Lege Artis Medicinae - 2000;10(10)

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Antibakteriális terápia: mérleg és perspektíva

GRABER Hedvig

Az antibakteriális terápia történetének, az elért eredmények és a bekövetkezett ártalmak rövid áttekintése után a tanulmány a mai problémákkal foglalkozik. Bár az infekciók kezelésének elvei már pontosan körvonalazódtak, a bakteriális rezisztencia terjedése miatt az antibiotikum-választás időben és régiónként különbözhet. Az elmúlt évtizedben (a korábbi időszakokhoz képest) kevesebb új antibakteriális szer került forgalomba: a legújabb fluorokinolonok, streptograminok, oxazolidinonok, vancomycin analógok az ismét előtérbe kerülő Gram-pozitív coccusok elleni védelmet erősítik. Emelkedik a csökkent immunitású betegek száma; fertőzéseik eredményes kezelése sokszor nehéz. A fekélybetegség esetében már bebizonyosodott, az arteriosclerosist illetően bizonyítás alatt áll, hogy létrejöttükben szerepet játszhat fertőzés, ami az antibiotikum-terápia újabb távlatait nyitja meg. A hazai antibiotikum-használat gyökeresen megváltozott az utolsó tíz évben, ezt néhány adat bemutatása is igazolja. Összegzésként megállapítható, hogy az antibiotikumok jelentősége óriási, azonban lehetőségei mégsem korlátlanok; a bakteriális betegségek elleni küzdelemben az antibiózis, az aszepszis és az immunizáció intelligens kombinációja szükséges.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Group Italiano per lo Studio della Sopravvivenza nell'Infarto miocardico - Prevenzione

MATOS Lajos

A vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy milyen módon befolyásolja az infarktus után adott PUFA vagy E-vitamin, illetve a kettő együtt a betegek morbiditását és mortalitását.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

A szívizom-hypertrophia és a szívelégtelenség molekuláris mechanizmusai

MIKALA Gábor, PETŐ Mónika, VÁLYI Nagy István, CSÁSZÁR Albert

A tanulmány a szívizom-hypertrophia és a következményes szívelégtelenség kialakulásának legfontosabb molekuláris mechanizmusait foglalja össze. A folyamatok ismerete számos esetben lehetőséget nyújt farmakoterápiás beavatkozásokra is. Elsőként a három alegységből álló G-proteineket és az ezekhez kapcsolt intracelluláris szabályozó rendszereket ismertetik, különös tekintettel a transzgenikus állatmodellekben megismert folyamatokra. E területen a szívizom-hypertrophia befolyásolására olyan klinikailag hatékony szerek vannak, mint az ACE-gátlók, az angiotenzinreceptor-antagonisták, valamint az a- és B-adrenerg-receptor-bénítók. A patomechanizmus szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a mitogén aktiválta proteinkinázok, amelyek a hypertrophiás kaszkád későbbi szakaszában szerepelnek. Figyelemre méltó vizsgálatok folynak a lipidoldékony statinok (a Ras-farnezilálás indirekt gátlószerei) esetleges terápiás alkalmazhatóságával kapcsolatban. A szívizom-hypertrophia és a szívelégtelenség létrejöttében alapvető az intracelluláris kalcium homeosztázis megváltozása. A cikk harmadik részében a kalcium- és kalmodulinfüggő protein foszfatáznak, a calcineurinnak a szerepét vizsgálják ebben a folyamatsorban. A cyclosporin A vagy a tacrolimus (calcineurininhibitorok) adása nem javasolható a szívizom-hypertrophia minden formájában, de egyes esetekben mégis hatásosnak bizonyulhat. A szívelégtelenség végállapotában az egyik legsúlyosabb, ma még megoldatlan problémát a repolarizációs zavarok okozta kamrai ritmuszavarok kialakulása jelenti. Ennek egyes mechanizmusait is bemutatják, kiemelve a nátrium-kalcium csere transzporter gátlását mint a jövőbeli ígéretes terápiás lehetőségek egyikét.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Az MR-angiográfia jelentősége az intracranialis aneurysmák vizsgálatában

