Lege Artis Medicinae

Az MR-angiográfia jelentősége az intracranialis aneurysmák vizsgálatában

P. Nagy Zoltán1, BAJZIK Gábor 1, BOGNER Péter1, BERÉNYI Ervin1, SZÁSZ Krisztina2, KOPA János3, REPA Imre1

2000. OKTÓBER 01.

Lege Artis Medicinae - 2000;10(10)

Eredeti közlemények

Az érstruktúrák megjelenítésében az MR-képalkotást egyre szélesebb körben alkalmazzák. Számos artériás és vénás kórformánál megfelelő diagnózis biztosítható MR-angiográfia (MRA) segítségével. A szerzők 87 feldolgozott eset kapcsán az elvégzett MR- és MR-angiográfiás vizsgálatok jelentőségét elemzik az intracranialis aneurysmák diagnosztikájában, a módszert a gold standardként alkalmazott digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) eredményeivel összehasonlítva. A műtéten átesett 52 betegnél az intraoperatív leletet használták kontrollként. Az alkalmazott MR és MR angiográfiás vizsgálat a 3 mm feletti aneurysmák kimutatásában rendkívül érzékenynek bizonyult (98%), a kisebb aneurysmák kimutathatósága azonban alacsonyabbnak mutatkozott (56%); összességében a módszer szenzitivitása 79%-osnak adódott. Az MRA az intracranialis aneurysmák kiváló noninvazív vizsgáló módszere. A katéteres angiográfiás vizsgálatokat napjainkban még nem helyettesíti teljesen, alkalmazása azonban számos esetben indokolt és hasznos. Az MR-angiográfia esetenként a DSA-val nem diagnosztizált aneurysmákra is fényt deríthet.

AFFILIÁCIÓK

  1. Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai Intézet, Kaposvár
  2. Kaposi Mór Megyei Kórház, Radiológiai Osztály, Kaposvár
  3. Kaposi Mór Megyei Kórház, Idegsebészeti Osztály, Kaposvár

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Bevezető - A metabolikus szindróma

PADOS Gyula

A Lege Artis Medicinae anyagcserével foglalkozó összeállításában három, egymással összefüggő, az elhízás és a diabetes mellitus, a diabetes mellitus és a hypertonia, valamint a metabolikus rizikófaktorok kapcsolatát tárgyaló összefoglalókat olvashatunk. Nem véletlenszerűek ezek a kapcsolódások, hanem összefüggő anyagcsere folyamatok eredményei, közös okra (vagy okokra) vezethetők vissza; ezek a folyamatok egy komplett anyagcsere-tünetegyüttes felé vezetnek. Sokszor csak idő kérdése, hogy megéri-e a beteg azt, hogy az összes klasszikus metabolikus rizikófaktor társulása a szervezetében együtt is kimutatható legyen.

Lege Artis Medicinae

Metabolikus rizikófaktorok - metabolikus szindróma

AUDIKOVSZKY Mária, PADOS Gyula

Mióta a hypercholesterinaemia és a dohányzás mellé az abdominalis elhízást, a diabetes mellitust, valamint a metabolikus szindrómát is az elsőrendű coronaria-rizikófaktorok közé sorolták, a hat legfontosabb rizikófaktor közül ötöt metabolikus eredetűnek tekinthetünk. Ezek együttes előfordulása sokkal gyakoribb, mint külön-külön a populációban. A tünet együttes összetételét és hátterét többféleképpen értelmezték az X-szindróma elnevezéstől a mai metabolikus szindrómáig. Reaven az inzulinrezisztenciát és a kompenzatorikus hyperinsulinismust tekinti elsődlegesnek, Matsuzava és mások a visceralis típusú obesitast (visceralis zsír szindróma), míg Björntrop a szimpatikus tónusfokozódást (civilizációs szindróma). A metabolikus szindróma diagnosztikájában és terápiájában tekintettel kell lennünk a fentiekre. Legalább három vagy mind a négy klasszikus rizikófaktor jelenléte szükséges a diagnózishoz. A kezelésben alapvető a testtömegcsökkentő étrend és a mozgásterápia, de előtérbe kerülhetnek az inzulinérzékenységet, a lipideket és a szimpatikus aktivitást kedvezően befolyásoló antidiabetikumok, inzulinérzékenységet fokozó szerek, antihipertenzívumok is.

