Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 73

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁJUS 20.

Uraemiás polyneuropathia - klinikai és elektrofiziológiai elemzés

PFUND Zoltán, CZOPF József, NAGY Ferenc

Az uraemiás polyneuropathia a krónikus veseelégtelenség következménye és az uraemiás szindróma része. Etiológiája ismeretlen, patológiájában számos neurotoxikus faktor szerepel. A neuropathia kialakulásában mind az axonalis mind a demyelinisatiós típusú károsodás szerepet játszik. A szerzők a Pécsi Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikáján 1978 és 1988 között 66 elektrofiziológiai mérést végeztek el 57 uraemiás betegen. A vizsgálatok célja a klinikai és elektrofiziológiai leletek közötti összefüggések feltárása volt. Az 57 beteg közül 50 betegnek volt klinikai vagy neuronográfiás és miográfiás kórjele. Az elektrofiziológiai kórjelek száma párhuzamosan változott az uraemiás neuropathia súlyosságával. A csökkent plazmakalciumszint valamint az emelkedett plazmafoszfátszint és a polyneuropathia súlyossága közötti összefüggések szignifikánsnak bizonyultak. Az elektrofiziológiai kórjelek sokkal gyakoribbak voltak a rapidan progresszív neuropathia eseteiben. A perifériás idegkárosodás patológiájában a szegmentális demyelinisatio és az axonalis degeneráció kombinálódott.

Ideggyógyászati Szemle

1994. NOVEMBER 20.

Szérum C-reaktív-protein meghatározása a központi indegrendszer betegségeiben

PINTÉR Erzsébet, KÁLI Gábor, VUKMIROVITS György, NIKOLOVA Radka, YOUSEF M. Gassar, GYARMATI Éva

Neuroinfekció gyanújával vagy egyéb betegségek központi idegrendszeri tünetei miatt kezelt 186 betegnél végeztünk kvantitatív C-reaktív-protein meghatározást. Az esetek között 102 meningitis purulenta, 5 abscessus cerebri, 2 meningitis basilaris, 1 meningitis cryptococcica, 11 sepsis, 22 encephalitis, 5 encephalopathia, 22 autoimmun idegrendszeri betegség, 12 nem gyulladásos eredetű idegrendszeri betegség és 4 tumor cerebri szerepelt. A legmagasabb C-reaktív-protein értékeket az abscessus cerebrinél (250,8 +/-64,2 mg/l), a sepsisnél (221 +/- 16,4 mg/l) és a purulens meningitisnél (153 +/- 94,59 mg/l) mértük. A vírusfertőzések csak mérsékelt emelkedettséget okoztak (36,8 +/- 36 mg/l). A nem gyulladásos eredetű és az autoimmun idegrendszeri betegségekben a normál tartományban találtuk (4,0 +/- 1,5 mg/l, illetve 10,0 +/- 18,5 mg/l). A C-reaktiv-protein-szint jól mutatta mind a lokális, mind a szisztémás reakciókat, ezért hasznos kiegészítő vizsgálatnak tartjuk a központi idegrendszeri betegségek fertőzéses szövődményeinek kórismézésében és a terápia eredményességének ellenőrzésében.

