Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 130

Lege Artis Medicinae

1992. FEBRUÁR 26.

Néhány gondolat az egyetemen folyó idegennyelv oktatásról

BENEDEK György, BÖTI Zsuzsanna, DOMBI György

Az orvosegyetemeken történő idegen nyelvi oktatásnak több célja van. El lehet várni tőle azt, hogy: 1. Képessé tegye a hallgatókat arra, hogy szakirodalmi ismereteket sajátítsanak el idegen nyelven (elsősorban angolul). 2. Képessé tegye a hallgatókat arra, hogy idegen nyelven beszélő kollégákkal itthon és esetleges tanulmányút, vagy külföldi kongresszusi szereplés alkalmával külföldön kommunikálni tudjanak. 3. Képessé tegye az arra alkalmas hallgatókat, hogy idegen nyelven tudják közölni szóban és írásban tudományos munkájukat. 4. Az orvosegyetemen speciális szerepet tölt be a latin nyelv oktatása mind a szakma, mind az általános intelligencia szempontjából. A ma általánosan elfogadott kritériumok szerint a nyelvtudás szintje a fent vázolt pontok alapján, illetve nyelvvizsga követelmények teljesítménye alapján ítélhető meg.; Remélem Benedek professzor és Böti adjunktusnő nem értik félre válaszomat, melyben az idézőjelek közötti részek a „nyelű” előtag elhagyásával közel ismétlései gondolataiknak.

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

(-) Deprenyl (Jumex) monoterápia Parkinson-szindrómában

MÁLLY Judit

Deprenyl (Jumex) monoterápia illetve deprenyl-dopa szubsztitúció hatását vizsgáltuk 50 korábban kezelésben nem részesült (denovo) Parkinson-syndromában szenvedő betegen, retrospektiv vizsgálatban. A tanulmány 5 év anyagát öleli fel Hoehn-Yahr HIV. stádiumú beteganyagon. A kornak nem volt szerepe a betegség progressziójában, míg a hypokinesis előtérben állása súlyosabb tüneti képet eredményezett, mint a tremor dominanciájú kórkép. A deprenyl terápia alatt a férfiak lényegesen lassúbb progressziót mutattak, mint a nők. A deprenyl elsősorban a hypokinesist csökkentette és kevésbé befolyásolta a rigort. A tünetek lassú javulást mutattak, amely független volt a Hoehn-Yahr féle súlyossági fokozattól. A Jumex monoterápia fenntarthatósága nagy egyéni variációt mutatott, az átlag 1 év volt. A gyógyszer hatásának megszűnése gyors volt, de nem progresszív jellegű. A dopa szubsztitúció mellékhatásainak megjelenési idejét nem befolyásolta az együtt adott MAO B bénító. A parkinzonos tünetek csökkentése, a dopa szubsztitúció bevezetésének késleltetése a Jumex monoterápia létjogosultságát megerősíti. Bár Parkinson-szindrómában a legfontosabb változás a dopamin szint csökkenése, vizsgálatsorozatunk felveti egyéb neurotranszmitterek szerepét a deprenyl hatás kialakulásában ezen betegségben.

Lege Artis Medicinae

1991. JÚLIUS 31.

Fog- és szájelváltozások diabetes mellitusban

ALBRECHT Mária, BÁNÓCZY Jolán, DINYA Elek, IFJ. TAMÁS Gyula

Ezerhatszáz diabetes mellitusban szenvedő beteg és 623 egészséges textil gyári munkás fogászati vizsgálati eredményeit hasonlították össze. A klinikai, epidemiológiai vizsgálatokat a WHO (1977) által ajánlott kritériumok szerint végezték. A fogazat állapotát a DMF-T index, a gingivitis és parodontitis előfordulási gyakoriságát és súlyosságát a Russell-féle (Pl) parodontalis index, valamint a szájhigiénét a Greene Vermillion (OHI-S) index segítségével határozták meg. A számítógépes adatfeldolgozás a BMDP statisztikai programcsomag 1983. évi változatának felhasználásával történt. A cukorbetegekben a DMF-T átlag nagyobb (p < 0,01), a fogszuvasodás (D) intenzitása minden életkorban kisebb (p< 0,0001), mégis 30 év felett több fog kerül eltávolításra (M) (p < 0,0001), mint egészséges egyénekben. Ennek oka a gingivitist, parodontitist követő foglazulás. A cukorbetegek rosszabb szájhigiénéje kedvező körülményeket teremt a szájnyálkahártya-betegségek (leukoplakia, lichenoris, candidiasis, nyelvelváltozások) kialakulásához.

Ideggyógyászati Szemle

1990. JÚLIUS 01.

Hozzászólás a „pszichoterapeuta-képzés és gyakorlat" tárgykörben megjelent .,állásfoglalás"-hoz

DR SZAKÁCS Ferenc

Az önálló életvezetésében, munka- és örömképességében, társadalmi beilleszkedésében átmenetileg vagy tartósan sérült, pszichikus zavarokkal küszködő ember segítségre szorulhat. Panaszainak jellege, súlyossági foka, valamint lehetőségei, képzettsége, életkörülményei stb. határozzák meg, hogy mely esetben fordul szakemberhez, s mikor elégszik meg baráti, házastársi segítséggel.

