Ideggyógyászati Szemle - 1968;21(09)

Ideggyógyászati Szemle

1968. SZEPTEMBER 01.

A Cárdiazol és strychnin hatása a kisagykéreg vérátáramlására

KOPA J., POÓR Gy., MOLNÁR L.

Szerzők Cardiazol és strychnin okozta görcsök alatt vizsgálták a nagyagy- és kisagykéreg vérátáramlásának változásait; egyidejűleg az elektromos tevékenységet, a vérnyomást és a légzést registrálták. Cardiazol-roham idején a nagyagykéregben fokozódik a vérátáramlás, strychnin-görcsben csökken. A kisagykéregben mindkét szer okozta görcs vérátáramlás-fokozódással jár. A görcsök idején a nagy- és kisagykéregben nem azonos a vérátáramlás és az elektromos jelek változásának időbeli összefüggése. KC1 oldatnak az agykéregre történő cseppentése a kisagykéreg görcs alatti vérátáramlási viszonyait jelentősen megváltoztatja.

HUN 1968;21(09)

Ideggyógyászati Szemle

1968. SZEPTEMBER 01.

Az acting out megjelenése a csoport-pszichotherápiában

SÜLE Ferenc

Az acting out fogalmat főleg angolszász szerzők használják. Magyar megfelelőt találni nehéz. A kifejezést az angol irodalom a német agieren (Freud) szóból vette át. A magyar ágálni ige nem fejezi ki megfelelően a kifejezés eredeti tartalmát. Leginkább a kiélés, eljátszás, kirobbanás szavakkal közelíthetnénk meg az eredeti értelmét. Természetesen az angol acting out kifejezés sem fejezi ki teljesen azt a tartalmat, amit a dinamikus szemléletű pszichiátriában hozzá rendeltek.

HUN 1968;21(09)

Ideggyógyászati Szemle

1968. SZEPTEMBER 01.

Adatok a cerebralis gyermekbénulás pathologiájához

SCHÉDA Vilmos

A szerző két esete kapcsán a perinatalis anoxiás agyi károsodások következményeit ismertette.

HUN 1968;21(09)

Ideggyógyászati Szemle

1968. SZEPTEMBER 01.

A szerum kreatin-foszfokináz meghatározás jelentősége izomsorvadással járó betegségekben

LIPCSEY Attila

Szerző a kreatin foszfokinaz (KFK) enzim aktivitását határozta meg különféle izomsorvadással járó megbetegedésekben. A kontrollként vizsgált negatív neurológiai státusú egyéneknél az aktivitás értéke egyetlen esetben sem volt magasabb. Ugyancsak alacsony aktivitást mért számos neurogen izomsorvadásban szenvedő betegnél. Polymyositiseknél minden esetben magas aktivitást talált. Dystrophia musculorum progressivában szenvedők KFK aktivitása általában igen magas, a betegség kezdeti szakában; hosszú ideje fennálló folyamatoknál az aktivitás már ismét alacsony. A myogen és neurogen izomsorvadások elkülönítő diagnózisában — különösen a betegség kezdetén —a KFK meghatározás jelentős segítséget jelent egyéb vizsgáló eljárások (EMG, izombiopsia) mellett.

HUN 1968;21(09)

Ideggyógyászati Szemle

1968. SZEPTEMBER 01.

Az indulatáttétel néhány kérdése

VIKÁR György

Szerző felhívja a figyelmet az indulatáttétel jelenségére, amellyel a psychotherápiát folytató orvosok gyakran nem számolnak kellő mértékben. Maga a fogalom a psychoanalysis fogalomtárából származik, de jelentősége annak határait messze túllépi, minden psychotherápiás kapcsolatban többé kevésbé szerepet játszik. A jelenség eredetére, értékelésére, technikai kezelésére vonatkozóan ellentétes nézetek alakultak ki az idők folyamán. Egyesek a psychotherápia termékének tartják, mások szerint a felnőtt ember kapcsolatait általában jellemzi, a psychotherápia során csupán megnyilvánul. Vitatott, hogy az orvos elfogadja e az indulatáttétel során neki kínált szerepet, vagy a betegnek erre irányuló törekvését kezdettől fogva interpretálja. Szerző rámutat arra, hogy ezek a szempontok egymást kiegészíthetik. Különösen fontosnak tartja a konfliktusáttételnek, mint az indulatáttétel speciális fajtájának felismerését, mert ennek helytelen kezelése az egész psychotherápia sikerét kockáztatja.

HUN 1968;21(09)

Ideggyógyászati Szemle

1968. SZEPTEMBER 01.

Fiatalkori, atypusos (?) circularis psychosisok

NAGY A. Tibor, KLEININGER Ottó, LIPÁK János

Szerzők 6 fiatalkorú betegük circularis psychosisának atypusos tüneti képét és lefolyását ismertetik. Betegeik esetében aetiologiai faktorként tekintik a diencephalis károsodást, mely a PEG, EEG és psychologiai tesztvizsgálatok eredményeiben tükröződik. A diencephalis régió sérülékenysége és bonyolult összeköttetései miatt elfogadhatónak tartják azt az elképzelést, hogy cyclothymiás megbetegedések esetében a genetikai faktorok mellett az előzőleg elszenvedett cerebralis károsodások is számításba jöhetnek oki tényezőként. Atypusosnak látszó, személyiségzavart korán maga után hagyó circularis psychosisok esetén az organikus irányban történő kivizsgálást, a diagnosztikai segédeszközök fokozottabb igénybevételét igen fontosnak tartják.

HUN 1968;21(09)