Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1969. MÁJUS 01.

Egészségeseken kiváltott thermikus nystagmus typusai

BODÓ György

A szerző 71 egészséges egyént vizsgált elektronystagmographfal és a thermikus ingerléssel kiváltott nystagmus typusait tanulmányozta. Öt alap-typust határozott meg, ezek a következők: 1. szabályos reactio, ahol a nystagmus amplitúdója és frequentiája közepes mértékű, 2. gyenge reactio, itt a nystagmus csapásai ritkán jelentkeznek és az amplitúdo kicsi. Ebbe a csoportba sorolja a fibrillatiót és a szemgolyó úszómozgásait is. 3. nagy reactio, csapásai sűrűn követik egymást és a frequentia szapora, 4. egyenetlen reactio, a csapások frequentiája és amplitúdója egyenetlen, 5. csoportképződés, melyben a nystagmust szünetek szakítják meg. A szerző lehetségesnek tartja, hogy a thermikus nystagnus typusainak a további tanulmányozásával a központi idegrendszer működési typusáról és pillanatnyi állapotáról hasznos információkat nyerhetünk.

HUN 1969;22(05)

Ideggyógyászati Szemle

1968. DECEMBER 01.

A serum-glutaminsav-oxálecetsav-transzamináz aktivitásának mérése izom-megbetegedésekben

LIPCSEY Attila, SZABADI Elemér, FEKETE Istvánné

A szerzők a GOT enzym activitását mérték egyrészt különböző eredetű izom sorvadásban (myogen és neurogen atrophia) szenvedő betegek serumában, valamint különféle neurologiai megbetegedésekben szenvedő egyének serumában. Tapasztalataik szerint myogen megbetegedésekben — ha egyéb parenchyma széteséssel járó megbetegedés fennállása kizárható - a GOT activitásának mérése jól felhasználható a folyamat myogen jellegének alátámasztására.

HUN 1968;21(12)

Ideggyógyászati Szemle

1968. SZEPTEMBER 01.

A szerum kreatin-foszfokináz meghatározás jelentősége izomsorvadással járó betegségekben

LIPCSEY Attila

Szerző a kreatin foszfokinaz (KFK) enzim aktivitását határozta meg különféle izomsorvadással járó megbetegedésekben. A kontrollként vizsgált negatív neurológiai státusú egyéneknél az aktivitás értéke egyetlen esetben sem volt magasabb. Ugyancsak alacsony aktivitást mért számos neurogen izomsorvadásban szenvedő betegnél. Polymyositiseknél minden esetben magas aktivitást talált. Dystrophia musculorum progressivában szenvedők KFK aktivitása általában igen magas, a betegség kezdeti szakában; hosszú ideje fennálló folyamatoknál az aktivitás már ismét alacsony. A myogen és neurogen izomsorvadások elkülönítő diagnózisában — különösen a betegség kezdetén —a KFK meghatározás jelentős segítséget jelent egyéb vizsgáló eljárások (EMG, izombiopsia) mellett.

HUN 1968;21(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

Szorongás hatása az Achilles-ínreflex félrelaxatiós idejére

FEJÉR Arthur

Szorongás állapotában az Achilles-inreflex f. r. i.-jének tartama csökken, bár a csökkenés ritkán éri el a hyperthyreosis által kiváltott f. r. i.-csökkenés mértékét. Placebo-injectio és vizsga-szituáció egyaránt f. r. i. csökkenést okoz, utóbbi hatása azonban többszörösen felülmúlja az előzőét. Szorongás állapotában levő betegnél 10 mg. Frenolon i. m. adása után 1 órával a sedativ hatással párhuzamosan az f.r. i. jelentős megnyúlása észlelhető. E hatás szignifikánsan nagyobb, mint az, amely ugyanolyan adagú gyógyszer adását követően normál kontrolszemélyeknél észlelhető. Hyperthyreosisos betegek f. r. i.-jét 10 mg. Frenolon adása alig változtatja meg. A normál kontroloknak és hyperthyreosi sosaknak a szorongó betegektől való eltérő viselkedését feltehetően az okozza, hogy a Frenolon kedvezően csak a szorongással járó centralis izgalmat befolyásolja. Szorongó neuroticus és psychoticus betegek psychopharmacon-therapiája során a betegek megnyugvásával párhuzamosan az f.r. i. fokozatos megnyúlása észlelhető. Ez lehetőséget nyújt a therapia hatásának objectív ellenőrzésére.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

