Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Lege Artis Medicinae - 2000;10(04)
Tartalom
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Kórokozók szerepe az atherosclerosis etiológiájában és patogenezisében
A jól ismert rizikófaktorok (magas koleszterin szint, magas vérnyomás, cukorbetegség, dohány zás) az atherosclerosisban szenvedő betegek mintegy felénél nem találhatók meg. Az athero sclerosis a gyermekkorban kezdődik. Az utóbbi évek kutatásai arra utalnak, hogy bizonyos fer tőző ágensek szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában. Számos in vivo és in vitro adat szól amellett, hogy a Chlamydia genusba tartozó Chlamydia pneumoniae baktérium és a herpesz vírusok családjába tartozó cytomegalovirus részt vehet az atherosclerosis kialakulásában. A fertő zés mindkét patogénnel már a gyermekkorban (többnyire tünetmentes formában) lezajlik. A kórokozók kimutathatók a különböző stá diumú atheroscleroticus plakkokban; az ellenük termelt ellenanyagok nagyobb százalékban és magasabb titerben vannak jelen atherosclerosis ban szenvedő betegek esetén. Mindkét kóroko zóval fertőzött kísérleti állatokban a korai athero scleroticus laesiókhoz hasonló elváltozásokat lehet kiváltani; Chlamydia pneumoniae elleni antibiotikus kezelés következményeként az experimentális atherosclerosis regresszióját írták le. Az artériafal sejtjeinek in vitro fertőzését köve tően az atherosclerosisra jellemző sejtszintű vál tozások jönnek létre. Mindezeket figyelembe véve a Chlamydia pneumoniae és a cytomegalo virus (esetleg egyéb fertőző ágens is) hozzájárul hat az atherosclerosis kialakulásához. A fertőző ágensek szerepének bizonyítása az atherosclero sis kialakulásában a betegség jelenlegi terápiáját és megelőzését döntően megváltoztathatja, további preventív kezeléssel és antimikrobiális terápiával egészítheti ki.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Holland Echokardiográfiai Kardiális kockázatértékelés Stress Echocardiography alkalmazásával
A vizsgálat célja annak tisztázása, hogy a fokozott kockázatú szív- és érbetegek morbiditását és mortalitását milyen mértékben képes csökkenteni a bisoprololkezeléssel elért perioperatív béta-blokkó terápia.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Az asthmás betegek tüneteinek önértékelése az orvosi GINA-osztályozása tükrében és az asthma bronchiale társadalmi költségvonzata (HUNAIR vizsgálat)
BEVEZETÉS - Az asthma bronchiale gyermek- és felnőttkorban egyaránt elterjedt, növekvő prevalenciájú, a fejlettebb országok népességének jelenleg mintegy 3-5%-át érintő krónikus betegség. Az asthmabetegek tüneteinek önértékeléséről és ennek az orvos véleményével való összehasonlításáról egy Egyesült Királyságban végzett tanulmány, az AIR vizsgálat számolt be. Ennek eredményeit megismerve, a Pulmonológiai Szakmai Kollégium Magyarországon - az AIR vizsgálattól részben különböző - felmérést szervezett (HUNAIR vizsgálat), amelynek alapvető célkitűzése az alábbi kérdések vizsgálata volt: 1. Gondozott felnőtt és gyermek asthmás betegek kezelés ellenére fennálló tünetei és napi tevékenységük betegség okozta korlátozottsága (továbbiakban korlátozottság). 2. Felnőtt és gyermek asthmás betegek tüneteinek önértékelése alapján készült GINA súlyossági osztályozás összehasonlítása az orvos súlyossági besorolásával. 3. Az asthmával kapcsolatos összgyógyszerköltség megállapítása a különböző súlyossági osztályokban. 