Lege Artis Medicinae

Az elhízás, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes mellitus kapcsolatának molekuláris mechanismusa

CSEH Károly, SALAMON Ferenc, SZEKERES Orsolya, SPEER Gábor, TÓTH János , WINKLER Gábor

A mára egyaránt népbetegséggé vált elhízás és (2 es típusú) diabetes mellitus kauzális kapcsolata epidemiológiai és patogenetikai adatok alapján bizonyított. E folyamatban kiemelt jelentőségűek a táplálékfelvétel szabályozásának, az adaptív termogenezisnek, valamint a zsírszövet endokrin szabályozórendszerének az eltérései az élettani folyamatoktól. Az étvágyszabályozó rendszeren belül az inzulinrezisztenciához vezető legfontosabb tényezők a leptin, az Agouti-szerű fehérje, valamint a proopiomelanokortin rendszernek és receptorainak az eltérései. Az elhízáshoz vezető legfontosabb tényezők a termogenezis szabályozásának a megváltozásában a B3-adrenerg receptorok és a szétkapcsoló fehérjék mutációi. A zsír szöveti mediátorok közül e tekintetben a legdöntőbb a szabad zsírsav, a tumornekrózis-faktor rendszer, a leptin, valamint az e tényezők genetikus szabályozásában kulcsszerepet játszó peroxiszóma proliferátor aktiválta receptor.

Lege Artis Medicinae

Antibakteriális terápia: mérleg és perspektíva

GRABER Hedvig

Az antibakteriális terápia történetének, az elért eredmények és a bekövetkezett ártalmak rövid áttekintése után a tanulmány a mai problémákkal foglalkozik. Bár az infekciók kezelésének elvei már pontosan körvonalazódtak, a bakteriális rezisztencia terjedése miatt az antibiotikum-választás időben és régiónként különbözhet. Az elmúlt évtizedben (a korábbi időszakokhoz képest) kevesebb új antibakteriális szer került forgalomba: a legújabb fluorokinolonok, streptograminok, oxazolidinonok, vancomycin analógok az ismét előtérbe kerülő Gram-pozitív coccusok elleni védelmet erősítik. Emelkedik a csökkent immunitású betegek száma; fertőzéseik eredményes kezelése sokszor nehéz. A fekélybetegség esetében már bebizonyosodott, az arteriosclerosist illetően bizonyítás alatt áll, hogy létrejöttükben szerepet játszhat fertőzés, ami az antibiotikum-terápia újabb távlatait nyitja meg. A hazai antibiotikum-használat gyökeresen megváltozott az utolsó tíz évben, ezt néhány adat bemutatása is igazolja. Összegzésként megállapítható, hogy az antibiotikumok jelentősége óriási, azonban lehetőségei mégsem korlátlanok; a bakteriális betegségek elleni küzdelemben az antibiózis, az aszepszis és az immunizáció intelligens kombinációja szükséges.

Lege Artis Medicinae

A szívizom-hypertrophia és a szívelégtelenség molekuláris mechanizmusai

MIKALA Gábor, PETŐ Mónika, VÁLYI Nagy István, CSÁSZÁR Albert

A tanulmány a szívizom-hypertrophia és a következményes szívelégtelenség kialakulásának legfontosabb molekuláris mechanizmusait foglalja össze. A folyamatok ismerete számos esetben lehetőséget nyújt farmakoterápiás beavatkozásokra is. Elsőként a három alegységből álló G-proteineket és az ezekhez kapcsolt intracelluláris szabályozó rendszereket ismertetik, különös tekintettel a transzgenikus állatmodellekben megismert folyamatokra. E területen a szívizom-hypertrophia befolyásolására olyan klinikailag hatékony szerek vannak, mint az ACE-gátlók, az angiotenzinreceptor-antagonisták, valamint az a- és B-adrenerg-receptor-bénítók. A patomechanizmus szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a mitogén aktiválta proteinkinázok, amelyek a hypertrophiás kaszkád későbbi szakaszában szerepelnek. Figyelemre méltó vizsgálatok folynak a lipidoldékony statinok (a Ras-farnezilálás indirekt gátlószerei) esetleges terápiás alkalmazhatóságával kapcsolatban. A szívizom-hypertrophia és a szívelégtelenség létrejöttében alapvető az intracelluláris kalcium homeosztázis megváltozása. A cikk harmadik részében a kalcium- és kalmodulinfüggő protein foszfatáznak, a calcineurinnak a szerepét vizsgálják ebben a folyamatsorban. A cyclosporin A vagy a tacrolimus (calcineurininhibitorok) adása nem javasolható a szívizom-hypertrophia minden formájában, de egyes esetekben mégis hatásosnak bizonyulhat. A szívelégtelenség végállapotában az egyik legsúlyosabb, ma még megoldatlan problémát a repolarizációs zavarok okozta kamrai ritmuszavarok kialakulása jelenti. Ennek egyes mechanizmusait is bemutatják, kiemelve a nátrium-kalcium csere transzporter gátlását mint a jövőbeli ígéretes terápiás lehetőségek egyikét.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Első tapasztalataink MR-kompatíbilis Aneurysmaklipekkel a subarachnodieális vérzés ellátásában]