A serum aldoláz meghatározás jelentősége izommegbetegedésekben

LIPCSEY Attila, VARGA Józsefné

Szerzők 30 esetben végeztek serum aldoláz meghatározást. Az irodalmi adatokkal egyezően, magas enzymactivitást kaptak myogen folyamatoknál, míg a controloknál, illetőleg neurogen izom-atrophiában szenvedőknél az activitás értékek normálisak voltak. Kiemelik a módszer gyakorlati alkalmazásának előnyeit, különös tekintettel a myogen és neurogen izomsorvadással járó folyamatok differentialdiagnosisában.

HUN 1967;20(07)

Ideggyógyászati Szemle

1966. OKTÓBER 01.

A kiváltott potenciálok változása az agyfelszin hűtésekor

PÁSZTOR Emil, KUKORELLI Tibor

Macskában rövid ideig tartó körülírt agyfelszíni hűtést végeztünk a somato sensoros areában s a kiváltott potenciálok változásait vizsgáltuk. 1. Intenzív hűtés hatására a primaer komplexus hullámai eltűntek, csupán a változatlan latenciával jelentkező irradiatiós potenciál volt észlelhető. 2. Hűtés hatására a postsynapticus potenciál latentia ideje megnő, a pozitív hullám tartama nagyobb a hűtés előttinél. 3. Hűtéses kísérleteink arra utalnak, hogy a primaer komplexus negatív hullámának kialakításában a kéreg felszínesebb sejtjeinek functióján túlmenően más mechanizmus is szerepet játszik. 4. A hűtés hatására jelentkező felszín-pozitív utókisülés úgy értelmezhető, mint az extralemniscalis polysynapticus afferentatio irradiatiós hulláma. 5. Az agykéreg lokális hűtésekor spreading depression állapot is jelentkezhet. 6. 30 sec-os jeges hűtésre a kiváltott potenciálok teljesen eltűnnek, a sejtek functiójának károsodása azonban mindig reversibilis. A primaer komplexus hullámainak restitutioja 3- 4 perc alatt következik be. A kiváltott potenciálok változásában a hűtés mértékén túlmenően jelentős szerepe van a hűtés ütemének is.

HUN 1966;19(10)

Ideggyógyászati Szemle

1966. MÁRCIUS 01.

Adatok a spontán aliquorrhoea kérdéséhez, – 3 eset kapcsán

ZAPPE Lajos, ÁFRA Dénes

Szerzők három, spontán aliquorrhoeában szenvedő betegük kórtörténetét ismertetik. Az I. sz. esetben a tünetek viharos gyorsasággal bontakoznak ki ; a liquor-hiány súlyos vasoanoxiás agyi károsodás képe mellett állott elő. A II. és III. sz. esetben a chronicus kialakulás agytumor gyanúját keltette ; nyomósan emellett szólt a harmadik betegen észlelt szemfenéki pangás is. A diagnózis helvességét mindhárom esetben hosszas utánkövetés és többszörös kontroll vizsgálat biztosította. Mindhárom beteg gyógyult, lényegében folyadék-terápia és értágító gyógyszerek alkalmazására. Szerzők eseteik klinikai sajátosságaira, továbbá az irodalom anatómiai és élettani adataira támaszkodva, az aliquorrhoeák pathomechanizmusát egységes hypothesis alapján igyekeznek magyarázni. Elképzelésükben lényeges szerepet biztosítanak az accidentalis okok hatására létrejött liquor-nyomás csökkenés által kiváltott kóros reflexeknek. Ezek magyarázzák a zavar tartóssá válása és elmélyülése mellett az esetenként más és más mértékű cerebralis, illetőleg szemfenéki kóros jelenségeket. A liquorhypotensiót, illetve aliquorrhoeát sem önálló betegségnek, sem syndromának nem tartják, hanem egy sajátos vegetatív reakció-típusnak tekintik.