4. Az asthmával kapcsolatos társadalmi összköltég és összetevőinek (gyógyszerösszköltség, hiányzó munkanapokból származó költség, sürgősségi vizitekből származó költség, szakorvosi vizitekből származó költség, háziorvosi vizitekbői származó költség, hospitalizációs költségek) megállapítása az egyes súlyossági osztályokban. 5. Felnőtt és gyermek asthmások kezelésében és a kezelés társadalmi összköltségében lévő esetleges különbségek. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A Pulmonológiai Szakmai Kollégium irányításával zajló kérdőíves adatgyűjtés 1998 októberétől 1999 májusáig tartott. A vizsgálatban 699 felnőtt és 375 gyermek vett részt. A vizsgálat az ország területén 19 felnőtt- és 8 gyermekcentrumban zajlott 103 tüdőgyógyász szakorvos közreműködésével. EREDMÉNYEK - Jelentős különbséget tapasztalunk az orvosok által meghatározott, illetve a betegek adatai alapján elvégzett GINA szerinti súlyossági besorolásban. A betegek jelentős része súlyosabbnak látja saját állapotát, több tünetet és korlátozottságot panaszol , mint ahogy azt az orvosa megítéli . Csekély különbség volt kimutatható az enyhe, a középsúlyos, illetve a súlyos perzisztáló asthmások inhaláció sszteroidhasználata között. Az egészséggazdasági számítások alapján felállítható volt egy hozzávetőleges "egyharmados szabály": az összköltség mintegy 1/3 részét a kiesett munkanapok, 1/3 részét a gyógyszerek, 1/3 részét az egyéb költségek tették ki. Az összgyógyszerköltség 1/3-át a preventív és a rohamoldó speciális asthmagyógyszerek, 1/3-át a sürgősségi, további 1/3-át pedig az egyéb gyógyszerek költségei adják. A preventív és a rohamoldó gyógyszerek költségmegoszlása: felnőttek esetében a költségek 1/3-a a preventív , 2/3 a (73% -a) a rohamoldó gyógyszereknél jelentkezett, míg gyermekek esetében az arányok megfordultak, és a költségek mintegy 2/3-a (73% -a) a preventív és 1/3-a a rohamoldó gyógyszerekre fordítódott. További megállapítások: 1. az erőforrások növekvő felhasználása az orvos értékelésével, és nem a beteg saját állapotának megítélésével korrelált; 2. az asthmás gyermekek egészségügyierőforrás-felhasználása kétszer akkora volt, mint a felnőtteké; 3. nem befolyásolta az erőforrások igénybevételét az a körülmény, hogy a vizsgált 14 nap során a beteg kapott-e inhalációs szteroidot vagy nem. KÖVETKEZTETÉSEK - Az asthmás betegek gyógyszeres kezelése a hétköznapi (tehát nem klinikai vizsgálati) körülmények között jelenleg nem kielégítő. A gyógyszerek költséghatékonysága csak komplexen vizsgálható, figyelembe véve a valós élet körülményei között felmerülő minden költséget. Az asthmás állapot megítélésére olyan új végpontokra van szükség, amelyek a betegek mindennapi tevékenységükben való korlátozottságait veszik figyelembe, és nem kizárólag a légzésfunkción alapulnak.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
A funkcionális gasztroenterológiai kórképek korszerű szemlélete
A funkcionális gasztroenterológiai kórképek alatt olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gastroin testinalis tünetek kombinációját értjük, amelyeknek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés nem mutatható ki. Klinikai jelentőségüket az adja, hogy rendkívül nagyszámú beteget érint mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai praxisban. A kórképek patogenezise komplex, a tünetek létrejöttében a motilitási zavarok, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, hyperalgesiája és a kóros kérgi percepció egyaránt szerepet játszik. A kulturális/családi környezet, pszichoszociális faktorok, stresszhatások, gyermekkori események jelentős tünetamplifikáló vagy tünetkiváltó tényezőként szerepelhetnek. A komplex patogenezisű funkcionális kórképek között jelentősek az átfedések, azonban a predomináns tünetek segítenek a kórképek klasszifikációjában (funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma stb.) és pozitív (tüneteken alapuló) diagnosztikájában. A komplex patofiziológiai eltérések magyarázatára alkotott biopszichoszociális modell egyben alapját képezi a kórképek kezelésében a multidiszciplináris terápiás stratégia alkalmazásának is.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
