Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 922
Ideggyógyászati Szemle
1985. FEBRUÁR 01.
Klinikai tapasztalataink szelektiv dopamin antagonista (Tiapride) gyógyszerrel
A szerzők 33 beteg Triapride kezeléséről számolnak be. Észlelésük szerint a készítmény analgetikus effektusa nem volt jelentős: a predeliriumokban, illetve deliriumokban a szedatív hatás szintén kevésbé volt meggyőző, bár ebben egyéb tényezőknek, így az alacsony esetszámnak és dózisnak is szerepe lehet. Igen eredményesnek - és más készítményekhez viszonyítva jóval előnyösebbnek - találták a Tiapride-ot, mint új típusú, szelektív D2 receptor antagonistát az extrapiramidális hyperkinesisekben, elsősorban a neuroleptikus kezelés mellett létrejövő tardiv dyskinesia terápiájában, valamint Gilles de la Tourette szindrómában.
Ideggyógyászati Szemle
1985. JANUÁR 01.
Beszámoló a firenzei pszichofarmakológiai világkongresszusról
1984. június 19--23. között tartották meg Firenzében a Collegium Internationale Neuro-Psychopharmacologicum 14. kongresszusát. Fő témája ezúttal a depresszió volt. Külön szekcióban foglalkoztak az Alzheimer és szenilis típúsú demenciák etiológiai és patogenetikai aspektusával, főleg ami az agy specifikus receptor-regulációját illeti. A dopaminerg rendszer és a psychotrop gyógyszerek kapcsolatának elektrofiziológiai vizsgálati lehetőségeiről is számos előadás hangzott el. A béta blokkolók fájdalomcsillapító, anxiolitikus, tremorcsökkentő fejfájásellenes hatásait külön symposium taglalta.
Ideggyógyászati Szemle
1984. JÚLIUS 01.
Tiapride alkalmazása tardív dyskinesiában
A szerzők 10 tardív dyskinesiában (TD) szenvedő beteget kezeltek a D2 receptor blokkoló Tiapride-dal. A kezelés során a TD szignifikánsan enyhült, a parkinsonos tünetek nem súlyosbodtak, és szignifikánsan javult a betegek pszichés állapota is. A szer megvonása után két héttel a TD szignifikánsan súlyosabb volt, mint a kezelés utolsó napján, a parkinsonos tünetek és a betegek pszichés állapota nem változott szignifikánsan. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a Tiapride rövid távon hatásos lehet a TD kezelésében.
Ideggyógyászati Szemle
1983. NOVEMBER 01.
A neuroleptikus kezelés extrapyramidalis mellékhatásaira vonatkozó biokémiai vizsgálatok
Vizsgálati eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy kisszámú, TD-s és krónikus parkinsonismus tüneteit mutató betegcsoportok összehasonlítása során csak a liquor HV A szintekben mutatkozott egyértelmű eltérés. Adatunk arra utal, hogy az általánosan feltételezett receptor túlérzékenységen kívül más tényezők is szerepet játszhatnak a TD-ben feltételezett dopaminerg hiperaktivitás kialakulásában. Ez összhangban áll azokkal a véleményekkel, melyek szerint a TD patomechanizmusában különböző tényezők játszhatnak szerepet és nem tekinthető homogén egységnek
Ideggyógyászati Szemle
1981. SZEPTEMBER 01.
Az izomvérátáramlás adrenerg szabályozása Becker-féle izomdisztrofiában és dystrophia myotonicában
Intravénás adrenalin, valamint alfa és beta adrenerg receptorgátlók hatását tanulmányozták az izom localis vérátáramlására és közvetve a vascularis adrenerg receptorok működésére a m. tibiális anteriorban, Xenon-clearance módszerrel. A vizsgálatokat 8 Becker-féle izomdisztrofiában, 11 dystrophia myotonicában szenvedő betegen és 8 egészsées egyénen végezték. Becker-féle izomdisztrofiában az alfa receptorok abnormitását észlelték, dystrophia myotonicában pedig elsősorban a beta adrenerg receptorok működése kóros.
