Ideggyógyászati Szemle - 1960;13(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁJUS 01.

Temporalis tumorhoz társult agytörzsi reflexek

FORNÁDI Ferenc

Esetünkben egy jobboldali temporalis tumorhoz társuló agytörzsi syndromáról számolunk be, mely részben mint reflexritkaság jut szerephez, részben pedig localisatiós jelentőséggel bír.

HUN 1960;13(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁJUS 01.

Tapasztalatok és következtetések Hirepin alkalmazása során

GOLDSCHIMDT Dénes

22 beteg Hirepin-kezelésével szerzett tapasztalataimat és az abból levont következtetéseket az alábbiakban összegezhetem : 1. A Hibernal és Rausedyl okozta parkinsonoid tünetek fellépésének lehetősége a két gyógyszer egyébként kívánatos együttes alkalmazásakor fokozódik és esetenként gátolja a további eredményes kezelést. 2. A Hirepin alkalmazásával a Hibernal 4- Rausedyl psychopharmakologiás előnyeinek megtartása mellett a parkinsonoid tünetek fellépése úgyszólván kiküszöbölődik. 3. A Hirepin a Hibernal 4- Rausedyl parkinsonoid tüneteket okozó szintje felett, fenti tünetek nélkül is eredményezett psychés javulást, tehát a parkinsonoid tünetek nem szükséges velejárói a psychés javulásnak, viszont szükséges jelzői az egyénileg hatásos gyógyszer-szintnek.

HUN 1960;13(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁJUS 01.

Altatószermérgezések beta-beta-metliyl-aethyl glutarimid (Megimide) kezelése

PATAKFALVI Albert, DUS Vince

Szerzők 13, zömmel súlyos, részben tisztán barbiturat, részben combinált mérgezett beteg Megimide kezeléséről számolnak be. A Megimide előnye, hogy gyorsan hat, gondos adagolásnál a melléktünetek elkerülhetők, és igen nagy a therapiás hatásszélessége. Esetünkben 1800 ml alkalmazásánál sem léptek fel toxicus tünetek.

HUN 1960;13(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁJUS 01.

200 andaxin kezelés tanulságai

KARDOS György, SIMKÓ Alfréd

Félév alatt (1959 első felében) 200 betegen végeztünk Andaxin kezelést. Tapasztalataink szerint az Andaxin kitűnő hatású az abnormis élmény reactiókban, főleg ha a praemorbid személyiség nem mutat abnormis, „psycho pathiás” vonásokat ; utóbbi esetben is kedvezőbb a hatása, mint a Hibernal (chlorpromazin) és a Rausedyl (rauwolfia) csoport tagjaié, amiben fontos szerepet játszik az, hogy a mellékhatások kisebb számúak és lényegesen enyhébbek. Az ambuláns psychiatriában az is jelentős szempont, hogy a szer nem toxikus, gyakorlatilag veszélytelen, öngyilkossági kísérletekre nem alkalmas. Schizophreniás betegeknél a chlorpromazinok hatásosabbak, de az Andaxinnal való kombinatio előnyösnek látszik, ha a klinikai kép (itt főleg defect-syndromákra gondolunk) előterében szorongó vagy ellenségesen feszült ingerlékenység áll, illetve akkor, ha parkinsonoid syndroma vagy akathizis szerű, kényszeres hyperkinesis alakult ki. Hasznos kiegészítője lehet az Andaxin az idült alkoholisták, a cerebro scleroticus betegek és a parkinsonosok gyógykezelésének. Valószínű, hogy depressio esetén Tofranillal, mániás állapotokban pedig chlorpromazinnal való együtt-adása lesz a legeredményesebb alkalmazási mód. Mellékhatásai kis-számúak és veszélytelenek. Ezek közül kiemeltük a kezelés kezdetén jelentkező „adynámiát”, az eseteknek mintegy 5%-ában előforduló, enyhe allergiás reactiókat, és végül három, nem eléggé tisztázott ,,tónus-vesztéses” esetet.

HUN 1960;13(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁJUS 01.

Operált intracerebralis vérzések

HARASZTI Erzsébet, HULLAY József

Az intracerebralis vérzésekre vonatkozó és sebészi gyógyításukkal foglalkozó irodalmi adatok rövid áttekintése mellett ismertettük 12 esetünk klinikumát és műtéti megoldását. A klinikai képre az acut kezdet és a véres vagy xantochrom liquor mellett a góctünetek és a progressiv koponyaűri nyomásfokozódás kialakulását lehet jellemzőnek mondani, ami magas kor és hypertonia esetén apoplexiára, egyébként leggyakrabban éranomáliából származó vérzésre lehet pathognomicus, az utóbbira különösen akkor, ha az acut kezdetet megelőzően paroxysmalis jelenségek is szerepelnek. A vérzés oka eseteinkben az irodalmi adatoknak megfelelően hypertonia, angioma, aneurysma, trauma és ismeretlen ok volt. A műtéti megoldás a vérzés kiszívásából, ill. a tokos vérzés kihámozásából, s ahol erre mód volt az oki elváltozás megoldásából állt. 12 betegből a műtét után egyet sem vesztettünk el, s 11 esetben az eredmény kielégítőnek mondható. Állásfoglalásunk a műtét kérdésében a nem hypertonias vérzések esetében azonos az általános elvekkel, a hypertoniás vérzésekkel kapcsolatban azonban mellőzi az időpont megválasztással kapcsolatos általánosító kötöttséget.

HUN 1960;13(05)