Fényeffektusokkal kiváltott reflexes epilepsziás jelenségek (Az epilepsia photogenica és határterületei)
WALSA Róbert1
1961. MÁRCIUS 01.
Ideggyógyászati Szemle - 1961;14(03)
WALSA Róbert1
1961. MÁRCIUS 01.
Ideggyógyászati Szemle - 1961;14(03)
1. Ph. e. alatt a reflex-epilepsiák azon önálló formáját értjük, ahol rhythmusosan ismétlődő vagy váratlan fényeffektusok szabályszerüen epilepsiára jellemző klinikai és EEG jelenségeket provokálnak. 2. A betegenként specificus provokáló fényhatásokra az ingerhatásoktól függetlenül is jelentkező rohamformákon keresztül egyéb (főleg centralis) rohamtípusokig és az ún. stimulus-sensitiv „myoclonusok”-ig átmeneti alakok előfordulnak. 3. Ph. e.-ra inkább a betegenként specificus fényeffektusra bekövetkező focalisan induló vagy kezdettől fogva generalisalt epilepsias EEG jelenségek jellemzőek, de a klinikai paroxysmus képét gyakran torzítják vegetatív tünetek, functionalisnak tűnő magatartászavarok, myoclonusok stb. 4. A Ph. e.-ért a gátló mechanismusok defectusa okolható. Feltételezhető, hogy centralis típusú rohamnál fényingerek hatására a tegmentum mesencephali reticularis állományának functiozavara kerül előtérbe : csökken vagy megszűnik a sensibilis impulzusokat centrifugalisan selectáló valamint centralisan controlláló és feldolgozó aktivitás. Corticalis típusú rohamnál a látókéreg localis inhibitio-zavara vezet elféktelenedéshez. 5. Szerző 22 ph. e.-s 4 fronto-polaris photo-myoclonias esettel kapcsolatos megfigyeléseiről számol be. 6. Az atípusos rohamjelenségek és a subjectiv photosensibilitás gyakori hiánya gyakran megnehezítik a betegség valódi természetének felismerését, ami nemcsak a megfelelő gyógykezelés beállítását teszi lehetetlenné, de hirtelen fényhatásoknak kitett betegeknél (pl. közforgalomban stb.) nincs mód megelőző intézkedések megtételére. Helyes tehát a legkülönbözőbb paroxysmalis állapotoknál az EEG vizsgálat során intermittáló fényingerek alkalmazásával a ph. e. kórképét kizárni vagy igazolni.
Ideggyógyászati Szemle
Egy-egy eset leírása egy-egy jobb- és baloldali okcipitális fókusszal járó poliópiáról. A tiszta alexia eseteinek áttekintése. A tekintet zavarai és a pozitív utóképek közötti összefüggések keresése. Az alexia aszimbóliát képvisel, azaz tisztán optikai-gnosztikus zavar.
Lege Artis Medicinae
Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis vasospasticus angina (MVA) lehet. A korszerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mindezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és lehetőséget adnak az elsődleges MVD diagnosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív differenciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők koszorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánlható diagnosztikai eljárásokat.
Lege Artis Medicinae
Az epilepsziás betegek jelentős része hosszú távú vagy élethosszig tartó antiepileptikum-kezelést igényel. A hosszú távú kezelés sokféle mellékhatással járhat: metabolikus és endokrin változások, viselkedési és kognitív zavarok mellett a májenzimrendszer olyan változásai is előfordulhatnak, melyek a vascularis kockázati tényezők fokozódásával járnak. Ez a hatás különösen a korábbi generációkhoz tartozó antiepileptikumoknál figyelhető meg. Egy tajvani kórház kutatói keresztmetszeti vizsgálatot végeztek a különböző antiepileptikumokkal végzett monoterápiák vascularis kockázati tényezőkre és az atherosclerosisra kifejtett hatásának összehasonlítására.
