Lege Artis Medicinae

Az irritábilis bél szindróma modern gyógyszeres terápiája

WITTMANN Tibor1

2000. ÁPRILIS 01.

Lege Artis Medicinae - 2000;10(04)

Gasztroenterológia

Az új patofiziológiai ismeretek jelentik az irritábilis bél szindróma hatékonyabb és specifikusabb gyógyszeres kezelésének alapját, amelynek eszközei három fő hatástani csoportba oszthatók: a tápcsatorna-motilitást, a visceralis szenzitivitást, valamint a központi idegrendszeri moduláció zavarait befolyásoló szerekre. A szigorúbb nemzetközi kritériumoknak a gyakorlatban eddig alkalmazott készítmények csak egy kis csoportja felel meg.

AFFILIÁCIÓK

  1. Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek korszerű szemlélete

LONOVICS János

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek alatt olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gastroin testinalis tünetek kombinációját értjük, amelyeknek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés nem mutatható ki. Klinikai jelentőségüket az adja, hogy rendkívül nagyszámú beteget érint mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai praxisban. A kórképek patogenezise komplex, a tünetek létrejöttében a motilitási zavarok, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, hyperalgesiája és a kóros kérgi percepció egyaránt szerepet játszik. A kulturális/családi környezet, pszichoszociális faktorok, stresszhatások, gyermekkori események jelentős tünetamplifikáló vagy tünetkiváltó tényezőként szerepelhetnek. A komplex patogenezisű funkcionális kórképek között jelentősek az átfedések, azonban a predomináns tünetek segítenek a kórképek klasszifikációjában (funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma stb.) és pozitív (tüneteken alapuló) diagnosztikájában. A komplex patofiziológiai eltérések magyarázatára alkotott biopszichoszociális modell egyben alapját képezi a kórképek kezelésében a multidiszciplináris terápiás stratégia alkalmazásának is.

Lege Artis Medicinae

A funkcionális bélbetegségek reprezentánsa: az irritábilis bél szindróma

WITTMANN Tibor

Az utóbbi években minőségileg megváltozott az irritábilis bél szindrómával (IBS) kapcsolatos orvosi szemlélet. A kórkép patogenezisét illetően jelentős új felismerések születtek, amelyeknek eredményei a megújuló farmakoterápia szempontjából is lényegesek. Ma már bizonyos, hogy a tünetek kialakulásáért több mechanizmus együttesen felelős: a tápcsatorna motilitási zavarai, a tápcsatorna hiperszenzitivitása, a bélrendszer szenzoros és motoros regulációjának zavara, a központi idegrendszeri percepció és a moduláció zavarai. A kórkép jellegzetes tüneteinek (római kritériumok I., II.) megfelelő értékelésén alapuló tünet orientált vagy pozitív diagnózis az esetek jó részében elérhető és költségkímélő célkitűzés.

Lege Artis Medicinae

Pszichológiai vonatkozások pszichoterápiás lehetőségek irritábilis bél szindrómában

TÚRY Ferenc, ÚJSZÁSZY László

A szerzők áttekintik az irritábilis bél szindróma legfontosabb pszichiátriai vonatkozásainak újabb adatait. Ezek közül kiemelhetők a jellegzetes személyiségtényezők (általában depresszív és szorongásos vonások), továbbá egyes pszichiátriai zavarok és az irritábilis bél szindróma közötti komorbiditás, a szexuális abúzus és a stressz szerepe. A pszichoterápiák közül leggyakrabban a viselkedés- és a kognitív terápiák hatékonyságát vizsgálták, de vannak adatok egyéb módszerek előnyeiről is.

Lege Artis Medicinae

Az orvosi hivatás autonómiájának etikai vonatkozásai

KAPOCSI Erzsébet

Az autonómia kifejezés – mint a bioetika egyik alapelve – a medicinával foglalkozó hazai és I külföldi etikai szakirodalomban elsődlegesen a betegek autonómiáját jelenti. Az utóbbi évtizedek jelentős változása, hogy az orvosi tevékenység kapcsolatrendszerében központi helyet elfoglaló orvos-beteg viszonyban a hangsúly eltolódott, a jog és az etika is a páciensek önrendelkezésének elvét, autonómiáját állította középpontba. Ezen túlmenően számos olyan folyamat zajlott le, amelyek indokolttá teszik annak vizsgálatát, hogy ezek a változások hogyan befolyásolják a másik oldalt, az orvosi tevékenységet. Jelen dolgozat az orvosi hivatás autonómiájával foglalkozik (szándéka szerint nem annyira kritikai, mint inkább leíró jelleggel), megkísérli felvázolni annak részint szakmai sajátosságokon, részint társadalomerkölcsi konszenzuson nyugvó bázisát, majd – a teljesség igénye nélkül – az orvosi tevékenység néhány olyan területét veszi szemügyre, ahol az orvosi hivatáserkölcs kérdéseit szükséges, illetve érdemes lenne újragondolni.

