Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 83

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

A verapamil antiaritmiás hatása

ZÁMOLYI Károly

Az első generációs kálcium-antagonista verapamil volt az első, amit coronaria tágító szerként a klinikai gyakorlatban alkalmaztak. Később bizonyosodott be, hogy jelentős anti aritmiás hatással is rendelkezik. A sinus és az atrioventricularis (AV) csomóban az elektromos folyamatok Ca++ függőek, ezért a Ca++ beáramlást gátló verapamil e két helyen hat. Fő hatása az AV csomó vezetésének a lassítása, refrakter periódusának a növelése. Ezért a Verpamil fő alkalmazási területe az olyan reentry tachycardiák acut megszüntetése, amelyek involválják az AV csomót, valamint jól alkalmazható pitvarfibrillatioban és flatternben a kamrafrekvencia csökkentésére. Mivel a kamra és a His-Purkinje rendszer elektromos aktivitását nem befolyásolja, kamrai ritmuszavarok esetében bizonyos speciális formáktól eltekintve nem alkalmazható. A dolgozat részletesen foglalkozik a Verpamil indikációs területével, a kontraindikációval, mellékhatások és gyógyszer interakciók kérdésével.

Ideggyógyászati Szemle

1989. OKTÓBER 01.

A transcranialis Doppler sonographia alkalmazásának néhány példája cerebrovascularis betegségekben

DR. RÓZSA András, DR. LIPCSEY Attila

A transcranialis Doppler sonographia (továbbiakban TCD) az utóbbi években került klinikai bevezetésre. A módszert elsősorban európai kutatók dolgozták ki, főleg a norvég Aaslid munkásságát kell kiemelni [1]. A TCD technikával a koponya hasis nagyereiről nyerhetünk haemodinamikai információt. A koponyán belül futó erekről hagyományos ultrahangvizsgálattal csak indirect adatokat kaphattunk, a collateralis keringés vizsgálatai jelezték az agyi vérellátás zavarait: például carotis interna occlusio, vagy stenosis esetén az ophtalmica collateralisok vizsgálata.

Ideggyógyászati Szemle

1989. MÁRCIUS 01.

Enyhe koponyasérülés okozta kiterjedt vénás-sinus elzáródás

DR. KUNCZ Ádám, DR. DIBÓ György, DR. REPA Imre, DR. DÓCZI Tamás

A központi idegrendszer vénás öbleinek elzáródása tarka idegrendszeri tünetekhez vezet, és a meglehetősen ritka előfordulás miatt rendszerint nem gondolunk rá, így a kórisme felállítása nehéz. Bár a nemzetközi szakirodalomban a sinus trombózis kórszármazásáról, tünettanáról, diagnosztikájáról és gyógyszereléséről számosan írtak, csak kevés hazai közlemény [14, 24, 26] foglalkozik a kérdéssel.

Ideggyógyászati Szemle

1988. SZEPTEMBER 01.

A Tolosa—Hunt-féle szindróma CT lelete

DR LEEL-ŐSSY Lóránt, DR HORVÁTH Gyula, DR ARATÓ géza

Egy 54 éves Tolosa—Hunt-szindróma képét mutató betegnél a CT vizsgálat az érintett oldalon a sinus cavernosus oldalsó falának szélesebb hyperdenzitását mutatta ki kontrasztanyag adása után. A beteg gyógyulása után az eltérés megszűnt. A lelet és a sinus cavernosus pontos topikai viszonyai arra utalnak, hogy a szemmozgató idegeket ellátó apró artériák gyulladásos folyamata okozza a betegséget.

Ideggyógyászati Szemle

1986. MÁJUS 01.

Aseptikus sinus thrombosisok túlnyomóan jóindulatú kórlefolyással

SÁTORI Mária, GÁCS Gyula

A szerzők egy idegosztály 2 éves anyagában 1390 beteg között 7 sinus thrombosisos esetet kórisméztek, akik közül csak 1 beteg halt meg. A betegek jelentős részénél kimutatható volt a thrombosishoz vezető véralvadási zavar. A szerzők megkísérlik felvázolni azokat a tünetcsoportokat, és szokatlan tünetkapcsolódásokat, melyek hátterében a jóindulatúan lefolyó sinus thrombosisok gyaníthatók. Valószínűsítik, hogy a különböző véralvadási zavarok következtében létrejövő fatalis sinus thrombosisokat figyelmeztető, enyhe lefolyású attackok előzhetik meg az ischaemiás történéseket előre jelző TIA-khoz hasonlóan.