A funkcionális dyspepsia
A funkcionális dyspepsia nagyon változatos megjelenési formájú, számos klinikai átfedést produkáló tünetcsoport, amelynek okaként jelenlegi ismereteink alapján nem tudunk határozott morfológiai, biokémiai vagy infekciós kóreredetet kimutatni. A szindróma multifaktoriális patogenezisű, létrejöttében biztosan szerepet játszanak a visceralis percepció zavarai is. A gyomorsósav szekréciójának eltérései nem döntő jelentőségűek, de csökkentése egyes esetekben jó effektusú. Ugyan így, a Helicobacter pylori-infekció nagy való színűséggel nem meghatározó a kórkép kifejlődésében és megszüntetése sem jár tartós terápiás eredménnyel, a fekélyszerű alcsoportnál mégis javasoljuk preventív szempontból az eradikációt. A funkcionális dyspepsia másik esszenciálisan fontos alcsoportja a dysmotilitas típusú tünetcsoport, amelynek létre jöttében a primer motilitászavarok és a központi idegrendszeri szenzoros input (integráció), effektoros output károsodása dominál. A tünetcsoport kórismézésénél a pozitív diagnózis szükségességére hívjuk föl a figyelmet, részletezve az orvos-beteg kapcsolat néhány kitüntetett fontosságú kérdését. A kezelés sikere elsősorban ezen alapul, bár megvalósításához már számos hatékony gyógyszer rendelkezésünkre áll.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
A funkcionális bélbetegségek reprezentánsa: az irritábilis bél szindróma
Az utóbbi években minőségileg megváltozott az irritábilis bél szindrómával (IBS) kapcsolatos orvosi szemlélet. A kórkép patogenezisét illetően jelentős új felismerések születtek, amelyeknek eredményei a megújuló farmakoterápia szempontjából is lényegesek. Ma már bizonyos, hogy a tünetek kialakulásáért több mechanizmus együttesen felelős: a tápcsatorna motilitási zavarai, a tápcsatorna hiperszenzitivitása, a bélrendszer szenzoros és motoros regulációjának zavara, a központi idegrendszeri percepció és a moduláció zavarai. A kórkép jellegzetes tüneteinek (római kritériumok I., II.) megfelelő értékelésén alapuló tünet orientált vagy pozitív diagnózis az esetek jó részében elérhető és költségkímélő célkitűzés.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Az irritábilis bél szindróma diagnózisa és komplex kezelése
Az irritábilis bél szindróma diagnózisának alapja a beteg tüneteinek értékelése. A korábban elterjedt, az organikus eltérés lehetőségét mindenáron kizáró „maradék diagnózis" alkalmazási köre csak a súlyosabb klinikai képpel járó, pszichiátriai kórállapotokhoz társult esetekben és idősebb korban javasolható. Az utóbbi évek megegyezései alapján (római kritériumok I., II.) a panaszokon alapuló primer kórismének szerves része a tüneteknek megfelelő kezelés azonnali megkezdése. A differenciál diagnosztikai kérdések attól függnek, hogy milyen típusú tünet a meghatározó. Ennek alap ján eltérő a stratégia aszerint, hogy a hasmenés, a székrekedés vagy a fájdalom dominál.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Az irritábilis bél szindróma modern gyógyszeres terápiája