P. Nagy Zoltán, BAJZIK Gábor , BOGNER Péter, BERÉNYI Ervin, SZÁSZ Krisztina, KOPA János, REPA Imre

Az érstruktúrák megjelenítésében az MR-képalkotást egyre szélesebb körben alkalmazzák. Számos artériás és vénás kórformánál megfelelő diagnózis biztosítható MR-angiográfia (MRA) segítségével. A szerzők 87 feldolgozott eset kapcsán az elvégzett MR- és MR-angiográfiás vizsgálatok jelentőségét elemzik az intracranialis aneurysmák diagnosztikájában, a módszert a gold standardként alkalmazott digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) eredményeivel összehasonlítva. A műtéten átesett 52 betegnél az intraoperatív leletet használták kontrollként. Az alkalmazott MR és MR angiográfiás vizsgálat a 3 mm feletti aneurysmák kimutatásában rendkívül érzékenynek bizonyult (98%), a kisebb aneurysmák kimutathatósága azonban alacsonyabbnak mutatkozott (56%); összességében a módszer szenzitivitása 79%-osnak adódott. Az MRA az intracranialis aneurysmák kiváló noninvazív vizsgáló módszere. A katéteres angiográfiás vizsgálatokat napjainkban még nem helyettesíti teljesen, alkalmazása azonban számos esetben indokolt és hasznos. Az MR-angiográfia esetenként a DSA-val nem diagnosztizált aneurysmákra is fényt deríthet.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Bevezető - A metabolikus szindróma

PADOS Gyula

A Lege Artis Medicinae anyagcserével foglalkozó összeállításában három, egymással összefüggő, az elhízás és a diabetes mellitus, a diabetes mellitus és a hypertonia, valamint a metabolikus rizikófaktorok kapcsolatát tárgyaló összefoglalókat olvashatunk. Nem véletlenszerűek ezek a kapcsolódások, hanem összefüggő anyagcsere folyamatok eredményei, közös okra (vagy okokra) vezethetők vissza; ezek a folyamatok egy komplett anyagcsere-tünetegyüttes felé vezetnek. Sokszor csak idő kérdése, hogy megéri-e a beteg azt, hogy az összes klasszikus metabolikus rizikófaktor társulása a szervezetében együtt is kimutatható legyen.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Az elhízás, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes mellitus kapcsolatának molekuláris mechanismusa

CSEH Károly, SALAMON Ferenc, SZEKERES Orsolya, SPEER Gábor, TÓTH János , WINKLER Gábor

A mára egyaránt népbetegséggé vált elhízás és (2 es típusú) diabetes mellitus kauzális kapcsolata epidemiológiai és patogenetikai adatok alapján bizonyított. E folyamatban kiemelt jelentőségűek a táplálékfelvétel szabályozásának, az adaptív termogenezisnek, valamint a zsírszövet endokrin szabályozórendszerének az eltérései az élettani folyamatoktól. Az étvágyszabályozó rendszeren belül az inzulinrezisztenciához vezető legfontosabb tényezők a leptin, az Agouti-szerű fehérje, valamint a proopiomelanokortin rendszernek és receptorainak az eltérései. Az elhízáshoz vezető legfontosabb tényezők a termogenezis szabályozásának a megváltozásában a B3-adrenerg receptorok és a szétkapcsoló fehérjék mutációi. A zsír szöveti mediátorok közül e tekintetben a legdöntőbb a szabad zsírsav, a tumornekrózis-faktor rendszer, a leptin, valamint az e tényezők genetikus szabályozásában kulcsszerepet játszó peroxiszóma proliferátor aktiválta receptor.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Metabolikus rizikófaktorok - metabolikus szindróma

AUDIKOVSZKY Mária, PADOS Gyula

Mióta a hypercholesterinaemia és a dohányzás mellé az abdominalis elhízást, a diabetes mellitust, valamint a metabolikus szindrómát is az elsőrendű coronaria-rizikófaktorok közé sorolták, a hat legfontosabb rizikófaktor közül ötöt metabolikus eredetűnek tekinthetünk. Ezek együttes előfordulása sokkal gyakoribb, mint külön-külön a populációban. A tünet együttes összetételét és hátterét többféleképpen értelmezték az X-szindróma elnevezéstől a mai metabolikus szindrómáig. Reaven az inzulinrezisztenciát és a kompenzatorikus hyperinsulinismust tekinti elsődlegesnek, Matsuzava és mások a visceralis típusú obesitast (visceralis zsír szindróma), míg Björntrop a szimpatikus tónusfokozódást (civilizációs szindróma). A metabolikus szindróma diagnosztikájában és terápiájában tekintettel kell lennünk a fentiekre. Legalább három vagy mind a négy klasszikus rizikófaktor jelenléte szükséges a diagnózishoz. A kezelésben alapvető a testtömegcsökkentő étrend és a mozgásterápia, de előtérbe kerülhetnek az inzulinérzékenységet, a lipideket és a szimpatikus aktivitást kedvezően befolyásoló antidiabetikumok, inzulinérzékenységet fokozó szerek, antihipertenzívumok is.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Diabetes mellitus és hypertonia; Tények, kérdések, gondolatok

