A traumás agysérülés (traumatic brain injury, TBI) világszerte a rokkantság egyik vezető oka, kezelése jelenleg kevéssé hatásos. A Nature Medicine-ben ismertetett különleges vizsgálat egy egyedi farmakológiájú szer igen jelentős hatásosságát mutatta ki.

A vizsgálat amerikai veteránok között zajlott, mivel a TBI a katonai konfliktust túlélő veteránok tipikus sérülése is, esetükben a leggyakrabban robbanások okozzák. Klinikai szempontból a TBI következményei közé tartozik a PTSD, a major depresszió (MDD) és a szorongásos zavar, azonban ezen komplikációk kezelésének hatékonysága korlátozott. A veteránok az öngyilkosok 20%-át teszik ki az Amerikai Egyesült Államokban, míg a lakosságnak mindössze 6,4%-át adják. 

Az ismételt robbanásoknak való kitettség agyi elváltozásokat eredményezhet, beleértve a struktúrát, a funkcionális konnektiviást, az agyi véráramlást és a fehérállományt érintő változásokat. A TBI következtében a memória, a figyelem, a feldolgozási sebesség és a végrehajtó funkciók is zavart szenvednek, ami jelentősen rontja az életminőséget.

Néhány veterán kétségbeesetten keresi az enyhülést, és kipróbálják azokat az alulkutatott terápiákat is, amelyek jelenleg nem állnak rendelkezésre az Egyesült Államokban; ilyen például az ibogain nevű oneirogén alkaloid.

Az ibogain a Tabernanthe iboga nevű afrikai cserje gyökérkérgéből származik, amit tradicionálisan az afrikai vallásokban használnak, spirituális és gyógyító szertartásokon. A terápiás dózisban történő adagolás álomszerű tudatállapothoz vezet, ami hosszabb ideig tartó önreflexiót és életértékelést segít elő. Farmakológiai szempontból az ibogain és fő metabolitja, a noribogain közepes–gyenge affinitást mutat számos neurotranszmitter receptorához, többek között az N-metil-d-aszpartát-, a κ- és μ-opioid-, a σ-1- és σ-2-, a nikotinos acetilkolin-receptorokhoz, a szerotonin- és a dopamin-transzporterhez. Az ibogain emellett növeli a neurotrofikus faktorok, köztük az agyi eredetű neurotrofikus faktor és a gliasejt eredetű neurotrofikus faktor transzkripcióját, továbbá növeli az agykérgi neuronok dendritikus arborkomplexitását. Az atipikus pszichedelikum ibogain jelenleg az ellenőrzött anyagok osztályozása I. jegyzékében szerepel, ami azt jelzi, hogy nincs elfogadott orvosi felhasználása, és az amerikai Kábítószer-ellenes Ügynökség szerint nagy valószínűséggel előfordulhatnak vele visszaélések (Magyarországon az iboga és az ibogain kábítószernek minősül).

A jogi restrikció akadályozza a szerrel kapcsolatos kutatást, írják a Nature Medicine-cikk szerzői, amellyel kapcsolatban mellékhatásként eddig átmeneti ataxiáról és a Q–T-intervallum megnyúlásáról számoltak be, amivel szemben a magnéziumpótlás védelmet nyújthat.

Bár az ibogain-kutatás eddig elsősorban az opiát- és nikotinfüggőség megszüntetésével kapcsolatos hatásokra fókuszált, mivel a rokkantság és az öngyilkossági kockázat jelentős a veteránok esetében, további kezelési lehetőségekre van szükség. A jelen tanulmányban a Stanford School of Medicine és az Ambio Life Sciences kutatói egy olyan prospektív vizsgálat első eredményeit mutatják be, ami a magnézium–ibogain-terápia biztonságosságát és hatékonyságát vizsgálta ismételt robbanás/harc okozta enyhe traumás agysérüléssel bíró veteránok esetében.

A vizsgálatban 30 férfi veterán vett részt, akik, miután egy nonprofit szervezet, a Veterans Exploring Treatment Solutions támogatást biztosított számukra, önállóan jelentkeztek ibogainterápiára az Ambio Life Sciences-nél Mexikóban, ahol az ibogain használata nem tiltott. Az enyhe TBI-n kívül a 30 veterán közül 15 közepesen súlyos major depresszióban, 14 közepesen súlyos szorongásos zavarban és 23 közepesen súlyos PTSD-ben is szenvedett. 

A résztvevők a kezelés előtt strukturált jellegű, egyéni felkészítő foglalkozásokon vettek részt, amelyen meghatározták az intenciót, és gyakorolták az elvárások kezelésének és a kezeléssel kapcsolatos szorongások csökkentésének módszereit. 