Lege Artis Medicinae

1992. JANUÁR 29.

A peritonealis dialisiskezelés Magyarországon

KARÁTSON András, MAKÓ János

A peritonealis dialisis hagyományos, intermittáló technikájával a krónikus uraemiás betegen a kezelés hetente háromszor, 8–10 órában történik. 1976-ban Popovich és munka társai a folyamatos ambuláns peritonealis dialisis (az angol kezdőbetűk alapján CAPD) elvét ismertette, amely a víz és a toxikus anyagok jobb hatásfokú, egyenletes eltávolítását biztosítja. Ezzel a módszerrel az Egyesült Államokban 19 000, Európában 9600 beteget kezelnek. 1991 elején a hazai nephrológiai és dializáló osztályokon kérdőíves felméréssel tájékozódtunk a peritonealis dialisissel kezelt betegek számáról és a kezelés technikai feltételeiről. Magyarországon nemcsak a kezelt (dializált + transzplantált) krónikus uraemiás betegek száma kisebb (az európai átlag 236/1 millió lakos, hazánkban 106/1 millió lakos), hanem a dializált betegek kezelési mód szerinti megoszlása is eltérő. Az intermittáló peritonealis dialisissel kezeltek száma nálunk évek óta 10% felett, a folyamatos peritonealis dialisissel kezelteké pedig 2% alatt van (Európa országaiban az előző sorrendben 2%, illetve 4-43%). Felmérésünk során tájékozódtunk a peritonealis dialisishez alkalmazott oldat, desinficiens, összekötőrendszer fajtájáról, a peritonitis előfordulásáról és az antibiotikum adás gyakorlatáról. Összefoglaljuk a biokompatibilitás, az interleukin mechanizmus elveit, a kezelés eredményességének és otthon végzésének feltételeit.

Lege Artis Medicinae

1991. AUGUSZTUS 28.

Subcutan arteriovenosus (Cimino) shuntok color Doppler ultrahangvizsgálata

PÓCSIK Anna, KISS Éva

A color Doppler-technika jól használható az arteriovenosus fistulák vizsgálatára, az anastomosisok átjárhatóságának megítélésére, a tágulatok és szűkületek kimutatására, az anastomosisok környezetében kialakult körülírt elváltozások tisztázására és ezek időbeni követésére. A szerzők 50 chronicus uraemiás beteg subcutan arteriovenosus fistuláját vizsgálták ACUSON 128 color Doppler-ultrahangkészülékkel. Kezdeti tapasztalataikról számolnak be. Ötven betegen 57 alkalommal történt vizsgálat. Negyvenhat betegnek az alkaron, 2 betegnek a felkaron volt Cimino fistulája. 2 betegnek agraftja a felkaron volt. Minden betegen vizsgálták az arteriát, az anastomosist, a shunt venát és a punctiók helyét. A szerzők 11 jól működő anastomosist, 29 tágulatot, 8 szűkületet, 2 elzáródást, 1 fertőzést, 5 esetben haematomát, 1 esetben tág collateralis érhálózatot észleltek. A szerzők megbízható mód szernek tartják a color Doppler-technikát az anastomosisok funkciójának megítélésére, a morfológiai elváltozások, a szűkületek, a tágulatok és a shuntok környezetében kialakult elváltozások tisztázására. A color Doppler-vizsgálat non-invasiv diagnosztikai alternatíva az angiographiával szemben, amely komolyabb megterhelést jelent a betegek számára.

Ideggyógyászati Szemle

1989. JANUÁR 01.

Gyermekkori dancing eyes syndroma agytörzsi acusticus kiváltott potenciál jellemzői

DR. KÁLMÁNCHEY Rozália, DR. VERES Éva, DR. FARKAS Zsolt

Kinsbourne 1962-ben hat gyermek esetét közölte [12), akikben opsoclonus myoclonus, ataxia, dyssynergia és nyugtalan magatartás határozott és más betegségekben elő nem forduló klinikai képet alkotott. A tünetegyüttest myoclonus encephalopathia névvel jelölte. 1966-ban Ford alkalmazta először a ,,dancing eyes feet syndrome" megnevezést, mely azóta általánosan elfogadott az irodalomban [9].

Ideggyógyászati Szemle

1988. ÁPRILIS 01.