DÓCZI Tamás, KÖVÉR Ferenc, HORVÁTH Zoltán, MÉSZÁROS István, VADON Gábor

[Mivel a titániumötvözetből készült aneurysmaklipek jelentősen mérsékelhetik posztoperatív CT- és MR vizsgálatkor a fémartefaktumok keletkezését, használatuk elméletileg előnyösnek ítélhető. Klinikai alkalmazásuk előtt először fantom segítségével elemeztük a titániumklip (Aesculap) képtorzító hatását CT- és MR-vizsgálatkor. Miután az in vitro vizsgálatok pozitív eredménnyel jártak, az új implantátumot 21 betegnél alkalmaztuk, miközben a tradicionális phynox klip 17 beteg esetében került felhasználásra. Minden titániumklippel operált betegben posztoperatív T1, T2- és protonsúlyozott MR-felvételeket készítettünk. Tizenkét betegben pre- és posztoperatív; 9-ben pedig csak posztoperatív MR-angiográfia készült. Négy beteg esetében kontroll MR- és katéteres angiográfiát is végeztünk. A klinikai eredmények - legrövidebb követési idő 6 hónap - nem különböztek azokétól, akik esetét kontrollnak használtuk fel, tehát az 1992 és 1993-ban, ugyanazon munkacsoport által, ugyanazon diagnózissal operált betegek eredményeitől, továbbá hasonlóak voltak a mostanában publikált hazai és nemzetközi eredményekhez. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a klipközeli agy részletek a CT- és MR-metszeteken jobban vizualizálhatók, amennyiben az implantátum titaniumötvözetből készült. A posztoperatív – kontrasztanyaggal vagy a nélkül végzett - MR-angiografia diagnosztikai hasznosságáról az alábbi konkluzió vonható le: bár az aneurysmát hordozó artéria átjárhatósága minden alkalommal vizualizálható volt, MR angiográfiával egyetlen alkalommal sem sikerült biztonságosan megítélni, hogy az aneurysmazsák elzárása teljes volt-e. ]

Magyar Radiológia

Az elektronikus tanulás kísérleti alkalmazása a magyar radiográfusok továbbképzésében

VANDULEK Csaba, TÓTH Lilla, DONKÓ Tamás, PAVLIKOVICS Gábor, BOGNER Péter, CSONTOS Éva, REPA Imre

Az elmúlt évtizedben a digitális média fejlődése megerősítette az elektronikus tanulás (e-Learning) szerepét az oktatásban. A tradicionális tanulási metodikákban folyamatos átalakulás tapasztalható, amely során a tanárból moderátor és a passzív hallgatóból aktív tanuló lesz. 2008- ban lehetőség nyílt egy kísérleti e-Learning alapú kurzus szervezésére magyar radiográfusok számára, MR-angiográfia (MRA) témakörben. A három szakaszból álló kurzus során a résztvevők megismerkedtek az angiográfia, az MR fizikai és technikai alapjaival, különleges, nem rutin MRA-technikákkal, majd egy záró-értékelő feladatot készítettek el. A kurzus eredményei igazolják, hogy az e-Learning alapú továbbképzések alkalmasak lehetnek a magyar radiográfusok folyamatos szakmai fejlődésének biztosításához.

Ideggyógyászati Szemle

Digitális szubtrakciós angiográfia és MR-angiográfia összehasonlító vizsgálata gyermekkori ischaemiás stroke-ban

VELKEY Imre, LOMBAY Béla

A szerzők tíz, CT-vel igazolt ischaemiás stroke miatt kezelt gyermeknél végezték el a digitális szubtrakciós angiográfiát (DSA) és az MR-angiográfiát (MRA). Az utóbbival 5 esetben mutatták ki a digitális szubtrakciós angiográfiánál látható szűkületeket és elzáródásokat. Negatívnak bizonyult az MRA moyamoyás betegeikben, valamint egy-egy betegnél, akiknél a DSA spasmust, illetve stenosist igazolt. A DSA-t és az MRA-t összehasonlítva megállapítják, hogy az MRA hasznos noninvazív vizsgáló módszer lehet az ischaemiás gyermekkori stroke diagnosztikájában elsősorban a nagyobb erek occlusiójának kimutatásával.

Magyar Radiológia

A fej-nyak daganatok képalkotó módszerei Onco Update, 2006

GŐDÉNY Mária, BODOKY György

A képalkotó vizsgálatok fontos szerepet játszanak a fejnyak daganatok kiterjedésének meghatározásában, ezáltal a terápia megválasztásában. A nem sebészi terápia egyre szélesebb körben elfogadott és alkalmazott módszer, ezért növekedett annak a jelentősége, hogy a kezelés előtti tumorfelmérés megbízható legyen, és hogy a klinikai stádium megfeleljen az aktuális patológiai stádiumnak. A pontos adatgyűjtés, a kezelés előtti stádiummeghatározás, a terápia hatékonyságának értékelése és a kezelés utáni követés a betegellátásban tevékenykedő orvos felelőssége. Ezeknek az adatoknak a pontossága nagyban függ a radiológus szakértelmétől és tapasztalatától, ezért a naprakész irodalmi tájékozottság elengedhetetlenül fontos. Közleményünk azokat a 2005-2006-ban megjelent cikkeket demonstrálja, amelyek a korszerű fej-nyak radiológiai diagnosztika klinikai jelentőségére utalnak.