Idegtudományok

Antiepileptikumok hatékonysága és biztonságossága post-stroke epilepsziában

2022. OKTÓBER 21.

Szöveg nagyítása:

-
+

A stroke-ellátás fejlődésével a stroke mortalitása világszerte drámai mértékben csökken. A stroke fontos késői szövődménye a post-stroke epilepszia (PSE), melynek gyakorisága 7% körüli a stroke-túlélőkben. Az idősek (65 felettiek) korosztályában az új epilepsziás rohamok mintegy 30–49%-a a PSE-nek tulajdonítható. A rohamok nagyarányú ismétlődése és a körülbelül 20%-ot elérő gyógyszer-rezisztencia negatív hatással van a stroke-túlélők gyógyulására és életminőségére. A jelenleg elérhető antiepileptikumok (AED-k) közül egyik sem bír igazoltan preventív hatással a PSE megjelenésére, így a primer gyógyszeres prevenció nem javasolt, ugyanakkor a magas ismétlődési valószínűséggel járó első nem provokált (spontán) rohamot követően szekunder prevencióként az AED-k használata megfontolandó. Noha a PSE incidenciája magas, eddig nem született olyan ajánlás, mely a PSE-ben javasolt AED-kről szólna. Az a kevés randomizált, kontrollált vizsgálat, mely az AED-k PSE-ben való használatát elemezte, nem talált egyértelműen előnyös szert a PSE kezelésére. Winter és munkatársai a Seizure-ben megjelent vizsgálatukban két nagy stroke-regiszterből származó adatokat elemeztek a PSE kezelésében használt különböző AED-k hatékonysága és biztonságossága vonatkozásában. A vizsgálók az ILAE definíciójának megfelelően stroke-ot követő strukturális epilepsziaként diagnosztizáltak minden olyan esetet, melyekben legalább egy spontán roham jelentkezett legalább egy hónappal a stroke-ot követően. Rohammentességként definiálták azt, ha egy betegnek a 6. és a 12. hónapos kontrollvizsgálat között nem volt rohama. Minden, a vizsgálatban szereplő beteg AED-monoterápiában részesült. A vizsgálatban összesen 207 olyan beteg vett részt, akiknél az AED-monoterápia kezdetétől számított első 12 hónapban nem történt gyógyszerváltás. Közülük 61 beteg levetiracetamot, 38 beteg eslicarbazepint, 42 beteg lacosamidot, 40 beteg lamotrigint, 18 beteg valproátot, 3 beteg topiramátot, 2 beteg zonisamidot, 2 beteg gabapentint és 1 beteg carbamazepint szedett. Ezek közül a legalacsonyabb rohamgyakoriságot a lacosamid és az eslicarbazepin mellett észleltek (44-44% rohammentesség), mely szerek a nátriumcsatornák lassú-inaktivált állapotára mutatnak szelektivitást. Lamotrigin mellett 25%-ban, levetiracetám mellett 23%-ban, valproát mellett 11%-ban volt rohammentesség. Az alkalmazott AED-k leggyakoribb mellékhatásai a szédülés, fáradékonyság és fejfájás voltak. Post-stroke depresszió levetiracetám, valproát és zonisamid mellett jelentkezett, a lamotrigin mellett 17,5%-ban jelentkezett insomnia, a valproát és a gabapentin mellett 44–50%-ban hízás, míg topiramát mellett 100%-ban fogyás jelentkezett, a hyponatraemia pedig az eslicarbazepin mellett volt a leggyakoribb (10,5%), de a nátriumszint itt sem csökkent 129 mM alá. A post-stroke epilepszia kórélettani hátterére a szerzők a következő magyarázattal szolgálnak: az agyi hypoxia a nátriumpumpa működési zavarát okozza, mely Na+-beáramláshoz, sejtdepolarizációhoz és következményes kalciumcsatorna-aktivációhoz vezet, mely abnormális neuronkisülésekhez, rohamokhoz vezethet. Így a nátriumcsatornák gátlása elméletileg jó hatással lehet az ischaemiához társuló rohamok kezelésében. A nátriumcsatornák inaktivációja két elkülöníthető kinetikus összetevővel rendelkezik, egy gyors és egy lassú komponenssel. A gyors inaktiváció során néhány milliszekundum alatt egy inaktiváló részecske zárja el a csatorna nyílását. A lassú inaktiváció jóval lassabb folyamat, mely során a csatorna nyílása egy szerkezeti változáson megy keresztül. Ez a sejtek serkenthetőségét is szabályozza a sorozatkisülések (burst discharges) modulációja által. A szerzők a tanulmány limitációjaként a vizsgálat megfigyeléses voltát emelik ki, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy tanulmányukban kizárólag ischaemiás stroke-on átesett betegek szerepeltek, így az eredmények vérzéses stroke-on átesett betegekre nem általánosíthatók. Összefoglalásképp tehát elmondható, hogy a lacosamid és az eslicarbazepin jól tolerált és jó rohamkontrollal bír PSE-ben. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Winter Y, Uphaus T, Sandner K, Klimpe S, Stuckrad-Barre SV, Groppa S. Efficacy and safety of antiseizure medication in post-stroke epilepsy. Seizure 2022;100:109-114.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Klinikai döntéshozatal MOG antitest-asszociált betegségben

A szenzitív és specifikus sejtalapú esszék kifejlesztésével a humán myelin-oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellenes IgG-antitestek kimutatása lehetővé tette az anti-MOG antitest-asszociált betegség (anti-MOG antibody-associated disease, MOGAD) és az egyéb demyelinisatiós betegségek elkülönítését. A MOGAD, az aquaporin-4-asszociált neuromyelitis optica spektrum betegség (AQP4-NMOSD) és a sclerosis multiplex (SM) megkülönböztetését a betegségek különböző kórélettani háttere, klinikuma, terápiás és prognosztikus következményei egyaránt indokolják.

Kapcsolódó anyagok

Klinikum

Az akut ischaemiás stroke diagnosztikája

Az akut ischaemiás stroke (AIS) egy fontos és relatíve gyakori –egyes tanulmányok szerint arányuk a sürgősségi osztályon megjelenő komatózus betegek körében a 14%-ot is elérheti – oka az akutan jelentkező hipnoid tudatzavarnak (reduced level of consciousness, RLOC).

Klinikum

Kettős thrombocytaaggregáció-gátlás vs. minor akut ischaemiás stroke-ban

Chen és munkatársai a JAMA-ban megjelent cikkükben a kettős APT (dual APT, DAPT) noninferioritását vizsgálták intravénás thrombolysissel szemben minor, rokkantságot nem okozó ischaemiás stroke-okban.

Klinikum

Kezelhető az intracerebralis vérzés

A 2023-as év végén a The Lancet Neurology több közleményt jelentetett meg, melyben az egyes neurológiai megbetegedéseket érintő, az idei évben közölt fejleményeket foglalják össze. Az alábbiakban a stroke-kal kapcsolatos eredményeket mutatjuk be. A fő üzenet, hogy az intracerebralis vérzés kezelhető állapot, melyet három fontos klinikai vizsgálat igazol.

Klinikum

Az Anton-szindróma

Az anosognosia egy olyan neurológiai tünet, melyben az érintett beteg nincs tudatában a saját neurológiai vagy pszichiátriai problémáinak. Az anosognosia egyaránt érintheti a nyelvi funkciókat, az ítélőképességet, az érzelmeket, az emlékezőképességet, az egzekutív és a motoros funkciókat is.

Klinikum

Korábbi thrombocytaaggregáció-gátlás hatása az endovascularis kezelésre akut ischaemiás stroke-ban

A stroke világszerte a halálozás és a rokkantság egyik vezető oka. A betegség egyik fontos rizikótényezője az életkor: az életkor előrehaladtával a stroke kockázata is egyre nő. Az akut stroke-ok mintegy 80-85%-a akut ischaemiás stroke (AIS). Az idős betegpopulációkra számos társbetegség együttes megjelenése és többféle gyógyszer együttes használata jellemző.