Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

Szorongás hatása az Achilles-ínreflex félrelaxatiós idejére

FEJÉR Arthur

Szorongás állapotában az Achilles-inreflex f. r. i.-jének tartama csökken, bár a csökkenés ritkán éri el a hyperthyreosis által kiváltott f. r. i.-csökkenés mértékét. Placebo-injectio és vizsga-szituáció egyaránt f. r. i. csökkenést okoz, utóbbi hatása azonban többszörösen felülmúlja az előzőét. Szorongás állapotában levő betegnél 10 mg. Frenolon i. m. adása után 1 órával a sedativ hatással párhuzamosan az f.r. i. jelentős megnyúlása észlelhető. E hatás szignifikánsan nagyobb, mint az, amely ugyanolyan adagú gyógyszer adását követően normál kontrolszemélyeknél észlelhető. Hyperthyreosisos betegek f. r. i.-jét 10 mg. Frenolon adása alig változtatja meg. A normál kontroloknak és hyperthyreosi sosaknak a szorongó betegektől való eltérő viselkedését feltehetően az okozza, hogy a Frenolon kedvezően csak a szorongással járó centralis izgalmat befolyásolja. Szorongó neuroticus és psychoticus betegek psychopharmacon-therapiája során a betegek megnyugvásával párhuzamosan az f.r. i. fokozatos megnyúlása észlelhető. Ez lehetőséget nyújt a therapia hatásának objectív ellenőrzésére.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

Valium (Diazepam) hatása epilepsiás crisisekre és egyes epilepsias mechanizmusokra

HALÁSZ P., MOLNÁR Gy., HIDASI J.

Az általánosan tapasztalt jó hatás mellett egy esetben észleltük, hogy a Valium rontotta az epilepsiás mechanizmust (6. eset). Ez az észlelésünk ellentmondani látszik az irodalomban található számos olyan közléssel, melyek szerint petit malnál és tüske-hullám mechanismusnál a Valium jó hatású. Különbséget kell azonban tenni a különböző tüske-hullám mechanizmusok között. Másik betegünknél (3. eset) mi is észleltük tüske-hullám mechanizmus esetében a Valium kedvező hatását. Ez utóbbi eset azonban tüske-hullám varians, lassú tüske-hullám minta volt. 6. esetünknél azonban klasszikus 3 c/s tüske-hullám minta mutatkozott, klinikailag absanceokkal. Az irodalmi ismertetésekből nem derül ki világosan, hogy vajon minden 3 c/s tüske-hullám mechanizmusánál jó hatású-e a Valium. Ebben az irányban még további tapasztalatokat kell gyűjtenünk. A neuroleptikus hatástól eltekintve más ,,mellékhatást” nem észleltünk.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

Adatok az Autogen Training módszertanához és indicatios kérdéseihez

KORONKAI Bertalan, HORVÁTH Szabolcs

Szerzők vázlatosan ismertetik az AT kialakulásában, gyakorlatában és elterjedésében szerepet játszó legfontosabb tényezőket. Röviden ismertetik Schultz klasszikus módszerét. Részletesebben leírják az általuk kialakított methodust, melyet betegeik 6-10 létszámú csoportjainál alkalmaztak és melyben a suggestiv alátámasztásnak tulajdonítanak nagy jelentőséget. Közlik 144 be tegük AT kezelésével nyert tapasztalataikat, melyeket az AT indicatiojánál tartanak hasznosnak: ezek szerint a H és I személyiség-typustól eltekintve minden személyiség-typus alkalmas a gyakorlatok elsajátítására. A psychés tünetek közül különösen a hangulatzavarok, bizonytalanságérzés, belső feszültségérzés és a szorongások javultak, a vegetatív zavarokból pedig az izzadás, tremor, hypertensio, enteralis zavarok, insomnia és kefalea reagáltak a legkedvezőbben. Tapasztalataik alapján az AT jelenlegi és perspectivicus lehetőségeit taglalják osztályukon. Véleményük szerint számítani lehet az AT kezelés fokozatos elterjedésére a más psychotherápiás methodusokkal szembeni előnyei és a tárgyalt gyakorlati és elméleti okokból kifolyóan.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

Contusio cerebri után jelentkező tartós expansiv-productiv confabulatoros kép

POHL Ödön, HAITS Géza

Szerzők egy 35 éves férfi betegüket ismertetik, akinél contusio cerebri után sajátos expansiv jellegű confabulosis alakult ki, mely az amnestikus syndroma egyéb tüneteinek rendeződése után is fennállott, sőt tovább burjánzott. A beteget 21 hónappal első felvétele után ismét kivizsgálták: a confabulosis még fennállott, és beágyazódott a posttraumás encephalopathiára utaló személyiség alakulás tünetei közé. Szerzők utalnak korábbi közleményükre, melyben négy betegük kórtörténetét ismertették. Újabb esetük elemzése során igazolva látják korábbi megállapításaikat, és katamnestikus adattal szolgálnak a posttraumás confabulosis e ritka formájához.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

Diffus demyelinisatiót okozó óriássejtes reticulumsarcoma-áttétesete

ÉDER Mária

Körülírt, reticulumsarcoma áttétesetben mindkét hemisphaeriumban súlyos oedema és demyelinisatio volt észlelhető. A klinikai képben a daganat közvetlen hatására visszavezethető localis tünetekhez kétoldali hemisphaerialis fehérállományi laesióra utaló tünetek csatlakoztak. Minden agydaganat esetben, de különösen sarcoma-áttételekben kétoldali tünetek jelentkezésekor nemcsak kétoldali daganatképződésre, hanem kétoldali fehérállománvi oedema-necrosisra is gondolni kell.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

A psychiatriai módszertan aktuális problémáiról

PETHŐ Bertalan

A tudományt módszeresen felépített rendszer jellemzi. Napjainkban a psychiatria tudományos rangját a sokféle nézet és iskola egységes rendszerbe foglalhatóságának hiánya veszélyezteti. Ennek a kritikus helyzetnek legfőbb oka a módszertani problémák tisztázatlansága. A módszertani problematika, történelmi fejlődésének figyelembevételével, röviden a következőkben vázolható.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

„Mononeuritis" tüneteit okozó sarcoma a nervus femoralison

RÁPOLTY Zsuzsa

37 éves nőbeteg esetét ismertettük. A nervus femoralis kiesési tüneteit okozó, viszonylag kicsi, szövettanilag sarcomának megfelelő daganatot távolítottak el az idegtörzs teljes átmetszésével. A műtét 3 hónappal az első tünet megjelenése után történt. A beteg eddig 16. hónapja tünetmentes tumor szempontjából. Esetünk tanúsága szerint tisztázatlan okú, egyoldali, progressiv nervus femoralis károsodásnál gondolnunk kell daganatra, és annak gyanúja esetén is érdemes műtéti feltárást végezni.

HUN 1967;20(09)