A disszeminált nekrotizáló leukoencephalopathia („Methotrexat encephalopathia”) klinikai és patológiai jellemzői

DR GARZULY Ferenc, DR BRITTIG Ferenc, DR GYENES Éva, DR MASÁT Péter, TÓTH Sándor

A szerzők disszeminált nekrotizáló leukoencephalopathia két, boncolás során kórismézett esetét ismertetik. A ritka, irreverzibilis cerebralis károsodás Methotrexat kezeléssel kombinált cranialis besugárzás következménye. Betegeiket hátsó scala daganat, illetve malignus lymphoma meningealis recidivája miatt kezelték. Az alkalmazott terápia hatására az alapbetegség meggyógyult, a betegek azonban a kiterjedt iatrogen idegrendszeri károsodás miatt meghaltak. Áttekintik az alattomos szövődmény klinikai és neuropatológiai jellemzőit és foglalkoznak a megelőzés kérdésével.

Ideggyógyászati Szemle

1972. FEBRUÁR 01.

Epilepsia és psychopharmaconok

DR HUSZÁR Ilona, DR HALÁSZ Péter

Az epilepsia által létrehozott különböző psychopathologiai elváltozások gyógykezelésére elvben a legalkalmasabb gyógyszerek azok az antiepilepticumok, melyek psychotrop hatással is redelkeznek (Tegretol, Ospolot). A felsoroltak alkalmazási területe azonban eléggé körülhatárolt, ezért érthető, hogy az epilepsia psychés kísérőjelenségeinek a gyógykezelésében miért hódítottak fokozatosan mind nagyobb teret a neuro- ill. thymolepticumok. A szerzők ennek kapcsán azokkal a vitatott kérdésekkel foglalkoznak, hogy vajon a neuro- ill. thymolepticumok és thymoereticumok görcskészséget fokozó hatása és az általuk létrehozott részben pathologiás, részben egyértelműen paroxysmalis EEG elváltozások miatt, lehet-e, szabad-e előbbieket agyi károsodás, ill. epilepsia esetén egyáltalán alkalmazni. Míg ugyanis agyi károsodás nélkül csak extrém magas dozisok adásakor vagy suicid szándékból bevett gyógyszeradagok esetén fordul elő accidentalisan epilepsiás roham, organikus agyi károsodás vagy epilepsia fennállásakor a szokványos adagok is rohamot provokálhatnak. E tény ellenére szerzők hangsúlyozzák nélkülözhetetlen voltukat az epilepsia gyógykezelésében és foglalkoznak azokkal a kezelési elvekkel, nielyek betartása, a görcskészség növekedéséből származó veszélyeket praktice elhanyagolhatóvá teszik. Kiemelik a neuro- ill. thymolepticumok alkalmazása esetén az antiepilepticumok változatlan vagy emelt adagban történő adásának szükségességét és említést tesznek a „forszírozott normalizálás" problémájáról. Részletesen foglalkoznak az epilepsiás produktív psychotikus epizódok és a chronikusan jelentkező magatartás és affectiv zavarok gyógykezelésével. Külön tárgyalják a chronikus diazepam kezelés jellegzetességeit, míg végül a nitrazepamnak az egyes gyermekkori epilepsiás encephalopathia-formákban kifejtett speciális hatását méltatják.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A subacut encephalopathiák kórszövettanáról

TARISKA István

Szerző neuropathologiai vizsgálatok alapján megállapítja, hogy a Creutzfeldt-Jakob-féle betegség és a hozzá hasonló állapotok csoportokra osztásának kritériumai sem a szövettani elváltozások minősége sem topographiai eloszlása szerint nem eléggé biztosak ahhoz, hogy ellenvetés nélkül végrehajthatók lennének. Az esetek túlnyomó többségében a subacut spongiform encephalopathia szövettani jelei valósulnak meg; a klasszikus Creutzfedt-Jakob-syndroma ritka. Az elváltozások jellege alapján exogen pathogenetikai tényező hatására következtet, amelyek elsődlegesen az astrocyták károsítása révén valósulnak meg. Azokat a szövettani jeleket, amelyek a keringési, oxydatiós vagy értényező pathogenetikai felelősségére utalnak (polusokhoz közeli vagy érhatár területi maximumok) diffuz agyi megbetegedésekben ismeretes általános koponyaüregi dynamikai és nem elsődlegesen kóroki tényezőkre vezeti vissza. Állástfoglal abban a tekintetben, hogy a Creutzfeldt-Jakob-féle betegség a Pick- és Alzheimer-féle betegségtől megkülönböztetendő bántalom. Ennek ellenére vannak elkülönítési nehézségek (körülírt agyi atrophia, argyrophil elváltozások). Egy amyotrophiás dementia esetben a gerincvelő motoros neuronjaiban hyalin inclusiókat észlelt.

