Ideggyógyászati Szemle

Bruxismus és idült fejfájás

VÁRADY Géza

1965. AUGUSZTUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1965;18(08)

1. A bruxismus (fogcsikorgatás, üres őrlés) tünettanának és irodalmának ismertetése után az idült fejfájással való kapcsolatát vizsgálta meg a szerző saját beteganyagon szerzett tapasztalatok alapján. 2. A ,,bruxismus cephalea” a rágóizomzatra lokalizált myogen fájdalom, melynek aetiopathogeneticailag psychogen és orthodontogen csoportjai különböztethetők meg. 3. 21 esetből 19-nél psychogenitas dominált, ezeknél az eseteknél a psychotherapiás, sedativ, általános és localis relaxatiós kezelés a jellemző panaszok megszűnését eredményezte. Két esetben orthodontiai, stomatologiai sanatio oldotta meg az irritativ situatiót, a másodlagos rágóizom spasmust. 4. Az idült fej- és arcfájdalmak minden kezeléssel dacoló eseteiben gondolni kell a bruxismus lehetőségére, pathogeneticai szerepére, a stomatognaticus rendszer érintettségére.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Diagnosztikai és aetiológiai problémák híd-laesiókban

LEHOCZKY Tibor

A híd-laesiók jelentőségét és gyakoriságát Kubik és Adams közleménye óta ismerjük (1946).Előadásomban a vascularis és daganatos híd-laesiókkal foglalkozom. A többi aetiologiai tényezőre csak röviden utalok. Nyolc klinikai-pathologiai esetem közül 5 anaemiás, illetve vérzéses infarctus, 3 daganat; ezek közül 2 intrapontin, 1 extrapontin lokalizációjú. Az 5 infarctus-eset közül a tünetek 3 betegnél hevenyen, kettőnél subcutan fejlődtek ki.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a Bielschowsky-typusú családi vakságos idiótaság topochemiájához

BALAJTHY Béla

Két, késői infantilis typusú amauroticus idiótiában szenvedő fiútestvérnél az idegsejtekben tárolt complex lipoidanyag mennyiségében és összetételében regionalis különbségek voltak kimutathatók. Példaképpen : a kisagykéreg lam. granularisa csaknem intact, a Purkinje-elemek képviselik az egyetlen sejtféleséget, amely dendritjeiben tárol, a nucl. dentatus intensiven, az oliva inf. alig tárol. – A tárolt anyag minőségi összetételében mutatkozó topicus különbségeket a Purkinje- és a gerincvelői mozgató idegsejtek összehasonlítása szemlélteti ; a Purkinje-elemek dendritjeiben egy alkohol-oldékony glykolipid tárolódik, a sejttestben ugyanez az anyag fehérjéhez kötötten mutatkozik, továbbá sphingomyelin nyomokban. A gerincvelő mozgató sejtjeiben a szabad glykolipid minimalis ; ezekben főként fehérjéhez kötött glykolipid és sphingo myelin tárolódott. A két testvérnél a tárolás regionalis viselkedése azonos, az irodalomban közölt esetek többségével szemben azonban lényeges különbségek vannak. E tulajdonságok arra hívják fel a figyelmet, hogy a betegségtípust meghatározó közös pathológiai momentumok mellett olyan változó topochemiai adottságok is szerepet kapnak, amelyek familiarisan látszanak determináltnak.

Ideggyógyászati Szemle

Hypnotikus befolyásolhatóság és befolyásoltatásos téveseszmék schizophreniás betegeknél

J. Nicsev

1. a suggestiós készség, a legjellemzőbb hypnotikus tünet, a schizophreniás betegséget (mint idült hypnotikus állapotot) is jellemzi. 2. Hypnosisban a valódi ingerek befolyása psychologiai helyettesítés útján jön létre. 3. A helyettesítésre az időleges kapcsolatok tudatosság nélküli, alacsonyabb foka jellemző. Az asszociatiomnestikus, emlékeztető vagy ráeszmélő jelentőségű. 4. A helyettesítés a suggestibilitas alapja. 5. A tudat hypotoniája az asszociatióknak a helyettesítés fokára történő regressióját eredményezi, a tevékenység automatikussá válik, és befolyásoltatottság érzését kelti. 6. A betegnek a befolyásoltatással szembeni ellenállása a növekvő negativizmus feltételei között automatizált ellenállássá változik, negativizmusban a personificatiós ötletek révén pedig befolyásoltatásos téveszmékben jelentkezik. 7. Schizophreniás betegeknél a suggestiós mechanismus alacsonyabb szinten zajlik, és összefüggésben áll a betegség kórlélektani lényegével, az idült hypnotikus állapottal.