Lege Artis Medicinae

A funkcionális dyspepsia

SIMON László, LONOVICS János

A funkcionális dyspepsia nagyon változatos megjelenési formájú, számos klinikai átfedést produkáló tünetcsoport, amelynek okaként jelenlegi ismereteink alapján nem tudunk határozott morfológiai, biokémiai vagy infekciós kóreredetet kimutatni. A szindróma multifaktoriális patogenezisű, létrejöttében biztosan szerepet játszanak a visceralis percepció zavarai is. A gyomorsósav szekréciójának eltérései nem döntő jelentőségűek, de csökkentése egyes esetekben jó effektusú. Ugyan így, a Helicobacter pylori-infekció nagy való színűséggel nem meghatározó a kórkép kifejlődésében és megszüntetése sem jár tartós terápiás eredménnyel, a fekélyszerű alcsoportnál mégis javasoljuk preventív szempontból az eradikációt. A funkcionális dyspepsia másik esszenciálisan fontos alcsoportja a dysmotilitas típusú tünetcsoport, amelynek létre jöttében a primer motilitászavarok és a központi idegrendszeri szenzoros input (integráció), effektoros output károsodása dominál. A tünetcsoport kórismézésénél a pozitív diagnózis szükségességére hívjuk föl a figyelmet, részletezve az orvos-beteg kapcsolat néhány kitüntetett fontosságú kérdését. A kezelés sikere elsősorban ezen alapul, bár megvalósításához már számos hatékony gyógyszer rendelkezésünkre áll.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A felnőttkori kötődési és a szülői bánásmód az irritábilis bél szindrómában és pánikzavarban - Pszichoterápiás implikációk]

PÉNZES István, CZEGLÉDI Edit, SZALAI Dömötör Tamás, CSALA Irén, TÚRY Ferenc

[Háttér, célkitűzés - A kötődéselméletek kognitív, érzelmi, viselkedéses és társas szinten egyaránt perspektívát kínálnak az irritábilis bél szindróma (IBS) és a pánikzavar (PD) megértésében. Kutatásunk célja a felnőttkori kötődési stílus és a szülői bánásmód vizsgálata volt IBS-sel és pánikzavarral küzdő betegek körében. Módszerek - A keresztmetszeti kérdőíves kutatásban 65 IBS- és 65 PD-beteg vett részt, mindannyian klinikai diagnózissal rendelkező betegek. Mérőeszközök: Kötődési Stílus Kérdőív, Közeli Kapcsolati Tapasztalatok Skála és Szülői Bánásmód Kérdőív. Eredmények - A bizonytalan kötődés (80,0 vs. 63,1%) és a szülői elhanyagolás (35,4 vs. 16,9%) gyakorisága egyaránt magasabb volt az IBS-csoportban, mint a pánikbetegeknél (χ2 (1)=4,571, p=0,033; χ2 (3)=7,831, p=0,050). A biztonságos kötődés szignifikánsan gyakrabban fordult elő optimális, mint szuboptimális apai bánásmód esetében (75,0% vs. 21,9%; χ2 (1)=19,408, p<0,001). A többváltozós bináris logisztikus regresszió elemzés eredményei szerint az optimális apai bánásmód a háttérváltozók kontrollja mellett is szignifikánsan előre jelzi a biztonságos kötődést (OR=9,26, p=0,001). Megbeszélés - Mindkét csoportban nagy gyakoriságú volt a bizonytalan kötődés, különösen IBS-ben. Az anyai bánásmód tekintetében hasonló mintázat mutatkozott, míg az apai bánásmód esetében eltérő. Ez jelzi a fejlődéspszichológiai hasonlóságokat a tünetek tekintetében különböző két kórképnél. Míg az anyai bánásmód nem jelezte előre a felnőtt kötődési biztonságot, az apai bánásmód kimutatható összefüggést mutatott azzal, pszichoterápiás implikációkat kínálva fel. Olyan kötődési funkciók, mint a válaszkészség, az egymásra hangolódás és az érzelemszabályozás fontos szerepet játszanak a terapeuta-beteg kapcsolatban is.]