Az új patofiziológiai ismeretek jelentik az irritábilis bél szindróma hatékonyabb és specifikusabb gyógyszeres kezelésének alapját, amelynek eszközei három fő hatástani csoportba oszthatók: a tápcsatorna-motilitást, a visceralis szenzitivitást, valamint a központi idegrendszeri moduláció zavarait befolyásoló szerekre. A szigorúbb nemzetközi kritériumoknak a gyakorlatban eddig alkalmazott készítmények csak egy kis csoportja felel meg.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Pszichológiai vonatkozások pszichoterápiás lehetőségek irritábilis bél szindrómában
A szerzők áttekintik az irritábilis bél szindróma legfontosabb pszichiátriai vonatkozásainak újabb adatait. Ezek közül kiemelhetők a jellegzetes személyiségtényezők (általában depresszív és szorongásos vonások), továbbá egyes pszichiátriai zavarok és az irritábilis bél szindróma közötti komorbiditás, a szexuális abúzus és a stressz szerepe. A pszichoterápiák közül leggyakrabban a viselkedés- és a kognitív terápiák hatékonyságát vizsgálták, de vannak adatok egyéb módszerek előnyeiről is.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Intracoronariás stentek
Az elmúlt öt évben jelentős emelkedés figyelhető meg az intracoronariás stentek használatában, amelyeket a perkután transzluminális angioplastica (PTCA) során, annak kiegészítéseként alkalmaznak az anginás betegek revascularisatiójára. 1996-ban az Egyesült Királyságban 25000 PTCA-beavatkozást végeztek, amelynek során a betegek felénél (átlag 46%, szórás 15–99%) használtak stenteket, ami ötszörös számbeli emelkedést jelent az 1994-es adatokhoz képest (HH. Gray személyes közlése alapján).
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Hálapénz a magyar egészségügyben; Attitűdök és vélemények
Az egészségügy egyre kevésbé kielégítő finanszírozása mellett feltűnő a kormányzat egyre fokozódó érdeklődése a hálapénz iránt. Szinte egy időben hívta életre az egészségügyi miniszter az úgynevezett hálapénzbizottságot és kezdett kutatást – a Közép-európai Egyetem és az Állami Pénztárfelügyelet megbízásából, illetve támogatásával – a Tárki. A két program eredményeit összefoglaló tanulmányok is közel ugyanekkor váltak ismertté. Sorozatunkban párhuzamosan tallózunk az elméleti megközelítéseket előtérbe helyező bizottsági jelentésben és a szociológiai tényekre (véleményekre) támaszkodó tanulmányban. A párhuzamosságot a tartalmi hasonlóságon túl indokolja, hogy a Tárki kutatói (Bognár Géza és Gál Róbert Iván, témavezető Kornai János) köszönetet mondanak „értékes megjegyzéseiért” Balázs Péter- nek, a miniszter által felkért munkabizottság vezetőjének. Feltételezhető tehát, hogy a két kutatócsoport ismerte és felhasználta egymás eredményeit.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Az orvosi hivatás autonómiájának etikai vonatkozásai
Az autonómia kifejezés – mint a bioetika egyik alapelve – a medicinával foglalkozó hazai és I külföldi etikai szakirodalomban elsődlegesen a betegek autonómiáját jelenti. Az utóbbi évtizedek jelentős változása, hogy az orvosi tevékenység kapcsolatrendszerében központi helyet elfoglaló orvos-beteg viszonyban a hangsúly eltolódott, a jog és az etika is a páciensek önrendelkezésének elvét, autonómiáját állította középpontba. Ezen túlmenően számos olyan folyamat zajlott le, amelyek indokolttá teszik annak vizsgálatát, hogy ezek a változások hogyan befolyásolják a másik oldalt, az orvosi tevékenységet. Jelen dolgozat az orvosi hivatás autonómiájával foglalkozik (szándéka szerint nem annyira kritikai, mint inkább leíró jelleggel), megkísérli felvázolni annak részint szakmai sajátosságokon, részint társadalomerkölcsi konszenzuson nyugvó bázisát, majd – a teljesség igénye nélkül – az orvosi tevékenység néhány olyan területét veszi szemügyre, ahol az orvosi hivatáserkölcs kérdéseit szükséges, illetve érdemes lenne újragondolni.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Historica Medica; Nők a gyógyszerészeti pályán