HUN 1966;19(03)

Ideggyógyászati Szemle

1966. FEBRUÁR 01.

Az izom actiós potential terjedési sebességének mérése klinikai beteganyagon

HASZNOS Tivadar, FENYŐ Egon

A szerzők az izom actiós potential terjedési sebességét vizsgálták 53 normál egyénen, 18 neurogen laesióban, 15 myopathiás és 2 myastheniás betegnél. Az izom vezetési sebességet a m. deltoideusban, a m. biceps brachii-ban, a m. flexor digiti V.-ben, a m. tibialis anteriorban és a m. quadriceps-ben vizsgálták. Az ingerlés két tűelektródával bipolarisan, a regisztrálás koncentrikus bipolaris elektródával történt. Az izom vezetési sebesség a normál kontroll csoportban 4,48 0,09 m/sec, neurogen laesio esetén 3,28 + 0,21 m/sec, myopathiás betegekben 3,07 + 0,18 m/sec. A különbség mindkét csoportban igen erősen significans (P <0,001). Az izomvezetési sebesség a neurogen csoporton belül peripheriás ideg-laesióban (3,29 = 0,33 m/sec) és mellső szarvi laesióban (3,25 + 0,26 m/sec) azonosnak tekinthető. A neurogen esetekben a klinikailag érintett izmok 68%-ában találtunk 3,5 m/sec alatti vezetési sebesség értéket. 3,5 m/sec alatti vezetési sebesség értéket észleltünk a myopathiás betegek 66,6%-ában. Duchenne-typusú dystrophia musculorum progressivában, dystrophya myotonicban, thyreotoxicus myopathiában, myopathia tardaban és polymyositisben talált vezetési sebesség értékek a normál kontrolltól significansan eltértek. A dystrophia musculorum progressiva facioscapulo humeralis és végtagövi formájában a normál kontrolltól való eltérés nem significans. Myastheniás eseteinkben az izomvezetési sebesség normális volt (4,57 I 0,21 m/sec). A szerzők megvitatják azokat a tényezőket, amelyek neurogen és myogen laesio esetén az izom vezetési sebesség csökkenéséhez vezethetnek.

HUN 1966;12(02)

Ideggyógyászati Szemle

1965. AUGUSZTUS 01.

Bruxismus és idült fejfájás

VÁRADY Géza

1. A bruxismus (fogcsikorgatás, üres őrlés) tünettanának és irodalmának ismertetése után az idült fejfájással való kapcsolatát vizsgálta meg a szerző saját beteganyagon szerzett tapasztalatok alapján. 2. A ,,bruxismus cephalea” a rágóizomzatra lokalizált myogen fájdalom, melynek aetiopathogeneticailag psychogen és orthodontogen csoportjai különböztethetők meg. 3. 21 esetből 19-nél psychogenitas dominált, ezeknél az eseteknél a psychotherapiás, sedativ, általános és localis relaxatiós kezelés a jellemző panaszok megszűnését eredményezte. Két esetben orthodontiai, stomatologiai sanatio oldotta meg az irritativ situatiót, a másodlagos rágóizom spasmust. 4. Az idült fej- és arcfájdalmak minden kezeléssel dacoló eseteiben gondolni kell a bruxismus lehetőségére, pathogeneticai szerepére, a stomatognaticus rendszer érintettségére.

HUN 1965;18(08)

Ideggyógyászati Szemle

1963. SZEPTEMBER 01.

Liquorhypotensióval járó vaso-anoxiás agyi károsodás esete

ZAPPE Lajos, DÖMÖTÖR Lajos

Szerzők 47 éves férfibetegük kórtörténetét ismertetik, akin lázas állapot (feltehetőleg influenzás fertőzés) kapcsán aliquorrhoea és súlyos apalliumos syndroma tünetei alakultak ki; majd a betegség antibiotikum-kezelésre, intrathecalis és parenteralis folyadéktherápiára maradványtünet nélkül gyógyult. A klinikai adatok elemzése alapján valószínűnek tartják, hogy mind az aliquorrhoea, mind az idegrendszeri tünetek az intracranialis keringés zavarának következményeként jöttek létre. Esetük kapcsán szerzők kifejtik azon elképzelésüket, mely szerint a liquor-hypotensiós kórképek pathomechanizmusában vérkeringési zavar s a liquornyomás csökkenése által kiváltott, az agyi-, és plexus circulatióra visszaható, másodlagos reflexek játszanák a döntő szerepet.

HUN 1963;16(09)