Ideggyógyászati Szemle

Ifjú neurológusok XI. fóruma

1994. MÁRCIUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1994;47(03-04)

Az a. carotis elváltozásai és az agyi perfúziós viszonyok összefüg­gése (Carotis Duplex scan és agyi SPECT-vizsgálat összevetése alapján). Stenosis vagy dissectio? Differenciáldiagnosztikai kérdések ca­rotiskeringési zavarokban. 3D TCD-vel diagnosztizált AVM. Supraaorticus Duplex UH-vizsgálatok és angiográfia kapcsán felmerülő diagnosztikus tévedések lehetőségei. A nyaki carotisok duplex ultrahangvizsgálata során előforduló diagnosztikus tévedések okai és elkerülésük lehetőségei. A duplex-szonográfia szerepe az arteria carotis communis occ­lusio műtéti elbírálásában (esetismertetés). Moyamoya-betegség követése transcranialis dopplerrel (TCD). Thrombocytafunkciós tesztek agyi keringészavar akut és krónikus szakaszában. Multicausalis agyi keringészavarok. Parkinsonismus és óriásaneurysma együttes előfordulása (esetismertetés). lntermittáló fejfájás hátterében teratoma adultum, germinoma, spinalis és cerebralis metastasisok - 5éves betegkövetés Meningealis daganat differenciáldiagnosztikai problémái. Agyi metasztázis tüneteivel jelentkező extracranialis daganatok. Craniocervicalis átmeneti és magas cervicalis térfoglaló folya­matok diagnosztikájának buktatói. Benignus spinalis tumorok diagnosztikája. Spinalis dermoid ciszta - adatok a low back pain szindróma etiológiájához. Az agyi mikrodialízis kísérleti és klinikai lehetőségei. Multiplex intracranialis daganatok kezeléséről. Tremor- és reflexvizsgálatok Parkinson-kórban. HMPAO SPECT-vizsgálatok Parkinson-szindrómában. Aurorix kezelés Parkinson-szindróma depresszióval szövődött eseteiben. A Parkinson-szindróma gyógyszeres terápiája, különös tekintet­tel a napszaki teljesítményingadozásokra. Jumex a Parkinson-szindróma korai fázisában. Konduktív nevelés parkinsonizmusban. Biofizikai módszerek használata ideggyógyászati betegségek patomechanizmusának kutatásában. Nagy vakfolt szindróma. Optokinetikus nystagmus vizsgálata szoliter frontalis laesio esetén. Hypocalcaemia és epilepszia. Nehézségek az epilepsziás álrohamok felismerésében. Hipnóziskezelés parciális epilepsziákban. Migrén, depresszió, szorongás. Fejfájások verbalizációs jellegzetességei. Fahr-betegség osztályunk anyagában. Agyi vascularis laesiók CT-vizsgálata és differenciáldiagnosztikai nehézségek. Binswanger-kór. Pszichopatológiai tüneteket mutató betegek CT-elváltozásai. A 3D