KERÉNYI Zsuzsa, STELLA Péter, TAMÁS Gyula

A WHO új diagnosztikus kritériumait alkalmazva a hypertonia gyakorisága az 1-es típusú cukorbetegek körében 15-61%, 2-es típusú diabetes mellitus esetén 51-73%. A cukorbetegeknek az egészséges anyagcseréjű egyénekkel szembeni emelkedett cardiovascularis és stroke kockázatát a hypertonia tovább fokozza. A szerzők áttekintik a hypertonia diagnózisára és kezelési célértékeire vonatkozó újabb ajánlásokat. Kritikusan elemzik a ma legjobban alátámasztott kezelési alapelvek kialakítását célzó, cukorbetegeken végzett jelentősebb tanulmányokat. Röviden ismertetik az újabb antihipertenzív gyógyszercsoportok elméleti előnyeit és lehetséges helyét a cukorbetegek magas vérnyomásának kezelésében és a napjainkban világszerte legelfogadottabb, a cardiovascularis rizikóprofilhoz illesztett kezelési stratégia felépítését. A célszervvédelem szempontjából hypertoniás, diabetes mellitusban szenvedő betegnél jelenleg a (bizonyítékok alapján is) legmegfelelőbb kezelés az ACE-gátló készítmény és a hosszú hatású kalciumantagonista kombinációja. A hypertonia miatt kezelt cukorbetegek mintegy 70%-ánál kettős, és közel egyharmadánál hármas vagy négyes gyógyszerkombináció adása szükséges, ahol a kis dózisú diuretikumok és/vagy a kardioszelektív B-receptor-blokkolók is helyet kapnak.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Önkormányzati egészségügyi napok - negyedszer

NAGY András László

Kovács Zoltán, békéscsabai városi főorvos, a konferencia szervezőbizottságának elnöke elmondta, a konferencia célja volt, hogy társadalmi kontrollal szolgáljon az éppen aktuális egészségügyi jogalkotási folyamatoknak, továbbá, hogy a párbeszéd lehetőségét kínálja az egészségügy különböző szereplőinek: az önkormányzatok, az államigazgatási szervek, a szakmai szervezetek képviselőinek.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Szerepkonfliktusok megnyilvénulásai orosnők körében

MOLNÁR Regina, FEITH Helga

A tanulmány alapját egy 1999 szeptemberében a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Centrum (a felvétel idején: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem) orvosi diplomával rendelkező női dolgozói körében végzett empirikus felmérés képezi. A vizsgálat legfőbb célja volt az orvosnők azon munkahelyi, illetve családi, háztartási terheit feltárni, amelyek túlterheltséghez, szerepkonfliktushoz, egészségügyi problémákhoz vezethetnek. Munkánk során arra kerestük a választ, hogy az orvosi hivatást űző nők életében a hivatás, illetve a család mely szinteken okoz össze férhetetlenséget. Jelen tanulmány összefoglalást nyújt a vizsgálat néhány fontos eredményéről, az alábbi témák szerint tagolva: szakmai előmenetel; munkahelyi terhelés; egészségi állapot, egészségmegőrzés; szerepkonfliktus meg nyilvánulásai.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Képzőművészet; Frederik van Eeden, a pszichiáter és esztéta

GERA Judit

Frederik van Eeden (1860–1932), a Magyarországon szinte teljességgel ismeretlen holland irodalom egyik legsokoldalúbb alakja volt. Még Freud előtt felfedezte a tudatalatti létezését és hatását az emberi személyiségre, küzdött a hipnózis terapeutikus alkalmazásának elismertetéséért, és ő fektette le a pszichoterápia alapjait Hollandiában; később H. D. Thoreau, amerikai író Walden című regényének (1854) hatására, tolsztojánus elvek alap ján utópisztikus-kommunisztikus telepet létesített, amely azonban kilenc év után tóke- és szakértelem hiány miatt kudarcba fulladt; írói munkásságában eljutott a XX. századi modernizmus küszöbéig.

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Historia Medica; Csodadoktor Párizsban

BERNARD Le Calloch

Ha az ember Párizsban sétál és a Montmartre dombjára gyalog akar eljutni, szinte bizonyos, hogy a Lepic utcán megy, mert nincs lépcsője és viszonylag enyhén kanyarog a hegy déli oldalán. Az utcán felfelé haladva, az első malmon, a „Moulin de la galette”-en túl, mindjárt a Radet malom után, egy csillogó fémkupolát vesz észre a 100. számú ház tetején. Vajon ez micsoda?

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Zenetörténet; Egy szertelen talentum; Robert Schumann

MALINA János

Minden zenekedvelő hallott valamit arról, hogy az ifjú Robert Schumann (1810–1856), a német romantikus zene emblematikus figurája, Chopinnel és Liszttel együtt a zongorajáték és a zongorára való komponálás nagy megújítója, fényes zongoristakarrier előtt állt, ám azt saját ifjúkori szertelenségének, szélsőséges makacsságának köszönhetően mégsem érhette el...