Ideggyógyászati Szemle

Beszámolók

MÁRIA Béla, TÖRÖK István

1. Beszámoló a XXVIII. Olasz Psychiatriai Kongresszusról 2. Lindauer Psychotherapiewoche. 1965. május 3–8

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-encephalitis-esetünk és a betegség egyéb neurológiai szövődményei

SZÔTS Mónika, PÉTERFI Anna, GERÖLY Júlia, NAGY Ferenc

A SARS-CoV-2-betegség klinikuma egyre inkább megismerhetővé vált az elmúlt időszakban. A gyakori tünetek, mint láz, köhögés, nehézlégzés, tüdőgyulladás, íz- és szagérzésvesztés mellett ritkább szövődmények, köztük számos neurológiai betegség is azonosítható. Jelen közleményben három, Covid-19 okozta vagy ahhoz társuló neurológiai kórképet tárgyalunk (1. eset: Covid-19-encephalitis, 2. eset: Covid-19 okozta organikus fejfájás, 3. eset: SARS-CoV-2-fertőzés és ischaemiás stroke). Hangsúlyozzuk eseteink kapcsán, hogy e pandémiás időszakban különösen fontosa neurológusok számára a vírus idegrendszeri szövődményeinek ismerete és azonosítása. Így felesleges vizsgálatokat és egészség­ügyi személyzet–beteg kontaktusokat tudunk megelőzni.

Lege Artis Medicinae

Ibuprofen alkalmazása enyhe lefolyású koronavírus-fertőzés esetén

A koronavírus-járvány lassan egy éve befolyásolja mindennapjainkat hazánkban is. A kórokozó miatt kialakuló ezerarcú betegség a tünetmentes lefolyástól az enyhe formán át a kórházi ellátást igénylő súlyos, akár halált okozó változatig terjed. Szerencsére a legtöbb fertőzött otthonában vészelheti át a megbetegedést. Ilyen esetben a már jól bevált kezelési módszerek alkalmasak a tünetek enyhítésére, amelyek típusos esetben többek között láz, köhögés, izomfájdalom és fejfájás lehetnek. Fontos megemlíteni, hogy enyhe lefolyás esetén a tünetek nem sokban különböznek egy felső légúti huruttól vagy az egyszerű megfázástól, náthától, így sokan esetleg nincsenek is tudatában annak, hogy éppen koronavírus-fertőzésen esnek át.

Hypertonia és Nephrologia

Egészségügyi szakmai irányelv, a felnőttkori idült vesebetegség diagnózisa és kezelése

A bizonyítékokon alapuló egészségügyi szakmai irányelvek az egészségügyi szakemberek és egyéb felhasználók döntéseit segítik meghatározott egészségügyi környezetben. A szisztematikus módszertannal kifejlesztett és alkalmazott egészségügyi szakmai irányelvek, tudományos vizsgálatok által igazoltan, javítják az ellátás minőségét. Az egészségügyi szakmai irányelvben megfogalmazott ajánlások sorozata az elérhető legmagasabb szintű tudományos eredmények, a klinikai tapasztalatok, az ellátottak szempontjai, valamint a magyar egészségügyi ellátórendszer sajátságainak együttes figyelembevételével kerülnek kialakításra. Az irányelv szektorsemleges módon fogalmazza meg az ajánlásokat. Bár az egészségügyi szakmai irányelvek ajánlásai a legjobb gyakorlatot képviselik, amelyek az egészségügyi szakmai irányelv megjelenésekor a legfrissebb bizonyítékokon alapulnak, nem pótolhatják minden esetben az egészségügyi szakember döntését, ezért attól indokolt esetben dokumentáltan el lehet térni.

Ideggyógyászati Szemle

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma diagnosztikai és kezelési kihívásai

KILIC COBAN Eda, GEZ Sedat, KARA Batuhan, SOYSAL Aysun

A posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) egy klinikoradiológiai entitás, melyre epileptikus események, fejfájás, módosult mentális állapot és fokális neurológiai tünetek jellemzőek. A magas vérnyomás a második leggyakoribb állapot a PRES kapcsán. Az 50 éves férfi beteg jobb oldali hemiparesissel, beszédzavarral jelent meg klinikánkon. Vérnyomása a sürgősségi ellátáson 220/140 Hgmm volt. Bal plutaminalis haematoma volt látható a CT-jén és az MRI-jén. Agyi MRI-jén a FLAIR és a T2-súlyozott szekvenciák bilaterális szimmetrikus diffúz hiperintenzitásokat mutattak az agytörzsön, a bazális ganglionban és az occipitalis, parietalis, frontális és temporalis lebenyekben. Az intenzív antihipertenzív gyógyszeres kezelés után vérnyo-mása a normális határok közé ment egy héten belül. Hospitalizációja alatt egy alkalomal egy órán át tartó rekurrens beszédzavara volt. Elektroencefalográfiája normális volt. Az ismételt diffúziósúlyozott MRI-n egy akut lacunaris infarktus volt látható a jobb oldali centrum semiovalén. Két hónappal később a kontroll-MRI csak a korábbi lacunaris infarktust és a krónikus putaminalis haematomát mutatta. Írásunkban bemutatunk egy esetet, ahol a PRES-nek megfelelően vagy cerebralis haemorrhagia, vagy lacunaris infarktus jelenik meg. A betegség következményes szövődményeinek fő oka a megkésett diagnózis. A kontrollálatlan magas vérnyomás felelt az eseményekért.

Lege Artis Medicinae

A sarcopenia – izomfogyás – patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei

VERECKEI Edit, HODINKA László

A sarcopenia, vagy időskori izomerő- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idősebb korosztály nagyobb számának köszönhetően is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elő­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerő és a funk­cionális füg­getlenség egyidejű csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelődéshez vezet. A sarcopenia elsődleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertőzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítő tényezők és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szűrésére és kórismézésére kérdőívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthető az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminőség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelőzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erőkifejtést igénylő aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetőségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyőzően hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlődést serkentő aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.