MR-angiográfia jelentősége occlusiv agyi érbetegségekben. Nyaki nagyereken végzett képalkotó eljárások összehasonlító vizsgálata. A craniocervicalis átmenet diagnosztikájának nehézségei egy eset kapcsán. A gerincvelöbetegségek elkülönítő kórismézése. A Parkinson-betegség története és epidemiológiája. Újabb adatok a parkinsonizmus patomechanismusához; kísér­leti terápiák Diagnosztikai tévedések Parkinson-szindrómában. Sinemet CR - előrelépés a gyógyszeres terápiában. Parkinson-szindrómás betegeink oxidator fenotípus vizsgálatairól. Parkinson-szindrómás betegek Madopar-HBS kezelése. Szövődményes migrén és idiopathias agyi atrófia együttes előfor­dulása. Családvizsgálat adreno-leuko-dystrophiában. Anaemia perniciosában szenvedő betegeink elektrofiziológiai vizsgálatáról. A sacralis durazsákba sodródott porckorongrészlet. Elektrofiziológiai vizsgálatok eredményei Parkinson-szindrómában szenvedő betegeknél. EMG-SCAN vizsgálatok Parkinson-szindrómás betegeknél. Felnőttkori myotubularis myopathia esete osztályunkon. Kugelberg-Welander-szindróma előrehaladott képe. Az idiopathiás gyulladásos myopathiák immunológiai vizsgálata. Recesszív generalizált myotonia (Becker). A myotoniák differenciáldiagnózisa egy eset kapcsán. Glossopharyngeus neuralgia szinkópéval. Multiszisztémás atrófia családi előfordulása. Az Apert-szindróma a korszerű diagnosztika tükrében. Reit-szindrómás kisded (video esetbemutatás). Fiatalkori kardiogén stroke. Sneddon-szindróma. Agyi érbetegek osztályunkon 1993 első felében. Cerebellaris vérzések. Változás a prognózis megítélésében osztályunk beteganyagában. Sclerosis multiplexnek tartott medialis thalamuslágyulás esete. Stroke okozta extrapyramidalis károsodás. Kétoldali occipitalis lebenylágyulás esetei. Súlyos agytörzsi laesio (centralis pontin myelinolysis) esete. A sejtes és humorális immunválasz hosszú távú követése sclero­sis multiplexes betegeknél. A Lyme-borreliosis aktuális problémái osztályos gyakorlatunkban. Listeria monocytogenes mint a purulens meningitisek lehetséges kórokozója. Diagnosztikus nehézséget okozó, alsó végtagi gyöki jellegű fáj­dalmak előfordulása osztályunkon. Perifériás neuropathia hypereosinophil szindrómában. Az agytörzsi megbetegedések okozta szemmozgászavarok. Parkinson-szindrómában szenvedő betegek depressziója, különös tekintettel a preszuicidális szindróma (RINGEL) lehe­tőségére.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Thrombolysis az akut agyi ischaemia kezelésében