A kezelés során a résztvevők 8 órás böjt után ceremoniális keretek között 12 mg/ttkg orális ibogaint kaptak (az 1-1g-os magnézium-szulfát iv. infúziót 1-2 órával az iboga elfogyasztása előtt, majd utána 12 órával adták be), majd szemellenzőt viselve feküdtek. Nem történt pszichoterápia a kezelés során, de szükség esetén a megfigyelő személy támogatást nyújtott. 

A kezelés 4. napján (az iboga hatása 72 órán át tarthat) a coachok segítettek az érzelmek feldolgozásában, az élmény jelentésének meghatározásában és a felismerések hétköznapi életbe integrálásában. Ezután a résztvevők elutaztak a Stanford Egyetemre, ahol az eredmények értékelése zajlott.

Eredmények 

Az elsődleges kimenet a World Health Organization Disability Assessment Schedule 2.0 (WHODAS-2.0) pontszám összesített változása volt a kiindulási értéktől a kezelés utánig. Ez 30,2-ről 19,9-re csökkent közvetlenül a kezelés utánra (azaz enyhe–közepesen súlyos értékről enyhe–nem létező rokkantságig), és a hatás minden alskálában szignifikáns volt.

A másodlagos kimenet a WHODAS-2.0 pontszám változása volt a kiindulási értéktől a kezelés utáni 1 hónapig. A kezelés utáni első hónap végére az összesített pontszám szignifikánsan, 5,1-re csökkent (nincs rokkantság).

További másodlagos kimenet volt a PTSD, az MD és a szorongás csökkenése a kezelés után közvetlenül és egy hónap elteltével a következő skálák szerint: klinikus által adminisztrált PTSD-skála a DSM-5-höz (CAPS-5), a Montgomery-Åsberg Depresszió Értékelő Skála (MADRS) és a Hamilton szorongásértékelő skála (HAM-A).

A csökkenés az összes veterán esetében, az összes skálán mindkét kezelés utáni időpontban szignifikáns volt. Az átlagos százalékos csökkenés legalább 81%, a válaszadási arány legalább 93%, a remissziós arány legalább 83% volt. Az öngyilkossági gondolatok is statisztikailag szignifikánsan csökkentek, a 47%-os kiindulási értékről 0%-ra és 7%-ra a kezelés utáni időszakra, illetve 1 hónap elteltével.

Szignifikánsan, nagy hatásméretekkel (d = 0,97–1,34) javult a feldolgozási sebesség és a végrehajtó funkciók (beleértve a gátlást, a kognitív rugalmasságot, a problémamegoldást, a fonémás fluensziát és a munkamemóriát; d = 0,31–1,22), mind közvetlenül a kezelést követően, mind 1 hónappal utána.

A tanulási és memóriatesztek szignifikáns javulást mutattak a vizuális memóriában mindkét időpontban. A fenntartott figyelem szignifikáns javulást mutatott az észlelés pontossága terén mindkét időpontban, nagy hatásméretekkel (d = 0,86–1,05).

Nem voltak váratlan vagy súlyos, a kezeléssel összefüggő mellékhatások, nem fordult elő bradycardia, tachycardia, klinikai jelentőséggel bíró (azaz a monitorozás során kimutatható) Q–T-prolongáció vagy hemodinamikai instabilitás. Minden résztvevőnél tapasztaltak átmeneti kisagyi tüneteket, így enyhe ataxiát és intenciós tremort, amik 24 órán belül megszűntek.

A szerzők kiemelik: pszichedelikumokkal azok nyilvánvaló tudatállapot-módosító hatása miatt lehetetlen placebó-kontrollált vizsgálatot végezni, azonban a placebóhatás rövid időtartamú, és a neuropszichológiai vizsgálat (NPT) viszonylag érzéketlen a placebóhatásra. Így, bár a jelen tanulmány nem volt kontrollált, nem valószínű, hogy a megfigyelt nagy, tartósan fennálló javulás az NPT eredményében kizárólag placebóhatásnak volna köszönhető.

Összefoglalás 

Ez valószínűleg az első olyan tanulmány, ami bizonyítékot szolgáltat arra, hogy egy egyszeri kezelés javítja a TBI-ből eredő krónikus rokkantságot és csökkenti az öngyilkossági késztetést, javítja a depressziót, a szorongást és a PTSD-t.

Tekintettel arra, hogy a mintákban a katonaságtól való leszerelés óta eltelt átlagos időtartam 8 év volt, ezek az eredmények azt sugallják, hogy a magnézium–ibogain-terápia még akkor is hatékony lehet, ha évekkel a sérülés után adják be.