Részletes keresés

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A komplementrendszer szerepe az elsõdleges felismerési mechanizmusokban és az immunválasz szabályozásában

ERDEI Anna

Régóta ismert a vérben és a különbözõ testnedvekben testszerte jelen lévõ komplementrendszer „végrehajtószerepe”, a különbözõ patogén mikrobákat elpusztító képessége. Az is köztudott, hogy egyes komplementkomponensek az idegen anyag fagocitózisát opszoninként segítik.

HUN 2003;2(04)

Magyar Immunológia

2003. AUGUSZTUS 20.

A Toll-szerű receptorok szerepe a természetes immunitás kezdeti lépéseiben Jelátviteli mechanizmusok, sejt- és szervezeti szintű válaszreakciók

PRECHL József

A Toll-szerű receptorok képezik jelenleg az egyik legintenzívebben vizsgált receptorcsaládot az immunológiában. Ligandumaik felölelik a mikrobiális eredetű molekulák széles skáláját; számos leukocytán kifejezõdnek. Nagyon hatékonyan befolyásolják az immunválaszt.

HUN 2003;2(04)

Magyar Immunológia

2003. ÁPRILIS 20.

A 70 kDa-os hõsokkfehérje molekuláris biológiája és egyes immunológiai folyamatokban játszott szerepe

KOCSIS Judit, FÜST György, PROHÁSZKA Zoltán

A hõsokkfehérjék vagy stresszfehérjék védõfunkcióik révén alapvetõ szerepet töltenek be a sejt túlélésében. Nagymértékben konzervatív szerkezetüknek köszönhetõen ideális hírvivõi a sejt stresszválaszának.

HUN 2003;2(02)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁJUS 25.

A tuberculosis az immunológus szemével

GERGELY Péter

A tuberculosis a világon talán a legelterjedtebb fertőző betegség; az emberiség legalább egyharmada tekinthető fertőzöttnek. Az utóbbi években a betegség előretörése észlelhető a fejlett országokban. Az emberi szervezet nem tud teljesen hatékony immunválaszt létrehozni a kórokozóval szemben. A Mycobacterium tuberculosis elleni immunitás az alábbiakban foglalható össze. A M. tuberculosis intracelluláris kórokozó, amely a macrophagokban él, kivédve a sejtek anyagcseretermékeinek baktericid hatását. A kórokozó elleni védekezés lokális jellegű, a baktériumok és a szervezet között törékeny egyensúlyi állapot jön létre; a tuberculoticus granulomában a baktériumok általában életben maradnak, bármikor készen az újrafertőzésre; az immunreaktivitás gyengülésekor ez be is következhet. A védekezésben az akti vált macrophagok kiemelt szerepet játszanak. A T-sejtek megfelelő aktivációja és koordinált működése határozza meg a protektív és nem protektív (túlérzékenységi) immunitást. A BCG-védőoltás nem vált ki protektív immunitást, csak az újszülötteket védi a disszeminált tuberculosistól. A protektív immunitás kialakításához új típusú vakcinára vagy vakcinációs eljárásra volna szükség.

HUN 1994;4(05)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Idiopathiás gyulladásos myopathiák immunológiai vizsgálata

HORVÁTH Rita, ALZIRA A S Carvalmo

Idiopathiás gyulladásos myopathiák - dermatomyositis, polymyositis és zárványtestes myositis - esetében izombiopsziás anyagon immuncitokémiai vizsgálatokat végeztünk monoklonális ellenanyagok felhasználásával. Eredményeink alapján e kórképek patomechanizmusára vonatkozóan próbáltunk következtetéseket levonni. Dermatomyositisben a humorális immunitás szerepe és az izomzat kis ereinek bántalma mutatható ki. Polymyositisben és zárványtestes myositisben döntőnek tűnik a kóros celluláris immunválasz kialakulása az izomrostok ellen, melyet esetleg egy szervezetidegen MHC l-antigén izomsejtfelszíni produkciója által kiváltott T8 cytotoxicitás okoz.

HUN 1994;47(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Ifjú neurológusok XI. fóruma