NAGY Zoltán, SKOPÁL Judit

A cerebrovascularis betegségek képezik a harmadik leggyakoribb halálokot és a legtöbb tartós munkaképtelenséget Magyarországon. Az agyérbetegségek patofiziológiájának és kezelésének intenzív preklinikai és klinikai kutatása ellenére nincs olyan kezelési eljárás, mely az agyi infarctus prognózisát bizonyíthatóan javítaná. A thrombolysis elméletileg oki beavatkozás, mivel az érpályát ismét szabaddá teszi (rekanalizációs hipotézis). A különböző trombolysis vizsgálatok, meta-analízisek és esetismertetések egyértelműen bizonyították, hogy a korai hospitalizáció, a jól átgondolt diagnosztikai algoritmus, ebben első helyen a CT-vizsgálat, illetve a haemostasis-vizsgálatok alapvető fontosságúak. A magas rizikót jelentő vérzéses átalakulás és az agyödéma nem függ az alkalmazott thrombolyticum dózisától. A lysis ideje viszont nagymértékben meghatározza a beavatkozás sikerét. Ezért a stroke-betegek ellátás megszervezése alapvető a sikeres kezelés szempontjából.

Ideggyógyászati Szemle

A magyar neurológia történet (I. rész)

BEKÉNY György

Minden nemzetnek vannak olyan kiválóságai, akikre büszke. Nálunk az intellektuelek úgy gondolják, hogy a magyarok különösen tehetségesek a zene és a matematika területén. Kitűnő genetikusunk nézete szerint azonban a különböző képességek genetikai háttere az egyes népek között egyenlő, és az eltérő eredményeket külső körülmények okozzák. Valóban, a nagy magyar dirigensek és muzsikusok egyesült államokbeli „halmozódására”, számos No- bel-díjas matematikus és fizikus amerikai pályafutására az adott lehetőséget, hogy politikai okokból el kellett hagyniuk hazájukat. Ellentétben a fenti gondolatmenettel, a magyar neurológia első 50 évének igen sikeres és nemzetközileg megbecsült korszakát csak hátráltatták a körülmények. Annál inkább nagyra kellett értékelnem e korszak neurológiai produkcióját. Örülnék, ha e munka olvasóinak is ez lenne a véleménye. Ismertetésre azokat a közleményeket választottam ki, amelyek úgynevezett „világnyelveken” jelentek meg. Kivételt csak a monográfiák, tézisek és egy-egy jelentősebb munka képez, amelyek anyaga részben már közlésre került idegen nyelven is. A terjedelem korlátai miatt az idegrendszerrel foglalkozó tudomány számos területe nem kerülhetett megbeszélésre. Így nem írhattam a neuroanatómia olyan nemzetközi nagyságairól, mint Lenhossék Mihály, Apáthy, Szentágothai; a neurofizológusokról, különös tekintettel a cochleovestibularis rendszerrel foglalkozókra, mint Hőgyes, Bárány, Békésy; a neuroendokrinológiáról vagy a neurokémia számos részletéről. A témánkkal szorosan öszszefüggő neurokirurgia jelentősége miatt önálló ismertetést igényel. Környey Istvánnak, a magyar neurológia nagy tanújának és tudósának tollából 1976-ban jelent meg a magyar idegtudományok történetét ismertető kis monográfia. Nagy Zoltán 1992-ben publikálta a múlt századi magyar neurológia történetét, Hungarian Neurology in The Last Century cím alatt. Ezen történeti összefoglalók jelen munkámnak fontos elő futárai voltak.

Ideggyógyászati Szemle

Könyvismertetés

CZOPF József

Klaus Lowitzsch: Kiváltott potenciálok felnőtt és gyermekkorban Klaus Poeck: Differenciáldiagnosztikai kérdések a neurológiában

Ideggyógyászati Szemle

Dementia 1993: aktualitások, határterületi kérdések

TARISKA Péter

Az elmúlt évtizedben az Európa-szerte végzett széles körű epidemiológiai vizsgálatok nyomán fontos metodikai konvenciók születtek. Ezek fontos elemei: a kétfázisú szűrés, a minta megfelelő nagysága (minimum 4000 fő), összetételének arányossága, a két különböző időpontban végzett vizsgálat és a módszerek egységesítése. A dementia incidenciája a 60-64 éves korcsoportban 1%, az arány ötévenként körülbelül megkétszereződik. A kockázati tényezők között Alzheimer-dementia (AD) esetén érdekes újabb adatok születtek, melyek a dohányzás protektív szerepét, illetve az alacsony iskolai végzettség kockázatnövelő hatását hangsúlyozzák. Differenciáldiagnosztikailag is lényeges csoport a korfüggő feledékenység, melynek kialakulásában az úgynevezett biológiai életesemények vizsgálatának szemléletformáló jelentősége van. A pszichometriai vizsgálatok közül a Reisberg-féle dementiaskála részletes ismertetésére kerül sor. A szerző áttekinti az AD és az ér eredetű dementiák diagnosztikai ismérveit, melyeket – éles szakmai viták közepette - 1993-ban publikáltak. Áttekinti az AD klinikai felosztásának vitatott kérdéseit és a biokémiai markerek jelentőségét. A jelenleg bizonytalan nozológiai besorolású kórformák közül a Lewy-testes dementia kritériumait foglalja össze. Vázolja a kóroki kutatások újabb eredményeit (genetikai heterogenitás, amyloidogenesis újabb lehetőségei, glutamát-teória stb.). Az egyéni és a csoportos pszichoterápiák, mentális tréningek jelentőségének ismertetése után a befejező részben a szociális tényezők fontosságát méltatja, néhány tipikus etikai konfliktusszituáció (autóvezetés, kényszerítő intézkedések stb.) rövid exponálásával.

Ideggyógyászati Szemle

Absence rohamok elektroenkefalográfiás tüskehullámmintáinak amplitúdómapping elemzése

CLEMENS Béla

17 beteg absence-rohamokkal járó generalizált tüskehullám (GSW) mintáiban a tüske- és hullámkomponensek topográfiai viszonyait elemezték a szerzők az úgynevezett amplitúdómapping (AM) módszerrel. Eredményeik szerint a tüske- és a hullámkomponens többféle típusos potenciálmegoszlást mutathat a skalpon. Az A (anterior) típusú tüske frontális, a most leírt P (posterior) típusú tüske hátsó területi negativitást mutat a tüske csúcsánál. Vannak szabálytalan tüskecsúcs-mapek is. Az A típusú mapek jellegzetesen módosulhatnak a GSW-minta során. A hullám csúcsán is kétféle, mediális (M) és laterális (L) maximumú lehet a potenciálmező. A domináns tüskecsúcs-map típus, a tüskekonfigurációk egymásutánja a rohamokban, valamint a hullám csúcsának AM-képe jellemző a betegre. Úgy tűnik, az AM adatok párhuzamba állíthatók egyes klinikai paraméterekkel. Az A tüske és L hullám kombinációját inkább ,,típusos" vonásokat mutató absence-betegeknél találtuk. Ezzel szemben az erősen változó tüskemapek és a M típusú hullám együttese malignusabb evolúciót mutató betegeknél fordult elő.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-encephalitis-esetünk és a betegség egyéb neurológiai szövődményei

SZÔTS Mónika, PÉTERFI Anna, GERÖLY Júlia, NAGY Ferenc

A SARS-CoV-2-betegség klinikuma egyre inkább megismerhetővé vált az elmúlt időszakban. A gyakori tünetek, mint láz, köhögés, nehézlégzés, tüdőgyulladás, íz- és szagérzésvesztés mellett ritkább szövődmények, köztük számos neurológiai betegség is azonosítható. Jelen közleményben három, Covid-19 okozta vagy ahhoz társuló neurológiai kórképet tárgyalunk (1. eset: Covid-19-encephalitis, 2. eset: Covid-19 okozta organikus fejfájás, 3. eset: SARS-CoV-2-fertőzés és ischaemiás stroke). Hangsúlyozzuk eseteink kapcsán, hogy e pandémiás időszakban különösen fontosa neurológusok számára a vírus idegrendszeri szövődményeinek ismerete és azonosítása. Így felesleges vizsgálatokat és egészség­ügyi személyzet–beteg kontaktusokat tudunk megelőzni.

Ideggyógyászati Szemle

A Parkinson-kór gyógyszeres kezelésének kérdéseiről

NAGY Ferenc

Annak ellenére, hogy a Parkinson-kór diagnosztikája és kezelése az elmúlt években is folyamatosan fejlődött és új terápiás lehetőségek jelentek meg, a Parkinson-kórral élők kezelése és gondozása, különösen az előrehaladott szakaszban, továbbra is nagy kihívást jelent a mozgászavarral foglalkozó neurológusok számára. A Parkinson-kór kezelését több tényező is kedvezőtlenül befolyásolja: a betegség megállíthatatlanul halad előre, a betegek tünettana és a progresszió gyorsasága, az egyéb kísérő nem motoros tünetek és a kezelés okozta komplikációk megjelenése nagy heterogenitást mutatnak. Mindezek alapján nehéz az egységes rutin terápiás elv kidolgozása és alkalmazása. Ez az összefoglaló a szakmai kollégiumi ajánlás és a szakirodalom adataira támaszkodva próbálja megvilágítani a Parkinson-kór kezelésének szempontjait, különös tekintettel az előrehaladott stádiumú esetekre.

