[Háttér, célkitűzés - A kötődéselméletek kognitív, érzelmi, viselkedéses és társas szinten egyaránt perspektívát kínálnak az irritábilis bél szindróma (IBS) és a pánikzavar (PD) megértésében. Kutatásunk célja a felnőttkori kötődési stílus és a szülői bánásmód vizsgálata volt IBS-sel és pánikzavarral küzdő betegek körében. Módszerek - A keresztmetszeti kérdőíves kutatásban 65 IBS- és 65 PD-beteg vett részt, mindannyian klinikai diagnózissal rendelkező betegek. Mérőeszközök: Kötődési Stílus Kérdőív, Közeli Kapcsolati Tapasztalatok Skála és Szülői Bánásmód Kérdőív. Eredmények - A bizonytalan kötődés (80,0 vs. 63,1%) és a szülői elhanyagolás (35,4 vs. 16,9%) gyakorisága egyaránt magasabb volt az IBS-csoportban, mint a pánikbetegeknél (χ2 (1)=4,571, p=0,033; χ2 (3)=7,831, p=0,050). A biztonságos kötődés szignifikánsan gyakrabban fordult elő optimális, mint szuboptimális apai bánásmód esetében (75,0% vs. 21,9%; χ2 (1)=19,408, p<0,001). A többváltozós bináris logisztikus regresszió elemzés eredményei szerint az optimális apai bánásmód a háttérváltozók kontrollja mellett is szignifikánsan előre jelzi a biztonságos kötődést (OR=9,26, p=0,001). Megbeszélés - Mindkét csoportban nagy gyakoriságú volt a bizonytalan kötődés, különösen IBS-ben. Az anyai bánásmód tekintetében hasonló mintázat mutatkozott, míg az apai bánásmód esetében eltérő. Ez jelzi a fejlődéspszichológiai hasonlóságokat a tünetek tekintetében különböző két kórképnél. Míg az anyai bánásmód nem jelezte előre a felnőtt kötődési biztonságot, az apai bánásmód kimutatható összefüggést mutatott azzal, pszichoterápiás implikációkat kínálva fel. Olyan kötődési funkciók, mint a válaszkészség, az egymásra hangolódás és az érzelemszabályozás fontos szerepet játszanak a terapeuta-beteg kapcsolatban is.]

A szorongásos zavarok a leggyakrabban előforduló pszichiátriai kórképek az alapellátásban, mégis alacsony a kezelt betegek aránya. A kóros szorongás csökkenti a munkateljesítményt, rontja a betegek életminőségét, szomatikus kórképekkel szövődik, fokozza az egészségügyi ellátórendszer igénybevételét. A családorvosnak fontos szerepe van a szorongásos zavarok azonosításában, melyben alapvető a részletes anamnézis, a fizikális és eszközös vizsgá - latok, valamint szűrőkérdőívek alkalmazása. Háziorvosi praxisban a generalizált szorongásos megbetegedés (GAD) előfordulása 8-10%, a nők körében kétszer-négyszer gyakoribb. A betegek kezelésében az életmód- változtatás, pszicho- és farmakoterápiás módszerek széles választéka bizonyítottan hatékony. A pszichiáterrel történő rendszeres konzultáció szintén ajánlott és hasznos a szorongó betegek gondozásában.

Az irritábilis bél szindróma (IBS) az egyik leggyakoribb gastrointestinalis megbetegedés, a fejlett országok felnőtt lakosságának közel 10-15%-át érinti. Az újabb megfigyelések felvetették annak a lehetőségét, hogy a bél bakteriális flórájának zavara és a vele járó kisfokú gyulladásos állapot szerepet játszhat az irritábilis bél szindróma etiológiájában és a tünetek kialakulásában. Néhány tanulmány szerint a hidrogénkilégzési teszttel (HBT) igazolt bakteriális kontamináció a vékonybélben (SIBO) gyakrabban fordult elő irritábilis bél szindrómás betegeknél, mint a nem IBS-es kontrollokban. Bár az adatok ellenmondásosak, ez alapozta meg azt a hipotézist, amely szerint a bakteriális kontamináció az elsődleges oka az irritábilis bél szindrómának. E hipotézis következményeként számos terápiás lehetőség vált használhatóvá az IBS-es betegek ellátásával foglalkozók fegyvertárában. Ezek közé sorolhatók a probiotikumok, a prebiotikumok, az antibiotikumok és a gyulladásgátló hatóanyagok. A közlemény ismerteti a különböző mechanizmusokat, amelyekben a bélflóra változása hozzájárulhat az IBS kialakulásához, és szemlélteti az IBS/SIBO tüneteinek kezelésére alkalmazott antibiotikus terápiák, főleg a rifaximin hatékonyságát és biztonságosságát.

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek alatt olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gastroin testinalis tünetek kombinációját értjük, amelyeknek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés nem mutatható ki. Klinikai jelentőségüket az adja, hogy rendkívül nagyszámú beteget érint mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai praxisban. A kórképek patogenezise komplex, a tünetek létrejöttében a motilitási zavarok, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, hyperalgesiája és a kóros kérgi percepció egyaránt szerepet játszik. A kulturális/családi környezet, pszichoszociális faktorok, stresszhatások, gyermekkori események jelentős tünetamplifikáló vagy tünetkiváltó tényezőként szerepelhetnek. A komplex patogenezisű funkcionális kórképek között jelentősek az átfedések, azonban a predomináns tünetek segítenek a kórképek klasszifikációjában (funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma stb.) és pozitív (tüneteken alapuló) diagnosztikájában. A komplex patofiziológiai eltérések magyarázatára alkotott biopszichoszociális modell egyben alapját képezi a kórképek kezelésében a multidiszciplináris terápiás stratégia alkalmazásának is.

Az utóbbi években minőségileg megváltozott az irritábilis bél szindrómával (IBS) kapcsolatos orvosi szemlélet. A kórkép patogenezisét illetően jelentős új felismerések születtek, amelyeknek eredményei a megújuló farmakoterápia szempontjából is lényegesek. Ma már bizonyos, hogy a tünetek kialakulásáért több mechanizmus együttesen felelős: a tápcsatorna motilitási zavarai, a tápcsatorna hiperszenzitivitása, a bélrendszer szenzoros és motoros regulációjának zavara, a központi idegrendszeri percepció és a moduláció zavarai. A kórkép jellegzetes tüneteinek (római kritériumok I., II.) megfelelő értékelésén alapuló tünet orientált vagy pozitív diagnózis az esetek jó részében elérhető és költségkímélő célkitűzés.