Ideggyógyászati Szemle

1969. JANUÁR 01.

Neurotikus képek idős korban

HAITS Géza, TRINGER László, KŐMŰVES Géza

Szerzők gépi adatfeldolgozás és matematikai-statisztikai számítások segítségével 250 olyan 55 és 75 év közötti neurosisban szenvedő beteg kórtörténetét elemezték, akiknél a vascularis encephalopathia, egyéb organikus agybetegség, vagy psychotikus jel kizárható volt, és akik 1958-1966 között első ízben kerültek felvételre és legkevesebb 2 hétig állottak kezelés alatt a Budapesti Psychiatriai Klinikán. Megállapítják: 1. a korcsoport és tüneti kép mutat bizonyos összefüggést, de ez nem szignifikáns, 2. a kiváltó ok (conflictus-anyag) és a tüneti kép jellege között nincs összefüggés, de szignifikánsan függ a tüneti kép a praemorbid személyiségtől és az intellectualis szinttől. 3. a kórkép kimenetele szignifikáns összefüggést mutat a, az intellectualis szinttel, b, a korcsoporttal, vala mint c, az egyén activitási szintjével.

Ideggyógyászati Szemle

1968. OKTÓBER 01.

„A psychiatriai kórformákat meghatározó geographiai, climatológiai, biológiai, szociológiai, ethno-psychológiai és kulturális tényezők Algériában”

PISZTORA Ferenc

Szerző az 1966—67-es években Algériában való működése során szerzett személyes tapasztalatai, valamint a szakirodalom széleskörű felhasználása alapján átfogó aetiologiai synopsis formájában ismerteti a komplex értelemben vett környezet egyes tényezőinek a psychiatriai kórformák gyakoriságát és milyenségét meghatározó pathogenetikai, pathoplastikus stb. szerepét. A környezet tényezői között tárgyalja a geographiai és climatikai adottságok, s az Algériában leggyakoribb fertőző betegségek (tbc., malária, puerperalis infectiók stb.) psychiatriai vetületeit, a táplálkozás psychés vonatkozásait a demographiai indexek (népszaporulat, belső és külső emigratio), az anthropologiai jellemzők, az ethno-psychologiai és szociológiái karakterisztikumok, valamint a többgyökerű algériai mentalitás psychopathologiai kihatásait. Összefoglalóan értékelve végül a biológiai és a szocio-kulturális factorok szerepét, megállapítja, hogy Algériában a klíma, az alultápláltság, az infectiók és exotoxicosisok, valamint az exhaustio együttes, direkt pathogen, vagy preformáló és provokáló hatása jelentősebbnek tűnik az európai civilizációban észleltnél. Ez magyarázza az exogen reactiós typusú psychosisok túlnyomó gyakoriságát az endogenekhez képest. Kiemeli továbbá az északafrikai lakosság zömének archaikus reactio készségét, amelyhez gyakran társul encephalopathia, s a kollektív mentalitásban gyökerező mágikus gondolkozásmód. Mindennek eredményeképpen gyakoriak a megrontás, boszorkányság általi befolyásoltatásos téves eszmék. Végezetül rámutat a mikro-szociológiai struktúra — vagyis az egyén egzisztencia és a törzsi szervezet között fennálló ellentét — kiterjedten konfliktusnemző hatására.