták E rozetta technikáját és összefoglalják a módszerrel szerzett tapasztalataikat. Sclerosis multiplexben exacerbáció idején a T avid sejtek számának csökkenését, míg szteroid vagy immunszuppresszív kezelés hatására növekedését észlelték. Vírus okozta limfocitás meningitisekben az avid sejtek extrém magas arányát találták, ami a gyulladás lezajlásával normalizálódik. Ezt az E receptorok aktivációval kapcsolatos felszíni szaporodással hozzák összefüggésbe.
Ideggyógyászati Szemle
1968. ÁPRILIS 01.
A necrotizáló myelitisek pathologiája és pathogenesise
Szerző négy ismeretlen eredetű necrotizáló myelitis észlelését írja le. A histopathologiai képek jellegzetes vonásai: necrosis, gyulladás, érelváltozások hiánya, savó-effusio. A gyulladás mindig kimutatható, a hyperacut stádiumban serosus gyulladás formájában jelentkezik. A megbetegedés pathogenesisét autoagressióval magyarázza. Az autoantitesteket a myelitist megelőző vírus vagy bakteriális infectio provokálja. Feltevése szerint a neuroallergiás megbetegedések, necrotizáló myelitis és neuromyelitis optica egyaránt autoimmun folyamatok következménye.
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
Pemphigus esetekben a spinalis ganglionokban talált elváltozások
Kiindulva a zoster esetek tapasztalataiból, az utolsó 20 év alatt összesen 82 pemphigus esetben vizsgáltuk a spinalis ganglionokat olyan szempontból, hogy lehet-e bennük olyan jelenségeket találni, amelyekből a bőr elváltozásai megmagyarázhatók lennének. A talált elváltozások részben makroszkopos, de főleg kórszövettani vizsgálatok alapján arra utalnak, hogy ilyen összefüggés a spinalis ganglionok elváltozásai és a bőrmegbetegedés között fennáll. A spinalis ganglionokban heveny jelenségek, továbbá idültnek minősíthető elváltozások egyaránt találhatók. A heveny gyulladás jelenségein kívül olyan idültnek minősíthető elváltozások mutathatók ki, amelyek az idegrostokra, dúcsejtekre, a ganglionok támasztószövetére és a meninxek elváltozásaira vonatkoznak. A spinalis ganglionok megbetegedése a bőrre vetítődik ki, ennek alapján a pemphigus a bőr trophoneurosisainak körébe tartozik. A morphologiai jelenségek megállapítása mellett az a kérdés, hogy létrehozásában milyen aetiologiai tényezők játszanak közre. Ennek megállapítása még a jövő feladata.
Ideggyógyászati Szemle
1966. JÚNIUS 01.
Fantom-fájdalom gyógyítása postcentralis topectomiával
A szerzők ismertetik 2 fantom-fájdalomban szenvedő postcentralis topectomiaval gyógyított betegük kórlefolyását. Egyik betegük 5 éve panaszmentes és ez — tudomásuk szerint – az irodalomban észlelt második leghosszabb topectomiát követő fájdalommentes periodus. Másik betegük átmeneti javulás utáni rosszabbodását részben a csonkban műtét után kialakult gyulladás - mint peripheriás izgalom -, részben az alkoholista és alkaloidákat fogyasztó beteg késői műtétjével hozták összefüggésbe. Az irodalomban ismertetett és saját betegeik tanulmányozása alapján hangoztatják, hogy a fantom-fájdalom lényege a peripheriás kóros ingereknél döntőbb, szokatlan és kellemetlen élményt jelentő zavart testséma. A kóros testsémát megszüntető corticalis vagy subcorticalis korai műtét végzését javasolják hatástalan konzervatív vagy peripheriás műtéti kezelés esetén.
Ideggyógyászati Szemle
1961. SZEPTEMBER 01.
Polyneuritist és idegbénulást okozó ornithosis
A szerzők ismertették egy 47 éves galambász férfi esetét, aki beteg galambokkal való foglalkozás közben ornithosissal fertőződött. tünetei : hidegrázással kezdődő, hetekig elhúzódó, előbb folyamatos, majd visszaeső lázmenet, atípusos vírus-pneumónia, polyneuritis, periferiás idegbénulások, ízületi gyulladás, roseolaszerű bőrkiütés és korpázó hámlás. A központi idegrendszer érintetlen maradt, a tudat mindvégig tiszta. Tetran, Hostacyclin, Aureomycin és Chlorocid kezelésre a beteg meggyógyult, a polyneuritis megszűnt, csak a radialis és medianus paralysis maradt változatlan. Foglalkoztak a komplementkötési reakció diagnosztikai értékelésével. Felhívják a figyelmet a hazai szárnyasállat állomány fertőzöttségére és a human ornithosis növekvő veszélyére.