Ideggyógyászati Szemle
A neuroimmunológiai kutatások robbanásszerű fejlődése a sclerosis multiplex kórlefolyását módosító kezelések bevezetéséhez vezetett a múlt század végén, ami maga után vonta a minél korábbi diagnózis szükségességét. A Sclerosis Multiplex Nemzetközi Diagnosztikai Munkacsoportja 2001-ben megalkotta az első demyelinisatióra gyanús klinikai tünet(ek) és az MR-, illetve egyéb paraklinikai vizsgálatok eredményeit kombináló McDonald diagnosztikus kritériumrendszert. Bevezette a multiplex fehérállományi demyelinisatiós patológiára utaló térbeli disszemináció és a krónikus gyulladást tükröző időbeli disszemináció fogalmát, amelyeken a betegség korai diagnózisa alapul. Az idők folyamán egyre precízebb rendszer fejlesztésére törekedve 2005-ben, 2010-ben módosításokat végeztek, hogy iránymutatást nyújtsanak a mindennapi gyakorlatban és kutatásokban. Az elmúlt évek során szerzett bizonyítékok alapján az utolsó módosítást 2017-ben végezték, törekedve a hibás diagnózis elkerülésére. A 2017-es McDonald-kritériumok továbbra is elsősorban azoknál a betegeknél érvényesek, akiknél típusos klinikailag izolált szindróma áll fenn. Az összefoglalóban részletezzük a központi idegrendszeren belüli laesiók időbeli és térbeli terjedésének bizonyítási feltételeit, a liquorban kimutatható oligoclonalis gammopathia diagnosztikus jelentőségét, szem előtt tartva, hogy a kórképnek nem lehet jobb magyarázata. A jövőben a kritériumok változatos populációkon belüli validálása szükséges, további kutatás szolgáltathat bizonyítékot a látóideg-károsodás, kiváltott válaszok, optikai koherencia tomográfia, fejlett képalkotó eljárások, szérummarkerek beépítésének szükségességéről a diagnosztikus kritériumokba.
Ideggyógyászati Szemle
Az epileptogenesis útjainak vizsgálata a rendszerepilepszia-koncepció mentén. Irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok alapján ismertetjük a deklaratív memóriarendszer, az alvás/ébredés és a perisylvian kommunikációs rendszer epilepsziás átalakulását, majd az epileptogenesis folyamatát bemutatjuk az agyi sérülések és a poszttraumás epilepszia modelljén is. Az ismertetett rendszer-epilepsziák kialakulásában közös lépések ismerhetők fel a plaszticitás és a NREM-alvás alatti szinaptikus homeosztázis felfokozódásában, ami egyben rávilágít az alvás döntő szerepére epilepsziában. Megkíséreljük körvonalazni a rendszerepilepszia-koncepciót, és az egymással összefüggő plaszticitás – alvási szinaptikus homeosztázis „kisiklása” formájában rámutatunk az epileptogenesis lehetséges közös patomechanizmusára.
Lege Artis Medicinae
Nagy felfedezéseket hajlamosak vagyunk isteni szikrának tulajdonítani, zsenialitást feltételezve. A pszichoanalízis tudománytörténeti megjelenésével is sokszor ez a benyomása az utókornak. Igazi szellemi kaland azonban, ha a gyökereket megpróbáljuk felkutatni: hogyan juthatott el egy-egy lángelme oda, hogy kipattanjon a fejéből a jeles elmélet. Mik lehettek a kor kultúrájában rejlő előfeszítések, amelyek nyomán egyszer csak felbukkan valami nagyon új gondolat. Az emberi lélek szakemberei sokat tanultak az íróktól. Egy jó regényben olvasható finom lélekrajz felhasználható pszichológiai jelenségek vagy elméletek illusztrálására. Dosztojevszkij a lélektani mélységekbe bocsátkozó szépirodalom klasszikus alakjává vált. Saját nehéz élete megalapozhatta lélektani érzékenységét, amit regényhőseinek árnyaltan megjelenített személyisége is tanúsít. Megszállottan érdekelték az emberek lelki rezdülései.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás