A szenzitív és specifikus sejtalapú esszék kifejlesztésével a humán myelin-oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellenes IgG-antitestek kimutatása lehetővé tette az anti-MOG antitest-asszociált betegség (anti-MOG antibody-associated disease, MOGAD) és az egyéb demyelinisatiós betegségek elkülönítését. A MOGAD, az aquaporin-4-asszociált neuromyelitis optica spektrum betegség (AQP4-NMOSD) és a sclerosis multiplex (SM) megkülönböztetését a betegségek különböző kórélettani háttere, klinikuma, terápiás és prognosztikus következményei egyaránt indokolják. Marignier és munkatársai a The Lancet Neurology-ben megjelent cikkükben a MOGAD immunológiai, patológiai hátterét, klinikai spektrumát, valamint a kezelését tárgyalják. A MOGAD fenotípusos spektrumát nemzetközi kohorszvizsgálatok megbízhatóan reprodukálták: az anti-MOG antitestekkel asszociált klasszikus formái magukban foglalják az akut disszeminált encephalomyelitist (ADEM) gyermekekben és a minden korcsoportot érintő opticus neuritist és myelitist. A MOGAD a gyermekeket érintő leggyakoribb neuroinflammatorikus betegség, de ezen túl bármely korcsoportot, nemet és etnikumot érintheti érdemi gyakoriságbeli különbség nélkül. Ezzel szemben az AQP4-NMOSD gyermekekben ritka és gyakoribb az afrokaribi térség etnikumai között. Egyelőre nem ismert, hogy gyermekekben a betegség miért ADEM és később miért inkább opticus neuritis vagy myelitis képében jelentkezik. A MOGAD a fehérállományon kívül a szürkeállományt is érintheti, corticalis laesiókról több esetben is beszámoltak olyan ADEM-es betegekben, akik görcsrohammal vagy encephalitis tüneteivel jelentkeztek. Radiológiailag a betegséget opticus neuritis esetén a nervus opticus elülső szegmentumainak érintettsége, papillaoedema kíséri, a myelitis pedig gyakran érinti a conus medullarist, illetve a gerincvelő centrális szürkeállományát. A gyermekkori ADEM-et leszámítva az agyi MR-vizsgálat gyakran nem mutat eltérést MOGAD-ban, noha néhány felnőtt esetében nagy, rosszul körülírt fehérállományi laesiók találhatók encephalopathia hiányában is. A klinikum elengedhetetlenül fontos a MOGAD diagnosztikájában, hiszen alacsony preteszt-probabilitás esetén a sclerosis multiplexes betegek közül nagy számban fals pozitív eredményekhez vezetnek a sejt alapú esszék relatíve magas specificitásuk ellenére. Magas preteszt-probabilitás mellett, beleértve az ADEM-et, opticus neuritist, myelitist és a sclerosis multiplexszel nem kompatibilis agyi MR-vizsgálatot, a fals pozitív eredmények száma jelentősen csökken, ugyanakkor fontos megtalálni az egyensúlyt, hogy a ritka fenotípussal jelentkező betegek se legyenek félrediagnosztizálva. A fals pozitivitás a fixált sejt alapú esszék esetében valószínűleg magasabb, mint az élő sejt alapú teszteknél, ez utóbbiak hozzáférhetősége azonban számos országban korlátozott. Ezek a megfigyelések kiemelik egy konszenzusos diagnosztikus kritériumrendszer kidolgozásának fontosságát, mely a kevésbé típusos formák, mint amelyek például agytörzsi vagy cerebellaris demyelinisatióval járnak, diagnosztikus kihívásainak is megfelel. A szerzők kiemelik, hogy a MOGAD terápiáját illetően magas minőségű adat egyelőre igen csekély mértékben hozzáférhető. A MOGAD nem a sclerosis multiplex alformája, így a sclerosis multiplex kezelésében alkalmazott terápiák a betegségben hatástalanok lehetnek, sőt akár ronthatják is a kimenetelt. A kezelési stratégiák hasonlítanak az AQP4-NMOSD kezelésében alkalmazottakhoz, azonban a MOGAD-ban észlelt alacsonyabb relapszusráta miatt a betegségben csak a második klinikai eseményt követően érdemes fenntartó immunszuppresszív kezelés indítása. Az akut romlást követő szteroidhasználatban szintén fontos eltérések vannak: SM-ben a betegeknél a szteroid-lökésterápiát követően a szteroidhasználat nem javasolt, ezzel szemben autoimmun encephalitisben és AQP4-NMOSD-ben az orális szteroidhasználat a fenntartó immunszuppresszív kezelés hatásosságának eléréséig szükséges. A szerzők MOGAD-ban, mely szintén egy szteroidra reagáló kórkép, óvatos szteroidmegvonást javasolnak az akut eseményt követően. Fenntartó immunszuppresszió céljából az intravénás immunglobulin (IVIG) ígéretesnek tűnik, de további vizsgálatokra van szükség ennek bizonyításához. AQP4-NMOSD-ben igazolódott, hogy a B-sejteket, az Il-6-ot, illetve a komplementrendszert célzó immunterápiák hatékonyak a relapszusráta csökkentésében. Ezeknek a gyógyszereknek a MOGAD-ban mérhető hatékonyságának tisztázására szintén további vizsgálatokra lenne szükség. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Marignier R, Hacohen Y, Cobo-Calvo A, et al. Myelin-oligodendrocyte glycoprotein antibody-associated disease [published correction appears in Lancet Neurol 2021 Oct;20(10):e6]. Lancet Neurol 2021;20(9):762-772.