Lege Artis Medicinae

A depresszió az orvosi gyakorlatban - a felismerés és a kezelés lehetőségei

OSVÁTH Péter

Napjainkban egyre gyakoribb a depressziós hangulatzavarok előfordulása, így mind több depressziós beteggel találkozunk a mindennapi orvosi gyakorlatban. Sajnos ezt sok esetben nem ismerik fel, így elmarad a depresszió adekvát kezelése. A kezeletlen depresszió nemcsak a beteg és környezete gyötrelmeit növeli, hanem még súlyos és veszélyes pszichés és szomatikus szövődményekhez is vezethet. Pedig a modern és komplex pszichofarmakológiai, pszicho- és szocioterápiás módszerek segítségével a depressziós hangulatzavar eredményesen gyógyítható. Írásomban áttekintem a depressziós hangulatzavarok etiológiai hátterét, tünettani jellemzőit, a felismerés és a diagnózis megállapításának legfontosabb lépéseit, valamint ismertetem a korszerű terápiás lehetőségeket is. A depressziós tünetek gyors felismerésének és hatékony kezelésének terápiás és prevenciós jelentősége nagyon fontos, ezért ebben ma már - a pszichiáterek mellett - egyre nagyobb szerephez kell jutniuk a családorvosoknak és más szakorvosoknak (belgyógyászok, neurológusok stb.) is.

Lege Artis Medicinae

A pályakezdő orvosok jövőképe és egészségi állapota

PAPP Szidónia, TÚRY Ferenc

BEVEZETÉS - A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán 2008-ban végzett fiatal orvosok felmérésével célunk a végzett hallgatók egyetemi képzésről alkotott véleményének, jövőképének feltérképezése, illetve a pályakezdő gyógyítók testi és lelki egészségi állapotának értékelése volt. Figyelmet szenteltünk a kiégési szindrómában szerepet játszó tényezőkre, illetve a kiégést megakadályozó védőfaktorokra.

MÓDSZEREK - A végzett évfolyam minden tagjához eljuttatott elektronikus kérdőív tartalmazta a Beck-depresszió-kérdőívet, a Spielberger által kidolgozott, szorongást mérő State-trait anxiety inventory (STAI) magyar nyelvű változatát, a Maslach általános kiégésmérő teszt hallgatói változatának magyarországi adaptációját, valamint az alkoholfogyasztási szokásokat felmérő CAGE tesztet. A kérdőív általános adatai között az egyetemi oktatással kapcsolatos, az egészségi állapotra, társas támogatásra, jövőképre és egzisztenciára vonatkozó kérdések szerepeltek.

EREDMÉNYEK - Az évfolyam 31,4%-a (94 fő) töltötte ki a kérdőívet. A volt hallgatók az egyetemi elméleti képzést magas szintűnek vélték, ám a gyakorlati oktatást 61%-uk nem tartotta megfelelőnek. A pályakezdés küszöbén mindössze 5%-uk érezte magát az orvosi pályára szakmailag felkészültnek. A válaszadók 30%-a tartozott a magas kiégettségi szinttel jellemzett csoportba; 59%-uk szeretne külföldön elhelyezkedni, 26%-uk pedig az egészségügyön kívüli munkavállalást fontolgatja. A hallgatók egynegyedének vannak pszichoszomatikus jellegű panaszai.

KÖVETKEZTETÉS - Az ifjú orvosoknak az egyetemről kikerülve elhelyezkedési nehézséggel, bizonytalan egzisztenciával és a kiégési szindróma magas kockázatával kell szembenézniük. Az egészségügy fokozódó nehézségeihez hozzájárulhat az elsődleges pályaelhagyók magas aránya és a magas nyers migrációs ráta is.

Hypertonia és Nephrologia

Vesetranszplantáció utáni tremor összehasonlítása IR-takrolimuszt és LCP-takrolimuszt szedők körében

BORDA Bernadett

A tremor a takrolimusz egyik leggyakoribb mellékhatása, amely korrelál a csúcsdózis gyógyszer-koncentrációjával. Az LCP-takrolimusz a tak ro li - musz korábbiakhoz képest napi egyszeri, nyújtott hatóanyag-leadású készítménye, amely csökkentett csúcskoncentráció-értékkel rendelkezik. A kéz reme gését a neurológusok által használt Fahn–Tolosa–Marin- (FTM-) skála segítségével értékeltük. Kézremegés esetén a betegeknél az IR-takrolimuszt LCP-takrolimuszra konvertáltuk. A remegés jelentős javulását figyelték meg a STRATO klinikai vizsgálatban, amely igazolta, hogy az LCP-takrolimuszra való váltás a kéz remegésének klinikai szempontból jelentős javulását eredményezte.