Ideggyógyászati Szemle
1979. SZEPTEMBER 01.
A Psychiater Világszövetség Moszkvai Szimpóziuma
A Psychiátriai Világszövetség 1979. május 23-tól 25-ig regionális szimpoziont rendezett Moszkvában. 18 országból voltak jelen pszichiáterek, akiket előadás tartására kért fel a World Psychiatric Association. A 3 napos szimpozionon, melynek a címe: „Crucial Points in Psychiatric Research” volt, a pszichiátria aktuális és fontos kérdései kerültek megtárgyalásra. A 3 fő szakterület a 3 napos szimpozion során a következő volt: 1. Receptorok, neurotranszmitterek, neuropeptidek témakör, 2. A tartós gyógyszeres kezelés a pszichiátriában. 3. A biológiai és klinikai kutatások eredményei.
Ideggyógyászati Szemle
1973. OKTÓBER 01.
A „psychotrop" gyógyszerek túlzott fogyasztásának profilja az országos adatok tükrében
Szerző csak röviden utal a túlzott drog-konzum szociálpsychiatriai vizsgálatának fontosságára, s hivatkozik saját munkacsoportjának ez irányú működésére. - Sürgeti az ,,eldologiasodott'' - a recepthalmazra épült - orvos-beteg viszony revizióját.
Ideggyógyászati Szemle
1970. MÁJUS 01.
A H. 0. D. teszt indexeiben észlelt perceptualis zavar és a szociabilitás-jellemzők összefüggései idült schizophreniában
A szerzők chronikus schizophrenek csökkent társaskapcsolatot teremtő képességét vizsgálták, a H. 0. D. kérdőíves kártyaválogatási teszt és Moreno-féle szociometriás eljárás kombinált alkalmazásával. Feltevésük szerint a H. 0. D. teszt magas preceptualis indexével jellemzett perceptualis dysfunctio összefüggésben áll a szociometriás vizsgálat során megállapított alacsony szociabilitással. A perceptualis pontszám (magas-alacsony) szerint alkotott két elméleti csoport szociostructurájának tanulmányozása alapján, lényeges eltérést találtak, az izolált betegek száma, a párkapcsolatok, lánckapcsolatok és sztárpozícióban levő személyek száma között a két csoportnál. Az alacsony perc. pontszámot elérők csoportjában a zárt structura alakulásának tendenciája észlelhető. A szerzők véleménye szerint az egyszerűen kezelhető H. 0. D. teszt adatai szoros összefüggést mutatnak a szociometriai felmérés adataival, azaz jelzik az interpersonalis perceptio zavarát, ezáltal tartós információt nyújtanak a csoport és munkaterápiai eljárások szervezésénél a lényegesen munkaigényesebb és sok hibalehetőséggel járó szociometriás vizsgálat elvégzése nélkül is.
Ideggyógyászati Szemle
1965. MÁRCIUS 01.
Összehasonlító vizsgálatok macska és nyúl alsó agytörzsi formatio reticularisának cholinesterase activitásáról
A szerzők módosított Koelle módszerrel vizsgálták az alsó agytörzs FR sejtcsoportjainak specifikus és nem specifikus ChE activitását. A histochemiai készítményekben e sejtcsoportokban az AChE activitás nagyobb intenzitással az idegsejtek perikaryonjában, dendritekben és a sejthártya mentén volt megfigyelhető. A sejthártyához közel elhelyezkedő (extracellularis) AChE activitás macskánál már alacsonyabb (5,0), míg az intracellularis AChE activitás csak magasabb (6,0) pH-n jelentkezett a FR sejtcsoportjainak nagyobb részében. A macska és nyúl alsó agytörzsi FR-hoz tartozó idegsejtcsoportok specifikus és macskánál nem specifikus ChE activitásának intenzitása és eloszlása alapján a nyúltvelő és híd FR három caudooralis irányban elhelyezkedő sejtoszlopra osztható. Ezek a raphe magok oszlopa, a FR mediális kétharmadát elfoglaló sejtoszlop (n. oblongatae centrális, n. gigantocellularis és paragigantocellu larisok, n. pontis centrális caudalis és oralis) és lateralis sejtoszlop, melynek egy részét az utóbbi magok lateralis