Az a. carotis elváltozásai és az agyi perfúziós viszonyok összefüg­gése (Carotis Duplex scan és agyi SPECT-vizsgálat összevetése alapján). Stenosis vagy dissectio? Differenciáldiagnosztikai kérdések ca­rotiskeringési zavarokban. 3D TCD-vel diagnosztizált AVM. Supraaorticus Duplex UH-vizsgálatok és angiográfia kapcsán felmerülő diagnosztikus tévedések lehetőségei. A nyaki carotisok duplex ultrahangvizsgálata során előforduló diagnosztikus tévedések okai és elkerülésük lehetőségei. A duplex-szonográfia szerepe az arteria carotis communis occ­lusio műtéti elbírálásában (esetismertetés). Moyamoya-betegség követése transcranialis dopplerrel (TCD). Thrombocytafunkciós tesztek agyi keringészavar akut és krónikus szakaszában. Multicausalis agyi keringészavarok. Parkinsonismus és óriásaneurysma együttes előfordulása (esetismertetés). lntermittáló fejfájás hátterében teratoma adultum, germinoma, spinalis és cerebralis metastasisok - 5éves betegkövetés Meningealis daganat differenciáldiagnosztikai problémái. Agyi metasztázis tüneteivel jelentkező extracranialis daganatok. Craniocervicalis átmeneti és magas cervicalis térfoglaló folya­matok diagnosztikájának buktatói. Benignus spinalis tumorok diagnosztikája. Spinalis dermoid ciszta - adatok a low back pain szindróma etiológiájához. Az agyi mikrodialízis kísérleti és klinikai lehetőségei. Multiplex intracranialis daganatok kezeléséről. Tremor- és reflexvizsgálatok Parkinson-kórban. HMPAO SPECT-vizsgálatok Parkinson-szindrómában. Aurorix kezelés Parkinson-szindróma depresszióval szövődött eseteiben. A Parkinson-szindróma gyógyszeres terápiája, különös tekintet­tel a napszaki teljesítményingadozásokra. Jumex a Parkinson-szindróma korai fázisában. Konduktív nevelés parkinsonizmusban. Biofizikai módszerek használata ideggyógyászati betegségek patomechanizmusának kutatásában. Nagy vakfolt szindróma. Optokinetikus nystagmus vizsgálata szoliter frontalis laesio esetén. Hypocalcaemia és epilepszia. Nehézségek az epilepsziás álrohamok felismerésében. Hipnóziskezelés parciális epilepsziákban. Migrén, depresszió, szorongás. Fejfájások verbalizációs jellegzetességei. Fahr-betegség osztályunk anyagában. Agyi vascularis laesiók CT-vizsgálata és differenciáldiagnosztikai nehézségek. Binswanger-kór. Pszichopatológiai tüneteket mutató betegek CT-elváltozásai. A 3D MR-angiográfia jelentősége occlusiv agyi érbetegségekben. Nyaki nagyereken végzett képalkotó eljárások összehasonlító vizsgálata. A craniocervicalis átmenet diagnosztikájának nehézségei egy eset kapcsán. A gerincvelöbetegségek elkülönítő kórismézése. A Parkinson-betegség története és epidemiológiája. Újabb adatok a parkinsonizmus patomechanismusához; kísér­leti terápiák Diagnosztikai tévedések Parkinson-szindrómában. Sinemet CR - előrelépés a gyógyszeres terápiában. Parkinson-szindrómás betegeink oxidator fenotípus vizsgálatairól. Parkinson-szindrómás betegek Madopar-HBS kezelése. Szövődményes migrén és idiopathias agyi atrófia együttes előfor­dulása. Családvizsgálat adreno-leuko-dystrophiában. Anaemia perniciosában szenvedő betegeink elektrofiziológiai vizsgálatáról. A sacralis durazsákba sodródott porckorongrészlet. Elektrofiziológiai vizsgálatok eredményei Parkinson-szindrómában szenvedő betegeknél. EMG-SCAN vizsgálatok Parkinson-szindrómás betegeknél. Felnőttkori myotubularis myopathia esete osztályunkon. Kugelberg-Welander-szindróma előrehaladott képe. Az idiopathiás gyulladásos myopathiák immunológiai vizsgálata. Recesszív generalizált myotonia (Becker). A myotoniák differenciáldiagnózisa egy eset kapcsán. Glossopharyngeus neuralgia szinkópéval. Multiszisztémás atrófia családi előfordulása. Az Apert-szindróma a korszerű diagnosztika tükrében. Reit-szindrómás kisded (video esetbemutatás). Fiatalkori kardiogén stroke. Sneddon-szindróma. Agyi érbetegek osztályunkon 1993 első felében. Cerebellaris vérzések. Változás a prognózis megítélésében osztályunk beteganyagában. Sclerosis multiplexnek tartott medialis thalamuslágyulás esete. Stroke okozta extrapyramidalis károsodás. Kétoldali occipitalis lebenylágyulás esetei. Súlyos agytörzsi laesio (centralis pontin myelinolysis) esete. A sejtes és humorális immunválasz hosszú távú követése sclero­sis multiplexes betegeknél. A Lyme-borreliosis aktuális problémái osztályos gyakorlatunkban. Listeria monocytogenes mint a purulens meningitisek lehetséges kórokozója. Diagnosztikus nehézséget okozó, alsó végtagi gyöki jellegű fáj­dalmak előfordulása osztályunkon. Perifériás neuropathia hypereosinophil szindrómában. Az agytörzsi megbetegedések okozta szemmozgászavarok. Parkinson-szindrómában szenvedő betegek depressziója, különös tekintettel a preszuicidális szindróma (RINGEL) lehe­tőségére.