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

Az arteria carotis interna nyaki szakaszának ,,tünetmentes"szűkületéről

DR. BODOSI Mihály, DR. HORVÁTH Zoltán, DR. MÉREI F. Tibor, DR. STEFANITS János

Az angiográfiák számával párhuzamosan mind gyakoribbá vált a „tünetmentes carotis-stenosis"-ok felderítése. Igy a sebészi korrekció kérdése is mind többször vár döntésre. Állásfoglalásukat klinikai tapasztalatok és az irodalom alapján négy, egymástól eltérő összefüggésben ismertetik.

Ideggyógyászati Szemle

1984. MÁRCIUS 01.

A carotis bifurcatio sclerotikus eredetű stenosisainak jelentősége és kezelése

DR. BUDOSI Mihály, DR. MÉREI F. Tibor

A szerzőknek 1976-1983 között a nyaki carotis megbetegedése miatt operált 194 betege közül 100-nál a múló ischaemiás roham patológiai hátterét a carotis bifurcatiójánál sclerotikus eredetű. stenosis képezte. A corticalis artédák gondos angiográfiás elemzése alapján úgy vélik, hogy e betegeknél a múló, vagy maradandó idegrendszeri tünetek oka többnyire embolizáció, még hemodinamikailag jelentős szű.kületek esetén is. A 70%-os szűkületet el nem érő, egyenetlen felszínű. plaque-ok patogenetik:ü jelentőségét növeli, ha embolia-forrásként is szerepelhetnek. A mütéti kezelés eredményességére hívják fel a figyelmet.

Ideggyógyászati Szemle

1983. ÁPRILIS 01.

Suprasellaris hypophysis adenomák eltávolítása transsphenoidalis feltárásból

DR PÁSZTOR Emil, DR KEMÉNY András, DR PIFFKÓ Pál, DR HAJDA Márta, DR GÁDOR Ildikó

A sebészi mikroszkóp alkalmazása előtt a hypophysis adenomák eltávolítását craniotomiás feltárásból végeztük. A klinikai neuroendokrinológia utóbbi évtizedes fejlődése, a mikrochirurgiás módszerek és a műtét közbeni rtg képerősítő alkalmazása, valamint a széles spektrumú antibiotikumok használata lehetővé tette, hogy a sella üregét alulról a sinus sphenoidalis felől nyissuk meg, vagyis transsphenoidalis behatolással.

Ideggyógyászati Szemle

1982. JÚNIUS 01.

Nőbetegek agyi véna- és sinus thrombosisa

DR GYURIS Jenő, DR SZALAY Ágnes, DR JAKUBECZ Sándor

Az általunk elérhető magyar irodalomban csak néhány esetet találtunk, melyek nőbetegeken előforduló ST.-kal foglalkoznak, ezért tartjuk érdemesnek különböző etiológiájú eseteink ismertetését.

Ideggyógyászati Szemle

1980. NOVEMBER 01.

Általános agyi vérkeringés vizsgálatok szerio-angiográfiával kísérletes koponyaűri nyomásfokozódás esetén

DR KISS József

A szerző epiduralis hematoma modelljével, az ezt követő agykárosodás, cerebrális ödéma állapotában kísérletei során 25 alkalommal szerio-angiográfiával vizsgálta az agyi keringést. Közben folyamatosan mérte a koponyaűri nyomást, a sinus sagittalis superiorban a vénás nyomást és egyéb paramétereket. Vizsgálatai során azt találta, hogy az agyi keringés 40-45 Hgmm-es intracraniális nyomásérték mellett kezd romlani. Ezt követően az átáramlás károsodása folyamatosan együtt halad a koponyaűri nyomásfokozódással, majd megszűnik az agyi keringés, ha az intraeraniális nyomás megközelíti, vagy eléri az esetenkénti „aktuális” perfúziós nyomást.