Ideggyógyászati Szemle

1990. MÁRCIUS 01.

A táplálkozási zavarok hipnobehavioralis kezelése

DR TÚRY Ferenc

A pszichiátria az utóbbi évtizedben erősen „ráharapott" a pszichoszomatikus táplálkozási zavarokra, pontosabban a táplálkozási viselkedés, az evés zavaraira. Az obesitas jelentősége hazánkban közismert, némileg szigorú kritériumok alapján a hazai népesség fele, de legalább harmada túlsúllyal küzd [3].

Ideggyógyászati Szemle

1989. SZEPTEMBER 01.

Agyi vasculopathia szisztémás lupus erythematosusban

DR. DOMBAY Margit, DR. BENCZE György, DR. BÉLY Miklós

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) olyan klinikai szindróma, melyet multiszisztémás tünettan, exacerbációra és remisszióra való hajlam jellemez. Az etiológia valószínűleg multifaktorialis: genetikai, fertőzéses és immunológiai komponensekkel [21]. Az SLE diagnózisa klinikai és laboratóriumi sajátságokon alapszik, melyet az American Rheumatological Association (ARA) kritériumok tartalmaznak.

Ideggyógyászati Szemle

1989. MÁRCIUS 01.

Fluvoxamine versus maprotiline (Ludiomil) a depresszió kezelésében

DR. FALUDI Gábor, DR. MAGYAR István, DR. ANTALICS Erika, DR. MÓD László

DSM-III kritériumok alapján major depressziónak diagnosztizált 14 beteg fluvoxamine és maprotiline kezeléséről számolnak be a szerzők. A „szimpla vak" elrendezésű klinikai vizsgálatban 6 héten keresztül 7 beteg fluoxamine-t, 7 beteg maprotiline-t kapott. Mindkét szert hatékonynak találták a depresszió kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

1987. ÁPRILIS 01.

Trombocita H-szerotonin visszavételének mérése major depresszív epizódban

DR. FALUDI Gábor, DR. MAGYAR István, DR. TEKES Kornélia, DR. TÓTHFALUSI László, BÁTOR György, DR. MAGYAR Kálmán

Major depresszív epizód miatt hospitalizált, előzetesen nem kezelt, beteg trombocita szerotonin visszavételének sebességét (Vmax), szubsztrátaffinitási konstansát (KM) és szerotonin tartalmát (5-HT tartalom) mérték a szerzők. A depresszió súlyosságát Hamilton Depressziós Skála (HDS) segítségével határozták meg. Eredményeiket psychiatriailag egészséges kontrollokéval hasonlították össze. Megállapították, hogy a nem kezelt depressziósok enzimkinetikai paraméterei szignifikáns értékű változásokat mutatnak. A trombócita szerotonin uptake a betegcsoportban lassabb (Vniax csökkenés) a szubsztrátaffinitás magasabb (KM csökkenés). A HDS pontértékek és a kinetikai változók között nem találtak olyan kapcsolatot, mely a depresszió súlyossági foka és az uptake folyamatok közötti korrelációra utalna. A trombocita szerotonin visszavételi sebességének csökkenése olyan endogen anyag jelenlétére utal, mely egyik tényezője lehet a szerotonerg túlsúlyos depresszió modulálásának.

Ideggyógyászati Szemle

1983. AUGUSZTUS 01.

Parkinson szindrómás betegek motoros teljesítményének kvalitatív és kvantitatív vizsgálata, különös tekintettel az „on-off” jelenségre

TÁRCZY Miklós

A Parkinson szindróma gyógykezelésében számos skála használatos a betegek állapotának kvantitatív értékelésére. Különös jelentőségű az „on-off”-os betegek rendszeres észlelése, teljesítményváltozásaik jellegének felismerése és számszerű meghatározása. A szerző „motoros teljesítmény skála” néven új módszert dolgozott ki elsődlegesen az „on-off”-os betegek észlelésére. A módszer lényege négy tünet: tremor, felállás, járás és diszkinézis óránkénti pontozása 0—4 pontrendszerben, napi 12 órás periódusban. A módszer újszerű vonása, hogy figyelembe veszi a diszkinézisek járást és felállást befolyásoló hatását is. Az észlelési adatok teljesítménygörbében ábrázolhatok. A diagramról leolvasható az aktuális állapot, a súlyossági fok, a változások iránya. Az adatok területintegrációs módszerrel matematikailag is feldolgozhatok, s így alkalmasak a beteg napi teljesítményének kvantitatív jellemzésére, a változások követésére. A várható előnyök mellett eddigi tapasztalatok szerint a motoros teljesítmény skála alkalmazása segítséget nyújt az ,,on-off’-os betegek kedvezőbb gyógyszeres beállításához.

Ideggyógyászati Szemle

1962. SZEPTEMBER 01.

A nucleus amygdaleus szövettani elváltozásai a seniumban

DR. DOMBAY Margit

A központi idegrendszer szövettani szerkezetében általánosan ismert elváltozások jelentkezhetnek a seniumban. Ezen senilis elváltozásoknak a jelenléte és súlyossági foka az agy egyes területein nem teljesen azonos jellegű és mértékű (Braunműhl 1957). Így a senilis plaqueok szempontjából általában a nagyagykéreg a legsúlyosabban érintett, a törzsdúcokban a számuk már sokkal kevesebb (Stief 1924), a gerincvelőben nem is fordulnak elő, a corpus pinealéban sem találhatók sohasem (Horányi 1959).