A nőknek gyakorlati pályákra való alkalmazásának kérdése mind inkább előtérbe lépvén, a közoktatásügyi kormány a társadalomnak ezen irányban való törekvése elől nem csak nem térhet ki, de sőt kötelessége azt idejekorán figyelembe venni s annak kellő mederben való vezetéséről gondoskodni – e szavakkal kérte fel Wlassics Gyula vallási és közoktatásügyi miniszter 343/95. számú rendeletében az egyetemi tanácsot, hogy mondjon véleményt a nők tudományos pályára való bocsátásáról, s ugyanezekkel a szavakkal fordult a gyógyszerészek szakmai képviseletéhez, a Magyar- országi Gyógyszerészegylethez is, szakvéleményüket kérve (1). Nehéz döntés előtt állt az egyetemi tanács, de a gyógyszerészek szakmai képviselete is. Nemcsak azért, mert a tudományos szakok, az orvos-, tanár- és gyógyszerészképzés fejlődésének további útját kellett meghatározniuk, hanem azért is, mert a Monarchiában elsőként és európai viszonylatban is az elsők között próbáltak meg lehetőséget teremteni a nők számára a tudományos pályákon.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Képzőművészet; A betegágytól a világhírig
Az olvasásszociológiai vizsgálatok feltárták, hogy az életrajzok a legkedveltebb olvasmányaink közé tartoznak. Feltehetően azért, mert szeretjük "meglesni" mások titkait, felfedezni a híres, általunk is tisztelt emberekben a ránk is jellemző tulajdonságokat, és eljátszani a gondolattal, hogy helyet cseréljünk velük. Mert mindannyiunk lelkében ott él a felemelkedés, a tehetség érvényesítésének eredendő vágya. Napjaink művészetéletrajzait azonban úgy felduzzasztják a dokumentumok és az értékelő szövegek, vagy sokszor eltakarják előlünk az embert és azokat a körülményeket, amelyek egy művészi pálya kiteljesedését meghozták. Sőt - a 19. századi romantikus gyötrődés következményeként - ma már a "zsenit" is a veleszületett tehetséggel és az őt mindenki mástól megkülönböztető minőséggel azonosítjuk, holott a zsenalitás alkalom és tehetség kivételesen hatékony egybeesése, az, amit a művészettudomány a "termékeny pillanat" fogalommal jelöl, a művészet pedig a "múzsa" alakjával jelenít meg.
Lege Artis Medicinae
2000. ÁPRILIS 01.
Zenetörténet; A flagellás
Ha feltennénk a találós kérdést: ki lehet az a zenész, akit az oxfordi zenei szótár így jellemez: „Egész élete során megmaradt kísérletező kedve, volt benne valami excentrikus, alakja rendkívül életteli és inspiráló volt” - és könnyítésképpen még azt is hozzátennénk, hogy ausztrál születésű amerikai művészről van szó, akinek a teljesítményéről Edvard Grieg és a nála hetven évvel később született Benjamin Britten egyaránt a legnagyobb elismerés hangján szólt – nos, valószínű, hogy a legtöbb hazai zenebarát még így sem jönne rá egykönnyen, hogy Percy Graingerről van szó. Arról az 1882-ben, Melbourne közelében született zeneszerzőről és zongoristáról, aki tanulmányait nagyrészt Németországban – Frankfurtban, illetve Busoninál, Berlinben - végezte, majd (Kodály első gyűjtőútjaival egy időben!) Angliában fonográf segítségével népdalokat gyűjtött, és huszonnégy éves fiatalemberként kiérdemelte Grieg barátságát, 1914-től kezdve pedig az Egyesült Államokban élt.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.