Lege Artis Medicinae

A generalizált szorongásos zavar szűrése, terápiája a háziorvosi gyakorlatban

BECZE Ádám, HARGITTAY Csenge, KALABAY László, TORZSA Péter

A szorongásos zavarok a leggyakrabban előforduló pszichiátriai kórképek az alapellátásban, mégis alacsony a kezelt betegek aránya. A kóros szorongás csökkenti a munkateljesítményt, rontja a betegek életminőségét, szomatikus kórképekkel szövődik, fokozza az egészségügyi ellátórendszer igénybevételét. A családorvosnak fontos szerepe van a szorongásos zavarok azonosításában, melyben alapvető a részletes anamnézis, a fizikális és eszközös vizsgá - latok, valamint szűrőkérdőívek alkalmazása. Háziorvosi praxisban a generalizált szorongásos megbetegedés (GAD) előfordulása 8-10%, a nők körében kétszer-négyszer gyakoribb. A betegek kezelésében az életmód- változtatás, pszicho- és farmakoterápiás módszerek széles választéka bizonyítottan hatékony. A pszichiáterrel történő rendszeres konzultáció szintén ajánlott és hasznos a szorongó betegek gondozásában.

Lege Artis Medicinae

A bakteriális kontamináció és az irritábilis bél szindróma

NOVÁK János

Az irritábilis bél szindróma (IBS) az egyik leggyakoribb gastrointestinalis megbetegedés, a fejlett országok felnőtt lakosságának közel 10-15%-át érinti. Az újabb megfigyelések felvetették annak a lehetőségét, hogy a bél bakteriális flórájának zavara és a vele járó kisfokú gyulladásos állapot szerepet játszhat az irritábilis bél szindróma etiológiájában és a tünetek kialakulásában. Néhány tanulmány szerint a hidrogénkilégzési teszttel (HBT) igazolt bakteriális kontamináció a vékonybélben (SIBO) gyakrabban fordult elő irritábilis bél szindrómás betegeknél, mint a nem IBS-es kontrollokban. Bár az adatok ellenmondásosak, ez alapozta meg azt a hipotézist, amely szerint a bakteriális kontamináció az elsődleges oka az irritábilis bél szindrómának. E hipotézis következményeként számos terápiás lehetőség vált használhatóvá az IBS-es betegek ellátásával foglalkozók fegyvertárában. Ezek közé sorolhatók a probiotikumok, a prebiotikumok, az antibiotikumok és a gyulladásgátló hatóanyagok. A közlemény ismerteti a különböző mechanizmusokat, amelyekben a bélflóra változása hozzájárulhat az IBS kialakulásához, és szemlélteti az IBS/SIBO tüneteinek kezelésére alkalmazott antibiotikus terápiák, főleg a rifaximin hatékonyságát és biztonságosságát.

Lege Artis Medicinae

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek korszerű szemlélete

LONOVICS János

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek alatt olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gastroin testinalis tünetek kombinációját értjük, amelyeknek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés nem mutatható ki. Klinikai jelentőségüket az adja, hogy rendkívül nagyszámú beteget érint mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai praxisban. A kórképek patogenezise komplex, a tünetek létrejöttében a motilitási zavarok, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, hyperalgesiája és a kóros kérgi percepció egyaránt szerepet játszik. A kulturális/családi környezet, pszichoszociális faktorok, stresszhatások, gyermekkori események jelentős tünetamplifikáló vagy tünetkiváltó tényezőként szerepelhetnek. A komplex patogenezisű funkcionális kórképek között jelentősek az átfedések, azonban a predomináns tünetek segítenek a kórképek klasszifikációjában (funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma stb.) és pozitív (tüneteken alapuló) diagnosztikájában. A komplex patofiziológiai eltérések magyarázatára alkotott biopszichoszociális modell egyben alapját képezi a kórképek kezelésében a multidiszciplináris terápiás stratégia alkalmazásának is.

Lege Artis Medicinae

A funkcionális bélbetegségek reprezentánsa: az irritábilis bél szindróma

WITTMANN Tibor

Az utóbbi években minőségileg megváltozott az irritábilis bél szindrómával (IBS) kapcsolatos orvosi szemlélet. A kórkép patogenezisét illetően jelentős új felismerések születtek, amelyeknek eredményei a megújuló farmakoterápia szempontjából is lényegesek. Ma már bizonyos, hogy a tünetek kialakulásáért több mechanizmus együttesen felelős: a tápcsatorna motilitási zavarai, a tápcsatorna hiperszenzitivitása, a bélrendszer szenzoros és motoros regulációjának zavara, a központi idegrendszeri percepció és a moduláció zavarai. A kórkép jellegzetes tüneteinek (római kritériumok I., II.) megfelelő értékelésén alapuló tünet orientált vagy pozitív diagnózis az esetek jó részében elérhető és költségkímélő célkitűzés.