Ideggyógyászati Szemle
1960. FEBRUÁR 01.
A foramen Magendie elzáródás és sebészi kezelése
1. A f. M. elzáródása létrejöhet fejlődési rendellenesség vagy gyulladásos folyamat következményeként. 2. A f. M. elzáródás klinikailag occlusiv hydrokephalus képében jelentkezik, s a sebészi beavatkozás célja az occlusio megszüntetése. 3. Gyulladásos eredetű f. M. elzáródás eseteiben tekintetbevéve az irodalomból is ismert és általunk is tapasztalt korai recidivákat, műtéti megoldásként minden alkalommal a vermis alsó részének és a tonsillák ill. a cerebellum medialis részének resectiójából álló műtétet javasoljuk. Tapasztalataink szerint ezen resectiós műtét az esetleges postoperativ steril gyulladás okozta recidivákat megakadályozhatja.
Ideggyógyászati Szemle
1954. DECEMBER 31.
Különböző aetiologiájú polyneuritisnek összehasonlító kórszövettani vizsgálata
1. Szerző 14 különböző aetiologiájú poly-neuritis esetet dolgozott fel kórszövettanilag és összefüggést keresett egyrészt a szövettani elváltozások minősége és localisatioja, másrészt az aetiologiai tényező között. 2. Szövettani vizsgálat a végkészülékek kivételével a környéki idegrendszer minden szakaszából három fő szempontból történt: a) kór szövettani elváltozás minősége — gyulladás vagy degeneratio, b) a kórfolyamat localisatioja, c) axonelváltozás és axonalis retrograd sejtelváltozás. 3. 7 esetben a környéki idegrendszer parenchymájának súlyos degeneratioja mutatkozott axonalis sejtelváltozással. A degeneratio praedilectios helye a környéki ideg volt (distalis typusú degeneratio). Ezekben az esetekben arsen, achylia gastrica, hypovitaminosis, anaemia szerepelt aetiologiai faktorként. 4. 6 esetben a környéki idegrendszer általános szerosus gyulladása állt a szövettani kép előterében, melyhez velőhüvely degeneratio és axoduzzadás társult retrograd sejtelváltozás nélkül. Ellentétben az előbbi csoporttal a degeneratio legsúlyosabb a gyökérnek duralis hüvelyben haladó szakaszán és a dúcokban volt (proxymalis typusú degeneratio). A proxymalis radicularis velődegeneratio magyarázatát szerző Scheinker-rel és Sánthával egyetértve abban keresi, hogy a duzzadt gyökér a duralis hüvelyben strangulálódik. Ezekben az esetekben aetiologiai tényezőként allergiás reactio tételezhető fel (influenza, pneumonia, tonsillitis, ulcus molle, gastritis után). Utolsó eset polyganglinitisnek felel meg, amelynél a virus eredet valószínű. 5. Az esetek szövettani vizsgálatából meg állapítható, hogy azok az aetiológiai tényezők, melyek elsődlegesen az idegrendszer anyagcseréjében okoznak rendellenességet, a környéki idegrendszer distalis typusú parenchymás degenerativ folyamatát okozzák. Allergiás reactio vagy infectio következményeként egy radicularis typusú interstitialis gyulladásos folyamat alakul ki. 6. E két folyamat elkülönítésére az első csoportbeli esetekre szerző indokoltnak tartja Lewy és Wechsler nyomán a „polyneuropathia“, az utóbbiakra a degenerativ elváltozások localisatioja alapján a „polyganglioradiculitis“ elnevezést (a szövegben kifejtett értelmezésben).
Ideggyógyászati Szemle
1951. MÁRCIUS 05.
A myelitis necroticans kérdése
Szerzők a myelitis necroticans két újabb esetét ismertetve, a pathogenesis és az aetiologia kérdéseit és azt vizsgálták, hogy önálló kórképről van-e szó. Megállapítható, hogy a klinikai tünettan változatos és az újabb esetek az eredeti leírással teljesen csak ritkán egyeznek. Kórszövettanilag a gerincvelő egyes szelvényeinek elhalása minden egyes esetben jelen van, ez azonban - Foix és Alajouanine adataitól eltérve - nemcsak a centralis szakaszra terjed ki és az ágyéki szelvényeken kívül magasabban is megindulhat. Az eredetileg leírt extra- és intraspinalis érfolyamat több esetben hiányzik, vagy jellege módosul, kevésbé kifejezett. A pathogenesisben az érfolyamatnak elsődleges szerepet tulajdonítani nem lehet, ez a gerincvelő-parenchyma pusztulásával párhuzamos jelenség. A kóroktanban a fertőzéses-gyulladásos jelleg - tekintettel arra, hogy valódi szöveti gyulladás még a heveny esetekben is hiányzik - nem igazolható és a gerincvelő beolvadása valószínűen különböző toxicus agensek hatása. Igy kóroktani szempontból egységes megbetegedésről beszélni nem lehet és a "myelitis necroticans" név helyett a "necrotisáló myelopathia" megjelölés indokolt.
1.
2.
3.
4.
5.
Egészségpolitika
Hadiállapotként kezeli és így is reagál a kormány az egészségügy „rendezésére”
2024 JÚN 18.
1.
2.
3.
4.
5.