Lege Artis Medicinae

Fog- és szájelváltozások diabetes mellitusban

ALBRECHT Mária1, BÁNÓCZY Jolán2, DINYA Elek3, IFJ. TAMÁS Gyula4

1991. JÚLIUS 31.

Lege Artis Medicinae - 1991;1(13)

Eredeti közlemények

Ezerhatszáz diabetes mellitusban szenvedő beteg és 623 egészséges textil gyári munkás fogászati vizsgálati eredményeit hasonlították össze. A klinikai, epidemiológiai vizsgálatokat a WHO (1977) által ajánlott kritériumok szerint végezték. A fogazat állapotát a DMF-T index, a gingivitis és parodontitis előfordulási gyakoriságát és súlyosságát a Russell-féle (Pl) parodontalis index, valamint a szájhigiénét a Greene Vermillion (OHI-S) index segítségével határozták meg. A számítógépes adatfeldolgozás a BMDP statisztikai programcsomag 1983. évi változatának felhasználásával történt. A cukorbetegekben a DMF-T átlag nagyobb (p < 0,01), a fogszuvasodás (D) intenzitása minden életkorban kisebb (p< 0,0001), mégis 30 év felett több fog kerül eltávolításra (M) (p < 0,0001), mint egészséges egyénekben. Ennek oka a gingivitist, parodontitist követő foglazulás. A cukorbetegek rosszabb szájhigiénéje kedvező körülményeket teremt a szájnyálkahártya-betegségek (leukoplakia, lichenoris, candidiasis, nyelvelváltozások) kialakulásához.

AFFILIÁCIÓK

  1. egyetemi adjunktus Semmelweis Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika
  2. egyetemi tanár Semmelweis Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika
  3. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Számítóközpont
  4. Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A prosztatarák diagnózisa és terápiája

KISBENEDEK László

A prostatarák a férfiak rákos megbetegedései között a harmadik helyet foglalja el. A betegek többsége már előrehaladott stádiumban jelentkezik orvosnál a szervhatárokat áttörő daganattal, vagy regionális nyirokcsomó- és haematogen csontáttételekkel. A helyes kezelés alapja a korrekt klinikai stádium meghatározása.

Lege Artis Medicinae

A nyaki fájdalom diagnózisa és terápiája II. rész

BÁLINT Géza, SZEBENYI Béla, BÁLINT Péter

A nyaki fájdalmak terápiája – a diagnosztikához hasonlóan - az általános orvos, a reumatológus, a neurológus, szükség esetén traumatológus és ortopéd szakorvosok együttműködését igényli. A közlemény második része azon terápiás lehetőségeket elemzi részletesen, melyeket a kezelőorvos maga is el tud végezni, illetve elő tud írni betege számára. Akut nyaki fájdalom esetén a szerzők hangsúlyozzák az ágynyugalom, a nyakrögzítők, a peros gyógyszeres, a lokális injekciós és a fizioterápiás kezelések fontosságát. Krónikus nyaki fájdalmakban szenvedő betegek esetén – a polipragmáziát elkerülendő - a gyógyszeres kezeléssel szemben az aktív torna, a relaxációs módszerek és fizioterápiás eljárások egymást kiegészítő változatait, illetve a betegek pszichés vezetését tartják döntőnek. Hangsúlyozzák, hogy az általános orvos - más, gyakori mozgásszervi kórkép (derékfájás, arthrosis) kezeléséhez hasonlóan - a nyaki fájdalmak terápiájában is egyre nagyobb szerepet kell hogy kapjon.

Lege Artis Medicinae

A veleszületett vérzékeny gyermekek gondozásának néhány aktuális kérdése

ZIMONYI Ilona, MAROSI Anikó, JÁNKY Ilona

Szerzők a Heim Pál Gyermekkórház és Rendelőintézet Haematológiai Osztályán 164 vérzékeny gyermek gondozási tapasztalatai alapján felhívják a figyelmet a gyermekorvosok fokozott felelősségére a diagnózis és gondozás terén. Kiemelik a betegek elnyomorodásához vezető ízületi bevérzéseket, a fogászati ellátást, a terápia veszélyeit, az immunstatus megváltozását, a fertőzések átvitelét és az inhibitor-képződést. Eredménynek tekintik a múlt évben betegeiknél megkezdett hepatitis B profilaxist. Felhívják a figyelmet az átlagos intelligenciájú betegek rossz tanulmányi eredményei re, pályaválasztási, beilleszkedési nehézségeikre, elemzik ezek okait. Hangsúlyozzák, hogy megoldásuk össztársadalmi feladat. Végül néhány, a közeljövőben megoldandó teendőt sorolnak fel.

Lege Artis Medicinae

A prosztatarák klinikai patológiája

KISS Ferenc

A prosztatarák diagnosztikájában a klinikai patológus feladatai a következőképpen foglalhatók össze: A prosztata adenocarcinoma felismerése és differenciáldiagnosztikája. A tumor prognózisának megítélése megbízható grading eljárás alkalmazásával és a kiterjedés (stádium) megállapításával. A kezelés hatékonyságára való következtetés a szöveti kép alapján. A rákmegelőző állapot (dysplasia) morphologiájának megismerése és diagnosztikája. A rutinmunka során fel kell használni az elérhető modern vizsgálómódszereket a tumor biológiai viselkedésének individualizált jellemzésére.