HUN 1994;47(03-04)

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

A citokinterápia alkalmazása hematológiai betegségekben

PÁLÓCZI Katalin, PETRÁNYI Győző

A szerzők a haemopoeticus rendszer szabályozásában szerepet játszó citokinek klinikai alkalmazását összegzik. A lehetséges klinikai felhasználás négyféle stratégiát követhet: 1. Az immunválasz stimulálása, a daganat elleni védekezés serkentése. 2. A daganatterápiával kapcsolatos, vagy a daganat által indukált immun- és myelo szuppresszió csökkentése, a szervezet nem specifikus védelmének fokozása. 3. A daganat elpusztításához szükséges, maximálisan tolerálható dózisú kemoterápia bővítése. 4. A tumorsejt növekedésének és differenciálódásának direkt befolyásolása citosztatikus, citotoxikus, vagy egyéb reguláló mechanizmusok révén. Az interferonok, a klinikai gyakorlatban alkalmazásra vagy kipróbálásra került interleukinek, az erythropoetin és a három fő kolónia stimuláló-faktor kerül ismertetésre. E szerek potenciális klinikai hasznosságát és a hatás megítélésének nehézségeit is összefoglalják.

HUN 1993;3(11)

Ideggyógyászati Szemle

1993. NOVEMBER 20.

A T-sejt receptor mulekuláris jellemzése experimentális allergiás encephalomyelitisben és sclerosis multiplexben - új terápiás megközelítések

KÁLMÁN Bernadett, LUBLIN D. Fred

A szerzők áttekintik az experimentális allergiás encephalomyelitis és sclerosis multiplex legújabb irodalmát, az immunválasz efferens agát helyezvén a fókuszba. Megkísérlik a myelinantigénekre specifikus T-sejt-receptor molekuláris jellemzőit leírni. A betegséget közvetítő sejtek legmegkülönböztetőbb tulajdonságainak meghatározása nemcsak kulcsot szolgáltathat az SM kórokához, hanem új utakat nyithat specifikus terápiás megközelítésekhez.

HUN 1993;46(11-12)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

A T-sejtek antigénspecifikus működésének előfeltétele: az antigén feldolgozása és bemutatása

RAJNAVÖLGYI Éva

Az immunrendszer működése során számos szabályozó mechanizmus igyekszik a szervezet belső egyensúlyát fenntartani. E folyamatok kulcsa a T- és B-lymphocyták antigénfelismerő képessége, amely funkcionális alapját képezi az immunrendszer célzott, antigénspecifikus működésének éppúgy, mint a klónszelekció elvén alapuló munkamegosztásnak (LAM 1991 1(18):1308–1314.) és ezáltal az antigén hatékony eltávolításának. A T-sejtek alapvető szerepet játszanak a szervezet saját és nem saját struktúrájának megkülönböztetésében. A T-sejtek antigénspecifikus aktiválódása különböző sejtfelszíni fehérjék megjelenéséhez és eltérő biológiai aktivitású limfokinek termelődéséhez vezet, melyek megszabják az immunrendszer sejtjei közötti együttműködés lehetőségeit, valamint befolyásolják más sejtek funkcióját, és így az immunválasz kimenetelét is. A T-sejtek működése így nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az immunrendszer megfelelő hatásfokkal és oly módon távolítsa el a szervezetből a testidegen anyagokat, hogy eközben a szervezet saját sejtjei a legkevésbé károsodjanak. Ahhoz azonban, hogy a T-sejtek biológiai funkcióikat kifejtsék, más sejtek, az úgynevezett antigén prezentáló sejtek (APS) együtt működését is igénylik. Közleményünkben azokról az antigénprezentáló sejtekben lejátszódó fehérje lebontási és szállítási lépéseket ismertetjük, amelyek nélkül a T-sejtek antigénfelismerő és effektor működése nem mehet végbe. Ma már igazolt, hogy ezek a folyamatok alapvetően befolyásolják a kórokozók elleni védekezés hatékonyságát és megszabják az autoimmun folyamatok szabályozott vagy kóros kimenetelét.

HUN 1993;3(05)

Lege Artis Medicinae

1992. FEBRUÁR 26.

Az allogén csontátültetések immunológiai vonatkozásai

SZABÓ György, SCHMIDT Béla, NOVÁK László

A szerzők az allogén csonttranszplantációt követő immunológiai reakciókat és ezek következményeit vizsgálták merthiolatos konzerválás, mélyfagyasztás, valamint decalcinálás után. Állatkísérletekben vizsgálják az immunreakciók radiológiai és szövettani jellegzetességeit. A legnagyobb immunválaszt a mélyfagyasztott csont átültetése után észlelték, és ugyanitt volt a legjellemzőbb az átültetett csont felszívódása és álízület kialakulása is. A merthiolátos konzerválás után immunválaszt nem észleltek, inkább idegentest-típusú reakció volt a jellemző. Decalcinált csont átültetés enyhe sejtes reakciót váltott ki. Kontrollként az autotranszplantáció szolgált. Következtetés: a klinikai eredmények javítása a csontpótló eljárás optimális kiválasztása útján lehetséges, és ezt az egyes módszerek mély ismerete segíti.

HUN 1992;2(02)