széle, a másik részét a n. parvocellularis foglalja el. Ezenkívül negyedik sejtcsoportot képez a n. lateralis reticularis, n. paramedium reticularis és n. reticularis tegmentipontis. Ez utóbbi csoport specificus és nem specificus ChE activitásának intenzitása és egy sejtcsoporton belüli eloszlása alapján eltér a három orocaudalis elhelyezkedésű, minden valószínűséggel az ascendáló activáló és descendáló reticularis rendszer anatómiai substratumát képező sejtcsoportoktól. A lateralis sejtcsoport, melynek az eddigi ismeretek alapján receptív és associativ működést tulajdonítanak igen gyenge enzymactivitású, míg a hosszú le- és felszálló reticularis rostok kiinduló helye, a mediális sejtcsoport idegsejtjeinek AChE activitása a gyenge és erős között változik. A raphe magok AChE activitásának eloszlása eltér a mellettük lévő mediális sejtcsoportétól. A fenti sejtcsoportok specificus és nem specificus ChE activitásának sajátosságai functionalis különbözőségeiket tükrözhetik. Megállapítható volt az is, hogy a két állat alsó agytörzsének FR-t képező neuroncsoportok AChE és ChE activitásában bizonyos különbségek vannak.
Ideggyógyászati Szemle
1964. DECEMBER 01.
A fájdalom-probléma és a fájdalomcsillapító műtétek
Szerző a tanulmány 1. részében a fájdalomérzésre vonatkozólag az utóbbi időben szerzett jelentősebb anatómiai-élettani és klinikai adatokat foglalja össze. Megállapítja, hogy ismereteink ezen a téren sok tekintetben ellentmondásosak, különösen a specificus fájdalom-vezető rendszer hypothesise támaszt számos nehézséget. A II. részben elméleti fejtegetések és további adatok felsorakoztatása alapján arra a következtetésre jut, hogy a problémák jelentős része a kérdés megközelítésére alkalmazott hibás szemléletből fakad. Néhány megjegyzést tesz általában az érzőműködéssel kapcsolatban ; hangsúlyozza az afferentalio és az érzékelés-érzés közti különbségtétel fontosságát. Előbbi általánosabb fogalom ; utóbbi alatt az afferens impulsus-tömegnek a tudat körébe kerülő része értendő. Az érzésféleségek tehát szubjektív jelenségek, psyehés élmények ; nem szükségszerű, sőt nehezen is képzelhető el, hogy a receptorok vonalán és a vezető pályák minden szintjében az egyes érzésféleségeknek szigorúan megfelelő functionalis tagolódása álljon fenn. A fájdalomérzéssel, tapintással, hideg-, meleg-, és mélynyomásérzéssel vonatkozásban álló pályák egymással összefüggésben dolgoznak ; köztük a functionalis elkülönülés nem az egyes érzésféleségekkel párhuzamos ; ez utóbbiak részben a különböző pályák impulsusainak egymásra hatása, részben agyi integratio útján állanak elő. Nem helyes a fájdalomérzésnek a látással, hallással való közvetlen párhuzamba állítása ; utóbbiak ugyanis túlnyomórészt feltételes reflexkapcsolatok kialakításában vesznek részt, quantitative és qualitative finoman gradált informatiókat szolgáltatnak, jellemzőjük az analizátorműködés. A fájdalomérzés viszont a mindennemű szövetkárosító inger hatására létrejövő összetett védekezési reactio szubjektív oldala-, megélési módjaként áll elő ; ez az összetett reactio — a fájdalmi válasz — számos különböző szintű, nagyobbrészt feltétlen reflextevékenység egymás fölé rétegeződéséből szerveződik össze. A III. részben szerző a somaticus idegrendszeren végzett ismertebb fájdalomcsillapító műtéteket sorolja fel és értékeli, az I—II. részben foglaltak alapján, illetőleg azokat néhány újabb szemponttal kiegészítve.
1.
2.
3.
4.
5.
Egészségpolitika
Hadiállapotként kezeli és így is reagál a kormány az egészségügy „rendezésére”
2024 JÚN 18.
1.
2.
3.
4.
5.