Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 112
Magyar Immunológia
2004. FEBRUÁR 15.
Az MR-vizsgálatok szerepe és helye a juvenilis dermatomyositis diagnosztikájában
A juvenilis idiopathiás inflammatoricus myopathiák a klinikus számára diagnosztikai és terápiás szempontból igazi kihívást jelentõ kórképek. A kórkép lehetõségét többnyire a proximális izomgyengeség, a jellegzetes bõrtünetek és az emelkedett szérumizomenzim-szintek vetik fel. A diagnózis felállítását általában invazív vizsgálatok (EMG, izombiopszia) elõzik meg. Számos beteg esetében azonban az egyértelmű klinikai gyanú ellenére - a karakterisztikus bõrtünetek jelenléte és a proximális típusú izomgyengeség - sem jutunk definitív diagnózishoz a kivizsgálás során.
Lege Artis Medicinae
2003. OKTÓBER 20.
Tudományos tallózó
Vezeték nélküli kapszulaendoszkópia alkalmazása Am J Gastroenterol 2002;97(11):2776-9. A vékonybél eredetű, okkult gastrointestinalis vérzés kivizsgálása nem könnyű feladat. Az enteroszkópia gyakran csak a jejunum felsõ szakaszára korlátozódik, a báriumkontrasztos vizsgálatok szenzitivitása viszont kicsi.
Lege Artis Medicinae
2000. OKTÓBER 01.
Az MR-angiográfia jelentősége az intracranialis aneurysmák vizsgálatában
Az érstruktúrák megjelenítésében az MR-képalkotást egyre szélesebb körben alkalmazzák. Számos artériás és vénás kórformánál megfelelő diagnózis biztosítható MR-angiográfia (MRA) segítségével. A szerzők 87 feldolgozott eset kapcsán az elvégzett MR- és MR-angiográfiás vizsgálatok jelentőségét elemzik az intracranialis aneurysmák diagnosztikájában, a módszert a gold standardként alkalmazott digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) eredményeivel összehasonlítva. A műtéten átesett 52 betegnél az intraoperatív leletet használták kontrollként. Az alkalmazott MR és MR angiográfiás vizsgálat a 3 mm feletti aneurysmák kimutatásában rendkívül érzékenynek bizonyult (98%), a kisebb aneurysmák kimutathatósága azonban alacsonyabbnak mutatkozott (56%); összességében a módszer szenzitivitása 79%-osnak adódott. Az MRA az intracranialis aneurysmák kiváló noninvazív vizsgáló módszere. A katéteres angiográfiás vizsgálatokat napjainkban még nem helyettesíti teljesen, alkalmazása azonban számos esetben indokolt és hasznos. Az MR-angiográfia esetenként a DSA-val nem diagnosztizált aneurysmákra is fényt deríthet.
Lege Artis Medicinae
2000. JÚNIUS 01.
A microalbuminuria vizsgálatának gyakorlati vonatkozásai diabetes mellitusban
BEVEZETÉS – A microalbuminuria meghatározása nagy jelentőségű a cukorbetegség késői szövődményeinek minél korábbi felismerése szempontjából. Nincs egységes álláspont, hogy milyen vizeletmintából történjen a laboratóriumi mérés. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Az albuminürítés vizsgálatának gyakorlati vonatkozásait megítélendő 192 felnőtt cukorbeteg (136 férfi, 56 nő; 1-es típus/2-es típus: 90/102, életkor: 51,4-10,8 év; diabetes mellitus fennállásának tartama: 15,3+9,1 év; testtömegindex: 27,9+4,6 kg/m2; HbAlci 8,54+1,46%; aktuális vérnyomás: 138+14/82+8 Hgmm; szérumkreatinin: 94+20 umol/l; X+SD) gyűjtött és egyszeri vizeletmintájának felhasználásával, ismételt (három héten belül háromszor elvégzett), párhuzamos méréssel meghatároztuk az időegységre vonatkoztatott albuminürítést, a reggeli első vizelet albuminkoncentrációját és az albumin-kreatinin hányadost. EREDMÉNYEK - Az időegységre vonatkoztatott albuminürítés értéke alapján a betegek egyharmada (három méréssor: 31,2-30,7-34,4%) normoalbuminuriásnak (<30 mg/nap), több mint fele (55,8-57,3-53,6%) microalbuminuriásnak (30–300 mg/nap), fennmaradó részük (13,0-12,0 12,0%) macroalbuminuriásnak (>300 mg/nap) bizonyult. Az első-második és a második-harmadik mérési sorozatok eredményei között jó korrelációt tudtunk igazolni (időegységre vonatkoztatott albuminürítés: K=0,64, K=0,67; albuminkon centráció: K=0,60, K=0,62; albumin-kreatinin hányados: K=0,54, K=0,61). Az egymást követő mérések során az időegységre vonatkoztatott albuminürítés értékét tekintve a betegek 79,7–81,2%-ánál, az albuminkoncentráció értéke szerint a betegek 77,1–77,6%-ánál, míg az albumin-kreatinin hányados alapján a betegek 74,5-78,6%-ánál az albuminuria ugyanazon stádiumát tudtuk megállapítani. A három mérési sorozat eredményei alapján az időegységre vonatkoztatott albuminürítés jó korrelációt mutatott az albuminkoncentráció értékével (K=0,54, 0,54, 0,57), illetve az albumin-kreatinin hányadossal (k=0,49, 0,47, 0,54). Az időegységre vonatkoztatott albuminürítést összehasonlítási alapnak tekintve, az összesített mérési sorozat alapján az albuminkoncentráció szenzitivitása 79,3%, specificitása 69,5%, az albumin-kreatinin hányados szenzitivitása 74,6%, specificitása 68,8% volt. KÖVETKEZTETÉS - A standard módszernek tekinthető, gyűjtött vizeletet igénylő, időegységre vonatkoztatott albuminürítés meghatározása mellett az egyszerűbben kivitelezhető mérési módszerek (reggeli első vizeletből albuminkoncentráció vagy albumin-kreatinin hányados meghatározása) is hasznosíthatók a cukorbetegek gondozásában, a nephropathia diabetica korai felismerése érdekében.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
A funkcionális gasztroenterológiai kórképek korszerű szemlélete
A funkcionális gasztroenterológiai kórképek alatt olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gastroin testinalis tünetek kombinációját értjük, amelyeknek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés nem mutatható ki. Klinikai jelentőségüket az adja, hogy rendkívül nagyszámú beteget érint mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai praxisban. A kórképek patogenezise komplex, a tünetek létrejöttében a motilitási zavarok, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, hyperalgesiája és a kóros kérgi percepció egyaránt szerepet játszik. A kulturális/családi környezet, pszichoszociális faktorok, stresszhatások, gyermekkori események jelentős tünetamplifikáló vagy tünetkiváltó tényezőként szerepelhetnek. A komplex patogenezisű funkcionális kórképek között jelentősek az átfedések, azonban a predomináns tünetek segítenek a kórképek klasszifikációjában (funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma stb.) és pozitív (tüneteken alapuló) diagnosztikájában. A komplex patofiziológiai eltérések magyarázatára alkotott biopszichoszociális modell egyben alapját képezi a kórképek kezelésében a multidiszciplináris terápiás stratégia alkalmazásának is.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
A funkcionális bélbetegségek reprezentánsa: az irritábilis bél szindróma
Az utóbbi években minőségileg megváltozott az irritábilis bél szindrómával (IBS) kapcsolatos orvosi szemlélet. A kórkép patogenezisét illetően jelentős új felismerések születtek, amelyeknek eredményei a megújuló farmakoterápia szempontjából is lényegesek. Ma már bizonyos, hogy a tünetek kialakulásáért több mechanizmus együttesen felelős: a tápcsatorna motilitási zavarai, a tápcsatorna hiperszenzitivitása, a bélrendszer szenzoros és motoros regulációjának zavara, a központi idegrendszeri percepció és a moduláció zavarai. A kórkép jellegzetes tüneteinek (római kritériumok I., II.) megfelelő értékelésén alapuló tünet orientált vagy pozitív diagnózis az esetek jó részében elérhető és költségkímélő célkitűzés.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Az irritábilis bél szindróma modern gyógyszeres terápiája
Az új patofiziológiai ismeretek jelentik az irritábilis bél szindróma hatékonyabb és specifikusabb gyógyszeres kezelésének alapját, amelynek eszközei három fő hatástani csoportba oszthatók: a tápcsatorna-motilitást, a visceralis szenzitivitást, valamint a központi idegrendszeri moduláció zavarait befolyásoló szerekre. A szigorúbb nemzetközi kritériumoknak a gyakorlatban eddig alkalmazott készítmények csak egy kis csoportja felel meg.
