Ideggyógyászati Szemle - 1960;13(12)

Ideggyógyászati Szemle

1960. DECEMBER 01.

Splenium-gliómák

ASZALÓS Zoltán, CSATÁRY Zoltán

Tünettanilag a splenium gliomák kórismézése nagy nehézséget okoz és ebben az általában consequensen jelentkező mentális kép és az olykor bizonytalan értékű contrast-anyag vizsgálatok csak némi segítséget nyújtanak. Eseteink alapján elkülönítünk primár és secundár splenium tumorokat. Az előbbieknél nagyon valószínűnek tartjuk a callosum-hemisphaerium szögletben való és multicentricus keletkezést. A műtéti lehetőség nagyon korlátozott, a műtéti halálozás igen magas. A corpus callosum daganatainál az amerikai idegsebészek (Alpers (1), Voris és Adson (21) stb.) már 25 éve hangsúlyozták, hogy műtéti beavatkozás nem javít a beteg állapotán. Helyesnek tartjuk Van Gehuchten (23) álláspontját : a műtéttől való tartózkodást és Rtg. vagy rádium therápia alkalmazását.

Ideggyógyászati Szemle

1960. DECEMBER 01.

Vizsgáltok paroxysmalis myoplegiában. III. Az izomrendszer maradandó elváltozásai. A metabolikus myopathia kialakulása.

BEKÉNY György

Szerző áttekinti az irodalom azon paroxysmalis bénulás eseteit, amelyekben irreversibilis izomrendszeri elváltozásokat mutattak ki. Ismerteti a Hasznos és Solti-val együtt közölt két hypokalaemiás és két hyperkalaemiás esetének idevágó adatait. A paroxysmalis bénulás esetek jelentős részében tartós paresis és atrophia alakul ki. Az izomelváltozás szinte rendszeres kialakulását az izombiopsiás leletek igazolják. Az izombiopsia jelentős kórszövettani elváltozásokat mutatott, három olyan esetünkben, ahol állandó paresis és atrophia nem volt jelen. A maradandó izombénulás ugyanazokban az izmokban fejlődik ki, amelyek a rohamban a leginkább érintettek. A pelvifemoralis eloszlást gyengeség és a hypervoluminosus lábikrák nagymértékben emlékeztetnek a dystrophia muse, progr. pseudohypertrophiás formájára. Ez az oka annak, hogy az irodalomban gyakran számoltak be a két kórkép társulásáról. Szerző ezen esetek kritikai elemzése után arra az álláspontra jut, hogy egyetlen olyan eset sem ismeretes, ahol paroxysmalis bénulás es dystrophia muse, progr. egy betegen együttesen jelen lett volna. E kérdésben a döntő bizonyítékot a kórszövettani elváltozás különbözőségé szolgáltatja. A paroxysmalis bénulás izompathológiai elváltozásának lényege a vacuolás degeneratio. A hypokalaemiás és hyperkalaemiás esetek histopathológiai képe azonos. A paroxysmalis bénulás maradandó izomelvaltozásai a rohamok kapcsán lezajló ion-eltolódások és kolloidkémiai változások következményei. A paroxysmalis osmotikus változások kezdetben reversibilis vacuolaképződést eredményeznek. Később irreversibilis degeneratio indul meg az izomrost fellazult, vacuolás centrumában. A periodikusan ismétlődő kalium (és natrium ?) anyagforgalmi zavarral kapcsolatos metabolikus myopathiáról van tehát itt szó. Az izomelváltozások most vázolt pathogenesisét és pathomechanizmusát valószínűsítik a kaliumhiányos étrend és a különböző glukocorticoidok adásával előidézhető myopathiák is.