Lege Artis Medicinae

Az estracyt terápia helye és jelentősége a prosztatarák kezelésében

HATÁR András, LENGYEL István

A szerzők az irodalmi adatok áttekintése után beszámolnak 57 prosztatarákos beteg Estracyt kezelésével szerzett tapasztalataikról, akiknél az Estracytot 22 esetben primer, 35 esetben szekunder terápiaként alkalmazták, leggyakrabban T 3-4 stádiumú, kimutatott metasztázisokkal bíró esetekben. Komplett regressziót 8, részleges regressziót 15, átmeneti javulást 14 esetben (összesen 64,9%) észleltek. Megállapítják, hogy a szer hormonrezisztencia kifejlődése, anaplasztikus szövettani típusú daganat esetén, valamint műtét vagy sugárkezelés utáni kiújuláskor is a javulás esélyével alkalmazható. Előrehaladott tumoroknál kifejezett regresszió ritkán érhető el. Az Estracyt primer és szekunder terápiára egyaránt használható.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Személyre szabott antiepileptikum-választás

ALTMANN Anna

Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

Hypertonia és Nephrologia

Hyperkalaemia IV. rész

DEÁK György, PATÓ Éva, KÉKES Ede

A hat részből álló összefoglaló bemutatja a hyperkalaemia epidemiológiáját, diagnózisát, patogenezisét és kezelését. A szívelégtelenségben (SZE) szenvedő, csökkent ejekciós frakciójú (HFrEF) betegek kezelésénél RAASg-, szakubitril/valzartán, valamint a MRA-kezelés jelentősen javította az életkilátásokat, csökkentette a mortalitást. Ugyanakkor ezeknek a szereknek az alkalmazása a gyógyszer bevezetésekor csökkentheti a vesefunkciót (eGFR) – ami egy tisztán hemodinamikai hatás, és az intraglomerularis nyomás csökkenésére vezethető vissza, míg hosszú távon ez a kezelés mérsékli a vesefunkció-romlás ütemét – és emeli a szérumkálium...

Ideggyógyászati Szemle

Diabetes, dementia, depresszió, distressz

SZATMÁRI Szabolcs, ORBÁN-KIS Károly, MIHÁLY István, LÁZÁR Alpár Sándor

A cukorbetegséggel élők száma folyamatosan nő, így a velük kapcsolatba kerülő neurológus vagy más szakemberek is egyre gyakrabban szembesülhetnek ezen betegek neuropszichiátriai zavaraival. Az utóbbi időben és jelenleg is számos kutatás foglalkozik nemcsak a cukorbetegség és az idegrendszer kölcsönhatásaival, az agy finomszerkezeti és funkcionális elváltozásaival, hanem az antidiabetikus kezelések kognitív vonatkozásaival is. A diabetes mellitus mindkét típusában megjelenhetnek a kognitív hanyatlás és a depresszió tünetei, és álmatlanság, szorongás, distressz szintén előfordulhatnak. Mindezek a diabetesszel és egymással kétirányú kapcsolatok révén további egészség- és életminőség-romlást eredményezhetnek, ezért is fontos, hogy minden résztvevő, aki a betegek ellátásában szerepet kap, időben tudomást szerezzen a fennálló zavarokról. A magasabb kockázat megállapítása és a szűrővizsgálatok szintén javíthatnák a diabetes prognózisát és a szövődmények megelőzését.

Hypertonia és Nephrologia

A nebivololhatás mélyebb elemzése

KÉKES Ede

A szerző bemutatja szervezetünk egyik legnagyobb vasodilatatorának, a nitrogén-monoxidnak a keletkezését az endotheliumban, valamint az endothel-diszfunkció kialakulását az adrenerg stimulusokra. Részletesen illusztrálja a szelektív β-1-blokkoló és β-3-adrenerg-agonista hatású nebivolol kedvező hatásait elsősorban az érrendszerre. A nebivolol rendelkezik receptorfüggetlen hatásokkal is. Komplex hatása által vasodilatatiót okoz és gátolja szöveti szinten az oxidatív stresszt, sőt képes a már termelődött szabad oxigéngyökök közömbösítésére, egészében pedig javul az endothelfunkció. Felsorolja a klinikai hatásokat és bemutatja a gyógyszer kevésbé ismert kedvező tulajdonságait. Kiemelten tárgyalja a szernek dohányzó és COPD-ban szenvedő, valamint érszűkületes hypertoniás betegeknél történő alkalmazását. A β-3-adrenerg-agonista hatás nemcsak a szív-izomzatban, hanem az adipocytákban és a vázizomzat sejtjeiben is pozitív választ ad: fokozza a kompenzáló mechanizmusként induló energialeadást obesitasban, segíti a glükózfelvételt és -tárolást a vázizomzatban diabetesesekben. A nebivolol javítja az inzulinszenzitivitást, esik a leptinszint, nő az adiponektinszint a plazmában. Feltételezzük a szer „antidiabeteses” és „antiobes” effektusát.

Képdiagnosztika

Mit lát az alábbi cukorbeteg lábán?