Lege Artis Medicinae
2000. FEBRUÁR 01.
Az endokrin laboratóriumi lelet értékelése
A hormonleletek klinikai értékét sokkal több faktor határozza meg, mint a hagyományos laboratóriumi paraméterekét. Ez egyrészt a biomolekulák fiziológiai és patofiziológiai sajátosságaiból, másrészt az alkalmazott analitikai módszerek jellegzetes különbözőségeiből adódik. Az eredmények helyes interpretációja feltételezi a preanalitikai tényezők szigorú figyelembevételét, a mintavétel gondos kivitelezését. Tekintettel a fiziológiás koncentrációviszonyokra, a hormonok meghatározása csak mikroanalitikai módszerekkel lehetséges. Ma a klinikai rutinvizsgálatokat végző laboratóriumokban az endokrin paraméterek meghatározása javarészt immunoesszé módszerrel történik. Ennek a mérési eljárásnak a jellegzetességei (antitest-kereszt reakciók, specificitás, méréstechnikával összefüggő szenzitivitási értékek) miatt a leleten közölt számadat néha téves következtetéshez vezethet. Éppen ezért a posztanalitikai teendők fontos részét képviseli a plauzibilitási kontroll. A szerzők ezeket a specialitásokat tárgyalják irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján. Véleményük szerint az endokrin paraméterek mérésekor az eredményeket a saját referenciaértékeken túl csak a megbízhatósági határaikkal együtt lehet korrekt módon közölni. A szubnormális értékeket, ha azoknak klinikai jelentőségük van, az alacsony méréstartományra jellemző variációs koefficiensek, illetve a funkcionális szenzitivitás ismeretében kell értékelni. Különösen a dinamikus tesztek esetén megfontolandó, hogy az összehasonlított eredmények közötti különbség biológiai tényezőkből vagy az analitikai értékelés problémájából adódik-e.
Ideggyógyászati Szemle
1996. MÁRCIUS 20.
Diszfunkcionális személyiség attitűdök és depresszió migrén típusú fejfájásban szenvedő serdülőknél
A szerzők egy 14-18 éves serdülőkből álló 28 fős klinikai mintát hasonlítottak össze depresszió és diszfunkcionális attitűdök vonatkozásában, nem és korösszetételben azonos egészséges serdülőkből álló kontrollcsoporttal (n=68), a betegcsoport diagnózisa típusos aurával járó migrén volt. A Burns Diszfunkcionális Attitűdskálájával és Beck Depressziókérdőívével végzett felmérés szerint a migrénben szenvedő serdülők fokozottan dependensek és szenzitívebbek hasonló korú társaiknál, kevéssé realisztikusan gondolkodnak, egészében diszfunkcionálisabb személyiségprofilt mutatnak fel az egészségesekhez képest. Jóllehet nemcsak a kontrollcsoportot, de a klinikai csoportot is jobban jellemzik a pszichológiai, mint a klinikai paraméterek, diszkriminancia-analízissel kielégítő szenzitivitás mellett csak mérsékelt specificitást sikerült elérni. Fokozott depresszivitást nem sikerült kimutatni a migrénben szenvedő serdülőknél, a két serdülőcsoport között csak fokozati különbségek vannak.
Ideggyógyászati Szemle
1994. SZEPTEMBER 20.
Gliomák a többmodelles diagnosztika tükrében
A gliomák az agydaganatok több mint 50%-át képezik, melyből a primer malignus formák műtét után fél-egy év elteltével recidiválnak, de néhány év múlva még a teljesen eltávolított benignus gliomák egy része is kiújulhat. A recidív astrocytomák mintegy 50%-a hisztológiailag malignusabb, mint az eredeti. A kiújulásig eltelt idő mindenekelőtt a malignitás fokától, az eltávolítás mértékétől függ, de szerepet játszik a tumor lokalizációja és a beteg kora is. A diagnózis felállításától számított túlélés időszakának hossza az alkalmazott terápiának is függvénye. A gliomák hatékony kezeléséhez igen fontos a tumor malignitási fokának ismerete és a recidiv tumor elkülönítése a posztirradiációs nekrózistól, melyben a komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonancia (MR) vizsgálatok magas szenzitivitással, de alacsony specificitással bírnak. A pozitron emissziós komputertomográfiával (PET) történő tumoranyagcsere-meghatározás alapján valószínűsíthető a gliomák malignitási foka és biztonsággal különíthető el a recidiv tumor a posztirradiációs nekrózistól.
1.
2.
3.
4.
5.
Egészségpolitika
Hadiállapotként kezeli és így is reagál a kormány az egészségügy „rendezésére”
2024 JÚN 18.
1.
2.
3.
4.
5.