Ideggyógyászati Szemle - 1964;17(12)

Ideggyógyászati Szemle

1964. DECEMBER 01.

A fájdalom-probléma és a fájdalomcsillapító műtétek

DR ZAPPE Lajos

Szerző a tanulmány 1. részében a fájdalomérzésre vonatkozólag az utóbbi időben szerzett jelentősebb anatómiai-élettani és klinikai adatokat foglalja össze. Megállapítja, hogy ismereteink ezen a téren sok tekintetben ellentmondásosak, különösen a specificus fájdalom-vezető rendszer hypothesise támaszt számos nehézséget. A II. részben elméleti fejtegetések és további adatok felsorakoztatása alapján arra a következtetésre jut, hogy a problémák jelentős része a kérdés megközelítésére alkalmazott hibás szemléletből fakad. Néhány megjegyzést tesz általában az érzőműködéssel kapcsolatban ; hangsúlyozza az afferentalio és az érzékelés-érzés közti különbségtétel fontosságát. Előbbi általánosabb fogalom ; utóbbi alatt az afferens impulsus-tömegnek a tudat körébe kerülő része értendő. Az érzésféleségek tehát szubjektív jelenségek, psyehés élmények ; nem szükségszerű, sőt nehezen is képzelhető el, hogy a receptorok vonalán és a vezető pályák minden szintjében az egyes érzésféleségeknek szigorúan megfelelő functionalis tagolódása álljon fenn. A fájdalomérzéssel, tapintással, hideg-, meleg-, és mélynyomásérzéssel vonatkozásban álló pályák egymással összefüggésben dolgoznak ; köztük a functionalis elkülönülés nem az egyes érzésféleségekkel párhuzamos ; ez utóbbiak részben a különböző pályák impulsusainak egymásra hatása, részben agyi integratio útján állanak elő. Nem helyes a fájdalomérzésnek a látással, hallással való közvetlen párhuzamba állítása ; utóbbiak ugyanis túlnyomórészt feltételes reflexkapcsolatok kialakításában vesznek részt, quantitative és qualitative finoman gradált informatiókat szolgáltatnak, jellemzőjük az analizátorműködés. A fájdalomérzés viszont a mindennemű szövetkárosító inger hatására létrejövő összetett védekezési reactio szubjektív oldala-, megélési módjaként áll elő ; ez az összetett reactio — a fájdalmi válasz — számos különböző szintű, nagyobbrészt feltétlen reflextevékenység egymás fölé rétegeződéséből szerveződik össze. A III. részben szerző a somaticus idegrendszeren végzett ismertebb fájdalomcsillapító műtéteket sorolja fel és értékeli, az I—II. részben foglaltak alapján, illetőleg azokat néhány újabb szemponttal kiegészítve.

HUN 1964;17(12)

Ideggyógyászati Szemle

1964. DECEMBER 01.

Intracranialis tumor (meningioma) extracranialis metastasisa

DR ZÁMBÓ Zoltán

59 éves nőbeteg jobboldali hemiplegia, aphasia, incontinentia urinae et alvi tüneteivel került kórházi kezelésbe. A klinikai tünetek alapján betegségét arterioscleroticus encephalopathianak tartották, lágyulásos gócokkal. Sectio során kiderült, hogy a klinikai tüneteket az agy bal parietalis lebenyében elhelyezkedő és az agyállományt comprimáló, histológiailag meningothelialis meningiomának bizonyult daganat hozta létre. Ez a daganat azonos histológiai structurájú metastasisokat képezett a bal tüdő felső lebenyében. A daganatnak a dura-sinusokba való terjedése helyét nem lehetett megtalálni. A ritka észlelés jelentőségét fokozza az a tény, hogy a legtöbb metastatizáló meningioma esettel szemben, az észlelt esetben előzetes műtéti beavatkozás, amely az áttétképződést az irodalmi adatok szerint megkönnyíti, nem történt.

HUN 1964;17(12)

Ideggyógyászati Szemle

1964. DECEMBER 01.

Adatok a lactatiós psychosis pathogeneziséhez

DR ZSADÁNYI Ottó, DR ÓVÁRY Imre

A szerzők ismertetik a klinikán 31 lactatiós psychosis kórismével kezelt beteg praemorbid psyches és somatikus betegségeit, a szülés körülményeit és a szülés után kialakult somatikus betegségeket. 30 betegnél tudtak kimutatni valamilyen toxicus-infectiosus folyamatot, sajátos praemorbid személyiséggel társulva. A psychosis symptomatikáját 3 csoportba osztották : amentia, hallutinatoros-paranoid és szorongásos depressio. 24 betegnél történt utánvizsgálat. Irodalmi adatok részletes ismertetése után az a véleményük, hogy a lactatiós psychosis ethiológiájában elsőrendű szerepet játszik a toxicus infectiosus folyamat, emellett hormonális zavarok, sajátos személyiségszerkezet, psychogen tényezők is közrejátszanak a kórkép kialakításában. Endogén psychosisokkal való kapcsolata nem mutatható ki, bár néhány esetben mint precipitáló tényező lehetőségét felvetik.

HUN 1964;17(12)